Hétvége, 1982 (4. évfolyam, 107-157. szám)

1982-03-11 / 116. szám

TERMÉSZET, TUDOMÁNY !­ Űrszonda a Venuson A múlt héten a hírügynökségek csak rövid hírben szá­moltak be arról, hogy a Venus bolygó felszímére leeresz­kedett a Venus—13 jelzésű szovjet űrszonda. A bolygó fe­l­­színén a berendezés műszerei még 127 percig működtek­, csak azután hallgattak el. Közben talajmintát elemzett a berendezés, az adatokat pedig rádió útján eljuttatta a földi ellenőrző központnak. Az elmúlt két évtizedben számos fö­ld­i űrszerkezet ta­nulmányozta a Föld első csill­agszomszéda ánn­a­k a felszínét, mert csillag-ásza­t­ műszerekkel — távcsövekkel — az Est­­hajnal-csillagnak is nevezett bolygó felszínét nem lehet ta­nulmányozni A Venust sűrű flelhőréteg borítja­, teljesen eltakarja a felszínét, emiatt ekkora­ távolságból nem lehet megfigyelni a bolygót­ Ennek ellenére ma már sokkal töb­bet tudunk róla, mint néhány évvel ezelőtt, mert szünte­lenül kémlelik a világűrben­­keringő mesterséges égitestek, közöttük a Pioneer—Venus mesterséges held, amely még ma is naponta küldi jelentéseit erről a titokzatos bolygó­ról. A közelmúltban az amerikai California állambeli PaCo Altóban nemzetközi értekezletet tartottak a Venus boly­góról, ismertették azokat a teljesen új felfedezéseket is, amelyekhez a szakemberek az elmúlt két évtizedben jutot­tak a mesterséges égitestek­­révén. Ekkor hangzott el elő­ször, hogy a Venus bolygó felszínén csak két vulkanikus öve­zet tevékenykedik, a működő krátereken ke­sztül távoz­ik a bolygó belső hőmérsékletének a nagy része. Megállapí­tást nyert az is, hogy a Föld ikertestvérének kérge sok­kal vastagabb, m­int eddig gondolták, a tudósok, ezenkívül a kéreg egy darabból áll. A Venus felszínén tektonikus mozgások nem észlelhetők. A tudósok véleménye szerint a Venus jelenleg olyan állapotban van, amilyenbe a Föld is könnyen kerülhet, ha az emberiség könnyelműen viszo­nyul a természethez. A Föld ikertestvére Az eddigi kutatások eredménye szerint a Föld és a Venus majdnem teljesen azonos jellegű égitest, mondhat­nánk, ikertestvéreik. A Földből te könnyen olyan bolygó válhat, amilyen a Venus, ha légkörében jelentős változáso­­ történnének — szennyezés által —, továbbá ha megszűnne tengelyforgása, ha a holdját elveszítené, és egy kiesőt kö­zelebb kerülne a Naphoz. A Venus tanulmányozása óta tehát jobban megismerkedhetünk a mi bolygónkkal is, be­pillanthatunk azok mögé a rejtélyek mögé, amelyek követ­keztében a Föld azzá lett, amilyen most, de olyanná lehet, amilyen most a Venus. A Venus felszínét sűrű f­elhőrétege miatt nem lehet csillagászati távcsővel kémlelni. Ezért csak most derítették ki a szakemberek, hogy a szomszédos bolygón két vulka­­nikus térség van: a Beta Regio és az Aphrodité Terra. Ezek a térségek hatalmas felföldek, miint a Földön a kon­tinensek. Min­d a két térségben állandó, a vulkanikus tevé­kenység, számos tűzhányó köpi a lávát és a forró kénkö­ves füstöt. A vulkanikus tevékenység ellenére a Venus talaja meglehetősen nyugodt, ritkák a rengések. Valószínű­leg azért, mert a szilárd kéreg sokkal vastagabb, mint a Földön. Ezenkívül a gravitációs mérések alapján az is megálllapítható, hogy a bolygó kérge nincs felrepedezve, a repedések között nem távozik a belső hőmérséklet. A Földön ezzel szemben sok helyen kiáramlik a bolygó gyomrában felhalmozódott hőség, ezek a kiáramlások nem befolyásol­ják lényegesen a légáramlást és a levegő szennyeződését. A Földön az Egyenlítőtől a sarkok felé három légáramlat szállítja a meleg levegőt, ezzel szem­ben a Venuson csak egy ilyen áramlat létezik. A Venus felszínén nincsenek magas hegyek. A mérések szerint a Beta Regio legmagasabb csúcsa — a Beta­ — 6100 méter magas vulkán. Ez a térség nagyon hasonlít a földi Havai-Midway hegylánchoz. A körülbelül 1500 kilo­méter hosszú láncolatban a Beta mellett van még néhány kisebb vulkáni kráter. Nem tudni még, hogy a szovjet Venera­—13 jelzésű űr­szonda hol ért talajt bolygószomszédunk felszín­én, a hír­­ügynökségek csa­k annyit jelentettek, hogy az első talajvizs­gálatok szerint ez