Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-12 / 189. szám

Párbeszéd a tsz-szövetségről A megalakulandó vétségről a recski Gyopár Termelőszövetkezet irodájában beszélgettünk. Kiss Tibor elnöknek egyetlen kér­dést tettünk fel: hogyan se­gítheti a szövetség a hegyvi­déki termelőszövetkezetek gaz­dasági megerősítését? Munkaerőhiány­­ és díjazás tsz-sze- ott termeljenek, ahol erre jó Kékesi lehetőség van. Az állattenyész­tést ott fejlesszék, ahol felté­telei adottak és ott se úgy, hogy „millió” fajta állatot ne­veljenek. — Hogyan realizálódik a szakosítás a recski tsz-ben? — A már elkészült tízéves tervünkben a szarvasmarha- és a juhtenyésztést jelöltük ki a közös gazdaság fő profil­jának. A növénytermesztés pe­dig az állatnevelés kiszolgá­lója lesz, így szeretnénk erő­síteni a gazdaságot. Persze tervünket hasznos lenne he­lyes javaslatokkal kiegészíte­ni. — együttműködés — öt község, öt világ — pe­dig olyan közel vagyunk egy­­máshoz. Sírok, Mátraderecs­­ke, Parád, Bodony és Recsk tsz-elnökei alig tudnak vala­mit egymás munkájáról. Nin­csenek meg a jószomszédi kapcsolatok. A mátraderecs­­kei közös gazdaságnak régeb­ben mi közösen adtunk egy erőgépet, ők pedig a személy­gépkocsijukat. Végül veszeke­dés és számla lett a segítés­ből. A jó összhang meggyorsít­hatná termelőszövetkezetünk fejlődését is. Hányszor dobunk ki felesleges forintokat, ahe­lyett, hogy összefognánk és például közös beruházásokat valósítanánk meg — mind­nyájunk érdekében. Az össz­hang javítása nem ártana a felvásárló vállalatokkal sem. És az összehangolás megszün­tethetné az oktalan konkur­­rencia-harcot is. Például a Kőbánya Vállalat és a tsz kő­bányái után nem terveznének tanácsi kőbányát is nálunk. *­­ A tsz-szövetség jövendő munkáját vázolta ez a párbe­széd is. Kéri a hegyvidéki tsz, hogy eredményes munkadíja­zási rendszer kidolgozásával segítse a szövetség a munka­erő-probléma megoldását, ke­resse a célszerű szakosítás le­hetőségeit, támogassa a jó tervek készítését, hangolja össze a termelőszövetkezetek, a vállalatok munkáját, segít­sen megszüntetni a konkur­­rencia-harcot. Végezetül idézni szeretném a párbeszéd elejét: — Elnézést — mondta az elnök —, de elő kell vennem a stencilt Abból megtudhat­juk, hogy mit kérhetünk a szövetségtől. Mert nem szeret­nénk szétfeszíteni ezeket a kereteket A beszélgetés során azonban egyetértettünk abban: helyes ha irányelveket adnak ki a szövetség működéséről, azon­ban ezt nem kellene minden közös gazdaságban „szentír­ás­­nak” venni, hiszen nem tük­rözheti precízen a helyi vi­szonyokat, s az lenne a he­lyes, ha a helyi vezetők és a tagság a mindennapok igényei alapján töltenék meg e „ke­reteket”. Fóti Péter :­ A mi termelőszövetkeze­tünkben 58 év az átlagélet­kor. Két év múlva a tagság 60 százaléka nyugdíjba vonulhat. Kevés a munkaerőnk. A fia­talok ugyanis nem nagyon , , jönnek a közösbe dolgozni. A­­„­SSZöhanQ Oll Sag bányászfeleségek két-három év után kilépnek. Jelenleg is háromnak-négynek van a ké­relme az íróasztalomban. Hogy miért? A fizetés miatt. — Hallottam, hogy egy kerítés választja el az állami gazdaság és a tsz gyümölcsö­sét és... — És a kerítés túlsó oldalán — az állami gazdaság fái között — kevesebb, de biztos bérért dolgoznak asszonyok. Nálunk meg a környező köz­ségek asszonyaival kell beta­karítani a termést. A kerítés nemcsak a fákat osztja ketté, de a bizalmat is. — Hogyan lehetne vissza­szerezni ezt a bizalmat és ve­le együtt az embereket is? — Elsősorban a biztos fize­téssel. Garantált