Hetilap, 1845. április-december (1. évfolyam, 1-79. szám)

1845-05-30 / 18. szám

275 már mondatott, nem marad egyéb hátra, mint hogy egy vagy több ember vásárolja meg a’ találmányt. Ehhez következő öszvegek kivántatnának: 1) találmányi dij (készpénzben) . . . 15,000 pft. 2) tiz próbaszék megvételére, szállítás­sal és költséggel............................... 2,000 „ 3) egy pár avatott munkásnak a’ minta­székekkel ideszállítása, tartása, úti költsége, ’s jutalma; kik itt a’ próbá­kat megtegyék, a’ kezelésbe beavas­sanak , ’s az itt öntendő első szövő­székek összeállítását, ’s megindítá­sát igazgassák , az egyesség nem si­kerülése esetére De Poorter úrnak nyújtandó 1000—1500 franknyi kár­pótlással ............................................... 1.500 „ 4) Dr. Gall Lajos úr úti költségei rész­letes megtérítéséül............................... 500 „ 5) Egyéb költségek a’ vállalat megin­dítására ............................................... 1,000 „ Összesen 20,000 pft. Az egész töke pedig De Poorter úr 15,000 pftnyi részével együtt tenne 35,000 pftot. Mindenekelőtt azonban az a’ kérdés, minő való­színűség van arra, hogy a’vállalatba fektetendő töke, kamatokkal ’s illő provisióval együtt megint bejövend 15 év, azaz annyi idő alatt, mellyen át a’ találmányt külföldön a’ törvény oltalmazza ? Egy statistikai áttekintés szerint, mellyet De Poor­ter ur a’ szellemi tulajdont oltalmazó státusokról készí­tett, ezen statusok némellyikeiben, mellyek itt fölhozat­nak, 1840-ben következő arány állott: Ausztria Vámszö- Belgium Frankhon vétség Pamutszékek: 118,000; 87,400; 18,300; 275,000 Gyapjuszékek: 34,515; 68,610; 7,400; 87,140 Vászonszékek: 43,800; 51,600; 33,200; 42,000 Selyemszékek: 17,840; 28,380; 8,100; 84,460 313,955; 235,990; 67,000; 488,600 Népesség: 35 mill.; 26 mill.; 4 mill.; 34 mill. következőleg jutott egymillióra; 6,113; 9,076; 16,750; 14,353 Az Ausztriára tett szám nyilván csak azért olly csekély, még a’ vámszövetséggel is egybehasonlítva, mert a­ népesség öszvegébe Magyarország és Erdély is bele van számítva; ’s ha egy pillantást vetünk Frankhon és Belgiumra, a’ vámszövetségre tett számot jóformán rendes mértékül tekinthetjük egy a’ vámszövetségével egyenlő műveltségi fokon álló nép szükségeire nézve. A’ mennyiben azonban még e’ tekintetben némi különb­ség forogna fen, föl akarjuk tenni, hogy a’ legközelebb 25 év alatt 6000 mindennemű szövőszék teljesen elég leend egy millió lakos öltözetszükségének fedezésére; és hogy a’ legelső 15 évben a’ műipar csak annyira fej­lődnék ki, hogy a’ fölebbi számnak felénél több nem használtathatnék föl. Ezen esetben 16 millió lakos mel­lett 15 év alatt 48,000 szövőszék lenne fölállítandó. Te­gyük föl továbbá, hogy ezen új találmány szembeszökő hasznai mellett is úgy járna , mint a’ Jacquard gép, ’s hogy még ezután is 15 évig 18,000 közönséges szö­vőszék dolgoznék, ez esetben a’ fölebbi szám 30,000-re apad. Minthogy pedig az uj szövőszékek két annyi szol­gálatot tesznek, mint az eddig használt közönséges szé­kek, a’ kijelölt szükség fedezésére csak 15,000 darab kivántatnék. Föltéve már, hogy éven át, évenkint átmérőleg 1000 szövőszék adatnék el, egyegy szövőszék árát csak 4 pengőfttal kellene fölebb emelni, hogy 15 év alatt az egész tőke, t­­i. 35.000 ft 6 pcent kamatjával, és hason­­mennyiségű osztalékkal együtt bejöjjön ; ha pedig 6 pcent kamattal be akarnék érni, csak 2 pengő ftot kel­lene a’ szövőszékek árára felvetnünk. Immár olly találmánynak, melly minden közönsé­ges munkást azon helyzetbe tesz, hogy két annyit állít­hasson elő, mint a’ gyakorlott takács eddig előállítha­tott, még a’ zsebkendő szövőre is olly kitünöleg nagy becse van , hogy a’ találmány megszerzői, még akkor is, nagy szolgálatot tennének a’hazának, ha minden szö­vőszéktől 10, sőt 20 pft nyereséget vennének. Mindezeknél fogva, nekem úgy látszik, hogy a’ kérdéses találmány megszerzése , legjobb lelkiismeret­tel javasolható, melly esetben Dr. Gall Lajos úr, mint indítványozó, nem csak azon 500 pfttal, mellyet úti költ­ségeinek részleges megtérítéséül igényel, hanem ezen­felül is, még hasonló öszveggel érdekelné magát e’vál­lalatnál. Úgy látszott azonban, hogy körülményeink között, midőn a’ szomszéd, magasabb állású , műipartali ver­senyzés, különben is elég nehézséggel jár; az ezennel indítványozott szerzemény becse tetemesen növelve vol­na, ha honunkban hamarább, vagy legalább nem később hozatnék be , mint a’ szomszéd tartományokba, hol ek­kori­g De Poorter ur találmányának még senki sincs birtokában, mivel csak épen most tehetett vala lépése­ket, annak, az austriai birodalomban is, kizárólagos sza­­badítékkal biztosítására; és mielőtt ezzel bírna, bár tud­tomra is felszóllításokat von, nem akarható senkinek át­engedni, minthogy az utánzás ellen nem lett volna biz­tosítva. Felszólítánk tehát De Poorter urat, nem volna-e hajlandó az ausztriai birodalomra kieszküzlendő 15 éves szabaditékát nekünk, t. i. azon egy vagy több egyén­nek, melly Magyarországra nézve vele szerződend.

Next