űrszonda környékén a talaj vulkanikus eredetű laza kőzet, tufa. A műszeres vizsgálatok azt is megállapították, hogy a Föld bolygószomszédjának a légköre a mi viszonyainkhoz képest fordított. A szmog-réteg a Venus 57 kilométer vas­tagságú felhőrétegének tetején van, a legtávolabb a fel­színtől. A szmog-réteg alatt húzódnak, a különböző vastag­ságú felhőrétegek, amelyek eltérő sűrűségben és mennyi­ségben tartalmaznak (kénessavat párában és apró cseppek­­ben. Ennek a felhőrétegnek a vastagsága körülbelül 9 ki­lométer, alatta a Venus atmoszférája már sokkal ritkább. A legfelső sűrű felhőréteg tökéletesen meggátolnál a fel­színen keletkezett hő távozását a világűrbe, ugyanakkor a Nap sugarai által­­küldött hőt a felhőrét­eg elnyeli, a fény­sugarakat pedig visszaveri Az ilyen jelenség következté­ben a Venus felszínjén a hőmérséklet igen maga®, megha­ladja a 400 fokot, az atmoszféra nyomása pedig­­kilencven­­szerese a földinek. A szakemberek feltevése szerint a Venus bolygónak egykor voltak tengerei és óceánjai, de azok elpárologtak. A víz maradványai még m­a is felfedezhetők a Venus lég­körének felső rétegeiében, ahol a hidrogén atomok mellett sokkal több a deutérium. A mérések szerint százszor több deutérium van a felső légkörben, min­t hidrogén. A szovjet Venera űrszonda négy hónapig utazott a Ve­­nusiig. Hatalmas távolságot tett meg, valószínűleg ez a tá­volság, meg a rendkívül kedvezőtlen viszonyok megnehe­zítik a széles körű kutatást és a­z ott lejátszódó jelenségek megértését. (Lassan azonban lehull a lepel a Venus titkai­ról, az em­ber fokozatosan megismerkedik naprendszerünk­nek ezzel az érdekes bolygójával. FÁY Gábor HAVONTA EGY ŰRHAJÓ-KILÖVÉS A NASA, az Amerikai Világ­űrkutató Hivatal 19­82-re fokozott űrkutatási programot dolgozott ki. Tizenkét űr­rakéta indul mesterséges holddal a fedélzetén és az űrre­pülőgéppel is háromemberes kísérletet hajtanak végre. Januárban már elindítottak az RCA Rádiós Társaság szá­mára egy távközlési műholdat, februárban pedig a WES­­TAR—IV­­került a világűrbe. A NASA márciusra tervezi, hogy a világűrbe juttatja az INTELSAT V jelzésű táv­közlési műholdat a 1­06 tagot számláló nemzetközi­­távköz­lési szervezet számára. A­­hónap végén indul harmadik út­jára az emberes űrrepülőgép. Egy héti­g tartó világűr­ tar­tózkodása alatt főleg csillagászati megfigyeléseket végeznek a fedélzetén tartózkodó szakemberek. Az áprilisi ütemterv az INS­AT—IA jelzésű műhold felbocsátását irányozza elő India számára, májusban pedig az INTELSAT V jelzésű távközlési műholld­at kísérlik meg a világűrbe juttatni­. Júliusban két kilövés lesz: indul a LANDSAT—D jelzésű mesterséges hod a­ vanderbergi ka­tonai támaszpontról, a hónap derekán pedig az űrrepülő­géppel végzik a negyedik kísérletet. Augusztusban a NASA Kanada szám­ára végez szol­gá­ltatást, elindítja az AM­KÓD jelzésű, távközlésre szolgáló műholdat. Szeptemberben ismét egy WESTAR kerül a világűrbe. Október­­azonban csendes hónap lesz a rakétakilövő állomá­sokon, mert sehonnan sem terveznek kilövést. A novem­beri terv azonban annál érdekesebbnek ígérkezik: az RCA—E műhold mellett elindul ötödik útjára az­ űrrepü­lőgép, fedélzetén két műhold is lesz, a pilóták megkísérlik majd őket meghatározott pályára helyezn­i. Az űrrepülőgép az SBS—C és a TELESAT—E jelzésű műholdakat fogja a világűrbe emelni. A novemberi munkaszervbe tartozik egy űrhajó-kilövés Afrikából, a kenyai partokról, ahol Olasz­országnak van egy kísérleti telepe. Amerikán űrrakétával indítják a San Marco—D/L jelzésű olasz meteorológiai mű­holdat. Az év utolsó kilövésre váró műholdja is távközlési lesz, az INTELSAT VA. Az összes távközlési műholdakat a NASA szolgálta­tásként juttatja a Világűrbe, ami azt jelenti, hogy a táv­közlési részvénytársaságok a kilövés költségeit a NASA- nak megtérítik. A távközlési műholdak ecoszinkr­on pályán fognak keringeni 35 600­­kil­ométer magasságban, kern-need* sebességük azonos lesz a­ FOM forgási sebességével, így úgy látszanak majd, mintha egy helyben lebegnének. ______________________________________________13

Next