Hétvége, 1981 (3. évfolyam, 56-106. szám)

1981-02-12 / 61. szám

CSINÁLD MAGAD ITEn így csinálom Egy lapon levő két kocka helyben forgatására al­kalmas ez a két szó: fikifene és fikéremi. Eredetileg másra valók: ha egy lapon csak egy kocka van a helyén, akkor a másik hármat ciklikusan felcserélni, mégpedig az óramutató járása szerint előre, ha az e végű szót alkalmazzuk először (fikifene fikefeni), vissza ha az i végűvel kezdjük (fikefeni fikifene). Az első „varázsige” a felső lapra hat (1. ábra), a másik esetben ezt a lapot szemközti helyzetbe kell hoznunk (2. ábra). Ez a két forgatás nem oltja ki egymást — mint például fesze fiszi kiszike és kiszeke szélé szifi —, más­képp forgatják a kockákat előre, mint hátra, attól el­tekintve is, hogy melyik lapra hatnak. Éppen ezért al­kalmasak arra, hogy a helyükön forgassanak meg két kockát: a ciklikus előre- és visszaforgatáskor más ál­lásban visznek vissza a helyére három kocka közül ket­tőt. Két eset van: 1. Ha egy és két végén vannak az elcsavarandó sar­kok, akkor úgy tartjuk a kockát, hogy az alulsó lapról az elülsőre kelljen hozni a színeket (3. ábra). Fikefeni fikifene után előrebillentjük a kockát, hogy az elülső háromszög felülre kerüljön, és fikifene fikefeni­vel he­lyére visszük a három sarkot, most már helyes ál­lásban. 2. Ha a két sarok átlós helyzetű, akkor pedig úgy tartjuk a kockát, hogy baloldalt hátulról felülre, elöl jobb­ról felülre kelljen vinni a színeket ( 4. ábra), fikifene fi­kefeni után a felső lapot szemközti helyzetbe hozzuk (a kockát magunk felé billentjük), és így visszük a he­lyükre a sarkokat (fikefeni fikifene) helyes állásban. A fikifene és fikefeni szavakkal való forgatásoknak előnye — már, amikor ez előny —, hogy az élkockákon nem változtatnak. Ha három sarokkockát kell elfordí­tani a helyén, akkor a következő egyszerű eljárás cikli­kusan felcseréli három élkocka helyét is: ti fétefe ti fetefé (előrefelé forgat három sarkot), te féfiti te fitifé (visszafelé forgat hármat). Figyeljük meg egy-egy mondókában a szótagok for­dított sorrendjét, két mondóka közt pedig e és i szerep­cseréjét. Az utóbbi azzal kapcsolatos, hogy az előre, il­letve a visszafelé forgatott három sarok egymáshoz képest tükrös helyzetű. Ügyeljünk te-re és ti-re: elölről nézve megtévesztő a forgásirány! Az elmozdult élkockákat visszavihetjük a helyükre, ha a fentieket kiegészítjük egy-egy már ismert forga­tással. Mást nem változtat, csak előrefelé forgat a he­lyén három sarkot ez: ti fétefe ti fetefé szé fi­ kidszéked­ fi szé, emez pedig visszafelé hármat (bal—jobb tükrözéssel): te fétifi te fitifé szé fe-kidszéked-fe szé. Mind­egyik esetben a második szó vége jelzi a forgásirányt. Négy kockát fordít el a helyén például, a már em­lített szife-nife nefi-szefi-nek a megismétlése. Ha az él­kockákkal nem törődünk, akkor egyszerűbben is megy ez a példa így: feszefiszi, vagy ezzel: szekiszike2. (Melyik négyet fordítják el? Melyiket merre? Vissza tudnánk-e forgatni az élkockákat?) ÖTLETEK A VÉGJÁTÉKHOZ Következik néhány ötlet a végjáték meggyorsításá­hoz. Tessék kipróbálni, melyik mire jó! a) készé3 és rokona b) készéb2, c) széked fékid és vissza, d) fékid széked, e) feketenesze fiszinitiki, f) fiszinitiki feketenesze (mit ad egymás után a kettő?), g) kidszeked-fé-kidszeked (előre forgat), h) kidsziked-fé-kidsziked (ugyanazokat hátra), i) kédfeked-fé-kedfeked (ha még hozzátesszük: fe, ak­kor sarkokkal csinálja azt, amit így élkockákkal tesz). Túl sok? Válogasson az olvasó! Sokkal kevesebb elég. Bizonyítottan elég ez a kettő: nézekelmni és fesze­kefe-­­ ifiszi. A használatuk azonban nem egyszerű! Végül egy jó tanács: ne ragaszkodjanak a receptek­hez! De hogy el ne tévedjenek a 43 trilliónál több szín­kombináció dzsungelében, kezdjék a felfedezőutakat egyszerűsítő feltételek korlátai között. Például forgassák mindig csak ugyanazt a két lapot, így a lehetőségek szá­ma a százmilliót sem éri el. Vagy végezzenek csak félfor­dulatokat (csupa é): egymilliónál is kevesebb lehetőség. Ennél is erősebb megszorítás: akárhogy fordítják el, akár­melyik lapot, fordítsák el utána a vele párhuzamos lapot is látszólag ugyanúgy, valójában — a lap felől nézve — el­lentétes értelemben (minden szótag végén­­). Így igazán kevés minta adódik: csupán 768. Mégpedig csupa szabályos, szimmetrikus minta. Erre figyelve ellenőrizhetik is, hogy nem hibáztak-e, megmaradtak-e a d-forgatások keretei közt. Felfedező útjaikból így könnyebben visszatalálnak a maguk erejéből, másoktól tanult forgások nélkül is. VÉGE 1­3. ________________________________________13

Next