Hétvége, 1982 (4. évfolyam, 107-157. szám)
1982-03-11 / 116. szám
TERMÉSZET, TUDOMÁNY ! Űrszonda a Venuson A múlt héten a hírügynökségek csak rövid hírben számoltak be arról, hogy a Venus bolygó felszímére leereszkedett a Venus—13 jelzésű szovjet űrszonda. A bolygó felszínén a berendezés műszerei még 127 percig működtek, csak azután hallgattak el. Közben talajmintát elemzett a berendezés, az adatokat pedig rádió útján eljuttatta a földi ellenőrző központnak. Az elmúlt két évtizedben számos földi űrszerkezet tanulmányozta a Föld első csillagszomszéda ánnak a felszínét, mert csillag-ászat műszerekkel — távcsövekkel — az Esthajnal-csillagnak is nevezett bolygó felszínét nem lehet tanulmányozni A Venust sűrű flelhőréteg borítja, teljesen eltakarja a felszínét, emiatt ekkora távolságból nem lehet megfigyelni a bolygót Ennek ellenére ma már sokkal többet tudunk róla, mint néhány évvel ezelőtt, mert szüntelenül kémlelik a világűrbenkeringő mesterséges égitestek, közöttük a Pioneer—Venus mesterséges held, amely még ma is naponta küldi jelentéseit erről a titokzatos bolygóról. A közelmúltban az amerikai California állambeli PaCo Altóban nemzetközi értekezletet tartottak a Venus bolygóról, ismertették azokat a teljesen új felfedezéseket is, amelyekhez a szakemberek az elmúlt két évtizedben jutottak a mesterséges égitestekrévén. Ekkor hangzott el először, hogy a Venus bolygó felszínén csak két vulkanikus övezet tevékenykedik, a működő krátereken kesztül távozik a bolygó belső hőmérsékletének a nagy része. Megállapítást nyert az is, hogy a Föld ikertestvérének kérge sokkal vastagabb, mint eddig gondolták, a tudósok, ezenkívül a kéreg egy darabból áll. A Venus felszínén tektonikus mozgások nem észlelhetők. A tudósok véleménye szerint a Venus jelenleg olyan állapotban van, amilyenbe a Föld is könnyen kerülhet, ha az emberiség könnyelműen viszonyul a természethez. A Föld ikertestvére Az eddigi kutatások eredménye szerint a Föld és a Venus majdnem teljesen azonos jellegű égitest, mondhatnánk, ikertestvéreik. A Földből te könnyen olyan bolygó válhat, amilyen a Venus, ha légkörében jelentős változáso történnének — szennyezés által —, továbbá ha megszűnne tengelyforgása, ha a holdját elveszítené, és egy kiesőt közelebb kerülne a Naphoz. A Venus tanulmányozása óta tehát jobban megismerkedhetünk a mi bolygónkkal is, bepillanthatunk azok mögé a rejtélyek mögé, amelyek következtében a Föld azzá lett, amilyen most, de olyanná lehet, amilyen most a Venus. A Venus felszínét sűrű felhőrétege miatt nem lehet csillagászati távcsővel kémlelni. Ezért csak most derítették ki a szakemberek, hogy a szomszédos bolygón két vulkanikus térség van: a Beta Regio és az Aphrodité Terra. Ezek a térségek hatalmas felföldek, miint a Földön a kontinensek. Mind a két térségben állandó, a vulkanikus tevékenység, számos tűzhányó köpi a lávát és a forró kénköves füstöt. A vulkanikus tevékenység ellenére a Venus talaja meglehetősen nyugodt, ritkák a rengések. Valószínűleg azért, mert a szilárd kéreg sokkal vastagabb, mint a Földön. Ezenkívül a gravitációs mérések alapján az is megálllapítható, hogy a bolygó kérge nincs felrepedezve, a repedések között nem távozik a belső hőmérséklet. A Földön ezzel szemben sok helyen kiáramlik a bolygó gyomrában felhalmozódott hőség, ezek a kiáramlások nem befolyásolják lényegesen a légáramlást és a levegő szennyeződését. A Földön az Egyenlítőtől a sarkok felé három légáramlat szállítja a meleg levegőt, ezzel szemben a Venuson csak egy ilyen áramlat létezik. A Venus felszínén nincsenek magas hegyek. A mérések szerint a Beta Regio legmagasabb csúcsa — a Beta — 6100 méter magas vulkán. Ez a térség nagyon hasonlít a földi Havai-Midway hegylánchoz. A körülbelül 1500 kilométer hosszú láncolatban a Beta mellett van még néhány kisebb vulkáni kráter. Nem tudni még, hogy a szovjet Venera—13 jelzésű űrszonda hol ért talajt bolygószomszédunk felszínén, a hírügynökségek csak annyit jelentettek, hogy az első talajvizsgálatok szerint