bérrel, rugal­mas, ötletes munkadíjazási rendszerrel. Állami gazdasági egységbérrel kellene dolgoz­nunk, persze, ehhez a terme­lési költséghez igazodó bér­hitelt is garantálni kellene. — A jó munkadíjazással is csak a meglevő jövedelmet le­het szétosztani. — Ez igaz, de ha jobban és igazságosabban osztjuk szét a pénzt, akkor még a keveseb­bel is nagyobb munkakedvet teremthetünk. Persze, a jöve­delmezőség emelése minden­nél fontosabb. Terv és szakosítás — Még eredményesebben kell gazdálkodnunk, a hegyvi­dékhez mérve a lehetősége­ket. Reálisan tervezni és ki­használni az állami támogatá­sokat. Ehhez persze a legfon­tosabb: a jó terv. — Milyen a jó terv a hegy­vidéki tsz-ekben? — Jó terv, csak körültekin­tően és a helyi ismeretek bir­tokában készülhet, értelmes szakosítással. Szerintem búzát Terven felül 1 millió 689 ezer forintos teljesítés jogszolgálat Gyöngyösön Vezetőségi ülést tartott a KISZÖV A megye kisipari szövetke­zeteinek tervteljesítéséről tár­gyalt augusztusi ülésén a KISZÖV vezetősége. A beszá­molót a kisipari szövetkezetek termelésének alakulásáról Ta­kács Józsefnek, a termelési osztály vezetőjének beszámo­lója alapján értékelték. Második napirendi pontként a kisipari szövetkezetek mun­kavédelmének helyzetéről tár­gyalt a vezetőség, Kaszás Zol­tán munkavédelmi felügyelő beszámolója alapján. Harma­dik napirendi pontként a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójá­nak tiszteletére indított mun­kaverseny első féléves ered­ményeit értékelték. A kisipari szövetkezetek dolgozói a la­kossági szolgáltatások tervét több mint másfél millió fo­rinttal teljesítik m­i a nagy év­forduló tiszteleti v Vállaláso­kat tettek az öntö­­ltség csök­kentésére és az exporttervek túlteljesítésére is. A vállalá­­sok időarányos részét teljesí­tették a szövetkezetek, s ehhez sokban hozzájárultak a szö­vetkezetekben dolgozó szocia­lista brigádok. 80 szocialista brigád tagjai állnak verseny­ben a tervek túlteljesítéséért. A KISZÖV vezetősége, meg­vitatva a napirendeket, hatá­rozatokat hozott a munka to­­vábbjavítására. Marika varrónő lesz A Hatvani Háziipari Szövetkezet női méretes részlegében ismerkedik a­­ szakmával Patkó Mária második évfolyamos tanuló. Az oktató Bizony Ferencné. (Fotó: Kiss Béla) Fórum és érvényesülés Mi­niszttkiak, dalai közgazdászok Alkotni, tenni vágyó diplo­­mások fóruma a fiatal műsza­kiak és közgazdászok tanácsa. Egészen pontosan fogalmazva: fórum és érvényesülési lehető­ség azoknak a fiatal szakem­bereknek, akik előrehaladásu­kat, mondhatjuk karrierjüket, nem a diplomájukra, hanem meggyőződésükre, munkájuk­ra, tehetségükre alapozzák. Kettős cél A KISZ Heves megyei bi­zottság mellett 11 tagú­ ta­nács „patronálja” az üzemek, a vállalatok fiatal műszaki, közgazdasági szakembereit. A tanács vezetője Mocsáry Lász­ló, a gyöngyösi MÁV és Kité­­rőgyártó Üzemi Vállalat tech­nikus-közgazdásza. — Kettős célja van a fiatal műszakiak és közgazdászok ta­nácsának: egyrészt bekapcsol­­ja a műszaki fiatalokat a poli­tikai, a társadalmi akciókba, a KISZ-szervezetek életébe, munkájába, másrészt lehetősé­get ad szakmai tudásuk gyara­pítására, s ezen keresztül fó­rumot, érvényesülési lehetősé­get biztosít tehetségük bizo­nyításához. — Megyénkben hány ilyen tanács működik? — 17. Gyakorlatilag már minden jelentősebb üzemben, vállalatnál van fórumuk a fia­taloknak. Rangos múlt Hagyománynak nevezhetjük már: a különböző minisztériu­mok évenként országos ver­senyre hívják a fiatal műsza­kiakat. A versenyek