Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1846-05-26 / 42. szám

Pest, kedden HETILAP. ENCYCLOPEDICUS TARTALMÚ FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÖZGAZDÁSZAIRA, MŰIPARRA ÉS KERESKEDÉSRE Előfizethetni az Iparegyesület hivatalában (újvilág utcza Ilkey ház) vagy Kossuth Lajos iparegyesületi igazgató urnál (úri utcza Trattner Károlyi ház) vagy a Szerkesztőnél (Seminarium utcza 806. sz. Ráth ház) vidéken pedig minden postahivatalnál félévre helyben 4, postán 5 ezüst forintjával Egész évre kétszer annyival. — Megjelenik a Hetilap minden kedden és pénteken legalább egy egy tömött nyomtatású íven. Ha tárgybőség kivánandja 11, sőt két íven is. — Iktatmányi dij : egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsoráért 3 kr., kétszeri hirdetés’ mind. petit hasábsoráért 5 kr., háromszori hirdetés’ mind. petit hasábsoráért 6 kr. ezp. Tartalom: Vezérczikk: (Ne ámitsunk.) — Gondolkodjunk polgárgyámintézetekről. — Némelly szempontok a zálogházakról. Örsy. —Nem minden újság Budapesti Híradó. — Egyesületi mozgalmak. I. A középponti vasúttársaság. II. A becskereki takarékpénztár. — Védegyesület krónika II. barsi, békési és bajai osztály. — Dunaparti mozgalom. — Piaczi mozgalom.— Mészárszékügy.— Marhavásár. — Fapiacz. — Tengerhajózó társaság. — Hirdetés. — Pénzkeret. Vezérczikk. (Ne ámitsunk.) Az urak amott a másik oldalon sincerisálnak, de a szónak igen visszás értelmében, mert az őszinteség minden tartalék-gondolatot, minden buvajtócskát, minden kancsalságot kizár. De hiszen ezek nem annyira olly bajai némellyeknek, miktől szabadulniok a legerősb akarattal sem lehet, mint inkább rendszerüknek lényeges sajátsága. A B. P. Híradónak ezen áltatási kapacitásán, valamint nemleges politicáján és bonyolító rendszerén mi már épen nem csudálkozunk, mert annak természetét rég megszoktuk, és ha politikai lapba irnánk, pontról pontra kimutatnak azon alaptalanságokat, fonákságokat, sőt országgyűlési tényekre vonatkozólag némi történeti hűtlenséget is , mellyekből azon az olvasó közönség hiszékenységére számoló sincerisáló czikkek össze vannak szőve*). De itt csak röviden, és csupán az országgazdászati körre szorítkozva nézendünk szét a sincerisálás főbb pontjaiban, előlegesen egyszer mindenkorra megjegyezvén, hogy e hazában cselekedjék a nemzet érdekében jogszerűleg kormány, vagy a másik oldal egyesei, annak soha mindeddig az ellenzék útját nem állotta, s hisszük az istent nem is állandóa. Hiszen az ellenzék mindeddig mi ellen küzdött? Küzdött a nemzet érdekeivel ellenkező jogszerűtlenség, és a tétlenség, és a káros elmaradni akarás ellen. Alvókkal és látni nem akarókkal volt örökös baja, és azokkal, kik a kornak intő szelleme elöl a kényelem rejtekébe vonultak; és legújabban azokkal, kik a haladási indulót egykor egész elszántsággal megfutták, de mivel maguk mint a korán reggel indulni akaró utas kipkedtek kapkodtak, lassuskodtak, kényelmesen reggeliztek stb., s mivel a sereg az indulóra felkerekedett, s maradozni nem akart, ők maradtak el, s nagy zajt ütöttek, hogy csak lassan! megálljatok! várakozzatok ! stb. Ne higyék önök urak amott a másik oldalon, hogy e félben is meg van ama csudálatos elfogultság, hogy csak azt pártolja mit maga kezdett, csak annak óhajt sikert, mert csak azt tartja üdvösnek, mit maga gondolt, vagy mint köznyelven mondani szoktuk, hogy csak a maga borját nyalja. Nincs e hazára nézve jó gondolat, jó eszme, jó szándék, jó kezdemény, jó intézkedés, melly e félnek legőszintébb jó akaratára nem számolhatna bizonyosan, bár honnan eredt légyen is az. De van, igen is van elhatározott érezakarata mindent, mi a nemzet érdekeivel és főkép törvényszerű függetlenségével, jelenleg pedig ipar és kereskedés útján reménylhető jelentékenységének feltételivel ellenkező, kitelhetőleg gátolni; mindent, mi az áltatási politikából sarjadozik, a független hazafiaság érzetében kigyomlálni, mindennek, mi homályt terjesztő, kellő felvilágosítására adatokkal állni ellenébe. És e sorozatba tartozik a B. P. Híradó tana a szabad kereskedésről és védvámrendszerről. Mi számtalanszor kimondtuk már, és bizony mondom, nem bérleti nézetünket, hanem legbensőbb meggyőződésünket mondok ki, hogy a védvámrendszer zászlója alá csak szorító kénytelenségből állunk, mig majd a szabad kereskedés jótéteményeit, de a szó teljes értelmében élvezhetjük, úgy t. i. hogy azon szabad kereskedés ne hasonlítson a jászolhoz kötött állatnak szabadságához, melly a mint tetszik meg, vagy meg nem eheti az elébe adott takarmányt, de minden esetre csak azon boglyából ehetik, mellyből a béres elébe vetni jónak lát. Mi a szabad kereskedés alatt azon institutióját értjük valamelly nemzetnek, mellynélfogva szabadon körültekinthet, nem egy pár tartománykában, hanem körültekinthet széles e világon, és oda vihet és onnan hozhat, hol rá legtöbb haszon néz,— hozhat és vihet gátolatlanul; s eszközökről gondoskodhatik, hogy hozhasson és vihessen, olylyakról, mellyek polgári szerkezetével , geniusával és geo- #)Modorát e czikkeknek aestheticai szempontból nem akarjuk elemezni, noha körünkbe tartoznék, mert hiszen a criticát maga magára megírja a B. P. Híradó, midőn 381 számában ezeket mondja: Ugyan azon joggal, mellyel bármelly nem részvényes követelhetni gondolja, hogy őt a czukorgyári közgyűlésekbe bebocsássák, mert őt az ipar érdekli, kívánhatná egy másik, hogy ő neki minden házaspár hálószobájába szabad bemenetele legyen, mert őt az emberi nem szaporodása mód nélkül interessálja. A 379-ik számban pedig: Addig fogtok abban az emésztetlen liberalismus tárházából került ellenzéki v. . . 16 medenczében úszkálni, míg bele nem fáradtok ! stb.