Heti Válasz, 2016. január-március (16. évfolyam, 1-13. szám)

2016-03-17 / 11. szám

festményeit egy-egy terembe. Mellette számos újságkivágás, címlap, feljegy­zés, meghívó, személyes fotó egészíti ki az adott témát: a celeb, a magánember, a bohém vagy a háború ellen szót eme­lő művész alakját és munkásságát. Társasjáték Ilyen nevek és körülmények között kell helytállnia egy kelet-közép-európai or­szágnak, ha sikeresen szeretné bemu­tatni a művészetét és az általa birtokolt külföldi műveket Párizsban. Erre tett kí­sérletet már másodszor a most éppen felújítás alatt álló Szépművészeti Mú­zeum és a Magyar Nemzeti Galéria, a francia kurátoroknak pedig sikerült is olyan izgalmas anyagot összeállítaniuk, hogy a megnyitó napján sorban álltak a kiállításra kíváncsi nézők a Musée du Luxembourg kapuja előtt. A hangsúly itt is a műtárgyak egymáshoz igazításán volt, hogy - amint Cécile Maisonneuve művészettörténész, a kiállítás egyik ku­rátora fogalmazott - a művek párbeszé­det folytassanak egymással, így került egy terembe például Szinyei Merse Pál A pacsirta című alkotása és Ferenczy Károly Festőnő című műve Monet bár­káival: az összeállításból kiderül, hogy a magyar művészet milyen szervesen fej­lődött az egyetemes művészettörténet kiemelkedő alkotásaival párhuzamosan. Azért helyezték egymás mellé a 85 al­kotást bemutató tárlaton Tiepolo Szent Jakab legyőzi a mórokat című festmé­nyét és egy XVIII. századi soproni an­gyalszobrot, Rubens szakállas férfikép­mását és Manet Hölgy legyezővel című művét, vagy Vaszary János Aranyko­rát és Puvis de Chavannes Magdaléná­ját, hogy „társasjátékszerű” beszélge­tést folytassanak. De egymásra talált a nyolcvan százalékban külföldi és húsz százalékban magyar műveket felvonul­tató kiállításon a XVIII. századi német alkotó, Franz Xaver Messerschmidt Ásí­­tójának szobra és Munkácsy Mihály Ásí­tó inasa is - ez a sok komoly megfonto­lás mellett egy kis franciás poén. A válogatás során csak kétszer ala­kult ki vita a magyar múzeumok kép­viselői, illetve a franciák között: míg előbbiek Szinyei Mersétől a Majálist szerették volna kivinni, utóbbiak úgy gondolták, a piknik témájában számos francia alkotás létezik, és szerették vol­na elkerülni az összehasonlítgatást. Ezért esett választásuk A pacsirtá­ra, melynek légies, kék ege lenyűgözte őket, olyannyira, hogy a múzeumshop­­ban kapható, a kiállításhoz kapcsolódó ajándéktárgyak jó részét is ezzel díszí­tették. A másik egyezkedés Munkácsy Mihálynak az idős Liszt Ferencről ké­szült portréja körül alakult ki. Baán László, a Szépművészeti Múzeum-Ma­gyar Nemzeti Galéria főigazgatója ra­gaszkodott hozzá, mert a franciákban szeretnék tudatosítani, hogy a zene­szerző magyar volt, és bizony megér­te az öregkort - ne csupán az ifjú Liszt éljen az emlékezetükben. A két magyar múzeum bizonyos műveket egyébként is előszeretettel menedzsel. Az idős Liszt Ferenc és Rippl-Rónai Kalitkás nő című képe a magyar alkotásokat bemu­tató európai turné során már a milánói kiállításon is szerepelt - csak úgy lehet „felépíteni” egy-egy művet, ha követke­zetesen előtérbe toljuk, és Rippl-Rónai József sejtelmes, kékeszöldben játszó nőalakja alkalmas is erre. » Ferenczy Károly Festőnő című műve és Monet bárkái »Szinyei Merse Pál Pacsirtája, a távolban Bortnyik Sándor képe és Ferenczy Béni szobra I WWW.VALASZ.hu | kultúra I XVI.évfolyam, 1. szám,2014.március 17. 45

Next