Hétvége, 1982 (4. évfolyam, 107-157. szám)
1982-05-06 / 124. szám
MŰVELŐDÉS, SZÓRAKOZÁS Film Lázadás és szerelem robotoknál Nem tekinthető merő véletlenségnek, hogy a Belgrádi Televízió úi filmsorozata csupa amerikai darabok bemutatásából áll össze hiszena tudományos-fantasztikus filmek bölcsője Hollywood, ő a műfaj kifejlett férfikorainak legszebb megnyílvánullásainit is az amerikai álomiipar fegyvertényként tarthatjuk számon. Tatáin az sem egészen a véletlenek összejátszása, hogy a sci-fi sorozat eddiig ilúított produkciói sok tekintetben elütnek a műfajiban hosszú éveken, évtizedeken át uralkodó szokványtól. A fanti-fiilmeknél uralkodó elem volt a földi lények találkozása és ádáz harca a más bolygókról származó furcsa alkatú éstermészetű — a legjobb esetben emberszabású — lényekkel, de az ilyen filmek alkotói gyakran a mi bolygónkon is felfedeztek olyan szörnyetegeket, óriáshüllőket pókokat, majmokat, „akik” a földtörténet őskorai óta kallódva, egyszer csak rátámadnak az emberiségre, amely hajlamos megfeledkezni arról, hogy korunkban is lehetségesek még csodák. A tudományos-fantasztikus évelődés,képzelgés azonban idővel kinőtte ezt a gyermetegkorát, az óriáskígyók és a legkülönbözőbb vízi szörnyek helyébe a gépi csodalények léptek, amelyek nem is annyira elrugaszkodottak a technika és tudomány mai állása szempontjából. A robot a komputer mindennapjaink részévé vált, a termelésben és matematikai gondolkodásban egyaránt felhasználják. A legújabb fanti-filmekben azonban nemcsak gondolkodnak, hanem „éreznek” is ezek a gépi „lények”. S ha már éreznék, a legkülöb emberi tulajdonságokat is magukénak vallhatják: lázadnak vonzódnak, és amit igazán nem szoktunk meg tőlük: szerelemre gerjednek, olyannyira, hogy az utódlás ösztöne, vágya, ravasz taktikája is hozzátartozik „életükhöz”. Mit is várhatnánk a képzeletével játszadozó emberitől, ha nem azt, hogy a saját képére teremtette meg ezeket a gondolkodó és érző gépeket — legalábbis, egyelőre még csak a filmekben. Egy dolog mindenesetre módfelett felizgathatja a fantáziánkat: e filmek tanulsága szerint nem lehetünk biztosak abban, hogy egy szép maipomn az alattomos és bosszúálló de ugyanakkor gyengéden szeretni is tudó gépi szerkentyű nem éppen a csinos szomszédmőnk bőrébe bújva köszön ránk a lépcsőházban (mert ugye, Yul BRUNNER gépi képmása a múltkorokban igencsak ránk ijesztett boszszúálló természetével A nyugati világ című érdekfeszítő, s tagadhatatlanul gondolkodásra késentető fanti filimben). Ha már most ezek a művek a bosszúálló és szerelmes robotok elleni zendülés előhírnökei, nem kizárt dolog, hogy az egyik legközelebbi fanti-fiilm még lehangolóbb józansággal veti fel a kérdést .Minek nekünk az olyan szuper-tökéletes,tévedhetetlen robotok éskomputereik, amelyek gyarlók, akárcsak az ember?!” v. j. egy egészen más logika, elv, természeti törvény szerint épülitek fel. „Épületes” téma, órák hosszat el lehet róla beszélgetni, s bármilyen nézetet vall is az ember (akár a legvadabbat is), nem kell attól tartania, hogy egy váratlanul felbukkanóadat, érv rácáfol, s így szégyenben marad. Végtére is a tőlünk 24 000 fényévre fekvő bolygóra küldött rádiójelzésekre majd újabb 24 000 év múlva érkezik válasz, ha ott valaki felfogta és megértette őket (ha ugyanis a 10-es számrendszer szerinti matematika alakult fúl ott is, és ismerik az abszolút számokat), akkorra viszont e műsor bölcselkedői már más szférákban gondolkodhatnak a világűr gondjairól. Amit azonban már korábban is negatívumként jelentkezett a Filmszem műsorában, az ebben az adásban még hatványozottabban kifejezésre jutott. Az