Hétvége, 1982 (4. évfolyam, 107-157. szám)

1982-04-22 / 122. szám

MŰVELŐDÉS, SZÓRAKOZÁS KÖNYV A GYŰJTŐK LETETTÉK, AZ OLVASÓK FELVETTÉK H­agyományápoló törekvéseink egyik szép bizonyítékaként hagyta el ezekben a napokban a sajtót az a drávaszögi magyar talá­lósokat tartalmazó kiadvány, amelynek gondozója az Eszéken megjelenő Ma­gyar Képes Újság szerkesztősége volt, és amelynek nagy szakértelemről ta­núskodó összefoglaló tanulmányát és jegyzeteit LÁBADI Károly, a lap fia­tal munkatársa állította össze. A szó­ban forgó kiadvány a Hold letette, Nap felkapta költői címet viseli, és legfőbb értéke kétségkívül nem csu­pán az, hogy csokorba gyűjtötte a drávaszögi magyar találósokat, hanem hogy ezen a vidéken — a könyv kia­dását megelőzően és minden bizonnyal a megjelenését követően is — valósá­gos kis mozgalommá fejlesztette a népi hagyományok érdemi megbecsülését, ápolását, a feledéstől való gondos meg­mentését. A Hold letette, Nap felkapta című kiadvány tehát egy nagy közös vállal­kozás eredménye, hiszen a készítésében részt vettek diákok, szülők és pedagó­gusok, a Drávaszög vidékének vala­mennyi lakosa, elsősorban is az az idő­sebb korosztály, amelyik még jól em­lékszik a hosszú téli esték szellemes társasjátékaira, a találósokra. Ilyen szempontból érdekes lehet ez a könyv minden olvasó számára, azok számára is, akik más vidékeken élnek. Ezen túlmenően ebből a vállalkozásból ta­nulhatunk is, miként kell példamutató összefogással megmenteni a népkölté­szet értékes darabjait és manapság is élvezettel olvasni, szájról szájra adni őket. Nem csupán a találós kérdések ked­velőinek, a néprajzkutatóknak ajánl­juk tehát a figyelmébe a Lábadi Ká­roly tanulmányának kíséretében köz­zétett kiadványt, hanem az iskolák­nak, a pedagógusoknak is, mert ez a szerény kis könyv, amely hamarosan kapható lesz könyvesboltjainkban, nagymértékben segítheti az oktató­nevelő munkát, legfőképpen pedig ha­gyományápoló mozgalmunkat. Ie­dukciók között, alapjában véve aligha tévedhetnek. A választék nagy, és többnyire va­lamennyi filmalkotás plakátján ott lát­ható a minőséget és a felejthetetlen moziélményt garantáló FEST-emblé­­ma, illetve most már az Oscar-díjat szimbolizáló szobrocska képmása is. Mert szerencsére elmúltak már azok az idők, amikor a hazai kritika azt pró­bálta elhitetni a mozilátogatók tábo­rával, hogy az­­amerikai Filmakadémia véleményezése és értékelése puszta sze­rencsejáték, és nem több egy sereg laikus megbízhatatlan ízlésének érvé­nyesülésénél, érdemtelen kinyilatkoz­tatásánál. Hogy ilyesmit állítani teljes tévedés volt a részünkről, arról magunk is megbizonyosodhattunk az évek során. Mert az Oscar-díj mindig is éppen a szakma dicsérete volt. Kizárólag a ren­dezői teljesítménynek, a kamera mun­kájának, a film zenéjének, a színészi alakításnak az értékelője. Ideológiai mozzanatok, világnézeti felfogások és politikai események a legkevésbé sem befolyásolták értékítéleteit. És az Os­­car-díj az idén is a szakmát, a film­­művészeti gyakorlat ismereteit jutal­mazta. Ezért került az angolszász nyelv­­területen készült produkciók közül a Tüzes szekér c. angol, az idegen film­­művészeti alkotások közül a magyar Mephisto birtokába, és ugyanilyen meggondolásból ítélte oda az amerikai Filmakadémia Steven SPIELBERG je­lenleg vajdasági körútján levő leg­újabb filmalkotásának, Az elveszett frigyláda elrablói c. produkciójának a négy Oscart. És a néző szempontjából ezzel kap­csolatban még egy fontos dolog! Az Oscar-díjat odaítélő amerikai Film­­akadémia a művészi értékeket sohasem önmagukban, hanem a filmtechnikai előrehaladás viszonylataiban vizsgálja. Ezért nem idegenkedett