Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-19 / 195. szám
„USSolceBizu” kortyok 7400 holdról A falon barna fényképen jóképű fiatalember mosolyog. Az ágyon 40 éves öregember ül. A fénykép alig másfél évtizede készülhetett. — Tizenhat éves koromig nem ittam én egy kortyot sem. Aztán elmentem summásnak, ott meg adták a rossz bort. Én meg ittam, mert járt. Mennyi rossz bort ittam én, a „tízliteres bajnok”... mert hát jó bor nekünk nem jutott. ★ 1890: Nagy filoxéra-pusztítás egész Európában, Magyarországon is: százezer holdakat tesz tönkre a kór. „Leég” az abasári Sárhegy két oldala, állítólag az Eged szőlője is. A gazdák a filoxérának ellenálló direkt fajtákkal — nova, delaware, otelló — pótolják a kárt. Gyöngyösön a „Nagyatádi-földreform” után is az olcsó novaalany kerül a földbe. 1930-ban a gyöngyösi képviselőtestület petícióban kéri a „méltóságos minisztert”, engedélyezze a direkt termő fajta további telepítését A városi virilisek hasznukat már az amerikai „rókaszőlő” utódaiban keresik. A nova betelepedett a gyöngyösi történelmi borvidékre, a delaware pedig Eger környékére. 1895-ben Heves megyében még kicsi a direkt termő aránya, 1931 ben 11, 1937-ben 13, 1952-ben már 24 százalék A könnyű megművelés, a nagy termés, az erős bor, úgy látszott, győzhet Aztán a felismerés: irtani kell a direkt termőt „tűzzelvassal”. Nemes alanyokkal, korszerű, nagyüzemi táblákkal szükséges pótolni „hiányát”. Elsősorban az elmúlt öt évben gyorsult meg a telepítés. A szőlőleltár ma így mutat: 7400 hold direkt termő van megyénkben, — 1200 hold nova, 2500 hold otelló, 400 hold delaware, 3300 hold vegyes direkt termő adja termését. ★ — Nekünk csak rossz bel 1 jutott. A jó bor drága. Egyszer a körzeti orvosnál dolgoztam napszámban. Amikor befejeztem a munkát, a doktor úr elém tett egy üveg bort „Nem szabad, nekem innom” — mondtam. „Ezt megihatja, ha mindig ilyet ivott volna, jóember,, nem is lenne semmi baja.*!★ 1966. szüret’a gyöngyössolymosi Mátra Tsz-ben 60 hold szórvány nováról 10 vagon (!) termést szüreteltek le. Rossz volt a termés. Egy hektó novabor 300 forintba van, adóval együtt 800 forintba. Keverés után a termelők eladhatják literenként 13—20 forintért. Minden hektoliteren legalább 500 forint a tiszta haszon. Gyöngyössolymoson a kőbányászok szeretik az italt. A hátizsákokból előkerülő „rókaízű” kortyok az Alföldön jó borként eladhatók. A novát magának követelte a tagság — egyetlen deci sem indult a pincegazdaságba. Az emberek az üres demizsonok között veszekedtek, sőt verekedtek a nováért. Nem az italért. A pénzért! A seftelési lehetőségért.★ — Énrajtam már csak az orvostudomány segíthet. De az elvonó kúra szörnyű dolog. Nagy „hurkatöltő” injekciókkal szurkálják az embert. Vagy 10 éve nem is csináltam végig a kúrát. Azt mondtam: „Megállom én magamtól is, hogy ne igyák.” ★ Gyöngyössolymosról 1966- ban 13 delirium tremenses beteg érkezett a gyöngyösi kórházba. A többi novás területről, Gyöngyöstarjánból, Gyöngyöspatáról, Gyöngyösorosziból még több. Megszólal a magnetofon: ,,Én alkoholista voltam. Én alkoholista voltam” — hangzik a hangszóróból a szendergő beteg fülébe, így megy ez több napon át. Az Antethyl tabletta, a különböző injekciók, elektrosokkos kezelések, a munkaterápiás gyógyítás mellett a tudati ráhatást is alkalmazzák a specialisták. Először beismertetik