Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-03 / 28. szám

4 NEFÜJSÄG BAJZA JÓZSEF 1804 -1858 JANUÁR 31-ÉN Heves me­gye egy akkor kis falujában, Szűcsiben született a reform­kor jeles költője, nagy kritiku­sa, a modern történetírás út­törője, a Nemzeti Színház első igazgatója, Kossuth lapjának szerkesztője, az igazi forradal­mi demokrata, aki előtt az írás, a nép ügye szent, aki példa­képe volt korának, de az kell, hogy legyen a­ mai nemzedék­nek is: Bajza József. Apja földbirtokos nemes, nem él békés családi életet. A családi civódások, apja vá­lása elmélyedő, szomorú fiúvá nevelik Bajza Józsefet. A vá­lás után röviddel, apja Gyön­gyösre adja a gimnáziumba. A II. humanitást azonban már Pesten tanulja, majd Pesten és Pozsonyban végzi jogi tanul­mányait, azután megkezdte közigazgatási gyakorlatát. Elmélyülő természete és böl­cseleti tanulmányai késztetik versírásra. Kisfaludy Károly Bajza: „Esthajnal” című köl­teménye elolvasása után kije­lenti: „Ez a fiatalember egyik elsejévé lesz dalköltőinknek. Ez a festés, ez az érzés, ez a nyelv sokat ígérő, az egész oly egyszerű és megható.’­ Ez a di­cséret végleg az irodalmi pá­lyán tartja a fiatal költőt. Igaz, rövidesen felismeri költészete fogyatékosságait és egyre rit­kábban van kedve költői mű­vek alkotásához, egyre inkáb­b a kritika felé fordul. Gondolkodását nagy mérték­ben republikánussá teszi az 1825-ös országgyűlés, ahová Földváry alispán országgyűlési írnokul Bajzát magával viszi. A fiatal Bajza itt látja az arisztokrácia gazdagságát és magyartalanságai, az igaz ha­zafiak hallatlan erőfeszítéseit és eredménytelenségét. Az arisztokráciáról írja: „Ha bennük a hazafi léleknek csak valamely kis szikrája is lobog­na, de, fájdalom, ez belőlük teljesen kialudt.” Nemcsak itt lesz igazán republikánussá, de gondolkodásában itt is szilár­dul meg ez a vonás, ami halá­láig arra bírta, hogy egyenlő­séget hirdessen az irodalom­ban, majd később a társadal­mi életben. A nemzeti és tár­sadalmi sérelmek pedig arra ösztönzik, hogy ő is akarja 48,49-et. AZ ÚJ, A HALADÓ iroda­lom elismert vezető­ kritikusa már, amikor a híres Conversa­­tion-Lexikon perben oly ke­ményen mondja meg haladó pályatársai és az ő véleményét a főrangú gróf, Dessewffy Jó­zsefnek: „Itt (az irodalomban) nem érdem, nem születés, nem hivatal többé, egyedül okok, egyedül és­ adnak elsőséget, s én ezeknek szoktam, ezeknek tudok térdet és fejet hajtani, nem semmi auctoritásnak, nem semmi grófi méltóságnak”. A Dessewffynek adott válasz elgondolkodtató. Vajon ismer­jük-e eléggé Bajza Józsefet és annak ismerjük-e, aki? Sok­szor rámondták, hogy nagy te­hetségű irodalomszervező, kri­tikus, stb., aki csendes, békés életet kívánó ember. Az igaz, hogy költészetében sokszor visszavágyik szülőföldjére, a Mátra bércei közé. Énjének ez­­ az egyik és mindig elnyomott része, meg nem valósuló ter­­­­vekkel. A szó, vers mögött azonban ott a második, a dia­dalmas, uralkodó én: harc az újért, új, és szebb irodalomért, ahol egyenlőség van, republi­kánus irodalmat, azért, hogy ezt a társadalmi egyenlőség kövesse. Talán e két törekvés ellentétessége adja élete prob­lémáját és bizonyos fokú kielé­­gítetlenségét is Az új, szebb, erősebb ma­gyar irodalom iránti osth­atat­­lan lelkesedése miatt lesz nemcsak költő, hanem kritikus is. Kritikai munkássága, mint tisztító vihar söpört végig a magyar irodalmon, üldözve onnan a főúri „kiváltságoso­kat“, a tehetségtelen és sza­lon írók Ponori Thewrewikjeit, a nemzetietlen Pyrker László