Hétvége, 1985 (7. évfolyam, 260-309. szám)
1985-03-14 / 269. szám
KÖRNYEZETVÉDELEM PRÓBÁLKOZÁSOK A VESZETTSÉG LEKÜZDÉSÉRE A veszettség fő terjesztője — mint ismeretes — a róka. Az NSZK-ban megfigyelték, hogy — kölykedzés előtt — 1 négyzetkilométeren (100 hektáron) 3—4 róka él. Járvánnyal sújtott vidéken ezek fele áldozatul esik a veszettségnek. Megoldás vagy a populáció drasztikus csökkentése elgázosítással, illetve lelövéssel, vagy a populáció immunissá tétele. Számos országban szorgos kutatás folyik a vesztettség leküzdésére megfelelő oltóanyaggal. Fogságban tartott rókákon sikeres kísérleteket folytattak Kanadában, Európa több országában és az Egyesült Államokban. A rókáknak adott táplálékba szaporodásra képes veszettségi vírusokat tartalmazó oltóanyagot tettek, a vírusok betegséget okozó tulajdonságait azonban enyhítették. A táplálék füstölt kolbász, kutyaeledel vagy baromfitej volt. A kísérletnek alávetett rókák 95 százalékban sikeresen vészelték át a veszettséget. Ez az eljárás azonban a gyakorlatban még nem alkalmazható. Ennek fő okai a következők. A csaliban elrejtett oltóanyag tartóssága rövid idejű, nem tart el több napig, amíg a róka feltehetően felveszi. Ezenfelül az élő — bár legyengített — vírusokat tartalmazó anyag veszélyes emberre, állatra. A nyugatnémet kutatások azt is kiderítették, hogy az oltóanyag a rókára ugyan veszélytelen, bizonyos vadfajokat azonban végzetesen megbetegít, így különösen a pézsma- és vándorpatkányokat. A további kísérletek során már majdnem sikerült az Egészségügyi Világszervezet által a veszettség elleni orális oltóanyagra megállapított mutatószámokat elérni. Ma azonban még az ilyen irányú védekezés nem helyettesítheti a rókapopuláció megtizedelésének szükségességét. A veszettség 90 százalékában harapás útján terjed. A kutatás azonban felderítette, hogy a fertőzésnek egyéb módjai is vannak, így ha a ragadozó veszettségben elpusztult rágcsálót fogyaszt, a száj nyálkahártyájának a megsértése nélkül is fertőződhet. Texasban kimutatták, hogy ketrecben tartott rókákat denevér elszórt váladékában levő vírusok orron át fertőztek meg. Azt is bizonyították, hogy az anyaállat vérkeringés révén a magzatot fertőzheti. A vadnak a védőoltása, illetve a csalétekbe helyezett szérummal való védelme még kísérleti szakaszban van. Előtérbe kerül ezért a rókaállomány csökkentése vadászfegyverrel. Rendes körülmények között 2—3 róka él 100 hektáron. Ha ezt 10 százalékéra, 0,2—0,3 darabra csökkentik, akkor — ökobiológiailag nem egész helyesen — az a feltevés, hogy az egymással való érintkezés igen kis mértékű. A rókaállomány csökkentésének módjai között említik a hormonális sterilizációt, a mikrobiológiai eszközöket, a különféle fogóeszközöket, a gázosítást. Leghatékonyabb azonban a vadászat, de szinte csak akkor, ha országos méretekben folyik. Amíg nem sikerül a tudománynak vagy a gyakorlatnak kellő ellenszert találnia, addig a veszettséggel mint egyik betegséggel együtt kell élnünk. Érkeznek a szalonkák Tavasszal, március második felében érkeznek meg észak felől az erdei szalonkák. Természetesen vadászatuk ilyenkor tilos. Pár évvel ezelőtt, olykor egy héten át is vadászhatók voltak, mert kisebb-nagyobb csapatokban, hullámokban költöztek. Rendszerint április első harmadáig, esetleg közepéig tart tavaszi vonulásuk. Leginkább a ritkás erdőt kedvelik, ahol aljnövényzet is van. Egy-egy bokor vagy fatnk védelmében húzódnak meg leggyakrabban, vizslánk innen hajtotta fel őket. Nagyon ügyesen és gyorsan kellett lőni, mert a felijesztett madár cikcakkban repül az ágak között. A tavaszi húzás, a vonulás közben erdeinkben mindennapos a hosszabb-rövidebb ideig megpihenő szalonkák esti, hajnali nászrepülése, amely alkonyatkor jóval napnyugta után kezdődik (18—19 óra között), s mintegy 30— 40 percig tart. Ilyenkor a párját kereső vagy kergető szalonka korrogó, pisszegő hangot hallatva, sebes cikázással vagy lepkeszerű lebegéssel húz keresztül a vágás bokrain vagy a fák koronája között, majd mintegy félórás húzás után ismét leszáll a bokrok, fák sűrűjébe, nappali tartózkodási helyére. A reggeli húzás jóval napkelte előtt, még a hajnali szürkületben kezdődik, és az estinél jóval rövidebb ideig, csak mintegy 15—20 percig tart. A szalonka ősszel vadászható, a nappali bokrászás is igen jó szórakozást nyújt a vadásznak. Nem kell elhallgatni azt sem, hogy húsa kitűnő ínyencfalat, tehát ha mód van rá, szalonkavadászatra is érdemes néha kiruccanni. Rovatvezető: Törköly István Kipusztul a szumátrai és a jávai tigris? A szumátrai tigrisek, amelyeknek zsákmányállatai erősen megfogyatkoztak, Szumátra szigetén embereket támadtak meg. Emiatt a falusi lakosság pusztítja őket. De azért is ritkul a számuk, mert — törvényes védettségük ellenére — vadásznak rájuk. Ma már alig 600 szumátrai tigris él. Még rosszabb a jávai tigrisek helyzete. Némelyek szerint közülük már csak az a négy példány él, amelyet védett területen őriznek, mások szerint ebből az alfajból néhány további példány még található, igaz, elszórtan, magányosan, és nem alkotnak szaporodóképes párokat. Az indonéz kormány a tigrisek megmentésére a jelenlegi 6 millió hektárról 10 millióra tervezi növelni a rezervátumerdők területét.