a beteggel a tényt: alkoholistává vált. A következő magnótekercs szintén egyetlen mondatot ismétel: ,,Soha többé sört, bort, pálinkát nem iszom.” Végül az erkölcsi ráhatás: „Afci italt nem fogyaszt, értékesebb ember. Az elvonó kúrák sokszínű kezelése — nem csodaszer. A beteg visszakerül megszokott környezetébe és — otthon várja az olcsó bor. ★ — Én tudom, hogy a nova méreg, de nem tudok meglenni nélküle. Két napja nem ittam, s rosszul is vagyok. Émelyeg a gyomrom, hányingerem van. Vedelem a vizet, de attól meg kipukkadok. Hát innom kell a mérgek ★ A nova vegyi elemzése még várat magára, a szerves vegyületek összetételének kimutatása nem könnyű dolog. A metilalkoholos szemléletet tagadják az orvosok. Valószínű, hogy mérges alkaloidák léteznek a silány, kellemetlen mellékízű borban. E feltétezés és a gyenge minőség miatt a direkt termő fajtát — az ételó kivételével — forgalomba hozni tilos. Hová lesz hát a megye 7400 hold direkt termő szőlője? Az elmúlt években a Heves megyei Szeszipari Vállalat egyetlen deci novát sem kapott, amiből pedig a nova kellemetlen tulajdonságait kiküszöbölve szeszt főzhettek volna: likőrök, konyakok alapanyagául. Nem tudjuk azt sem, hogy a pincegazdaságon keresztül mennyi nova indul útnak az ipar, a gyógyszeripar felé. Pedig a termés megvan. Mi lesz vele? Mint az előbbi példa is mutatja — nem elsősorban saját fogyasztásra, hanem pénzszerzésért — maguknak követelik a tagok. (A tsz nem kockáztatja meg, hogy a pincegazdaságnak szállítandó szőlőt novával keverje, mert akkor az egész szállítmányt „direktté” minősítik.) A nova sok helyütt tehát „otthon” marad, kevert, silány borok alapanyagát adva. ★ — Az édesanyám tsz-tag, de a háztáji szőlőjét még fürtben eladja. Hiszen borként meginnám én gyorsan. Nőtlen vagyok és 40 éves. Szeretnék megházasodni, de így, részegen nem tudok.„★ Riportunkat kétszálas cselekményszövéssel szerkesztettük: a nova mint ital, mint az alkoholizmus forrása, és a nova, mint termés. A végkövetkeztetéseket is két irányban kívánjuk megvonni. A nova mint ital: tragédiák okozója. Valóban méreg. Nem szabad engedni, hogy a tagoknál maradva seftelés, önmaguk vagy mások tönkretételének forrása legyen. Nova, delaware, otelló-tőke van. Jelenlétével számolni kell. A telepítések fokozatosan folynak. Amíg direkt termő fajta létezik a közös gazdaságokban, addig tervezni lehet rá. Nem úgy, hogy a tagokat elégítsék ki vele, hanem úgy, hogy például az ipart, a szeszipart, a gyógyszeripart szolgálják. Novás területek elsősorban a háztájiban vannak. Jó lenne az ellenőrzés miatt ezeket nemes szőlőtáblákkal felcserélni. A direkt termő szőlőt közösen összegyűjteni — ha a háztájiban marad, akár hatósági eszközzel is — és csak az iparnak átadni. A felvásárlási ár is emelkedhetne, hogy kifizetődő legyen ez a nehézkes munkaszervezéssel járó külön szüret, és érdemes legyen lemondani keveréséről is. A nováról csak a szélsőségek hangján beszélnek. Szélsőségesen telepítették és erősen sürgetik a kivágását is. