Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)
1847-01-26 / 112. szám
Pest, kedden jan. 26.1847. ENCYCLOPEDICUS TARTALMÚ FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÖZGAZDÁSZAIRA, MŰIPARRA ÉS KERESKEDÉSRE. Előfizethetni a Szerkesztőnél (Seminarium utcza 306. sz. Ráth ház) vagy az Iparegyesület hivatalában (Újvilág utcza Ilkey ház), vidéken pedig minden postahivatalnál félévre helyben 4, postán 5 ezüst forintjával. Egész évre kétszer annyival.— Megjelenik a Hetilap minden kedden és pénteken legalább egyegy tömött ivén. Ha tárgybőség kivánandja sőt két ivén is. — Iktatmányi dij : egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsoráért 3 kr., kétszeri hirdetés minden petit hasábsoráért 5 kr., háromszori hirdetés minden petit hasábsoráért 6 kr. e.p. Tartalom: Izlandról Dupin Károly. Hajóssy. — A postaügy Francziaországban. — Robotváltság. — Egyesületi mozgalmak. Magyar társaság Szászrégenben. — A győri gabonakereskedők kölcsönösen biztositó egylete. A győri olvasó társaság. A győri külvárosi kör. Az üdvözült Nádornak emlékszobrot állító társulat Pesten. — A biztositó társaságokról. — A temesvár-szegedi vasúttársaság első közgyűlése. — Az utczák fával burkolásáról. M. — A tiszaügy további fejlődésében IV. Kovács Lajos. — Mikor és mikép lesz világ vége ? — Vidéki hírek. Pozsony. Szakolcza. — Kereskedelmi hírek. — Nézzünk szét. Izlandról Dupin Karol. Az Unió, majd félszázad óta minden közbenső vám, a kereskedésnek minden akadálya Izland és Nagy-Britannia között fokonkint meg lön szüntetve. A bevitel, kivitel a két királyság között tökélyesen egyenlő. Angliának mindennemű czikkelyeit szabadon vihetni Izlandba, — Irlandét szintelly szabadon Angliába. Egyenlőn szabad Izlandból vagy Angliából kereskedni a külföldre. Ez a kereskedési szabadság rendszerének legtökélyesebb, leggállanabb gyakorlata. — Lássuk, hová vezette Izlandot e rendszer ? Gazdagította Izlandot, — iparát, hajózását és kereskedelmét előmozdította e? E részben a legújabb hivatalos irományokat tekintettem át, azokat, miket Anglia finance-accounts név alatt ad ki évenkint. Az utolsó számtételek 1845-ki jan. 1-ig mennek. Ezeket úgy tekinthetni, mikből a dolgoknak mostani állása teljesen kivilágosodik. Ha ezeket bíráljuk, egy tény lep meg bennünket. Ugyanis: az ipar azon egy szabadsága fejlődhetett Izlandban, mint Angliában, sőt Izlandban még olcsóbb munkabért kelle fizetnie, s így Izlandban fontos előnynyel is bírt. Mégis, ha a gyárügyelek lajstromait áttekintjük, látjuk, hogy a munkásoknak , kik Nagy-Britannia roppant gyárintézeteiben dolgoznak, száma félmilliót meghalad,míg Izlandban alig éri a 26000-et. Ez aránytalanság figyelmet igényel. Fél millió gyármunkás 20,000,000-ig föl nem emelkedett népességnél, s csak 26,000 gyármunkás ott, hol, 8,000,000nyi a nép. — Izland aránya a népességhez képest nyolczszor kisebb. — Meglepetésünk azonban szűnni fog, ha a két, ugyanazon kereskedelmi törvények alá helyezett szigetnek állapotát közelebbről megfontoljuk. — Hová igyekszik az ipar központosulni ? Azon helyekre, hol a tőkék halmozódnak s fölhalmozvák, tehát a nagy gyárvárosokba. Manchester, Glasgow, Birmingham azok, mik a versenyben győznek, s mikkel a belföldi gyárak nem concurrálhatnak. Innen láthatjuk , miérthogy a műipar, hasonló szabadság mellett, Izlandban csak végtelenül csekély arányban, melly népességéhez képest is olly csekély, tengeti lételét. — Ennyit a gyári munkásságot illetőleg. S hogyan alakulnak kereskedelmi viszonyaik Nagy- Britanniának s Izlandnak ? Mi az Izlandiak szükségeinek iszonyú többségét illeti: angol gyárak készítményei azok, mik azok födözésére szolgálnak, s miket Izlandban mezőgazdasági termesztményekért cserélnek el. Izland azonban távol attól, hogy illy csere által gazdagodnék, még csak anynyi terméke sincsen, hogy érte jó kelméket, egészen új ruhákat vehetne magának. Ezért Londonban esztendőnként egész járműveket terhelnek meg ócska ruhákkal, mik már elrongyoltak, elavultak, s miket Angliában „raggs“ néven hívnak. — E hajóterheket Dublinba s Izland egyéb helyeire küldik, hol azokat a nép illy ínséges állapotban megveszi s azonnal viseli a nélkül, hogy a rongyokat összeaggatná. íme, ezek eredményei a politikai s kereskedelmi uniónak, mik valóban nem vétethetnek közös s a két ország között egyenlőn fölosztott jóllét jeleinek. Ha az izlandi alnép állapotát megkívánják ismerni, úgy csak nyomorult vityillóit kell megtekintenünk, s látandjukmni pőrén lakik. Északamerika sivatagjai rétjeinek lakásait is alig hasonlíthatni Izland népének viskóihoz. Magokban a városokban, a paloták mellett, a központon is találhatni városrészeket, mik a keleti városok legszegényebb, legkoldusabb részeinek is piszkára válnának, nyavalyák uralkodnak ott, mik ínségnek s meztelenségnek következései, ott szim nélkül dúl a typhus, mint Stambulban a pestis. Épen sem mondom, hogy az angolok, akarva, tudva, s féltékenységből akadályozzák Izland jóllétét; nem, ez bizonyosan nincsen is igy. Igazságosan gondolkozom az angol kormányról. Ha ez, anélkül, hogy Anglia gazdagságának ártson, Izland jóllétét és szerencséjét gyarapíthatná, úgy nagylelkűségének kétségtelenül adná bizonyítványait s kell is adnia, mert Izland egy része a Nagy-britanniai egyesült királyságnak. De a tőkepénzek kérlelhetlenek, elozoulnak, mint a szél, mint a gőz, mint a villám s ledöntenek mindent ösvényekön. Ez eszköz által a népek, miknél a túl hatalom van, elhárítanak minden akadályt. Annyival rész-