Heti Válasz, 2016. január-március (16. évfolyam, 1-13. szám)

2016-03-17 / 11. szám

44 Kiállítás nyílt a Szépművészeti és a Nemzeti Galéria műveiből Randevú Párizsban ■ Mit kell kitalálni ahhoz, hogy a párizsi közönség megnézze Munkácsy Mihály Ásító inas című képét, vagy egyáltalán kíváncsi legyen a magyar képzőművészeti alkotásokra? A Luxembourg Múzeumban nyílt, Remekművek Budapestről - Dürer, Greco, Tiepolo, Manet, Rippl-Rónai című kiállítás francia kurátorai tudják a választ. SÜMEGI NOÉMI I Kultura@hetivalasz.hu PÁRIZS Párizsba képet vagy szobrot vinni olyan, mint a tengerbe vizet önteni. Éles szemmel kell tehát kiválasztani a műtárgyakat, ha azt akarjuk, hogy a kulturális javakkal jócskán elkényez­tetett párizsi közönség felfigyeljen rá­juk. Ez egyszer már sikerült, hiszen a magyar műveket felsorakoztató, a fes­tészetet és zenét összekapcsoló Allegro Barbaro - Bartók és a magyar moderniz­mus című kiállítást 2013-ban 160 ezren látták a Musée d’Orsay-ban. És nem elég a válogatás, ki kell találni azt a koncepciót is, amivel becsalogatják a látogatókat: ha nagy neveket vagy fő műveket ígérünk, akkor esélyünk van a sikerre, de akkor is, ha eddig soha nem látott módon állítjuk egymás mellé a műtárgyakat. Jó példa erre a Párizsban jelenleg látható Carambolages című kiállítás, amely a Grand Palais termeiben két emeleten keresztül kalauzolja a néző­ket a korok és helyszínek legváltozato­sabb műalkotásai között - mindig va­lamilyen téma köré csoportosítva, így szerepelhet egy kiállítás keretében egyiptomi amulett és indonéz fejdísz, mumifikált koponya és videóinstalláció, középkori magyar pajzs és Marilyn Monroe. A lényeg a meghökkentő ta­lálkozás, a tárgyak egymást kiegészítő, erősítő hatása. De a két éve újra meg­nyitott Picasso-múzeum időszaki kiál­lítása is tematikus szempontok szerint rendezi a spanyol mester szobrait és

Next