Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)
1847-10-19 / 188. szám
Tartalom. Vámügyi vélemény.—egy— Hogy kell Cobdent érteni. A história és szabadkereskedés, harmadszor. Weisz, Ferdinand. — Vasúti árszabás. ***. —• A belga lenipar jelen állapota és tanulság számunkra. Tóth Móricz. — Egyesületi mozgalmak. Uj aláírások. Ereszeti szakosztály. — Vegyes közlemények. Vasút-rovat. Díjazás a lenipar körében. Mákonybevitel Chinába. Szerb mozgalmak a dunagőzhajózás körül. Gyapot-ipar Angliában. Dohánymivelés Algírban. Az iparos utasok. Brüsselben mezőgazdasági kiállítás. — Hirdetések. — Gőzösök járása. — Vasút. — Gabona-ár. — Statuspapirosok és részvények kerete. Vámügyi vélemény. A hazánk s Austria közt fenálló vámok szabályzata is azon kérdések egyike, mellyek megoldátában a mikintnek megválasztása jó vagy balszerencsét, üdvet vagy kárhozatot vonhat maga után. Egy tekintélyes férfiú arról kérdeztetvén meg : mikép lehetne kereskedésünket az osztrák tartományokkal hazánk javára szabályozni ? rövid válaszul azt adá, hogy csak a mostani magyar vámrovatokat kell az osztrák vámrovatokkal fölcserélni. Ez ép olly egyszerű mint elmés válasz sok igazságot foglal magában; de mi, soha illy politicának kezet nem nyújtanánk. Ismeretes e hon előtt ama kapcsolat, melly az austriai monarchiának tarka népeit összetartja, ismeretes ama szellem, melly a vegyidet benső ügyeit intézi ; s ezért az önmegtagadás leplét borítván az örömtelen múltra, az osztrák tartományok népeitől csak annyit követel, mennyit nem követelnie úgy bűn mint gyávaság volna; önerejével csak annyira törekszik, mennyivel önmagának tartozik; csak annyit kér, hogy egy fokon állhasson az osztrák népekkel; mert az igazságnak csak ugyan azon fokán képzelhető a kölcsönös vállfeszítés, mellytöl a monarchia ereje, s a népek jövendő jóléte s szabadsága függ. A véglet közt: „kizárólag monopolizálni nyers termékeinkkel az austriai piaczot, nagyobb védvámot követelni saját gyártmányainkra ha kivisszük, mint szabni az austriai gyártmányokra, ha azokat behozzuk;“ és a másik véglet közt: „minél kisebb vámokat szedni az austriai gyártmánytól ha hozzánk hozatik, minél nagyobb vámot szedni a magyartól ha Austriába szállittatik, engedni hogy Austria az egész világtól vegye a nyers terméket, mi széles e világon egyedül ölele a gyártmányokat, mi a mostani állapot,‘d d e két véglet közt mi a viszonyos érdekek kölcsönös kiegyenlítését azon alapon indítványozók, hogy hazánk saját szükségeit magyar kéz födözze. Nincs többé ember széles e honban, ki a mostani állapot fonákságát, igaztalanságát kétségbe vonná. Azt gondolok, hogy a kölcsönös kiegyenlítésre, a saját piacz megóvására fektetett kereskedési emancipatio nem fogja többé hátrálni engedni a magyart; azt gondolok, hogy ez tán olly kérdés leend, melly mellett együtt marad mindaz, kit e föld szült. Azoban nem úgy jön. Szemközt eszméinkkel és nézeteinkkel más eszmék és nézetek állíttattak fel. Bennünket históriai tapasztalatok, a számok súlya és sajátszerű körülményeink bírnak azon rendszer pártolására , mellyel fejlődő iparunkat védeni akarjuk; szemközt e rendszerrel van, a vámsorompók eltávolítása köztünk s austria közt, mellynek széles és csillogó takarója — a szabad kereskedés rendszere — az, mit az ellenfél emberei a két ország viszonyára nézve kitűztek. Sem észrevételeinket meg kell tennünk. Szóljunk először a vádra, melly következetlenséggel illet bennünket. Igaz, mi meg vagyunk győződve, hogy valamint a népek egyetemének, úgy egyes nemzetek életének szabadnak, bilincstelennek kell lenni, de tudjuk azt is, hogy valamint egyes embernek, úgy egyes nemzeteknek is van kötelességök önmagok iránt. Mi is meg vagyunk győződve, hogy a szabad kereskedés, egyik legerősb, leghatályosabb nyilatkozása leend a népek ama harmóniájának, melly után a meszsze jövendő geniusa epedez: de nekünk nem feladatunk a századok elzárt ölébe nyújtani kezeinket, nekünk kötelességünk azon utakat egyengetnünk, mellyek járására viszonyaink kényszerítenek. Meglehet, ha az egyetemi szabad kereskedés szózata intéztetnék hozzánk, meggyőződésünk más irányban nyilatkoznék; de mi a jövendő lehetőségeivel, a jelennek azonban testetlen ábrándaival nem foglalatoskodunk ; azon szabad kereskedést pedig, mellyel kináltatunk, melly országunk határain túl néhány mérföldre terjed, és e széleken ismét nehéz békára vezetik, olly satyrának tartjuk, mellyel éretlenséget hitegetni, kedélyeket ámítani épen úgy lehet, mint az értelemtől szánakozó mosolyt aratni. Mi magát a szabad kereskedést átalában illeti: kérdezzük meg a szabad kereskedés mestereit, azt értik-e az alatt, hogy egyik nemzet legyen szántóvető csupán , és semmi más, a másik pedig legyen földmivelő szintén és ezen felül űzzön erős műipart, kézmüzetet, — és ismét egy harmadik legyen egyszersmind földmivelő, ipar 188. Pest, kedden oct. 19.1847. ENCYCLOPEDICUS TARTALMÚ FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÖZGAZDÁSZAIRA, MŰIPARRA ÉS KERESKEDÉSRE. Előfizethetni az Iparegyesület szállásán a szerkesztőség hivatalában (Újvilág utcza Tikey-ház 2-ik emelet) vidéken pedig minden postahivatalnál félévre helyben 4, postán 5 ezüst forintjával. Egész évre kétszer annyival.— Megjelenik a Hetilap minden kedden és pénteken legalább egy egy tömött ivén. Ha tárgybőség kivánandja is, sőt két ivén is. — Iktatmányi dij : egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsoráért 3 kr., kétszeri hirdetés minden petit hasábsoráért 5 kr., háromszori hirdetés minden petit hasábsoráért 6 kr. e.p.