eredmé­nyei rendkívül hízelgőek me­gyénkre. * — Valóban így van. A ta­valyi verseny első díját éppen a mi gyárunk fiataljai nyerték el. A Hajtómű, és Felvonó­gyár 4. sz. egri gyáregységé­nek mérnökei is már több má­sodik díjat, oklevelet nyertek. De más üzemek, vállalatok fiataljai is eredményesen sze­repeltek ezeken az országos versenyeken. Kétszeresen is értékesek ezek a versenyek: egyrészt igazi alkalmak a bizonyításra, másrészt az üzemek, a válla­latok is jól járnak, mert a versenyzők a legtöbb esetben olyan témákat dolgoznak fel, amelyek szorosan kapcsolód­nak vállalatuk mindennapi munkájához, feladataihoz, ter­veihez. Egy-egy téma feldol­gozása így nemcsak szakdol­gozat lesz, hanem újítás és sok esetben találmány is. Friss emel Papíron megyénkben 17 üzemnél, vállalatnál van hiva­talos fórumuk a fiatal műsza­kiaknak. Valamennyi jól dol­gozik? — Ezt nem mondhatnánk. Petőfibányán, a Mátravidéki Fémművekben, az egri Finom­­­szerelvénygyárban, a Hajtó­műgyárban, a Dohánygyárban nemcsak „papíron” dolgoznak szék a­ tanácsok. Nagyon is komoly, alapos munkát végez­nek. Jelentős segítséget adnak az újítási feladattervek meg­valósításához, alkotó munká­jukkal nagyban hozzájárulnak a vállalatok gazdasági ered­ményeihez. • Hol gyengélkednek? — A Gyöngyösi Vas és Fém­­ipari Vállalatnál, a Hatvani Cukorgyárban, az egri volt lakatosárugyárban és Vison­­tán. — Milyen az együttműködés a vállalatok vezetőivel? — Nagyon jó. Azokban az üzemekben, ahol valóban dol­gozik a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa, a gaz­dasági vezetők minden segítsé­get megadnak munkájukhoz. — A 11 tagú „patronáló” ta­nács hogyan segíti a fiatalo­kat? — Tulajdonképpen egy kis önkritikával kell kezdenem. Eddig jobban is dolgozhattunk volna. De most friss erővel is­mét munkához látunk, s min­dent elkövetünk, hogy még több alkotó, műszaki fiatalé legyen ez a fórum. A mindennapi munkában, az üzemek, a vállalatok, a fia­talok előtt álló gazdasági, po­litikai, társadalmi munkában eredményesen kell majd dol­goznia. Ezért fáradozik majd a ,,patronáló” tanács is. Reméljük, így lesz, s az újabb sikerek, eredmények sem maradnak el. fc. j. — Az egy hülye feji­g tömör megfogalmazást Krampács Elemér jelleméről Elizkától­ kaptam, aki még né­hány nappal ezelőtt azt sut­togta szemérmesen lesunyt szemmel, hogy Krampács tet­ézik neki, szívesen lenne a... igen... még a felesége is. Nem azért, mert mérnök és jól ke­res, még azért sem, mert fő­bérleti lakása van és autója, szó sincs róla... Krampács Elemér szelleme, férfias ma­gatartása és magára hagya­tottsága fogta meg Elizkát, akiben feltámadt a szerelmes nőbe oltott anyai babusga­­tás ösztöne — ő mondta így — és a mély részvét Kram­pács Elemér anyagilag ki­­egyensúlyozott, ám lelkiekben mégis magára hagyatott élete iránt. És most, alig néhány nap­pal a bizalmas baráti beszél­getés után. Krampács Elemér „egy hülye fej”... — Alaposan kiismertem — válaszolta Elizka a dehál­­miértemre. — Ennyi idő alatt? — Egy nőnek ennyi idő még sok te. Elég egy este! Hát képzelje el — harapott még most is dühösen a szája szélébe Elizka —, képzelje el ezt az Elemért... Ott ülünk a presszóban, közel hajol hozzám és megkérdi, nem­ ­ iBtíib&n mennék-e fel hozzá egy po­hár italra... Nem kell tarta­nom tőle... Hát hogyne men­nék, Elemérke, mondtam ne­ki erre, mert őszintén mon­dom, én nem tartottam tőle, ha ő sem tart tőlem... Szó­val, érti? Felmegyünk a lakásb­a. Le­ültet. Italt hoz. Iszunk. Én a pamlagon, ő velem szemben, kicsit