tudniillik, hogy a műsorvezető eleve megírta magának a forgatókönyvet, és ha vendégei közül valaki nem volt hajlandó ehhez igazodni, azt csúnyán legorombította. Az ő elképzelése ugyanis az volt, hogy Tejút-rendszerünkben igenis élnek értelmes lények, ezeknek igenis vannak emberi érzéseik, és a földi mintára vett tudományokat művelik. Ha valaki mást mond, szégyellje magát! így kelttel igen haragosan az egyik vendég ében, aki őszintén be merte vallani: őt bizony a legkevésbé sem izgatják az űrben élő értelmes vagy kevésbé értelmes lények, jóltudja, hogy életében ilyen kérdésre aligha érkezik megnyugtató válasz, viszont öreg bolygónkon annyi gond és probléma van, hogy előbb ezeket kellene valami módon megoldani, orvosolni. A tudomány — mondta — egyelőre még ahódítás eufóriájában él, győzedelmeskedni akar, a földön és az űrben egyaránt, s elfeledkezik az emberközelben levő nagy-nagy bajokról, amelyekre szintén illene spektakuláris megoldásokat találni. Ezért a nézőktől ez alkalommal a szokásosnál í® kevesebb kérdés futott be. Az emberek többségét — ha nézték is a műsort — hidegen hagyták a kozmikus méretű bölcselkedések. Egy egyszerűbb és humánusabb kérdésről szívesebben beszélgettek volna az eminens részvevőkkel. P. KECZELI Klára Jelehet a Nyugati világ című amerikai fanti-filmből Televízió ÚRI DOLGOK, FÖLDI PROBLÉMÁK Carl Segan Kozmosz című űrsorozata és a tudományosfantasztikus filmek ciklusa után szinte logikusan kapcsolódott ká erre a témára a Filmszem legutóbbi adása is, amelyben a tudomány különféle területének ismerői arról beszélgettek, élnek-e az űrben rajtunk kívül más értelmes lények, s ha igen, vajon „emberszabásúak-e”, vagy pedig Rádió FUTBALLŐRÜLET MINDEN HULLÁMHOSSZON A rádióhallgató szerencsésebb helyzetiben van, mint a tévénéző. Az elmúlt tíz-tizenöt évben ugyanis a rádióállomások hazánkban is, tartományunkban is gomba módra elszaporodtak. Így a legigényesebb rádióhallgató is kedvére válogathat a legkülönfélébb műsorokban. S nincs az az igényes, vagy akár elkényeztetett rádiós, atói — különösen ha több nyelvvel is beszél — ne találna az éter hullámain a nap bármelyik szakában valami kedvére valót. A vasárnap délutáni műsor ez alól, úgy látszik, kivétel. A sportműsorban ugyanis hihetetlen elfogultságot tanúsítanak rádióállomásaink a sportrajongók bizonyos rétege iránt. Ennek a részrehajlásnak fültanúilehettünk a múlt vasárnap. A szomszédban éppen az asztalitenisz kedvelők számára hazai szempontból sem volt éppen izgalommentes a neves sportesemény. Azt már megszoktuk, hogy a televízió figyelembe sem veszi a nézők kívánságát, s egészen „természetesnek” vettük, hogy akérdéses vasárnap délután is inkább ahazai labdarúgócsapatok rangadójának egyik mérkőzését közvetítette, noha a rangadó már korábban eldőlt, és nem történhetett meglepetés. De szokatlan volt, hogy hiába csavargattuk a rádió gombját, egyetlen rádióállomásnak sem jutott eszébe, hogy legalább a Sárbék-Kalinic páros mérkőzését közvetítse, holott idehaza nem éppen kevesen izgultak a tét neves sportolóért s az aranyéremért. Az asztalitenisz-közvetítés helyett az ember akarva-az vnratlan minden mennyiségben hallgathatja a labdarúgó-mérkőzés közvetítését, mintha csak ez az egyetlen sportág lenne a világon, lázban éghetett a hallgató a közvetítővel együtt az első-, másod- vagy ötödrendű csapatok góljai miatt — csak éppen nem lehetett ott még gondolatban sem a két sikeres világklasszis, at két nagyszerű sportoló, Surbek és Kallinic mérkőzésén. Pedig — bizonyíték rá az aranyérem — igazán megérdemelték volna. M. Zs. ________________________________________13