érsekeket, akik a nagy nem­zeti fellendülés korában né­metül és Rudolfiásokat mer­nek írni. Mint költőnek és kritikusnak a legnagyobbak a példaképei: Goethe, Lessing, — őket állítja kortársai elé. MINDENT AKAR, minden­be belefog és tehetségéhez mérten, híven jól ismert ala­posságához, el is végzi a maga elé tűzött feladatokat. Iroda­lomszervező, lapalapító, maga köré gyűjti a fiatalokat, Vö­­rösmartyval együtt felfedezi Petőfi Sándort, műfordító, az Auróra szerkesztője, az Aka­démia tudományos munkatár­sa. Legjelentékenyebb vállal­kozása a „Történeti könyv­tár”, melyben Kolb Művelő­déstörténetét és Dahlmann Angol forradalmát maga for­dítja. Úgy látszik minden, hi­ányt maga akar pótolni. Igaz, hogy republikánus elképzelé­séhez híven, miután megsze­rezte ügyvédi oklevelét, bér­beadta birtokait és Pestre köl­tözött, egyedül az irodalomból akar megélni, mégis sok és igen nagy erőfeszítést kívánó az a munka, amit végzett. Írói munkásságában a költészetet egyre jobban kiszorítja a no­vella, dráma, de legfőként a munkásságában oly nagy sze­repet kapó, a kezdeti színházi életben oly jelentős színibírá­latok. Munkásságánál meg kell még említenünk, hogy ő volt a Nemzeti Színház első és je­lentős igazgatója. 1848 előtt és után már rit­kán ír verseket, de amikor ír, azok eszmeileg és formailag a legjelentősebbek közé tar­­toznak. Az európai népek sza­badságharca iránt rendkívüli módon érdeklődik. 1834-ben a lengyel néphez írja „Apotheo­­zis“-át. Már ek­kor világosan látja a nemzeti szabadsághar­cok lényegét: „Vad kényt, zsarnok parancsokat, l­áncot nem tartenek, S Szabadság, te égi szép lény. Érted vérzettének.” 1848-ban következetes ma­rad forradalmi eszméihez, Koss­uth mellé áll, a „Kossuth Hírlapja" szerkesztője." A sza­badságharc bukása véget vet álmainak, eddigi munkássága kárbavesztét látja benne, éle­tét, a haza sorsát szomorúnak, kietlennek találja, bár koránt­sem adja fel örökre a re­ményt Egyszer a győztes for­radalomnak el kell jönnie, mondja a jóslatban és a zsarnoknak akár várakban, akár palotákban laknak is, akár az osztrák császárról és magyar arisztokráciáról van is szó, el kell bukniuk. „Kelnek újra forradalmak, Megkezdendők a csatát. Bérencek sok ezre ellen küldve milliók hadát. Megdördül a harci orkán, S büszke várak, paloták. Tornyok omladoznak össze, S vérben úszik egy világ...” A jós igék már beteljesed­tek, igaz, hogy jóval a költő halála után. A költőnek elő­ször elméje borul el, majd 1858-ban meghal. EMLÉKÉT SZÜLŐFALU­JÁBAN iskola, otttü­őcsapat,­­, sőt termelőszövetkezet őrzi. Heves megye területén­ önkép­zőkörök, gimnázium és könyv­tár viselik a Bajza József ne­vet. Igaz, Bajza emberi nagysá­­­­ga nagyobb, mint műveinek irodalmi értéke. Ettől függet­lenül azonban emléke eleve­nebben kell, hogy éljen ben­nünk, mint eddig, hiszen pél­dakép ő mindannyiunk szá­mára, következetes emberi és politikai magatartásával. Varga László 1959. február 1, kedd: 1919. Az Ukrán Tudományos Akadémia megnyitása. 1809-ben született F. Mendels­­sohn-Bartholdy német zeneszerző. 1859-ben született Hugo Junkers német­­ repülőgépi szerkesztő. W Névnap P Ne feledjük, szerdán: KACHEL — A PEDAGÓGUS Szak­­szervezet gyöngyösi járási bizottsága február 7-én este 8 órától a városi művelődési ház összes termeiben rendezi hagyományos farsangi peda­gógus bálját.­­ A GYÖNGYÖSI járás tsz- és tszcs-elnökei, szakemberei, a községi mezőgazdasági fel­ügyelők és más szervek me­zőgazdasági szakemberei közös értekezleten vitatták meg a Központi Vezetőség tsz-fejlesz­­téssel kapcsolatos határozatát.