Hétvége, 1982 (4. évfolyam, 107-157. szám)
1982-06-03 / 128. szám
MŰVELŐDÉS, SZÓRAKOZÁS AZ ÚJVIDÉKI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA EGY ELŐADÁS UTÓÉLETE Mrozek Tangója, aleáldozó színházi évad legjobb vajdasági előadása május 30-án a fővárosi 212-es Kamaraszínházban vendégszerepelt. Ezt a produkciót a tartomány hivatásos színházainakszabadkai találkozóján nyilvánították legjobbnak. Alegjobb női szerepért járó első díjat a bíráló bizottság N. Kiss Júliának ítélte oda, a szemle legjobb férfiszereplője Fejes György. Dicséretben részesült még a főszerepet alakító Bicskei István és az egyik mellékszereplő, Ferenci Jenő, Ljubomir Dragkic belgrádi vendégrendezőt is díjazták. Egyilyen, babérkoszorúval dúsan feltekintett előadás szereplőit gyakran az a veszély fenyegeti, hogy elhagyják magukat, az előadás fokozatosan meglazul, majd szétesik. A Tangó esetében mást láttunk Belgrádban. A több mint 300 embert befogadó színház nem telt meg ugyan az utolsó helyig, de a nézők kiváló előadásnak lehettek szénás fültanúi: azok is, akik anyanyelvükön élvezhették az előadást, és azok is, akik fejhallgatás egyenes tolmácsolásban hallgatták az erősen megkurtított, de ennélfogva igen tömör Mrozek-szövegét. A Stomilt, az idős álforradalmárt alakító Fejes György közvetlenül a bemutató utánkissé visszaesett, lelassult. Itt, a fővárosban, parádésan alakított. Sokkal érettebbé, kifejezőbbé vált Váradi Hajnalka játéka is Cziffra Erika, a kis menyasszonyt megszemélyesítő kezdő színésznő, aki jó ideig egykedvűen, lélektelenül szerepelt, talán éppen a kíméletlen kritika hatására felébredt csipkerózsikaálmából, és sokszínűen, élénken állította elénk az öntudatos, felvilágosult lányt. A többiek, különösen a főszerepet játszó Bicskei István, a nagybácsit megszemélyesítő Ferenci Jenő, az Eugéniát tolmácsoló N. Kiss Júlia is, mintha tudta volna, mire megy a tét, ezúttal Kis kiválóan szerepelt. Többszörösen időszerű e kiváló, ma már emigrációban élő lengyel író mondanivalója úgy, ahogyan Draskic rendező színpadra állította. Nemcsak világpolitikai célzatai vannak a Bugyonnij-sisakkal és az egyenruhás, napszemüveges főszereplővel, hanem a napjainkban olyannyira elterjedt áltatással, a tömegek manipulálásával, amely feszélyező képzettársításokban tobzódik. Vegyünk csak elő egy elég elcsépelt képet: mintha ebben a drámában az óra mutatójáról sorban hullanának le az apró emberkék, akik meg akarják állítani az időt, esetünkben a haladást. A belgrádi vendégjáték nem volt az Újvidéki Színház diadalútjai közüli az egyik. Deazok, akik eljöttek ezen a május végi vasárnapon az intim légkörű 212-es Kamaraszínházba, nem bánták meg. Hiánytalan művészi és gondolkodásra késztető élményben volt részük. ALADICS János IRODALMI KITEKINTŐ: PALOTAI ERZSI: HOSSZÚ ÉJSZAKA Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982. Két részre tagolódik a gondosan szerkesztett kötet, amely Palotai Erzsi ötödik könyve. Novellákat, elbeszéléseket tartalmaz első része, a második részben pedig írókról és művészekről készült portrék kaptak helyet. Az életteli, emberközelbe hozott portrék között szerepel Ascher Oszkár, Illés Endre, Diener-Dénes Rudolf, Nagy Endre, Szerb Antal, Török Erzsi, Zathureczky Ede és mások arcéle. Intellektuális telítettségű elbeszélései és novellái akár esszék is lehetnének, esszéportréi pedig