Heti Válasz, 2013. november-december (13. évfolyam, 45-52. szám)
2013-11-07 / 45. szám
56 2013. NOVEMBER Indul a szezon. A nyári tétlenség után rákapcsoltak a könyvesek. Áradnak az új kötetek, a kihagyhatatlan regények, magyarok és külföldiek. Ez így van rendjén, hiszen nyakunkon a karácsonyi könyvvásár, amikor ismét kinyitjuk pénztárcánkat. Az előrejelzések szerint lesz miből válogatni. TÉKA Szerkeszti: Osztovits Ágnes Egy nagy író a XIX. század végéről JUSTH ZSIGMOND VÁLOGATOTT MŰVEI RÁCIÓ KIADÓ, BUDAPEST, 2013. 3500 Ft Kiczenko Judit irodalomtörténész remek sorozatot szerkeszt Kötelező ritkaságok címmel. Nem egyszerűen a mai bölcsészhallgatók számára nehezen hozzáférhető műveket tesz közzé, hanem olyan ritkaságokat, amelyek átrajzolhatják a XIX. századi irodalomról kialakított képünket. Hogy mennyire nem muzeális darabokról van szó, azt pompásan bizonyítja a Justh Zsigmond születésének 150. évfordulójára megjelent, több mint hatszáz nagy oldalas kötet, amelynek függelékében egy franciából fordított kisregény áll. Főhőse a csupán harmincegy esztendőt élt író, illetve az ő párizsi élete. A magyar köztudat - ki tudja, miért - nem szereti a jómódú írókat. Legyenek bármily tehetségesek, gyanús, hogy nincsenek anyagi gondjaik. A ma az Erdélyi történet révén fénykorát élő Bánffy Miklóst éppúgy főúri dilettánsnak bélyegezték, mint korábban Justh Zsigmondot is. Aztán az utókor előbbutóbb igazságot szolgáltat, kár, hogy a szerzők nem érik meg. Justh rengeteget írt: naplókat, regényeket, novellákat, cikkeket, útirajzokat. Márai Sándor szerint a gyógyíthatatlan betegség sürgette, hajszolta. Huszonkét éves, amikor megírja a mostani kötet nyitó darabját, Ádám című hosszú novelláját a fiatal káplánról, akit bűnbe visz a tiszteletes felesége, nem veszi észre, hogy a tiszta szerelem is csak egy lépésre van tőle. Nemcsak a témaválasztás merész, a megírás módja is Móricz Zsigmond felé mutat. Első novelláskötete, az 1887-es Káprázatok írásaiból a századvég mély pesszimizmusa árad: az Ady-féle „minden egész eltörött” életérzés hatja át a finom megfigyelésekből, érett emberismeretből építkező prózát. A következő esztendőben született Művészszerelem az ifjú Justhoz ekkoriban leginkább izgató kérdést veszi górcső alá: megfejthető-e, ésszel felfogható-e a szerelem? Mit tesz kockára a művészember, amikor a művészet prizmáján át figyeli a való életet? Az 1889-es Páris elemei Justh második hazájából villant fel remek pillanatképeket, okos eszmefuttatásokat. Amikor olvassuk őket, tudatosul bennünk, hogy Párizst Ady előtt is belakták már, s a franciául is tökéletesen beszélő Justhot a kortárs francia írók, költők, zenészek és képzőművészek elfogadták és értékelték, s ő is pontosan felmérte, mit kell Párizsból hazahozni: „mi, kik sokkal fiatalabb nemzethez tartozunk, mi, kiknek egész kultúrája annyival hátrább van, mint Párisé, mi, akik jóformán a művészi fejlődés első korát éljük, csak járjunk ide, a modern Babylonba, formát tanulni.” Justh igyekezett itthon is meghonosítani, amit Párizsban látott. Színházat működtetett birtokán, kereste az ország felemelkedésének lehetőségeit. Bízott a parasztság romlatlan erejében, csodálta a nazarénusok tiszta erkölcsiségét. A formát Párizsból hozta, de hazai anyaggal töltötte fel - ma is élvezhetően. Persze az élményhez kell Kiczenko Judit és Kardeván Lapis Gergely megfontolt filológusi munkája, a helyesírás korszerűsítése, az okos jegyzetanyag. Az ismeretlen francia szerző tollából származó, Justh Zsigmondról szóló regény magyarítása (Műkedvelők címmel, Nagy Judit fordításában) már csak ráadás, irodalmi csemege. ■ Justh Zsigmond válogatott művei Szírzdi tülflít .