Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-10 / 235. szám
Befejeződött az általános politikai vita az EMSZE 24. ülésszakán JVfi’W YORK: Befejeződött az általános politikai vita az ENSZ-közgyűlés 24. ülésszakán. A vitában a 126 tagállamból 117 ország küldötte fejtette ki nézeteit a legfontosabb nemzetközi kérdésekről. A magyar küldöttség nevében Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, az ülésszakon részt vevő küldöttség vezetője mondott beszédet. Az általános politikai vita ez évben sem hozott jelentős fejleményeket. A legfontosabb kezdeményezésnek azokat a tervezeteket tartják, amelyeket Gromiko szovjet külügyminiszter terjesztett elő a nemzetközd biztonság megszilárdításáról, illetve a szocialista országok nevében a vegyi és bakteriológiai fegyverek eltiltásáról. Ezek et a javaslatokat a közgyűlés napirendjére tűzték. A vita során a legtöbb felszólaló igen részletesen foglalkozott a közel-keleti vadsággal. A vita időszakával párhuzamosan New Yorkbam tárgyalások folytak a négy nagyhatalom, illetve az érdekelt országok külügyminiszteréi, valamint Tarring ENSZ-főmegbízott között, s bár történt bizonyos előrehaladás, megoldás a hosszan elnyúló válságban még mindig nem született. Jarring nagykövet nem folytatja tovább tárgyalásait, hanem visszatér állomáshelyére, a moszkvai svéd nagykövetség élére, azonban továbbra is készen áll a közvetítő feladatokra. Az ENSZ- tagállamok jórésze az eredménytelenséget Izrael változatlanul merev magatartásának tulajdonítja. Nagy súllyal került szóba az általános politikai vitában a vietnami háború kérdése is. A Szovjetunión és a szocialista országokon kívül számos afrikai és ázsiai ország delegátusa mutatott rá a közgyűlésen, hogy a megoldás elmaradásáért egyedül az Egyesült Államokat terheli a felelősség. Szinte kivétel nélkül minden felszólalás sürgette a haladéktalan leszerelési intézkedéseket. Sok szó esett arról, hogy az ENSZ bizonyos értelemben válságban van. Az ENSZ-diplomaták jórésze nem ért egyet ezzel a felfogással, s bár — a vita tanulságai alapján is — elismerik, hogy a világszervezet még korántsem tudja betölteni feladatát, rámutatnak, hogy változatlanul fontos szerepet tölt be nemcsak a nemzetközi válságok kiszélesedésének megakadályozásában, hanem a fejlett és a fejlődő országok közötti kapcsolatok kiépítésében, és elmélyítésében is. A közgyűlés 24. ülésszaka most a napirendi pontok megvitatásával folytatja munkáját. A teljes ülésekkel párhuzamosan tárgyalnak a közgyűlés bizottságai is. PENJAN: Azzal kapcsolatban, hogy a szocialista országok és több ázsiai és afrikai ország javasolta: az ENSZ-közgyűlés 24. ülésszakán vitassák meg a Dél-Koreát az ENSZ-zászlaja alatt megszállva tartó amerikai csapatok kivonásának kérdését, valamint a Korea egyesítése és újjáépítése ügyében kiküldött ENSZ-bizottság” feloszlatásának kérdését. a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya szerdán emlékiratot hozott nyilvánosságra. Harcok a Jordán folyó völgyében Az Asszifa, az El Fatah katonai szervezete Kairóban bejelentette, hogy az eltelt két nap alatt kommandóegységei kétszer is megütköztek az izraeli katonasággal a Jordán folyó völgyében. Az egyik ütközet Um Szidna térségében zajlott le. Nem egész másfél órás harc után az arab ellenállók rakétákkal és más tűzfegyverekkel megsemmisítettek egy izraeli megfigyelőállást. A másik összeütközés szerdán este történt Al Szueimánál. Mint a közlemény mondja, az izraeliek megpróbálták bekeríteni a kommandót, de az ellenállók négyórás harcban, miközben nagy veszteségeket okoztak az ellenségnek, kivágták magukat a gyűrűből és visszatértek