Hétvége, 1982 (4. évfolyam, 107-157. szám)

1982-08-12 / 138. szám

MŰVELŐDÉS, SZÓRAKOZÁS SZÍNHÁZ VISSZAPILLANTÁS ÉS EGY DÉDELGETETT TERV Franyó Zsuzsa, az Újvidéki Színház dramaturgja és e kis létszámú társulat amolyan szürke eminenciása, akinek nevét nemigen emlegeti a sajtó. Pedig a minősíthetetlen körülmények között működő színház nem egy sikerében része van az ő csendes, lelkiismeretes munkájának is. Az évad végén megkértem, mondjon véleményt az előadásokról. — Januárban arcpirító anyagi huzavonák után sikerült a Szerb Nemzeti Színházban Ladik Katalin­­kissé rendhagyó megjelenítési eszközeivel és Jancsó Miklós rendezésében bemutatnunk Tolnai Ottó Bayer aszpirin c. monodrámáját, amely a kritika megoszló véleménye ellenére is szép elisme­rés­ben részesült: meghívták a monod­rámák zsimonyi fesz­tiváljára. Rendkívül hízelgő sajtóvisszhangja volt Ladik Katalin alakításának, amit még néhány nézőtől származó dicsérő levél is megerősített. Daróczi Zsuzsa Weöres Sándor Pszyché c. kötetének lírai oldalaiból kom­pillált egy monodrámát, amely újabb sikerélménnyel örvendeztetett meg bennünket. A Pszychét ugyanis versenyen kívül meghívták a tartomány színházai­nak szabadkai fesztiváljára. Idei igazi nagy sikerünk Mrozek Tangója volt Ljubomir Draskovic rendezésében. Az előadás értékeit a Vajdasági Színházak Találkozóján nyert díjak fémjelzik. Szabadkán a legjobb előadásnak nyilvánították, Draskovic nyerte el a rendezői díjait, ehhez tartozik még két színészi nagydíj és két dicsérő oklevél. A nyári szünet előtt bemutattuk még Arrabal Tábori piknikjét, amely ugyancsak a jobb előadá­sok sorába tartozik. — Hogyan látja az előadások művészi színvonalának alakulását? — Hála a lelkes színészgárdának és az áldozatkész rendezőknek, a Tangóval és bizonyos értelemben a Tábori piknikkel is sikerült megközelítenünk azt a művészi szintet, amelyet annak idején a Play Strindberggel, a Nem félünk a farkastól, a Godot-ra várva c. drámákkal és a Csehov­­trilógiával értünk el. — Agyonkoptatott kérdés, mégis fölteszem: min dolgo­zik jelenleg? — Az emberi magány fájdalmasan szép víziójával, Brecht első, 1918-ban írt, vérbeli expresszionista drámájá­val, a Baál-lal foglalkozom. Nagyszerű mű ez, amelynek főhőse egy Bicska Maxi-féle alvilági figura, aki nem riad vissza a gyilkosságtól sem, emellett verseket ír. E durva külső réteg alatt valójában mélyen érző, jószívű ember rejtőzik. Szeptemberben Mira Belegisanin fiatal újvidéki rendező irányításával megkezdődnek a próbák. Nem di­csekvésnek szántam, de ez az előadás lesz a mű jugoszláviai ősbemutatója. ALADICS János Ladik Katalin és Jancsó Miklós a Bayer aszpirin rendezése közben. KÉPZŐMŰVÉSZET AZ ÚJVIDÉKI AMATŐR KÉPZŐMŰVÉSZEK 7. KIÁLLÍTÁSA Az amatőrök kiállításai rendszerint érdekesek, elsősor­ban azért, mert az alkotók általában kerülik az alkotás kö­tött formáit, szabályait, nem befolyásolja őket az iskolában (akadémián) szerzett ismeretanyag. Köztudomású ugyanis, hogy a művészetnek mindig a sémákhoz való ragaszkodás a legnagyobb ellensége. Örömmel állapítottuk meg, hogy az újvidéki amatőr képzőművészek mentesültek minden ilyen tehertől. A hivatásos művészek is, akik a kitaposott utakon járnak, nem mások, mint utánzók, akik a mesterség minden fogását jól ismerik, és olyanok, mint a technikus, aki a terveket csupán kivitelezi, de nem nyúl hozzá az alkotói többlet eszközével, az egyéni élmények értékeivel. Az amatőröknek a pedagógus, a szakember is csak ak­kor ad­hat értékes és hasznosítható tanácsot, ha figyelembe veszi sajátos alkotási jegyeiket. Az amatőröket egyénenként kell ismerni, mert művészetük a segítségnyújtással csak így fejleszthető tovább. Mindenki, úgy, mint az életben, a saját érdekeit képviseli a legjobban. Ez a művészetre, így a képzőművészetre is vonatkozik. Ehhez kapcsolódik azután a sok munka, a szorgalom, az alkotási láz, s így alakul ki az egyéni stílus, egy-egy kép, festmény, szoborkompozíció hangulata, sajátos „élete”. Az újvidéki amatőr képzőművészek 7. kiállításán ez­úttal ötven alkotó mutatta be 104 alkotását. Ennyit válasz­tott ki bemutatásra a 130 beérkezett műből a zsűri. A ki­állításról természetesen katalógus is készült, melyben min­den fontosabb adat megtalálható, amelyek az egyes alkotók közelebbi megismeréséhez szükséges. A katalógus előszavát Balla Mária állította össze, a többi között ezt olvashatjuk tőle: „A közönség véleménye, különösen az egyes szakem­berek véleménye nagyon fontos az amatőrök számára. Az amatőr képzőművészek, mint a művészek általában, nem­csak önmaguknak alkotnak, hanem másoknak, így érthető, hogy mások véleményére kíváncsiak elsősorban is.” Sajnálatos körülményként állapítható azonban meg, hogy a kiállítók között kevés a munkás, noha köztudomású, hogy a munkaszervezetekben igen sok az amatőr képző­művész, akinek alkotói törekvésére érdemes odafigyelni. Nem kétséges, hogy ilyen szempontból, vagyis az ehhez hasonló kiállítások tömegesítése céljából mozgósítani kell a munkaszervezetekben tevékenykedő ifjúsági aktivistákat és természetesen a szakszervezeti alapszervezeteket is. Ezt vár­juk a jövőben. A. J. Fazekas Aranka amatőr képzőművész Erdő című alkotása ______________________________________________13

Next