Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1846-08-07 / 63. szám

63. Pest, péntek 11 ^1 ■ J­ÜL "0 aug. 7.1846. V 'M ENCYCLOPEDICUS TARTALMÚ FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÖZGAZDÁSZAIRA, MŰIPARRA ÉS KERESKEDÉSRE. • • V . viv’ja"- •' -c Előfizethetni az Iparegyesület hivatalában (újvilág utcza Ilkey ház) vagy Kossuth Lajos iparegyesületi igazgató urnál (úri utcza Trattner-Károlyi ház) vagy a Szerkesztőnél (Seminarium utcza 806­. 8». «Ráth ház) vidéken pedig minden postahivatalnál félévre helyben 4, postán 5 ezüst forintjá­val Egész évre kétszer annyival. — Megjelenik a Hetilap minden kedden és pénteken legalább egy egy tömött nyomtatású íven. Ha tárgybőség kivánandja 11/2 sőt két íven is. — Iktatmányi dij : egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsoráért 8 kr., kétszeri hirdetés’ mind. petit hasábsoráért 5 kr­, háromszori hirdetés’ mind. petit hasábsoráért 6 kr. ezp. A Hetilapnak juliu­s-decemb. félévi folyamára még folyvást előfizethetni. Tartalom: * Y. j» Az Iparműkiállitásról. —• Vezérczikk: Figyelmezzünk sőt talán tegyünk is. — Egy kis tudni való a vasutakról mint status­­vállalatokról Austriában. X. Y. — Anglia rabszolga-kereskedés elleni politikájának lassankinti elszunnyadása. X. Y. — Könyvis­­ismertetés. Tagosztály. — Kézikönyvül különösen tagositó föld­­birtokosok és bírák számára. Irta Micskey Imre hazai mérnök. — Az ápoló intézetek. Gáty István. — Hála nyilatkozat. — Czukor­­gyártás. Örsy. — Pesti takarék­pénztári forgalom júliusban. — Nézzünk szét. — Hirdetések. Az Iparmükiállitásról. A rendező bizottmány e napokban azon kére­lemmel járult e cs. k. Fenségéhez az ország Nádorá­hoz, hogy az iparmükiállitásnak, mint a hazai ipar és szorgalom hű tükrözetének megnyitását azon minden hazafi kebelben hálát ébresztő pártfogásánál fogva is, mellyel a honi ipar előmenete iránt viseltetik, fen­séges személyének jelenlétével valóságos nemzeti ünneppé szentelni méltóztatnék. " Fensége e ké­relem teljesítését a hazai közügyek iránt minden alkalommal tanúsított rokonérzelemmel kegyes volt megígérni, s miután ő Fensége a rendezés elké­szülte iránt felkérő bizottmány által arról értesült, hogy a kiállítás f. augustus hónap 10-én már a megnyitásra teljesen készen állandó csupán csak magas parancsától függ a megnyitás napja s órája, mit is az említett nap után legközelebb remény­lünk, s miről a közönség ideje korán értesülend. Megfognak egyszersmind a rendező bizott­mány határozatánál fogva az országos kormány­székek megyei és testvér fővárosi hatóságok is alá­zatosan kéretni, hogy e szivet emelő nemzeti ün­nepély diszesitéséhez a cs. kir. Fenségének kísé­retében különösen buzdító jelenlétükkel hozzá já­rulni méltóztassanak. Pesten 1846. august 6-án.­­Vargha István, az iparegyesület aligazgatója. Vezérczikk. (Figyelmezzünk sőt talán te­gyünk is). Hol verseny nincs, ott a tökélyesbülésnek vagy egészen meg vannak kötve kerekei, vagy ha látszólag szabadon is, de minden esetre lassan, s a kor és viszonyok követeléseivel korán sem egyenes arányban halad előre. Sőt hol még kizáró szabadalmak horgonyai is vettetnek, nem al­kalmazottak a szorgalom és értelmi tehetség ápolására és vé­delmére, hanem inkább egyes nyerészkedők kedvezményére, ott a kitűnőbb jövedelmekkel ígérkező vállalatoknak is el kell silányulniok, a köznek nagyon érezhető kárára. De hála az égnek­ a m­agyar Dunán senki sem igényelhet kizáró sza­badalmat, s igy segíteni lehet is, kell is azon bajon, me­ly a közönséget drága pénzéért is súlyosan nyommasztja. A szegény magyar ember megszokott apathiája mellett különben is hajlandó újabb intézkedések nemével, legyenek azok bár hiányosak, megelégedni,már csak azon oknál fogva is, hogy ne legyen kénytelen valami újba kezdeni, a ki­kel, zsémbel, perlekedik, s fenyegetődzik, de a cselekvés bajos munkáját másra bízza, mert mi fáradságba kerül, ha­bár fáradságát az eredmény tetemesen megjutalmazná is, az neki nem kenyere. Innen származik aztán azon negédesség és felsőbbség-affectatio, mellyel némelly idegenek a világ előtt pöffeszkednek, mennyire boldogítják e vagy ama válla­lattal, intézkedéssel, rendszabálylyal a magyar nemzetet; in­nen erednek mindazon visszás jelenetek, mellyek a vállalko­zók s közönség vállaira terhesülnek. A vállalkozók úgy, mint a közönség elhanyagolják saját érdeküket, s összetett kézzel nézik miként károsodik egyik a másik rovására. Ezen állapotot, ha a vállalkozási szellem csak egy kissé is ébren van, tűrni nem szabad már csak azért sem, mert olly vállalat forog szóban, melly a magyar közönséget sok zsarolás és kényelmetlenség, és költséges nyomorgás alól oldozza fel, a részvevőknek pedig nem csekély haszon­nal kínálkozik. Egész szent-iván-éneke már a magyar közönség pa­nasza a duna-gőzhajózó társaság hanyagsága, és az utazók kényelmét a számvetésből egészen mel­lőző intézkedései ellen. — És méltán, mert különö­sen a Pest és Bécs közötti vonalon, melly legzsirosab­­ban jövedelmez, a közlekedés az e részben Európa-szerte lábra kapott szokáshoz képest a legnyomorultabban tartatik

Next