Hétvége, 1982 (4. évfolyam, 107-157. szám)
1982-08-12 / 138. szám
MŰVELŐDÉS, SZÓRAKOZÁS SZÍNHÁZ VISSZAPILLANTÁS ÉS EGY DÉDELGETETT TERV Franyó Zsuzsa, az Újvidéki Színház dramaturgja és e kis létszámú társulat amolyan szürke eminenciása, akinek nevét nemigen emlegeti a sajtó. Pedig a minősíthetetlen körülmények között működő színház nem egy sikerében része van az ő csendes, lelkiismeretes munkájának is. Az évad végén megkértem, mondjon véleményt az előadásokról. — Januárban arcpirító anyagi huzavonák után sikerült a Szerb Nemzeti Színházban Ladik Katalinkissé rendhagyó megjelenítési eszközeivel és Jancsó Miklós rendezésében bemutatnunk Tolnai Ottó Bayer aszpirin c. monodrámáját, amely a kritika megoszló véleménye ellenére is szép elismerésben részesült: meghívták a monodrámák zsimonyi fesztiváljára. Rendkívül hízelgő sajtóvisszhangja volt Ladik Katalin alakításának, amit még néhány nézőtől származó dicsérő levél is megerősített. Daróczi Zsuzsa Weöres Sándor Pszyché c. kötetének lírai oldalaiból kompillált egy monodrámát, amely újabb sikerélménnyel örvendeztetett meg bennünket. A Pszychét ugyanis versenyen kívül meghívták a tartomány színházainak szabadkai fesztiváljára. Idei igazi nagy sikerünk Mrozek Tangója volt Ljubomir Draskovic rendezésében. Az előadás értékeit a Vajdasági Színházak Találkozóján nyert díjak fémjelzik. Szabadkán a legjobb előadásnak nyilvánították, Draskovic nyerte el a rendezői díjait, ehhez tartozik még két színészi nagydíj és két dicsérő oklevél. A nyári szünet előtt bemutattuk még Arrabal Tábori piknikjét, amely ugyancsak a jobb előadások sorába tartozik. — Hogyan látja az előadások művészi színvonalának alakulását? — Hála a lelkes színészgárdának és az áldozatkész rendezőknek, a Tangóval és bizonyos értelemben a Tábori piknikkel is sikerült megközelítenünk azt a művészi szintet, amelyet annak idején a Play Strindberggel, a Nem félünk a farkastól, a Godot-ra várva c. drámákkal és a Csehovtrilógiával értünk el. — Agyonkoptatott kérdés, mégis fölteszem: min dolgozik jelenleg? — Az emberi magány fájdalmasan szép víziójával, Brecht első, 1918-ban írt, vérbeli expresszionista drámájával, a Baál-lal foglalkozom. Nagyszerű mű ez, amelynek főhőse egy Bicska Maxi-féle alvilági figura, aki nem riad vissza a gyilkosságtól sem, emellett verseket ír. E durva külső réteg alatt valójában mélyen érző, jószívű ember rejtőzik. Szeptemberben Mira Belegisanin fiatal újvidéki rendező irányításával megkezdődnek a próbák. Nem dicsekvésnek szántam, de ez az előadás lesz a mű jugoszláviai ősbemutatója. ALADICS János Ladik Katalin és Jancsó Miklós a Bayer aszpirin rendezése közben. KÉPZŐMŰVÉSZET AZ ÚJVIDÉKI AMATŐR KÉPZŐMŰVÉSZEK 7. KIÁLLÍTÁSA Az amatőrök kiállításai rendszerint érdekesek, elsősorban azért, mert az alkotók általában kerülik az alkotás kötött formáit, szabályait, nem befolyásolja őket az iskolában (akadémián) szerzett ismeretanyag. Köztudomású ugyanis, hogy a művészetnek mindig a sémákhoz való ragaszkodás a legnagyobb ellensége. Örömmel állapítottuk meg, hogy az újvidéki amatőr képzőművészek mentesültek minden ilyen tehertől. A hivatásos művészek is, akik a kitaposott utakon járnak, nem mások, mint utánzók, akik a mesterség minden fogását jól ismerik, és olyanok, mint a technikus, aki a terveket csupán kivitelezi, de nem nyúl hozzá az alkotói többlet eszközével, az egyéni élmények értékeivel. Az amatőröknek a pedagógus, a szakember is csak akkor adhat értékes és hasznosítható tanácsot, ha figyelembe veszi sajátos alkotási jegyeiket. Az amatőröket egyénenként kell ismerni, mert művészetük a segítségnyújtással csak így fejleszthető tovább. Mindenki, úgy, mint az életben, a saját érdekeit képviseli a legjobban. Ez a művészetre, így a képzőművészetre is vonatkozik. Ehhez kapcsolódik azután a sok munka, a szorgalom, az alkotási láz, s így alakul ki az egyéni stílus, egy-egy kép, festmény, szoborkompozíció hangulata, sajátos „élete”. Az újvidéki amatőr képzőművészek 7. kiállításán ezúttal ötven alkotó mutatta be 104 alkotását. Ennyit választott ki bemutatásra a 130 beérkezett műből a zsűri. A kiállításról természetesen katalógus is készült, melyben minden fontosabb adat megtalálható, amelyek az egyes alkotók közelebbi megismeréséhez szükséges. A katalógus előszavát Balla Mária állította össze, a többi között ezt olvashatjuk tőle: „A közönség véleménye, különösen az egyes szakemberek véleménye nagyon fontos az amatőrök számára. Az amatőr képzőművészek, mint a művészek általában, nemcsak önmaguknak alkotnak, hanem másoknak, így érthető, hogy mások véleményére kíváncsiak elsősorban is.” Sajnálatos körülményként állapítható azonban meg, hogy a kiállítók között kevés a munkás, noha köztudomású, hogy a munkaszervezetekben igen sok az amatőr képzőművész, akinek alkotói törekvésére érdemes odafigyelni. Nem kétséges, hogy ilyen szempontból, vagyis az ehhez hasonló kiállítások tömegesítése céljából mozgósítani kell a munkaszervezetekben tevékenykedő ifjúsági aktivistákat és természetesen a szakszervezeti alapszervezeteket is. Ezt várjuk a jövőben. A. J. Fazekas Aranka amatőr képzőművész Erdő című alkotása ______________________________________________13