Heti Válasz, 2017. október-december (17. évfolyam, 40-52. szám)
2017-11-23 / 47. szám
heti Válasz | 2017. november 23. » bejárás mellett döntöttek. Ezek után indult el a tízfős csapat 1979 nyarán, hogy mintegy 80 nap alatt turistaként, hátizsákkal, bakancsban, sátrakkal, kamerákkal, mikrofonnal és a jelképpé vált mérőkerékkel filmet forgassanak a kéktúra teljes hosszáról. Ugyanazzal a szemmel A 14 részes Másfélmillió lépés több volt, mint természetfilm: éppúgy nyújtott néprajzi és helytörténeti ismereteket, mint ahogy bemutatta az adott tájegység kőzeteit, ásványait, növény- és állatvilágát. Egykori biológia-kémia szakosként, a földrajz megszállottjaként és felettébb művelt emberként Rockenbauernek nem esett nehezére domborzatról, élővilágról, kultúrtörténeti vonatkozásokról mesélni, de szívesen szólaltatott meg hely- és művészettörténészt, néprajzost, geológust, ökológust, botanikust, zenetudóst is. És ami még fontosabb: engedte beszélni az ott élőket, a papot, a tanítót, az egyszerű, helyi embereket. Úgy, hogy közben az egész ország azt érezhette: ezek a tájak nem elérhetetlenek, a sportteljesítménynek sem utolsó vállalkozás pedig nem lehetetlen. „Amikor készült, nem volt olyan sikere a sorozatnak, mint ma. Akkor egy volt a műsorok közül, Pali természetszeretetét ésjárását pedig kedves, megengedő mosollyal tűrték a tévében - mondja a Heti Válasznak Gyenes Károly. A szerkesztő-rendező a Másfélmillió stábjában nem volt benne, de a folytatásban, az ...és még egymillió lépésben igen, illetve ezenkívül is több műsort készített Rockenbauerrel. A sorozat az elmúlt tíz évben vált legendává, ami elsősorban annak a mély humanitásnak köszönhető, ami Pali minden filmjéből árad. Neki mindegy volt, kivel találkozott, mert nem a rang, a gazdagság, a beosztás érdekelte, hanem az ember, a benne rejlő értékek. Mindenkiben talált valami érdekeset, rendkívüli módon becsülte beszélgetőpartnereit és a nézőket. Körmondatokban fogalmazott, tele információval, mégis egyszerűen és érthetően.” Gyenes úgy véli: azok közül, akik a sorozatot gyerekként látták és mára felnőttek, sokan járják a természetet, és vágynak arra a nyugodt, az egyenlőséget mindennél többre tartó szemléletre, ami a Másfélmillió lépésből sugárzott. „Nyáron a Mecsekben gyalogolva találkoztam egy békéscsabai férfival, aki elmondta, hogy évente legalább egyszer végignézi a sorozatot. Negyvenéves lehetett, és egy három év körüli gyereket vitt a hátán. Úgy érzem, ez a nemzedék ugyanazzal a szemmel szeretné nézni az országot, amilyennel Pali nézte, és az általa fontosnak tartott értékek számunkra is értékek: egy fa, egy kő, egy hegy, egy tájkép, egy falu vagy annak egy utcája” - sorolja a szerkesztő. Gyenes évtizedeken át táboroztatok középiskolásokat, öt éve pedig vándortábort szervez, és azt tapasztalja, hogy igenis rá lehet venni a mai, digitális világban felnövő tizenéveseket is, hogy menjenek be egy ismeretlen faluba, és tudjanak meg róla és az ottaniakról mindent, amit lehet okostelefon és internet nélkül. Hasonlóan gondolkodik a sorozat sikeréről a készítésében hangmérnökként közreműködő Faludi Sándor: „Rockenbauer Pál személyisége a titok, az, ahogy az emberekhez és Magyarországhoz közelített. Akkoriban ilyen filmek nem készültek a televízióban, a hazaszeretet tabunak számított. Mindannyiunk életét meghatározta a vele való találkozás.” A hangmérnök hangsúlyozza, hogy 1979-ben úgy láthatták ők, és később a tévénézők is Magyarországot, ahogy ma is szeretnénk látni, őszintén, beállított képek nélkül. A film az akkori magyar vidéket őrzi, és bár azóta sok minden változott, hitelességéből semmit sem veszített. Csalánt enni „Ebben a mai, hamis világban mindenki áhítozik a valódi értékek után, és mindenki érzi, hogy ennek a filmnek egyetlen hazug kockája sincs. Egy kivételes elme terméke ez a sorozat, amiben benne van az ő tudása, ember- és hazaszeretete, játékossága, hitelessége és végtelen tisztasága” - mondja Heincz László, aki világosítóként tartott a csapattal, és élete legnagyobb ajándékának tartja, hogy végigjárhatta a kéktúrát, megjegyezve azt is, hogy „Pali után nem lehet ilyen filmet csinálni”. Pedig próbáltak, többen is. Legutóbb például, 2011- ben Bayer Zsolt készített szintén 14 részes sorozatot Másfélmillió lépés Magyarországon - 32 év múlva címmel, amely azonban messze elmarad az eredetitől. Az egykori stáb tagjainak kezdettől nem tetszett a címválasztás - mondván: plágium -, az viszont még inkább felháborítja őket, hogy Bayer művének címéről mind gyakrabban lemarad a „32 év múlva” utalás, így végképp összetéveszthető az eredetivel. Hogy a közíró tevékenysége elleni tiltakozásukat nyomatékosítsák, a 2014-ben állami kitüntetésekkel jutalmazott alkotók , Rockenbauer Pál elindult egy úton, amelyen máig több ezren követték