­­ A VÁMOSGYÖRKI mű­velődési ház kultúrcsoportja nagy sikerrel mutatta be az elmúlt napokban Gyöngyös­patán a Gazdag feleség című háromfelvonásos színdarab­ját. Az előadásokból befolyó összegből a kultúrház vezető­sége új zongorát vásároL - SZABÁS-VARRÁS tanfo­lyam indult Nagy­fügeden, a nőtanács rendezésében. A tan­folyamra 100 asszony és lány jelentkezett, így két „műszak­ban” tanulnak. — A PILLANGÓ című színdarabot már 15 esetben mutatta be nagy sikerrel a karácsondi művelődési ház kultúrtílaprtjár Ú­gy terve­zik, hogy a gyöngyösi járás valamennyi községében elő­adják a színdarabot. ISfjHf műsora: Egerben este fél 8 órakor: MEGPERZSELT LÁNYOK (Arany­ J. bérlet) (Csak felnőtteknek) Hatvanban este 7 órakor: MAJD A PAPA 1959. február 3., ked« Szikla a ház alatt A szikla ott volt a ház alatt. Ezt onnan lehetett tudni, hogy az operatőr premier­­planban fényké­pezte a házat és a sziklát nem le­hetett látni. Ak­kor csak a ház alatt lehetett. Egyedül. Mert ma­gános szikla volt, olyan egyedüli és magárahagyatott, mint magyar film­ben a kisparaszt. Magányos és sö­tét. Sötét volt a szikla, mert ki lá­tott még vilá­gos sziklát szomo­rú filmben. A szomorú filmben sötét a szikla, sö­tét az ég, sötét az ember, sötét a lé­lek és sötét az ég, hogy a ház alatti sziklától nem, messze fényképe­zett női meztelen­ség is sötét le­gyen. Úgy illik, mert akkor csak 80 éven felüliek nézhetnék meg. Másért is sötét a szikla, ami a ház alatt van. Sö­tét, mert sötét, — mert rosszindula­tú, s a film nyel­vén a rosszindulat sötét, a jó­indulat fehér. S ez a szik­la, ott, a ház alatt, ez a sötét szikla az oka minden­nek... Nem mon­dom, ha a ház fe­lett lenne, akkor más lenne a dolog. Akkor csak le kel­lene lökni onnan valakit, hogy fe­hér legyen a film, a ház, az ég, és fe­hér a női test meztelensége. De ez a szikla alatto­mos, direkt elbújik a ház alatt hogy b­e lehessen lelök­ni róla senkit. — Nem is löknek le. S­ül az erdész né­ma, méla lesben, s vár felajzott nyíl­lal lőt vadat... Ül az operatőr és vár­ja lencséjére szik­lát a ház felett, s ül a meztelenség, vár egy kis vilá­gosságot... Min­denki ül és vár, mert a szikla el­­­bújt a ház alatt, s így nem gilt iga­zi jó filmet csinál­ni, igazi jó, sötét filmet... De a sziklának is van szíve... Úgy látszik, van, mert előbújt a ház alól, csak a sötét színét őrizte meg... S ekkor felujjongott min­denki, akit érin­tett ez a szikla: felujjongott a gyilkos, hogy le­lökhet róla vala­kit, felujjongott az áldozat, hogy jaj, de jó, lelökhe­tik onnan, a ma­gasból, felujjon­gott a meztelen­ség, hogy jaj, de jó, látni fognak, hogy milyen pucér vagyok... Minden­ki ujjongott, és mindenki pénzt kapott... Csak az a fekete szikla nem... mert olyan jól azért nem megy még nálunk sem, hogy már egy sziklának is fizessenek... Nem mondom ha ő­is vakítóan meztelen lenne! (egri) Győr város képe és műemlékei címmel színes vetítéssel egy­bekötött előadást tartott csü­törtökön este az egri művelő­dési ház nagytermében Czi­­gány Jenő, a győri Műemlék Bizottság titkára. A győri Műemlék Bizottság célja ezzel az előadással az volt, hogy megismertesse az egriekkel Győr város neveze­tességeit, s ezen keresztül szo­rosabbra kösse a két műem­lékben gazdag és nagymúltú város kialakulóban levő baráti kapcsolatát. A nagyszámú érdeklődő el­ismeréssel nézte és hallgatta meg a nemzetközi képkiállítá­son arany-, illetve ezüst­díjakat nyert képeket és a si­keresen összeállított