Heti Válasz, 2016. január-március (16. évfolyam, 1-13. szám)
2016-03-17 / 11. szám
festményeit egy-egy terembe. Mellette számos újságkivágás, címlap, feljegyzés, meghívó, személyes fotó egészíti ki az adott témát: a celeb, a magánember, a bohém vagy a háború ellen szót emelő művész alakját és munkásságát. Társasjáték Ilyen nevek és körülmények között kell helytállnia egy kelet-közép-európai országnak, ha sikeresen szeretné bemutatni a művészetét és az általa birtokolt külföldi műveket Párizsban. Erre tett kísérletet már másodszor a most éppen felújítás alatt álló Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria, a francia kurátoroknak pedig sikerült is olyan izgalmas anyagot összeállítaniuk, hogy a megnyitó napján sorban álltak a kiállításra kíváncsi nézők a Musée du Luxembourg kapuja előtt. A hangsúly itt is a műtárgyak egymáshoz igazításán volt, hogy - amint Cécile Maisonneuve művészettörténész, a kiállítás egyik kurátora fogalmazott - a művek párbeszédet folytassanak egymással, így került egy terembe például Szinyei Merse Pál A pacsirta című alkotása és Ferenczy Károly Festőnő című műve Monet bárkáival: az összeállításból kiderül, hogy a magyar művészet milyen szervesen fejlődött az egyetemes művészettörténet kiemelkedő alkotásaival párhuzamosan. Azért helyezték egymás mellé a 85 alkotást bemutató tárlaton Tiepolo Szent Jakab legyőzi a mórokat című festményét és egy XVIII. századi soproni angyalszobrot, Rubens szakállas férfiképmását és Manet Hölgy legyezővel című művét, vagy Vaszary János Aranykorát és Puvis de Chavannes Magdalénáját, hogy „társasjátékszerű” beszélgetést folytassanak. De egymásra talált a nyolcvan százalékban külföldi és húsz százalékban magyar műveket felvonultató kiállításon a XVIII. századi német alkotó, Franz Xaver Messerschmidt Ásítójának szobra és Munkácsy Mihály Ásító inasa is - ez a sok komoly megfontolás mellett egy kis franciás poén. A válogatás során csak kétszer alakult ki vita a magyar múzeumok képviselői, illetve a franciák között: míg előbbiek Szinyei Mersétől a Majálist szerették volna kivinni, utóbbiak úgy gondolták, a piknik témájában számos francia alkotás létezik, és szerették volna elkerülni az összehasonlítgatást. Ezért esett választásuk A pacsirtára, melynek légies, kék ege lenyűgözte őket, olyannyira, hogy a múzeumshopban kapható, a kiállításhoz kapcsolódó ajándéktárgyak jó részét is ezzel díszítették. A másik egyezkedés Munkácsy Mihálynak az idős Liszt Ferencről készült portréja körül alakult ki. Baán László, a Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója ragaszkodott hozzá, mert a franciákban szeretnék tudatosítani, hogy a zeneszerző magyar volt, és bizony megérte az öregkort - ne csupán az ifjú Liszt éljen az emlékezetükben. A két magyar múzeum bizonyos műveket egyébként is előszeretettel menedzsel. Az idős Liszt Ferenc és Rippl-Rónai Kalitkás nő című képe a magyar alkotásokat bemutató európai turné során már a milánói kiállításon is szerepelt - csak úgy lehet „felépíteni” egy-egy művet, ha következetesen előtérbe toljuk, és Rippl-Rónai József sejtelmes, kékeszöldben játszó nőalakja alkalmas is erre. » Ferenczy Károly Festőnő című műve és Monet bárkái »Szinyei Merse Pál Pacsirtája, a távolban Bortnyik Sándor képe és Ferenczy Béni szobra I WWW.VALASZ.hu | kultúra I XVI.évfolyam, 1. szám,2014.március 17. 45