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra. A nova nemcsak fekete, fehér is. Tudni kell a határokat szétválasztani. Míg a „rókaízű” kortyok emberek egészségét, boraink hitelét teszik tönkre, a direkt termő hektoliterek becsületes hasznot is hozhatnak. A 7400 hold fölött nem szabad szemet hunyni. Jó lenne elérni, hogy az „átok” inkább értéket adjon. Fóti Péter Kilátótorony a Sástónál Festői környezetben, a Mátra egyik legnagyobb kilátótornya épül Sástón. A torony vázát — fúrótorony volt — a Gyöngyösi Városi Tanács vásárolta, az átalakítási, építési munkálatokat pedig a váltó és kitérőgyár dolgozói végzik, részben társadalmi munkában, részben pedig szerződéses alapon. A kilátótoronynak több szintje lesz, a föld és a legfelsőbb szint közötti távolság 45 méter. A munkálatok amelyek eddig elég lassan, vontatottan folytak, most már gyorsabb ütemben haladnak, és ha minden jól megy, szeptember 30- án megkezdődhet a műszaki átadás-átvétel. | Épül a kiskörei vízlépcső Az első épület átadása — új műút a Tiszához Az étkeztetésről gondoskodjanak TAVASSZAL tudósítást közöltünk arról, hogy megkezdődött a kiskörei vízlépcső építése. Beszámoltunk arról, hogy az ország egyik legnagyobb mezőgazdasági beruházására a szélsőséges időjárás, a gyakori aszály miatt van szükség. Az idei nyár ugyancsak bizonyítja a javaslatok szükségességét: porzik a határ, sok helyen arasznyinál alig nagyobb és máris sárgul a kukorica. Természetesen, az elmúlt egy-két hónap alatt még csak hozzákezdtek az építkezéshez, még csak az alapját vetik meg annak, hogy a gátak, utak, épületek és öntözőművek elkészüljenek, 1973-tól folyamatosan félmillió katasztrális hold területet öntözhessenek, a Tisza mintegy 120 kilométeres szakasza hajózhatóvá váljék és az új, 127 négyzetkilométeres víztároló tükrén haltenyészet létesüljön és otthont találjanak a vízisportok kedvelői. A nagy, természetátalakító munka most éli hőskorát. Kiskörétől délre, a régi mfsút és a Tisza-híd közötti területen új épületek szürkéllenek, az elmúlt héten adták át az első épületet. Az építők veszik birtokba, innen irányítják a tereprendezést, a gépeket, az emberek százait, az egész npor^zabásű építkezést. MÁR MOST HÁROM nagyvállalat dolgozik — a kisebb alvállalkozók mellett — az építkezésen: a Vízügyi Építő Vállalat, a Betonútépítő és az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat. Az elmúlt héten több mint 500 ember dolgozott Kiskörén, de tavasszal lényegesen emelkedni fog a létszám. Először az első munkáscsapatoknak kell életfeltételeket teremteni: szállást, étkezőhelyiséget, utat és felvonulási épületeket kell építeni. A szerény méretű, 60 személyes öltöző és fürdő falai már állnak, majd 160 személyes következik. Az elmúlt héten kilenc szképer tépte, markolta a földet. Tereprendezés: tömör egyszerűséggel így mondják a szakemberek. De a víztelenítésen, az elektromos vezetékek építésén is dolgoznak már. Ahová a múlt héten vonultak a gépek, pár hét múlva talán rá sem ismerünk. Ezer négyzetméteres szerelőtér, épület, vagy a Tisza új gátja lesz ott? Minderre csak az építésvezetők és az asztalokat elborító tervrajzok adhatnak pontos választ. Ma még teherautók jönnek, földgépek zúgnak, örökké mozog és változik minden. Kisköréről új, párt alapított út vezet az építkezés központjába, ezen közlekednek a munkásokat szállító autóbuszok. Tarnaszentmiklósról, Kisköréről, Szolnok megyéből, a Jászságból érkeznek az emberek. Ma még szerény feliratot olvashatunk az ideiglenes épület falán: kovácsműhely, oxigéntárolóhely és a szabadban szerelik, javítják a földgépeket és járműveket, de a szennyvíztisztító telep szivattyúházát már az elmúlt héten betonozták, majd