Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1846-02-27 / 17. szám

319 320 agyag, kavicsföld , savak stb. a sulyosbak belebb sü­­lyedvén.­­ Ezután kezdődött az ősbérczek alakulása, t. i. a fe­lületi kéreg a melegség benső küzdései által néhol megre­pedt, minek következtében, mint valamelly vulkánból, na­gyobb vagy kisebb mennyiségű olvadék ömlött ki, melly a felületen vagy szétterült, s képezte meghűltével a nagy fel­­emelkedéseket, vagy kisebb nagyobb magasságra tolódott fel, s alkotta a hegyvonalakat és bérczeket. így álltak elő az ős­hegységek , mellyeknek főalkatrésze gránit. Már most következik a tengerek számozásának elbe­szélése t. i. a mind inkább hülepedő gőz elvégre csepfolyói alakját érte el, melly forró viz-alakban eleinte az egész föld felületét borította, s mind addig borítva tartotta, mig annyira ki nem hült, hogy állatok állhassanak elő benne. Ezen viz eleinte keserű volt, mivel különböző, u. m. kén­, sósavany volt benne felolvadva, s még több állományok mint mész stb. vele keverve. Mentől inkább hülepedett a viz és a föld, annál nagyobb béke állott be az elemek közt, mert az előtt olly dühös harczot kellett nekik folytatni, a millyet a leg­merészebb képzelet sem állíthat elő magának. Ezen eredeti víztömegre történt befolyása volt a hold vonzó erejének, de a nap sugarai még eleinte nem fúrhatták át a sűrű gőzö­ket.­­ Csak századokon át tartott hülepedés után engedtetett meg a földnek a nap sugarait meglátni. Erre a tengerben legelőször is csigák s más héjas állatok álltak elő; ezeket követték a vizi növények, s miután a tengerből száraz emel­kedett ki, szárazi növények. A még ekkor nedves föld belső és külső meleg által szerfölött termékeny volt, de romlás is érte ezen ősnövényzetet, minek tanúi a kőszén és antaracit. A kihűlés mind tovább haladt, a széngáz mind inkább fejlődött ki a víz körül, a növényzet óriási nagyságban fel­­ledezett az egész földön, sőt állatok kezdtek a száraz­föld némelly részeiben előállani. Azonban a föld benső küz­dései sem maradtak ki , mellyek néhol uj hegyeket tol­tak fel , néhol pedig lakható száraz földet. Ezen jelene­tek időszakonkénti véghez meneteléből más tüneteket is le­het következtetni, p. o. hogy két, három s több réteg kő­szén is lehet egymás fölött, mint ugyan annyi ízben elborított őserdők m­aradványi, így p. o. Angliának Wolverhampton nevű helységében 1843-ban egy őserdőmaradványt ástak ki, hol 73 törzsöket egyenes állásban, mint az elbo­ntáskor lehettek, találtak.­­ Azonban a megkeményült földréteg minél tovább, an­nál tömöttebb és vastagabb lett, s ezen vastagodása felülről s alulról is származott. Felül t. i. különféle föld- és kőne­­mek rakodtak rá a vízből, u. m. agyag, homok, mészkő stb. részint egymáson fekvő rétegekben, s a másod s harmad­rendű (secundaria, tertiaria) hegytömegeket s különféle föld­rétegeket képeztek; alul pedig a hig olvadék további meg­­keményülése vastagitja a földkérget. A mi még belső küz­dés által a föld beljéből kiemelkedett, aránylag nagyobb sú­lyúnak kellett lenni, mint a föld­kéreg, különben azt ki nem repesztheti vala. (Hát a gőz?) Illyenek az érczek, mellyek eredetileg mélyebben feküdtek a földben. Ezen sajátlagos súlyból magyarázhatni már azt, miért találhatni több nem­telen mint nemes érczet a föld színén. Az egymás után következő főbb alkatrészei a hegyek­nek a következők: 1)gránit, 2) porfir, 3) szürkekő (horn­­blendartige Gesteine) 4) bazalt, 5) érczek.­­ A föld továbbá hülése által a légkör mind tisztább ál­lapotra jutott, s a széngáz mellett előny is kezdett előállni nagyobb mértékben, s a növényzet mind bujább tenyészést nyert. Az állatország is mind inkább szaporodott; kivált két a­lakuak álltak elő, roppant nagyságúak s különös alkatuak; ugyan ekkor madarak is jelenkeznek, nem különben zacskós és ezetnemü szoptatós állatok nyomaira akadhatni kivált ten­gerekben s mocsáros partokon. Ekkor az egész föld égalja sokkal forróbb volt, mint most. Azonban ezen szerencsés kifejlődését a földnek, melly nem kevés időbe került, s melly alatt mind tökéletes­ alko­­tásu élő­lények álltak elő, ollykor-ollykor borzasztó kitö­rések és változatok zavarták meg, mellyek a föld addigi áb­­rázatját csaknem egészen megváltoztatták. Ezeket a tűzi rendszer (Vulcanismus) a következőleg magyarázza: A földkéreg további kihűlése azt mind inkább vasta­­gitotta belülről, minek következtében a benső kéreg sok helyt megrepedett, melly repedékeken viz ömlött be a forró olvadékra, ottan gőzzé változandó. Eléggé ismeretesek va­gyunk a gőz erejével! Ezen gőz már most minden elébe akadott üregekben elhatalmazott, s azt rázni és feszegetni kezdte. Ezek voltak a földingások. Ezek akkor ször­nyük lehettek, s tengert a szárazra lökhettek, azt özünbe boritandók minden élő­lényeivel együtt, mellyeknek marad­ványait részint épségben, részint sziklaüregekben kövülve találhatni, még pedig az élő természet mind két országából; részint hegyeket toltak fel s másokat lesülyesztettek vidé­keikkel együtt, olly jelenések közt mellyekröl nekünk kép­zetünk sem lehet. Néhol pedig kitörték a föld kérgét s azon olvasztott érczfolyadékot is toltak ki. Ezek a tűzokádó hegyek. Az amerikai sok vulkán s borzasztó földingások mutatják, hogy Amerika valóban is ifjabb Európánál.­­ Azonban ezen befolyt víz bizonyos mennyiségű mele­get ragadott el mindig az izzó olvadéktól, hogy maga is olly melegségi fokra emelkedhessék, mint az elgőzölgésre meg­­kivántatik, s igy a föld további kihűlését előmozdította. A vulkánok egymás után kezdtek kialudni, csönd és nyugalom kezdé a földön sátorát felütni, s a dolgok ezen ál­lapotában állt elő mint az életműves teremtmények szeglet­köve az — ember! Ezen úgynevezett tűzrendszernek ellenszegezve van a vízrendszer (neptunisches syst.), mellyet a nagy természet­­tudós Werner Ábrahám állított fel, s hasonlag több jeles fe­jeket kapcsol magához, a többek közt ama nagy utazó és földismerő Humboldt Sándort. Ezen rendszer szerint a hegyek vízmosás művei s rakodás által képződtek, t. i. a viz a völ­gyekből és lapályokból homokot s egyéb anyagokat mosott fel s tornyosított egymásra, s igy születtek a béretek. Wer­ner nagy elmeéllel fejtegette ki az alakulás fogalmát, s megkülönböztette az ős-, átmenő-, telep-, s ülepedék­­hegyeket. Mellyik rendszer mellett vagynak tekintélyes­ nyilatkozatok, nem egy könnyen lehet meghatározni. —

Next