az idén sem attól, hogy Spielberg alkotásával egy kalandfilmet, a Mephistóval pedig egy intellektuális, de ugyanakkor rendkí­vül kommunikatív filmdrámát tüntes­sen ki.Az Oscar-díj­as produkciók szinte ki­­vétel nélkül közönségfilmek is. Garan­táltan művészi értékű közönségfilmek. Ennek legfrissebb bizonyítéka többek között a Mephisto is, amely odahaza, Magyarországon az egyik leglátogatot­tabb film és amelyről az amerikai üz­letemberek máris azt jósolják, hogy ha idejében elég kópia készül róla, az ál­tala megvalósított bevétel eléri az Éj­­világban is rekordnak számító 120 mil­lió dollárt. i. e. Klaus Maria Brandauer Szabó István Mephisto c. filmjében FILM A SZAKMA DICSÉRETE Ezekben a hetekben megkezdték vaj­dasági körútjukat az idei FEST-filmek. Közöttük természetesen a legjobbak is, pontosabban azok, amelyek március végén a szokásos ünnepségek kereté­ben elnyerték a filmvilág legrangosabb kitüntetését, a népszerű Oscar-díjat. Azok a nézők tehát, akik most válo­gatnak a vajdasági mozik kínálta pro­ TELEVÍZIÓ APRÓ ÖRÖMÖK... A múltkor egy egész délután és éj­szaka olyan boldog voltam, hogy ma­darat lehetett volna fogatni velem. Közölte a rádió, hogy az árhivatal nem hagyta jóvá a televízió és a rá­dió előfizetési díjának emelését, és én ezt a hírt rövid időre el is hittem. Boldogan megállapítottam magamban: egyesek végre valóban a sarkukra áll­tak, ki is merik mondani, hogy ILYEN időszakban sugárzott és OLYAN, AMI­LYBEN minőségű műsor n­em érdemel magasabb előfizetési díjat. Az átlagnéző a műsorok sugárzásá­nak időpontja miatt háborog. A tele­vízió műsorszerkesztői ugyanis már évek óta egy olyan sémához ragasz­kodnak, amelyről tudják, hogy kevés nézőnek felel meg, de változtatni ezen egyáltalán nem hajlandóak. Miről is van szó? Még az óvodáskorú gyermek is tud­ja, hogy nemcsak Vajdaságban, de az egész országban reggel 6 órakor kez­dődik a munkások munkaideje, bár van olyan munkahely is, ahol a kez­dés fél 7-kor vagy 7-kor van. Ahhoz, hogy a dolgozó idejében munkahelyére érkezzen, legalább egy órával koráb­ban kell felkelnie. Az emberek tehát zömmel 5 és 6 óra között kelnek, vagy még korábban. Az orvostudomány már régen meg­állapította, hogy az embernek legalább napi 6—7 órát (sőt még többet) kell pihennie, hogy megfelelő termelékeny­séggel legyen képes dolgozni a munka­helyén. A televízió minderről nem hajlandó tudomást venni. A műsor éjfél körül fejeződik be, és ha valaki szórakozni is akar, az másnap ásítozhat és szid­hatja a tévét. Abból a szempontból viszont a tele­víziónak van igaza, hogy akinek ez a séma nem tetszik, az kapcsolja ki ké­szülékét és menjen aludni. De akkor miért kényszerülünk fizetni ezért a sémáért? Vajdaságban körülbelül 550000 mun­kaviszonyban levő dolgozót tartanak nyilván. Az adatok szerint ezek közül csak 70 000-nek kezdődik a munka­ideje később reggel 6 óránál. A televí­zió kései (érdekesebb) műsoraival te­hát legalább 400 000 ember nincs meg­elégedve — nem minőségi szempont­ból. Ha a televízió illetékesei késő estén­ként csak egy pillantást vetnének a lakótömbök ablakaira, megszámlálhat­nák a kivilágítottak számát. Ott — ha nem kisgyermek miatt — azért van ébren valaki, mert nézi a tévét. Ilyen­kor azonban a lakásoknak alig 10 szá­zalékában vannak ébren az emberek. Ezért örültem árhivatalunk szokatlan döntésének, de csak másnapig. Az új­ságok ugyanis arról tájékoztattak: a kormány az áruhivatal döntése ellenére is elrendelheti az előfizetési díj növe­lését. Aki pedig reggel ötig-hatig nem tud­­ja kipihenni magát, az kapcsolja ki korábban a készülékét, és a magas előfizetési díjat továbbra is fizesse szótlanul. F. G. 13

Next