támaszpontjukra. **69. október 1«., péntek Ssifótájékoztató a csehszlovák állampolgárok kiutazásáról Frantisek Kouril, a szövetségi kormány sajtótitkára és Jan Majer ezredes, a belügyminisztérium államtitkára, csütörtökön sajtóértekezleten tájékoztatta az újságírókat a csehszlovák állampolgárok kiutazásával és kapitalista országokban való tartózkodásával, valamint a külföldiek Csehszlovákiába történő beutazásával kapcsolatos rendkívüli intézkedésekről. ____ Ezeket az intézkedéseket — mint hangsúlyozták — az állam jelenlegi szükségletei, főképpen devizalehetőségei, valamint a turistaforgalomban tapasztalható negatív jelenségek megszüntetésének érdekei diktálták. A jövőben kiutazási engedélyek kiadásánál — mind magánjellegű, mind pedig hivatalos utak alkalmával — elsősorban gazdasági szempontokat vesznek figyelembe. Leszerelési értekezlet A genfi leszerelési értekezleten csütörtökön folytatódott az amerikai és a szovjet társelnök által beterjesztett határozati indítvány vitája a tengerfenék atomfegyver-mentesítéséről. A munkaokmány egyik cikkelye előírja, hogy a szerződéshez javasolt módosításokat, azoknak érvénybe lépése előtt, a nukleáris fegyverekkel rendelkező hatalmaknak jóvá kell hagyniuk. A kanadai küldöttség vezetője, George Ignatieff, bírálta ezt az előírást. Ugyancsak ezt a szövegrészt kifogásolta Olaszország képviselője, Roberto Caraccioli nagykövet. Mindkét felszólaló kifogásokat emelt az ellen is, hogy a szerződéstervezet — szerintük — nem alkalmazkodik a fegyverrendszerek fejlődésével előállható új körülményekhez, és azt hangoztatták, hogy a szerződéstervezet nem ír elő „elég szigorú” ellenőrzési módszereket. " §-10 év múlva Is Laird sajtóértekezlete WASHINGTON: Laird amerikai hadügyminiszter csütörtöki sajtóértekezletén kijelentette, hogy az Egyesült Államok „biztatónak" találja a vietnami hadszíntéren bekövetkezett , viszonylagos fegyvernyugvást, de az ellenféltől „további jelzéseket” vár, mindenekelőtt a párizsi megbeszéléseken. Azt is hangoztatta, hogy az Egyesült Államok Dél- Vietnamban igyekszik a harci cselekmények mind nagyobb részét átruházni a saigoni kormánycsapatokra. Laird mindehhez hozzáfűzte: „Az amerikai csapatok továbbra is inkább a harci cselekményeket fokozzák, mintsem, hogy védelmi állásokba vonuljanak vissza. "Még akkor is támadásokat intéznek az ellenfél állásai ellen, ha az amerikai egységeket előzőleg nem érte semmiféle támadás”. Kérdésekre válaszolva a hadügyminiszter nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy az Egyesült Államok intervenciós csapatai még 8, vagy 10 év múlva is Dél-Vietnamban tartózkodjatnak. Összetűzések Chicagóban Súlyos összetűzésre került sor Chicagóban a rendőrség és egy ifjúsági tüntető csoport között. A tüntetők, a Chicagóban folyó "összeesküvés" per ellen tiltakoztak, amelyet a hatóságok a tavalyi chicagói tüntetések nyolc szervezője ellen indítottak. A rendőrök és a tüntetők egyaránt gumibotokat,sőt lőfegyvereket használtak. A rendőrség egy új vegyszert is felhasznált az eddigi könnygázgránátok helyett. Tübn sérült került kórházba lőfegyvertől származó sebbel, bár a hivatalos jelentések sehol sem említették, hogy akár a rendőrök, akár a csoport tagjai fegyvert használtak volna. A rendőrség több mint hatvan tüntetőt vett őrizetbe. Jobboldali támadás Gandhi ellen ÚJ-DELHI: ■ Gandhi asszony és öt más baloldali pártvezető csütörtököm követelte az indiai kormánypárt fő irányító testületének, az úgynevezett munkabizottságnak az összehívását, hogy az ülésen megvitassák Nidzsalingappa pártelnök önkényes eljárását, amellyel felfüggesztette tisztségéből a párt balszárnyánaik több