Hétvége, 1981 (3. évfolyam, 56-106. szám)
1981-03-12 / 65. szám
olvasóink kertek Milyen fényképezőgépet vegyünk? Manapság szinte minden házban, minden családban van egy vagy több fényképezőgép. Ahol pedig nincs, ott előbbutóbb vesznek, hiszen a fényképezőgép már régen nem fényűzés, hozzátartozik mindennapi életünkhöz. Jusson csak eszünkbe, hány fontos pillanatot örökít meg szívesen az ember: családi ünnepeket, a legfiatalabb és a legidősebb családtagokat, nyaralást, üdülést és még sok mást. Írásunkban azoknak szeretnénk segíteni, akiknek még nincs gépük, vagy múzeumba illő, régi fényképezőgépüket szeretnék modemre, újra cserélni. Tudjuk, ez igen hálátlan feladat manapság, hiszen a legtöbb fotóüzletben üresek a polcok, itt-ott találni Praktica, Smena vagy Seagull fényképezőgépet. Akik az országot járják, esetleg rábukkannak egy-két japán gépre, azok közül is zömmel a silányabbakra. Sokan utaznak külföldre, s ezeknek nagy választék áll rendelkezésére — csak a zsebük legyen elég mély. Nem könnyű tehát tűrhető áron jó gépet venni, reméljük, írásunk valamelyest megkönnyíti a választást. A fényképezőgép vásárlásakor három követelményt igyekezzünk összehangolni. Az egyik , a leendő gép iránt támasztott elvárásaink: egy tapasztalt, esetleg a művészfotó berkeiben is járatos amatőr természetesen komolyabb „profibb” gépet, ún. szisztémakamerát választ, míg a vasárnapi fotós megelégszik a legegyszerűbb géppel, az egykori boxkamerák mai változatával, a Kodak Instamatic géppel vagy hasonlóval. A második, számunkra igen fontos tényező a géphez való film beszerezhetősége. Nyugaton egyes filmgyárak igen olcsó gépeket hoznak forgalomba, melyekhez csak az általuk gyártott (nálunk nem kapható) film használható. Harmadik, általában döntő tényező a gép ára. Magától értetődő, hogy egy Hasselblad márkájú 6x6-os szisztémakamera 50—100-szor annyiba kerül, mint egy műanyagból öntött Instamatic. Egy kiindulópont a vásárláshoz: 4—5 ezer új dinár nélkül ne is keressünk jó gépet (ez alól kivételt képez a szovjet Zorkij 4, Jupiter 8 objektívvel, valamint a Kijev, ezekkel azonban a tapasztalatlan amatőr nehezen boldogul). Sok külföldön nyaraló turistánk, valamint idegenbe szakadt hazánkfia tér vissza Kodak, Agfa, Minolta, Ricoh vagy éppen Roller márkájú Pocket-Instamatic géppel. Ezek mellényzsebben elférnek, nem túl drágák (jóval a fent említett ár alatt vannak), ám egyszerű kezelésük ellenére sem ajánljuk — s nálunk ugyanis nem kapható (vagy csak elvétve, akkor is méregdrágán) a hozzájuk való Pockét 110-es film. Különben e kis méretű gépek koronázatlan királynője a Minox C, mely mindent tud, amit a „nagy” gépek, csak éppen ingzsebben elfér, és 8x11 milliméteres negatívot készít. A többi Pocket Instamatic ennek leegyszerűsítésével készült. Külön érdekességnek számít az e csoportba tartozó, nemrég megjelent Minolta Weathermatic. A fényképezőgép, mely beépített örökvakujával együtt teljesen vízálló, és 3— 4 méter mélységig víz alatti felvételek is készíthetők vele . A klasszikus Instamatic filmet használó gépeknek megvan az előző csoport minden rossz tulajdonsága, beleértve a filmhiányt is, ám jóval nagyobbak az előzőeknél. Voltaképpen ezek a gépek képezik a világ fotóprodukciójának legsilányabb kategóriáját, jó képet csak szép időben, 3—4 méter távolságból és sok szerencsével lehet velük készíteni. Nem ajánljuk. Legismertebbek olvasóink számára és valószínűleg legelterjedtebbek a világon, az úgynevezett Leica-méretű kisfilmes gépek. Ezek kétoldalt perforált 35 milliméteres filmre készítenek, a film hosszától függően, 12, 24 vagy 36 felvételt, 24x36 milliméteres méretben. Ez a méret ideális, elég kicsi és elég nagy, jól nagyítható és könnyen kezelhető. A kisfilmes gépek között vannak távmérések (ide tartozik a már említett Zorkij és Kijev gépek számos nyugatnémet és japán társukkal együtt), valamint pentaprizmás, cserélhető lencsés süsztüml kamerák, a távmérős gépeket ajánljuk a családi és nyaralási események fényképezőinek, iyen célra ideálisak, ezenkívül a modernebbek (MINOX 35 GL, OLYMPUS XA és XA—2, ROLLES 35, CANON AUTOFOCUS) s nem túl nagyok. A CANON AUTOFOCUS a legmodernebb , beépített motoros filmtovábbítással, automata fényméréssel, infravörös automata távmérővel, beépített örökvakuval látták el, azonban árát is ehhez méretezték. A tükörreflexes (pentaprizmás) gépek közül nálunk időnként kaphatók Prakticáik, ezek közül elsősorban az LTL sorozat gépeit ajánljuk. A Zenith márkájú szovjet gépeket kimondottan silány technikai kivitelezésük és megbízhatatlanságuk miatt nem ajánljuk. A drágább japán vagy nyugati gépek közül (ezt az igényesebb olvasók miatt említjük) ajánljuk a PENTAX LX, PENTAX ME-Super, CANON A—1, NIKON FE, bármelyik MINOLTA, valamint az OLYMPUS OM—2-es gépeket. Ez utóbbit e sorokírója évek óta nagy megelégedéssel használja.Vannak e kategóriában igen drága gépek is, melyeknek minősége gyakran nem indokolja az óriási árat: CANON F—1, NIKON F—3, LEICA R-^1 Mot. és még néhány — ezek kimondottan profi gépek, az amatőr mindazt, amit ezek a gépek tudnak, sokkal olcsóbban is megkaphatja. A kisfilmes gépekhez film (nem túl nagy választékban ugyan) mind kazettákban, mind méretre kapható. E gépek a Smena 8-tól a Leica R—4-ig mindenki igényeit és zsebkapacitását kielégíthetik, ezért az e csoportba tartozó gépeket, mint a fotóamatőrök számára legmegfelelőbbeket AJÁNLJUK! A nagyobb méretű gépekre ezúttal nem térünk ki részletesebben, róluk talán csak annyit, hogy ezek elsősorban a profiknak készülnek, drágák, ám, amit igen furcsának tartunk, az ezekhez használatos 6x9-es filmek elég szép választékban kaphatók. Reméljük, segítettünk a fényképezőgép kiválasztásában. Végül egy megfontolandó vásárlási tanács: nem mindig az a legjobb, ami a legdrágább, a legolcsóbb azonban szinte biztosan rossz. LENNERT Géza fotóművész