zavarban vagyok, mert ugye más egy miniszoknyá­ban az Operába menni, vagy négyszemközt­i lenni, éppen egymással sze­mben ülve egy pamlagon. Beszélgettünk. El­mesélte olaszországi, francia­­országi, leningrádi útjait, megfogta a kezem, s bár már egy kicsit sokat beszélt, de azért még szívesen hallgat­tam. És ekkor megkérdezte tőlem, hogy nincs-e nagyon melegem? __ Melegem? — borzong­tam meg, pedig csak a kie keppem volt a vállamon —, de igen, azt hiszem, melegem van... Vagy lesz — mondtam neki és levettem a keppet, és ekkor ő felállt, s azt mond­ta, most valami pompás kö­vetkezik... Ne ijedjek meg. Én, megijedni? Alig vártam már, hogy végre jó alaposan megijedjek. Töltött, megit­tuk, felállt, s azt mondta, hogy elsötétít. Ö, kis szem­ér­mes, majd leszoktatom róla, mondtam magamban... Aztán azt is mondta, hogy hunyjam be a szemem, s majd szól, ha kinyithatom, meglepetést tar­togat a számomra. Azonnal behunytam a sze­mem, elhelyezkedtem a meg­lepetéshez. Vártam. Hallot­tam, hogy jár-kel a szobában, fél szemem kinyitottam, ép­pen a szekrényben kotorá­szott, aztán hirtelen rám né­zett, megfenyegetett játéko­san az ujjával, s én gyorsan behunytam a szemem. Aztán hallom, hogy elalszik a han­gulatlámpa is és valami fel­berreg. — Most nézze! — kiáltott rám... Tisztára hülye fej, es­küszöm — háborgott Elizka az emlékektől. — De hát mi történt vég­tére is? — Semmi, nem érti, sem­mi sem történt. Ez az őrült elővette a diavetítőjét és két órán keresztül saját felvéte­lein bemutatta Olaszország szobrait, Franciaország leg­szebb templomait és a lenin­grádi utcákat... Két órán ke­resztül... És én még bíztam, hittem ennek az embernek a becsületességében... Felcsábít egy ártatlan lányt a lakására, hírbe hozza kétórás diavetíté­ses előadásért... Undorító alak. Gyűlölöm — mondta Elizka és úgy búcsúzott el tő­lem, mintha egy távoli kolos­torba indulna, hogy mélysé­ges csalódását a férfi tisztes­ségben és a szerelemben, ki­­rekessze a klastrom vastag falain kívülre. (egrij Tíz működő gépsor, a mezőgazdasági kiállításon Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár a korszerű mezőgazdasági gépek nagysza­bású seregszemléje is lesz. A kohó- és gépipar 25 vállalata 1000 négyzetméternyi fedett és több mint 3000 négyzetmé­teres szabad területen mutat­ja be legújabb mezőgazdasági gépeit, műszereit, gépsorait. Különösen sikeresnek és tanul­ságosnak ígérkezik annak a tíz gépsornak a kiállítása, ame­lyek működés közben tízféle mezőgazdasági technológia legkorszerűbb elvégzését rep­rezentálják. Ott láthatók majd munka közben a talaj­művelés, a szál­lítás és rakodás, a gabona-, a kukorica-, a burgonya-, a cu­korrépa-, a zöldség-, a gyü­mölcs- és a szőlőtermesztés, továbbá a rét- és legelőgaz­dálkodás gépsorai. Bemutatják azokat a kül­földről importált gépeket is, amelyek kapcsolódnak az em­lített gépsorokhoz. A gabona­termesztés gépkomplexumá­nak például éppen a szovjet kombájn a legfontosabb tag­ja, ehhez kapcsolódnak a ha­zai magtisztítók, csávázók és a vetőgépek. Külön bemutatón ismertetik meg a látogatókat az öntözés új eszközeivel, min­denekelőtt a Ganz-Mávag és a Diósgyőri Gépgyár szivattyúi­val. Azok részére, akik még kö­zelebbről meg akarják ismer­ni a mezőgazdaság új techni­káját, a kiállítás tartama alatt külön szakmai bemutatót ren­deznek a tápiószentmártoni Kossuth Tsz-ben és a Budapes­ti Mezőgazdasági Gépjavító Állomás telepén. Az érdeklő­dőket autóbusszal viszik a be­mutatók színhelyére. 1967. augusztus 12., szombat

Next