Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1846-02-27 / 17. szám
alakú, mint más égi testek, s innen elkezdve megint nehány századnak addig, mig a Copernicus rendszere, melly szerint t. i. a föld több bolygó társaival a nap körül kering és nem a nap a föld körül, mint azt a régiek hitték a Ptolemaeusé felett köztekintetet nyert. Földünk kerülete 5400 mf., átmérője 1720 mf., 24 óra alatt fordul meg tengelye körül, hajdúja a hold 28 nap s 14 óra alatt kerüli őt meg, s ezzel együtt 365 nap s 6 óra alatt járja be nap körüli útját, melly pályát különböző utakon még 10 bolygó járdái; földünk útja m. e. 20 millió mfre esik a naptól. Azonban ezeket, s több illyeseket előre föltesszük, hogy nyájas olvasónk tudja. A természetvizsgálók földünk előállásáról s változatairól a legkülönneműebb véleményeket állították fel, mellyeknek azonban egy fontos többsége Mózes leírásával, mint e tekintetben legelső és legbecsesebb adatunkkal, megegyezni törekszik. Innen indulva ki, Burner Tamás a következő véleményt állította fel: eredetileg a föld híg tömeg volt, minden anyagok és elemek keveréke, s e volt az űr. Később ezen anyagok közül a súlyosbak a központ felé vonultak, s képezték a földnek első tömött magvát; ezt körülövezte a higabb és könnyebb viz, s ezt a még higabb és könnyebb ég, gőzkor. De ezen gőzkor eredetileg nem volt tiszta, hanem tömött részekkel keverve, melly tömött részek lassanként az alant fekvő vízre leülepedtek, s azon valamelly kemény földkérget képeztek, melly eleinte nedves és igen termékeny volt, s igy állott elő az első lakható föld a vizek felett. Mintegy 15 századdal ezután ezen földkéreg a nap melege miatt itt ott nagyon kiszáradt s szétrepedezett, minek következtében a vízbe sülyedt, s ez a vízözön! Még meglevő szárazföldeink pedig nem egyebek mint még ki nem száradt és szét nem repedett kéregdarabok. Van-e már ma valaki, ki ezen véleményt ábrándképnek ne tartaná ? s pedig a 17 és 18-ik században ez igen jeles híveket számlált. Azon ellenvetésre, miszerint a sok tengeri csigák s más vizi állatok kövületei, mellyek még a legmagasabb bérezeken is bőven találtatnak, azt mutatják, hogy egykor minden szárazt viz borított, s tehát épen megfordítva volt a dolog, azt felelték, hogy azok csak egyszerű és eredeti kövek, s azon alakokat a csillagzatok befolyása által nyerték. Illy állapotban volt a földismeret ezelőtt 200 és 150 évvel! — Ámaz angol tudós Wodward János állítmánya még inkább közelit a Mózes előadásához. Szerinte az isten megneheztelvén a földre a rajta elterjedt bűn miatt,megsemmisítette azon összetartó vagy vonzó erőt, melly a földi testek részecskéit összetartja, minél fogva a száraz föld porrá omlott össze, s a vizeknek mindenfelől rést engedett a rajta való elömlésre.A tenger vizével ekképen összegyűlt földrészecskék bizonyos tésztává keveredtek, melly tésztából lett azután a mai szárazföld. A tengeri állatoknak a szárazoni létezése e szerint lehetséges az eredeti tengervizi keverékből.— Ugyan ezen időtájban (1690 körül) irt még egy más tudós is ezen tárgyról Whiston nevű, kinek állítmánya még közelebb áll a szentkönyvi előadáshoz. Azután leginkább helybenhagyható véleménye szerint földünk kezdetben üstökös volt, s magvát felolvadt anyagok, légkörét roppant tömöttségü gőzök töltötték, mellyben a viz is gőz alakban foglaltathatott, s ez volt: „sötétség a mélység felett.“ Ezen tömött gőzkor azután mind inkább tisztult, mig végre a nap sugarai azon áthathattak, s „jön világosság!“ — Az özönvizet az említett tudós valamelly üstökös megjelenéséből magyarázza, mellynél fogva annak hosszú gőzfarka a mi földünkre terült el s két nap alatt annyi vizet öntött le, mint mennyi a nagy tengerekben van, s igy „nyilatkozának meg az ég csatornái.“ De továbbá az üstökös közelségének szerinte azon hatása is volt, miszerint a földben levő vizeket mind kivonta, s igy lett hogy: „megnyilatkozának a föld minden csatornái.“ — Ezen véleményt látjuk mi is, a vízözön magyarázását kihagyva, az igazsághoz legközelebb állónak. — Nem mulasztjuk el értekezésünk rendében a nagy Leibnitz véleményét is felhozni, mellyet több jeles fejek a legtisztábbnak s érthetőbbnek, ámbár nem minden hiba nélkülinek tartanak, s az rövideden a következőből áll: „minden bolygók, mondd, eredetileg napok voltak, s saját meleggel s világgal bírtak, de a hosszas égés által végre elfogyott belőlök az égés anyaga s homályos égi testekké váltak. Arra sok idő kivántatott, mig a föld kihűlt, s olvadott elemei leülepedtek. A viz szerinte nem egyéb, mint összevissza égett állomány, melly roppant mennyiségű gőz alakban hullott le a már meghűlt földre, s képezte annak tengereit és folyóit.— Buffon és De Luc rendszereik egészen más neműek, s bár éles elmét mutatnak, de még sem egyebek, mint üres építmények, mellyek csak hamar is összeomlottak. Egy nagy serege a geologoknak a nagy természettudós La Place véleményéhez csatlakozik, melly a következendőben áll. Kezdetben a napnak olly szélesen terjedő gözköre volt, hogy az a legszélső bolygón, Uranuson is túl terjedne. Ezen gőzkör különféle olvadott anyagokat foglalt magában. De idővel a meleg alászállván azon anyagok összecsomósodtak és megkeményültek, s mint bolygók a nap körül kezdtek keringeni. Illy módon származtak a bolygók holdjai is. Ennél fogva a legtávolabb eső bolygók legrégibbek, s aránylag legkönnyebbek, s a legközelebb levők ifjabbak s aránylag sulyosbak. Illy módon magyarázza Herschel az állócsillagok, mint napok előállását az ős ködtömegekből. — A mint a föld ős ködtömege hullni kezdett, s lassanként mind inkább összevonult, a szoros érintkezésbe jött parányok olly élénk tüzet és izzást hoztak elő, hogy annak következtében az őstömegek olvadásba mentek át, s a forgás törvényénél fogva golyó vagy is inkább tojásdad alakot vettek föl. A sulyosbak, mint érez, kő, mind belebb sülyedtek a központ felé, s a földnek kemény magvát képezték, a könnyebbek, mint viz gőzalakban, gázok, a föld gőzkörét alkották, mellyek eleinte igen forrók voltak, s olly sűrűk, hogy a nap világa rajtok át nem hathatott. Ezután a föld mind inkább hülni kezdett, s a környező gőz sürüdni, s a földre aláereszkedni. Ez által még inkább hült a föld, s végre a külseje megkérgesült, midőn a belseje még izzó olvadék maradt. Tudni való az is, hogy a föld külsején a könnyebb állományok maradtak meg, mint mész.