Hétvége, 1981 (3. évfolyam, 56-106. szám)

1981-03-12 / 65. szám

olvasóink kertek Milyen fényképezőgépet vegyünk? Manapság szinte minden házban, minden családban van egy vagy több fényképezőgép. Ahol pedig nincs, ott előbb­­utóbb vesznek, hiszen a fényképezőgép már régen nem fény­űzés, hozzátartozik mindennapi életünkhöz. Jusson csak eszünkbe, hány fontos pillanatot örökít meg szívesen az em­ber: családi ünnepeket, a legfiatalabb és a legidősebb csa­ládtagokat, nyaralást, üdülést és még sok mást. Írásunkban azoknak szeretnénk segíteni, akiknek még nincs gépük, vagy múzeumba illő, régi fényképezőgépüket szeretnék modemre, újra cserélni. Tudjuk, ez igen hálátlan feladat manapság, hiszen a legtöbb fotóüzletben üresek a polcok, itt-ott találni Praktica, Smena vagy Seagull fényképezőgépet. Akik az or­szágot járják, esetleg rábukkannak egy-két japán gépre, azok közül is zömmel a silányabbakra. Sokan utaznak kül­földre, s ezeknek nagy választék áll rendelkezésére — csak a zsebük legyen elég mély. Nem könnyű tehát tűrhető áron jó gépet venni, reméljük, írásunk valamelyest megkönnyíti a választást. A fényképezőgép vásárlásakor három követelményt igye­kezzünk összehangolni. Az egyik , a leendő gép iránt tá­masztott elvárásaink: egy tapasztalt, esetleg a művészfotó berkeiben is járatos amatőr természetesen komolyabb „pro­fibb” gépet, ún. szisztémakamerát választ, míg a vasárnapi fotós megelégszik a legegyszerűbb géppel, az egykori box­­kamerák mai változatával, a Kodak Instamatic géppel vagy hasonlóval. A második, számunkra igen fontos tényező a géphez való film beszerezhetősége. Nyugaton egyes film­gyárak igen olcsó gépeket hoznak forgalomba, melyekhez csak az általuk gyártott (nálunk nem kapható) film hasz­nálható. Harmadik, általában döntő tényező a gép ára. Ma­gától értetődő, hogy egy Hasselblad márkájú 6x6-os sziszté­­makamera 50—100-szor annyiba kerül, mint egy műanyag­ból öntött Instamatic. Egy kiindulópont a vásárláshoz: 4—5 ezer új dinár nélkül ne is keressünk jó­ gépet (ez alól ki­vételt képez a szovjet Zorkij 4, Jupiter 8 objektívvel, va­lamint a Kijev, ezekkel azonban a tapasztalatlan amatőr nehezen boldogul). Sok külföldön nyaraló turistánk, valamint idegenbe sza­kadt hazánkfia tér vissza Kodak, Agfa, Minolta, Ricoh vagy éppen Roller márkájú Pocket-Instamatic géppel. Ezek mel­lényzsebben elférnek, nem túl drágák (jóval a fent emlí­tett ár alatt vannak), ám egyszerű kezelésük ellenére sem ajánljuk — s nálunk ugyanis nem kapható (vagy csak elvét­ve, akkor is méregdrágán) a hozzájuk való Poc­két 110-es film. Különben e kis méretű gépek koronázatlan királynője a Minox C, mely mindent tud, amit a „nagy” gépek, csak éppen ingzsebben elfér, és 8x11 milliméteres negatívot ké­szít. A többi Pocket­ Instamatic ennek leegyszerűsítésével ké­szült. Külön érdekességnek számít az e csoportba tartozó, nemrég megjelent Minolta Weathermatic. A fényképezőgép, mely beépített örökvakujával együtt teljesen vízálló, és 3— 4 méter mélységig víz alatti felvételek is készíthetők vele . A klasszikus Instamatic filmet használó gépeknek meg­van az előző csoport minden rossz tulajdonsága, beleértve a filmhiányt is, ám jóval nagyobbak az előzőeknél. Volta­képpen ezek a gépek képezik a világ fotóprodukciójának legsilányabb kategóriáját, jó képet csak szép időben, 3—4 méter távolságból és sok szerencsével lehet velük készíteni. Nem ajánljuk. Legismertebbek olvasóink számára és valószínűleg leg­elterjedtebbek a világon, az úgynevezett Leica-méretű kis­filmes gépek. Ezek kétoldalt perforált 35 milliméteres film­re készítenek, a film hosszától függően, 12, 24 vagy 36 fel­vételt, 24x36 milliméteres méretben. Ez a méret ideális, elég kicsi és elég nagy, jól nagyítható és könnyen kezelhető. A kisfilmes gépek között vannak távmérések (ide tartozik a már említett Zorkij és Kijev gépek számos nyugatnémet és japán társukkal együtt), valamint pentaprizmás, cserél­hető lencsés süsztüml k­amerák, a távmérős gépeket ajánl­juk a családi és nyaralási események fényképezőinek, iyen célra ideálisak, ezenkívül a modernebbek (MINOX 35 GL, OLYMPUS XA és XA—2, ROLLES 35, CANON AUTOFO­­CUS) s nem túl nagyok. A CANON AUTOFOCUS a legmo­dernebb , beépített motoros filmtovábbítással, automata fényméréssel, infravörös automata távmérővel, beépített örökvakuval látták el, azonban árát is ehhez méretezték. A tükörreflexes (pentaprizmás) gépek közül nálunk időn­ként kaphatók Prakticáik, ezek közül elsősorban az LTL sorozat gépeit ajánljuk. A Zenith márkájú szovjet gépeket kimondottan silány technikai kivitelezésük és megbízha­tatlanságuk miatt nem ajánljuk. A drágább japán vagy nyu­gati gépek közül (ezt az igényesebb olvasók miatt említjük) ajánljuk a PENTAX LX, PENTAX ME-Super, CANON A—1, NIKON FE, bármelyik MINOLTA, valamint az OLYMPUS OM—2-es gépeket. Ez utóbbit e sorok­­írója évek óta nagy megelégedéssel használja.Vannak e kategóriában igen drá­ga gépek is, melyeknek minősége gyakran nem indokolja az óriási árat: CANON F—1, NIKON F—3, LEICA R-^1 Mot. és még néhány — ezek kimondottan profi gépek, az amatőr mindazt, amit ezek a gépek tudnak, sokkal olcsóbban is meg­kaphatja. A kisfilmes gépekhez film (nem túl nagy válasz­tékban ugyan) mind kazettákban, mind méretre kapható. E gépek a Smena 8-tól a Leica R—4-ig mindenki igényeit és zsebkapacitását kielégíthetik, ezért az e csoportba tartozó gépeket, mint a fotóamatőrök számára legmegfelelőbbeket AJÁNLJUK! A nagyobb méretű gépekre ezúttal nem térünk ki rész­letesebben, róluk talán csak annyit, hogy ezek elsősorban a profiknak készülnek, drágák, ám, amit igen furcsának tartunk, az ezekhez használatos 6x9-es filmek elég szép választékban kaphatók. Reméljük, segítettünk a fényképezőgép kiválasztásában. Végül egy megfontolandó vásárlási tanács: nem mindig az a legjobb, ami a legdrágább, a legolcsóbb azonban szinte biztosan rossz. LENNERT Géza fotóművész

Next