Heti Válasz, 2017. október-december (17. évfolyam, 40-52. szám)

2017-11-23 / 47. szám

heti Válasz | 2017. november 23. » bejárás mellett döntöttek. Ezek után indult el a tízfős csapat 1979 nyarán, hogy mintegy 80 nap alatt turista­ként, hátizsákkal, bakancs­ban, sátrakkal, kamerákkal, mikrofonnal és a jelkép­pé vált mérőkerékkel filmet forgassanak a kéktúra teljes hosszáról. Ugyanazzal a szemmel A 14 részes Másfélmillió lé­pés több volt, mint termé­­szetfilm: éppúgy nyújtott néprajzi és helytörténeti is­mereteket, mint ahogy be­mutatta az adott tájegység kőzeteit, ásványait, növény- és állatvilágát. Egykori bi­ológia-kémia szakosként, a földrajz megszállottjaként és felettébb művelt ember­ként Rockenbauernek nem esett nehezére domborzat­ról, élővilágról, kultúrtörté­neti vonatkozásokról mesél­ni, de szívesen szólaltatott meg hely- és művészettör­ténészt, néprajzost, geoló­gust, ökológust, botanikust, zenetudóst is. És ami még fontosabb: engedte beszélni az ott élőket, a papot, a ta­nítót, az egyszerű, helyi em­bereket. Úgy, hogy közben az egész ország azt érezhette: ezek a tájak nem elérhetetle­nek, a sportteljesítménynek sem utolsó vállalkozás pedig nem lehetetlen. „Amikor készült, nem volt olyan sikere a sorozatnak, mint ma. Akkor egy volt a műsorok közül, Pali termé­szetszeretetét és­­járását pedig kedves, megengedő mosollyal tűrték a tévében - mondja a Heti Válasznak Gye­­nes Károly. A szerkesztő-ren­dező a Másfélmillió stábjában nem volt benne, de a folyta­tásban, az ...és még egymillió lépésben igen, illetve ezenkí­vül is több műsort készített Rockenbauerrel.­­ A soro­zat az elmúlt tíz évben vált legendává, ami elsősorban annak a mély humanitásnak köszönhető, ami Pali minden filmjéből árad. Neki mindegy volt, kivel találkozott, mert nem a rang, a gazdagság, a beosztás érdekelte, hanem az ember, a benne rejlő ér­tékek. Mindenkiben talált valami érdekeset, rendkívüli módon becsülte beszélgető­­partnereit és a nézőket. Kör­mondatokban fogalmazott, tele információval, mégis egyszerűen és érthetően.” Gyenes úgy véli: azok kö­zül, akik a sorozatot gyerek­ként látták és mára felnőttek, sokan járják a természetet, és vágynak arra a nyugodt, az egyenlőséget mindennél többre tartó szemléletre, ami a Másfélmillió lépésből su­gárzott. „Nyáron a Mecsek­ben gyalogolva találkoztam egy békéscsabai férfival, aki elmondta, hogy évente leg­alább egyszer végignézi a sorozatot. Negyvenéves le­hetett, és egy három év kö­rüli gyereket vitt a hátán. Úgy érzem, ez a nemzedék ugyanazzal a szemmel sze­retné nézni az országot, ami­lyennel Pali nézte, és az álta­la fontosnak tartott értékek számunkra is értékek: egy fa, egy kő, egy hegy, egy tájkép, egy falu vagy annak egy ut­cája” - sorolja a szerkesztő. Gyenes évtizedeken át tábo­roztatok középiskolásokat, öt éve pedig vándortábort szervez, és azt tapasztalja, hogy igenis rá lehet venni a mai, digitális világban fel­növő tizenéveseket is, hogy menjenek be egy ismeretlen faluba, és tudjanak meg ró­la és az ottaniakról mindent, amit lehet­­ okostelefon és internet nélkül. Hasonlóan gondolkodik a sorozat sikeréről a készí­tésében hangmérnökként közreműködő Faludi Sándor: „Rockenbauer Pál személyi­sége a titok, az, ahogy az em­berekhez és Magyarország­hoz közelített. Akkoriban ilyen filmek nem készültek a televízióban, a hazaszere­tet tabunak számított. Mind­annyiunk életét meghatá­rozta a vele való találkozás.” A hangmérnök hangsúlyozza, hogy 1979-ben úgy láthatták ők, és később a tévénézők is Magyarországot, ahogy ma is szeretnénk látni, őszin­tén, beállított képek nélkül. A film az akkori magyar vi­déket őrzi, és bár azóta sok minden változott, hitelessé­géből semmit sem veszített. Csalánt enni „Ebben a mai, hamis világ­ban mindenki áhítozik a va­lódi értékek után, és minden­ki érzi, hogy ennek a filmnek egyetlen hazug kockája sincs. Egy kivételes elme terméke ez a sorozat, amiben benne van az ő tudása, ember- és hazaszeretete, játékossá­ga, hitelessége és végtelen tisztasága” - mondja Heincz László, aki világosítóként tar­tott a csapattal, és élete leg­nagyobb ajándékának tartja, hogy végigjárhatta a kéktú­rát, megjegyezve azt is, hogy „Pali után nem lehet ilyen fil­met csinálni”. Pedig próbáltak, többen is. Legutóbb például, 2011- ben Bayer Zsolt készített szintén 14 részes sorozatot Másfélmillió lépés Magyaror­szágon - 32 év múlva címmel, amely azonban messze el­marad az eredetitől. Az egy­kori stáb tagjainak kezdettől nem tetszett a címválasztás - mondván: plágium -, az vi­szont még inkább felháborít­ja őket, hogy Bayer művének címéről mind gyakrabban le­marad a „32 év múlva” utalás, így végképp összetéveszthe­tő az eredetivel. Hogy a köz­író tevékenysége elleni tilta­kozásukat nyomatékosítsák, a 2014-ben állami kitünte­tésekkel jutalmazott alkotók , Rockenbauer Pál elindult egy úton, amelyen máig több ezren követték

Next