sor kerül a többi épületre és a különböző földmunkára. A MŰSZAKI irányítókat és a gépkezelőket leszámítva most még környékbeli kubikosok és segédmunkások dolgoznak Kiskörén, de máris panasz van a kosztra. A távolabbi vidékek szakmunkásai később érkeznek, a 800 személyes étkezde építéséhez még hozzá sem kezdtek, de a kiskörei kisvendéglő, amit átmenetileg használhattak, összedőlt. A jelenlegi, több mint 500 fős, illetve az egyre szaporodó létszám indokolja, hogy az építkezés konyháját és étkezdéjét a tervezettnél korábban megépítsék és használhassák. Sürgős, soron kívüli intézkedésre van szükség. Amióta a kisvendéglő összedőlt, a szabadban és az iskolában étkeznek a kiskörei építők és azt állítják, hogy a koszt is romlott. A mostoha körülményekkel magyarázhatják ezt az illetékesek, de nem magyarázatokra, hanem gyors intézkedésekre van szükség! A konyhát és az építkezésen dolgozókat jobban elláthatnák, a helybeli és a környékbeli termelőszövetkezetek szállíthatnának sertést és baromfit, csak meg kellene szervezni, többet kellene törődni az élelmezéssel. GONDDAL, BAJJAL, sok munkával és költséggel születik az új. De az alapvető problémákat az építkezés kezdetén kell megoldani. Ki tagadná, hogy az építkezés talán a legfontosabb, nemcsak szociális ellátás kérdése, hanem a termeléstől is elválaszthatatlan. Idejében és jól szervezzék meg a munkások étkeztetését, hogy szívesen jöjjenek Kiskörére és erejük, kedvük legyen a nagy munkához. (F. L.) — Azért mégiscsak borzasztó — fintorgott a hölgy és rémületében belekapaszkodott hasáig érő nyakláncába —, mégis borzasztó, hogy nálunk csak mindenbe belekezdenek, de semmit sem fejeznek be... A barátnője belehörpög a szimplába, s helyeslőleg bólintott, ők ketten egy mondattal elintéztek mindent, ami „nálunk? van. Elintéztek egy-két ötéves tervet, tíz-húszezer lakást, néhány ezer gyárat, ki tudja hány autóbusz- és vasútállomást, gépeket, vonatokat, gátakat, elintézték az Emke-aluljárót és a falusi járdák kilométereit, — mindent. Mert nálunk mindenbe csak belekezdenek, de semmit sem fejeznek be.„ Ámbátor, mi van azzal a szocializmussal? Még most sem épült fel?! Felháborító és borzasztó, hogy mik lehetnek nálunk(—ó) Hagyd aludni az oroszlánt! — Mondd, képes lennél te engem megcsalni? — kérdezte a férj a feleségétől, inkább viccből, mint komolyan, inkább csak azért, hogy esküvést halljon, dicséretet, asszonyi szerelmi vallomást. — Én? Téged? Csacsi. Hát lehet téged megcsalni? Hát van olyan férfi a világon, akit veled el tudnék cserélni? — turbékolta az asszony és közelebb húzódott a férfihez, aki egy pillanat alatt megnyugodva az újság után nyúlt. — Kedves vagy, Szívem — mormogta még és tanulmányozni kezdte a biafrai helyzetet. Az asszony nézte, nézte elmerülten olvasó férje olyannyira ismert arcélet, egy kicsit elmerengett és efféle gondolatok kezdtek keringeni simán szép homloka mögött... „Csacsi. Hogy szeret. Féltékeny is biztosan egy kicsit, csak nem mutatja. Az én emberem, az én egyetlen emberem. Igen, engem így lehet szeretni. Így tud ő, az én egyetlen emberem szeretni, csak ne olvasna most újságot. Azért egy kicsit hálás is lehetne, hogy ennyire szeretem, hogy ennyire nincs más férfi az életemben. De tudja, hogy nincs más. Biztos a dolgában. Biztos? Hm. Akkor miért kérdezte, hogy képes lennék-e megcsalni? Természetes, hogy