előadást. A két város baráti kapcsola­tának további mélyítése érde­kében a győriek meghívták az egri Műemlék Bizottságot egy hasonló előadás megtartására Győrben, amelyet az egriek örömmel elfogadtak. Gyöngyös város anyakönyvéből Születtek: Tari Zsuzsanna, Tóth László, Czibolya János Tibor, Zsó­­lyomi László, Horváth Rozália, Gergely Tibor, Szabó Péter István, Kollár László, Gergő Mihály, Tóth­ József, Futó Gusztáv, Sántha Ág­nes Duba­­rén, Kolozsi Zsuzsanna) Házasságot kötöttek: Farkas Jó­zsef—Szabó Sarolta, Csontos József —Baráth Janka Mária, Vörös Ti­­bor—Nagy Éva Mária, Horváth Sándor Márton—Sztremem Mária; Pozsár Ferenc—Mészáros Erzsébet; Kovács Rezső—Halász Erzsébet; Mádl András—Nagy Mária. Meghaltak: Oláh Gábor, Hodrle Barróné, Huba Ferenc, Szalmási József, Bakó János, Vasa Endréné, Benus István, Desne István, Mol­nár Imre, Papp Lászlóné. Nil K 01 U DAS K 13 E V4 (41) Mister Parker minden moz­dulata, minden másodperce sok pénzbe került. Személye félmillió dollárt ért és ez az összeg az angol „Dunlop Rub­ber Company” csődbe juttatá­sa után valószínűleg megkét­szereződik. Tehát a milliomos komoly üzleti ügyben járha­tott, ha minden más dolgát mellőzve, a Malájföldre uta­zott. Henry Harwood ugyanis ér­tesítette: az új integrátor fel­építését befejezte és be akarja mutatni a gép működését. Sőt Parker a levélből azt is ki­hámozta, hogy Harwood még nem állapodott meg véglege­sem Knips-szel, s akár szakí­tani is hajlandó vele. Azonnal cselekedni kellett tehát. Ha a milliomosnak a leghal­ványabb lehetősége lett volna arra, hogy Henry Harwoodot készülékével együtt magához hívja, gondolkozás nélkül meg­tette volna. Ezt azonban sok egyéb körülmény akadályozta meg. Mindenekelőtt az, hogy Szingapúrban nem kísérletez­hettek a feketebőrűekkel, már­pedig az új találmány hatá­sát másképp nem lehet meg­állapítani. Mister Parker a tágas lu­xusautó sarkában gunny oszt­va száguldott a dzsungelt át­szelő autóúton. Tudta, hogy bármelyik pillanatban rálőhet­nek. Pedig ezen a vidéken va­lahogy mégis fenntartják a rendet. Később, az ötödik őr­hely után majd úgyis át kell ülnie a forró és bűzös csapat­­szállító páncélautóba. ... A milliomosnak még csak sejtelme sem volt arról, hogy ha a körülmények másképp alakulnak, sem a csapatszállí­tó páncélja, sem a tank gép­puskái és ágyúi nem biztosít­tatták volna az életét. Mert néhány kilométerre Green­­house-tól, a felrobbantott híd mellett egy tankelhárító ágyú őrködött és Csen, a barnabőrű irányító tüzér csak a parancs­ra várt, hogy a termitlövedék­­kel odapörköljön nekik. De a parancsnok nem adott utasítást. S az ellenséges jár­műoszlop lassan átkúszott az ideiglenes hídon, a gyors he­gyi folyócska fölött... A járműoszlop, a tankelhá­rító ágyú és Greenhouse felett pedig szaggatott rádiójelek re­pültek, Szingapúrból, a parti­záncsapat felé. Ugyancsak izzadhatnak majd az angol és amerikai szakér­tők, amíg a sifrírozási jelek zűrzavarában eligazodnak. A rejtjeleket ugyanis igen kö­rültekintően válogatták össze. A rádiógramm megfejtése így hangzott: „PARKER GREENHOUSE­­BA UTAZOTT EGY CSAPAT­SZÁLLÍTÓ PÁNCÉLAUTÓ ÉS EGY TANK KÍSÉRETÉ­BEN. MEGSEMMISÍTENI!” A rádióhullámok végigrezeg­tek az éteren. A szingapúri partizánközpont rádiósa pedig kockára tette a rádióállomást és az életét... De a grafikon szerint ma csak tizenkét órakor kellett a központtal kapcsolatot terem­teniük. Mi-Ha-Lo, a „híres rá­diós”, nem is nyúlt a vevőké­szülékhez. Kunyhójának kü­szöbén ült, szomorúan nézte a „íimba" valószínűtlenül