már-már drámai felépítettségű novellák; e műfaji átfedés állandóan jelen van a könyv írásaiban. A sorok között ugyanakkor állandóan ott érezzük az előadóművészt. Palotai Erzsi a pódiumelőadás egyik legnagyobb művésze Magyarországon. Szellemi erőfeszítést igénylő prózai szövegek — elsősorban naplók, levelek, esszék és filozófiai írások — előadásával vívott ki magának nagy érdemeket, így megkapta az Érdemes Művész címet is. Most megjelent kötetének írásain sok helyen érezni lehet, hogy előadásra szánták őket. pl. hangos olvasásra vagy elmondásra. Ez ad sajátosan egyéni jelleget a kötet kiemelkedő írásainak, a Holtomiglan-holtodiglan című elbeszélésnek és a Balázsnovelláknak. A címadó Hosszú éjszaka című elbeszélés sajátos, lírai versmondataival ér el érdekes hatást. ..egy kínai vendéglőben meghökkentő ételeket nyeldegélt, egzotikus fűszerek lángjait oltogató könnyű vörös borral”. ..az r-ek darázs zümmögése, az n-ek nazalitása elringatja, sohavolt, teljes zengő a lét”; „ő a senki földjére kerül, a mezsgyére, ahonnan majd átbillen életbe vagy halálba”. Szecessziós vonalvezetéseivel, a századelő színhangulatával alkot külön csoportot Palotai Erzsi A tűzpiros garbó, a Piroska, az Egy délután Mesécskénél, a Rózsacsokorba tőrt és az Ebéd, vasárnap című novellákat. Jóllehet ezek az írások nem mind a század elején játszódnak, nosztalgikus hangvételük mégis oda vezethető viszsza. Xandráról, a neurotikus színésznőről fest drámai portrét a Bemutató előtt című novellában olyan érzékletességgel, mintha egy létező személyről írna. Talán ez az írása emlékeztet leginkább az 1978-ban megjelent Karambol című novelláskötetére, amelyben hasonló emberi sorsokat mutatott be. KONTRA Ferenc TELEVÍZIÓ A HÁZIMOZI ÉS REPERTOÁRJA Televíziónk történetében egyetlenegyszer sem volt ilyen ingadozó a filmműsor, mint az utóbbi egy-két évben. A korábban sugárzott ciklusok között nem egy szinte tökéletes akadt, olyan, amely nemcsak szórakoztatott, de színibe fillmtörténeti-esztétikai tanulmányként is szolgált, s újabb filmikedvelőket, -értőket nevelt, akik aztán moziközönségként is szerepeltek. Az utóbbi idők egyetlen kerek, egész, újabb és érdekes filmekből összeállított ciklusa a belgrádi stúdió sci-fi ciklusa volt amely, ha nem is volt egyenletes a kiválasztott filmek színvonala tekintetében, mégis átfogó képet adott arról, milyen emberi és társadalmi problémák vetülnek ki az újabban forgatott ,tudományos-fantasztikus alkotásokban. A zágrábi stúdió éjszakai bemutatóciklusa azonban már se nem tanított, se nem tájékoztatott, s még csak nem is szórakoztatott. Ritka szeszélyességgel válogatta össze a szerkesztő a bemutatásra került filmeket, többségük egyetlen képsorával, egyetlen elhangzott mondattal sem érdemelte ki a helyet a képernyőn. Azok a filmkedvelők tehát, akik örömmel várják ezeket a hétvégi filmbemutatókat, a szabad szombat reményében ugyanis megengedhetik maguknak, hogy tovább fennmaradjanak, minden újabb film után növekvő csalódással zárják el a készüléket A hosszú és igénytelen ciklus egyetlen kimagasló alkotása Bergman őszi szonátája volt, amelyet viszont, a műsorok elcsúszása miatt, olyan kései időpontban sugároztak, hogy sokan már ki sem bírták várni. S így egy szép élménnyel szegényebbek maradtak. Pedig televíziós élményben egyébként is egyre ritkábban van részük.k. _________________________13