nem lennék képes, de... Tudom már, miért kérdezte. Olyan, mint amikor a rendőr, csak úgy kíváncsiságból igazoltatja a gépkocsivezetőt... Maga sem hiszi, hogy baj lenne a fékkel, vagy a lámpával, de azért hadd lássák azok a gépkocsivezetők, hogy ő éber és figyel. Úgy figyel, hogy oda se figyel... Azért öntelt és szemtelen ez a Feri. Természetes, hogy nem csalná meg, de azért nem rabszolga ő, s Feri sem szultán, hogy csak ilyen odavetett félmondatokkal bánjon vele. Mert igenis, sokan megfordulnak utána és igazán nem lenne kunszt megcsalni Ferit, hiszen...” — És te képes lennél megcsalni engem? — Hogy, micsoda? — kapta fel a fejét a férj, aztán már dugta te vissza az orrát az újságba... „...hogy micsoda? Ide se figyel. És, ha Feri csalná meg őt? Még csak nem is kérdezhet. Feri igen, őt igen, de ő nem kérdezheti. Voltaképpen néha igazán nagyképű, öntelt és kibírhatatlan fráter. Most is úgy olvas, mintha ő a világon se lenne... Túlságosan is magabiztos, túlságosan is tulajdonának érzi a feleségét. Magántulajdonom egy érző, szenvedni, szeretni tudó asszony. Azért mégiscsak borzasztó, hogy most már mint valami hűséges kiskutya, vagy inkább mint doromboló macska kell leélnie az életét egy ilyen közömbös és öntelt fráter mellett, akinek fogalma sincs, micsoda értékelés van mellette...” — Feri, szeretsz te engem? — Persze, Szívem, persze... persze... Csak a vacsorát ne feledd el... .....pukkadj meg a vacsoráddal együtt. Ferin kívül nincs férfi, aki négyszemközt egy kívánatos asszonnyal, félhomályban a gyomrára gondolna, önző fráter. Ostoba fickó. Meg kellene csalni, na nem nagyon, csak egy kicsit... Csak annyira, hogy az fájjon Ferinek, hogy rádöbbenjen, ki, mi az ő felesége... És még van képe olyanokat kérdezni, hogy meg tudná-e csalni... Hát mi ő, rabszolga? Igenis, meg tudná, sőt meg is fogja csalni. Most már csak azért is! Még jó, hogy eszébe juttatta...” — és megelégedett mosollyal simogatta meg Feri fejét. — Hozom a vacsorát — mondta, és lágyan ringó csípővel kivonult a konyhába, megmelegíteni a szalontüdőt zsemlegombóccal. Mert Feri ezt nagyon szereti! ' * &nik a gépek mell&! Zeng az utca. A vidám ének hangja messzire száll, önkéntelenül arra gondolunk, ahogy a hangok eljutnak a fülünkbe: no, már megint valamelyik táskarádió-tulajdonos feledkezett meg arról, hogy nem csak 6 van egyedül a világon. De a hangok makacsul követelik, hogy oda figyeljünk. Aztán kezd tisztázódni bennünk, hogy az ének nem valamelyik túl hangos rádióból tör elő. Akkor hát honnan? A gépek mellől. A háziipari szövetkezet gyöngyösi üzemében énekelnek a lányok, a szövőszékek mellett, a szőnyegek csomózása közben. Amíg fürge ujjakkal a szálakat kötik be a minta szerint, fürge ajakkal és a lélek vidámságával énekelnek. Minden felszólítás nélkül, szükségletből. Kint süt a nap, kellemes nyári este kezdődik, az emberek jókedvvel sietnek haza a munkából, pezsdül az utcák élete, vacsorák jó ízére, az otthon örömére gondolnak az emberek, és a szőnyegszövő lányok én-ke adja mindehhez a dallamos aláfestést. Olyan az egész, mint egy neo-realista film egyik epizódja. Még Itália légkörét is magunk körül érezzük. Itália...? Ugyan. Itthon vannunk, Gyöngyös egyik utcájában, és végtére is nincs ebben az egészben semmi különös. Jókedvünk van? Miért ne lenne? (g. mól—) figri) 11967. augusztus 19., szombat