vi­lág­oszöld színeit és halig átá­zott: nem jönnek-e még vis­­­sza­ a hadmozdulatokra rendelt harcosok? Mihail unatkozott. A trópusi táj vonzereje a külföldi ba­rangolás romantikája elenyé­szett, mihelyt közelebbről megismerkedett vele. Csak Pa­rima iránti szerelme és hon­vágya maradt éber. Mihail a Szovjetunióban, Ukrajnában született de a Tá­vol-Keleten is dolgozott, járt a sarkvidékeken és Kazah­sztánban. Ez azonban mind a szülőhazája volt. Itt nyíltszívű, igaz emberek vették körül. A „rimba” kissé a távol-keleti tajgához hason­lított. Malájföld nyirkos, ful­­lasztó levegője úgy hatott rá, mintha Batumi mellett. hol-EGRI VÖRÖS CSILLAG Bum, a katona EGRI BRODY Ügyetlen kapus EGRI BEKE Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Naplemente előtt GYÖNGYÖSI PUSKIN A test ördöge HATVANI VÖRÖS CSILLAG Hajnalodik HATVANI KOSSUTH Régi idők mozija FÜZESABONY Ne várd a májust PÉTERVÁSÁRA Ház a sziklák alatt HEVES "Bátrak csapata h­ídban lenne. Mégsem érezte jól magát. Hiába, a szíve ha­zahúzta. De vajon visszatérhet-e még hazájába? . Mihail felugrott. A vevőké­szülékhez lépett. Moszkvát ilyenkor nem lehet fogni. Most mégis megpróbálta. Persze, hogy nem hallott semmit... Csak a légköri­­ za­varok zizegését és a jazz-zene­­karok féktelen zaját, a hang­skála egész terjedelmében. ...Ugyanaznap reggel Scseg­­lov mérnök befejezte az utolsó nyaláb kábel ellenőrzését is és a fáradtságtól szinte elgyen­gülve, leült a főintegrátor ta­lapzatára. Már napok óta szinte sem­mit sem pihent. Mert a szétzi­lált nyalábot rendszerint csak napkelte előtt sikerült megta­lálnia és elrendezéséhez. Pe­tersonnal együtt legalább öt­hat órai munkára volt szükség. Az amerikai először mérge­lődött hogy csak egy közönsé­ges laboráns munkáját bíz­ták rá és a váltott műszakot követelve, megtagadta az együttműködést. De aztán el­csendesedett, s most majdnem mindig némán, elgondolkozva dolgozott. Nem, Peterson nem volt rossz mérnök — ezt Scseglov kétségkívül megállapíthatta. Ha lemondott az integrátor helyreállításának vezetéséről, akkor bizonyára fontosabb teendőt eszelt ki! Jack szavai csak megerősí­tették Scseglov gyanúját. — Nagyon kérem, ne árul­ja el, hogy a helyreállítási munkákat már majdnem befe­jeztük. Ez mindkettőnkre néz­ve veszélyes lenne. Scseglov maga is így gon­dolta, mégis meglepte Peter­son kijelentése: hogyan, hát <s szolga félre akarja vezetni gazdáját? De miért? Vagy ta­lán Jack meg akarja kaparin­tani az integrátort? Scseglovnak most újra eszé­be jutott első találkozásuk. Pe­terson furcsa viselkedése, az is kijelentése, hogy egy kémgya­nús embert veszélyes dolog , becsületesnek” tartani sőt ar­ra a célzásra is visszaemléke­zett, hogy az integrátor titkát okvetlenül ki kell szedni Wag­nerből — épp ezért most za­varba jött, s nem tudta, mi­lyen álláspontra helyezkedjék? Csak egyet tudott: a Har­wood elleni harcban, ha csak átmenetileg is, szövetségesre van szüksége. Másképp nem tisztázhatja a helyzetet. Még Petersonnak sem fogja elmondani, hogy az integrátort már tökéletesen kijavította. Mert mielőtt döntő löpésre ha­tározná el magát, néhány nap gondolkodási időre van szük­­sége. Scseglov bekapcsolta a gép­­agregátot, 4 szerkezet hibátla­nul működött. Most mégsem örült a sikernek. Azon gondol­kodott, hogyan tudná titokban úgy megrongálni az integrá­tort, így szükség esetén gyor­san ki is javíthassa? A mérnök már a bonyolult rádü év­ítmény minden porci­­káját ismerte. (Folytatjuk.) * 6*15 AI POMSRAC r s­Avew#

Next