ez űrszonda környékén a talaj vulkanikus eredetű laza kőzet, tufa. A műszeres vizsgálatok azt is megállapították, hogy a Föld bolygószomszédjának a légköre a mi viszonyainkhoz képest fordított. A szmog-réteg a Venus 57 kilométer vastagságú felhőrétegének tetején van, a legtávolabb a felszíntől. A szmog-réteg alatt húzódnak, a különböző vastagságú felhőrétegek, amelyek eltérő sűrűségben és mennyiségben tartalmaznak (kénessavat párában és apró cseppekben. Ennek a felhőrétegnek a vastagsága körülbelül 9 kilométer, alatta a Venus atmoszférája már sokkal ritkább. A legfelső sűrű felhőréteg tökéletesen meggátolnál a felszínen keletkezett hő távozását a világűrbe, ugyanakkor a Nap sugarai általküldött hőt a felhőréteg elnyeli, a fénysugarakat pedig visszaveri Az ilyen jelenség következtében a Venus felszínjén a hőmérséklet igen maga®, meghaladja a 400 fokot, az atmoszféra nyomása pedigkilencvenszerese a földinek. A szakemberek feltevése szerint a Venus bolygónak egykor voltak tengerei és óceánjai, de azok elpárologtak. A víz maradványai még ma is felfedezhetők a Venus légkörének felső rétegeiében, ahol a hidrogén atomok mellett sokkal több a deutérium. A mérések szerint százszor több deutérium van a felső légkörben, mint hidrogén. A szovjet Venera űrszonda négy hónapig utazott a Venusiig. Hatalmas távolságot tett meg, valószínűleg ez a távolság, meg a rendkívül kedvezőtlen viszonyok megnehezítik a széles körű kutatást és az ott lejátszódó jelenségek megértését. (Lassan azonban lehull a lepel a Venus titkairól, az ember fokozatosan megismerkedik naprendszerünknek ezzel az érdekes bolygójával. FÁY Gábor HAVONTA EGY ŰRHAJÓ-KILÖVÉS A NASA, az Amerikai Világűrkutató Hivatal 1982-re fokozott űrkutatási programot dolgozott ki. Tizenkét űrrakéta indul mesterséges holddal a fedélzetén és az űrrepülőgéppel is háromemberes kísérletet hajtanak végre. Januárban már elindítottak az RCA Rádiós Társaság számára egy távközlési műholdat, februárban pedig a WESTAR—IVkerült a világűrbe. A NASA márciusra tervezi, hogy a világűrbe juttatja az INTELSAT V jelzésű távközlési műholdat a 106 tagot számláló nemzetközitávközlési szervezet számára. Ahónap végén indul harmadik útjára az emberes űrrepülőgép. Egy hétig tartó világűr tartózkodása alatt főleg csillagászati megfigyeléseket végeznek a fedélzetén tartózkodó szakemberek. Az áprilisi ütemterv az INSAT—IA jelzésű műhold felbocsátását irányozza elő India számára, májusban pedig az INTELSAT V jelzésű távközlési műholldat kísérlik meg a világűrbe juttatni. Júliusban két kilövés lesz: indul a LANDSAT—D jelzésű mesterséges hod a vanderbergi katonai támaszpontról, a hónap derekán pedig az űrrepülőgéppel végzik a negyedik kísérletet. Augusztusban a NASA Kanada számára végez szolgáltatást, elindítja az AMKÓD jelzésű, távközlésre szolgáló műholdat. Szeptemberben ismét egy WESTAR kerül a világűrbe. Októberazonban csendes hónap lesz a rakétakilövő állomásokon, mert sehonnan sem terveznek kilövést. A novemberi terv azonban annál érdekesebbnek ígérkezik: az RCA—E műhold mellett elindul ötödik útjára az űrrepülőgép, fedélzetén két műhold is lesz, a pilóták megkísérlik majd őket meghatározott pályára helyezni. Az űrrepülőgép az SBS—C és a TELESAT—E jelzésű műholdakat fogja a világűrbe emelni. A novemberi munkaszervbe tartozik egy űrhajó-kilövés Afrikából, a kenyai partokról, ahol Olaszországnak van egy kísérleti telepe. Amerikán űrrakétával indítják a San Marco—D/L jelzésű olasz meteorológiai műholdat. Az év utolsó kilövésre váró műholdja is távközlési lesz, az INTELSAT VA. Az összes távközlési műholdakat a NASA szolgáltatásként juttatja a Világűrbe, ami azt jelenti, hogy a távközlési részvénytársaságok a kilövés költségeit a NASA- nak megtérítik. A távközlési műholdak ecoszinkron pályán fognak keringeni 35 600kilométer magasságban, kern-need* sebességük azonos lesz a FOM forgási sebességével, így úgy látszanak majd, mintha egy helyben lebegnének. ______________________________________________13