tekintélyes képviselőjét . Gandhi asszony híveit A miniszterelnök-asszonyt támogató balszárny és az Indiai Nemzeti Kongresszus Pártot hivatalosan vezető reakciós csoportosulás, az úgynevezett „szindikátus” ellentétei a nyár folyamán váltak nyílttá, amikor az Indira Gandhi kormánya bejelentette a bankok államosítását. Jóllehet a párt vezetőségének augusztus 25-i határozata az egység fenntartása mellett, tört lándzsát, a jobboldal ezután is mindent megtett, hogy kiszorítsa a párt vezető tisztségeiből Gandhi asszony híveit. A miniszterelnök most követeli, hogy október 15-re hívják össze a munkabizottságot, majd november közepén a párt indiai országos bizottsága is tanácskozzék a politikai helyzetről és Nidzsalingappa pártelnök magatartásáról. A levelet egyébként Csáván belügyminiszter is aláírta, aki ezzel első ízben foglalt állást a miniszterelnök mellett. A FRANCIA ÉS A SZOVJET KÜLÜGYMINISZTER tárgyalásai VÉGET ÉRT AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS POLITIKAI VITÁJA JOBBOLDALI TÁMADÁS INDIRA GANDHI ELLEN AZ A HÍR, amely szerint Andrej Gromiko szovjet és Maurice Schumann francia külügyminiszter Moszkvában megkezdte tárgyalásait, világszerte nagy figyelmet keltett — persze, nem mindenütt azonos előjellel. Már az első visszhangokból kitűnik, hogy Washingtonban, Londonban és Bonnban keserű csalódást keltett a francia külpolitikának ez a látványos lépése. De Gaulle tábornok visszavonulását, mint emlékezetes, felfokozott reményekkel kommentálták atlanti körökben. Nem csináltak titkot abból, hogy a tábornokelnök távozásától minden szempontból új kurzust vártak a francia külpolitikában, mindenekelőtt a NATO-hoz és a Szovjetunióhoz való viszonyt illetően. Maurice Schumann moszkvai látogatása elhervasztotta a hidegháború bajnokainak a francia—szovjet kapcsolatok megromlására irányuló reményeit. Párizs meglehetősen félreérthetetlen jelét adta annak, hogy a De Gaulle utáni Franciaország vezetése meg akarja tartani, sőt tovább akarja fejleszteni az utóbbi esztendőkben biztatóan fejlődő szovjet—francia kapcsolatokat. A KÜLÜGYMINISZTER személyes moszkvai bemutatkozása természetesen önmagában is fontos esemény. De nemcsak erről van szó. Schumann Washingtonban járt a közelmúltban és ott előkészítette Georges Pompidou államfő kora tavaszi útját. Az időpontok még bizonytalanok, de aligha lehet, vitás, hogy a francia diplomácia vezetője hasonló megbízatással érkezett a szovjet fővárosba is. És még ez sem minden. Schumann látogatása csak a nyitánya egy immár hagyományossá vált szovjet—francia eseménynek, a két ország magas rangú képviselőiből álló munkacsoport, az úgynevezett nagybizottság ülésének, amelyre ugyancsak a szovjet fővárosban kerül sor. NEW YORKBAN VÉGET ÉRT az ENSZ-közgyűlés általános politikai vitája, amely ezúttal is érdekes szeizmográfnak bizonyult. Kitűnt, hogy — mint erre a TASZEX tudósítója összegező kommentárjában rámutat — a nemzetközi közvéleményt mindenekelőtt a közel- és a távolkeleti agresszió megszüntetése foglalkoztatja. Mindkét véres kalandért az amerikai vezetés felelős. Veszélyes jobboldali támadás érte Indira Gandhi asszonyt és híveit. Nidzsalingappa, a kongresszus párt elnöke önkényesen felfüggesztette tisztségéből a párt balszárnyinak számos személyiségét. Amikor a miniszterelnökasszony a nyáron bejelentette a bankok államosítását, várható volt, hogy a jobbszárny minden módon igyekszik visszavágni majd. A reakció dühét csak fokozta, hogy jelöltje az államfőválasztásaikon is alulmaradt Indira Gandhi hívével szemben. . Nem vitás, hogy a progresszív erők felsorakoznak ezzel a támadással szemben is: Indira Gandhi máris kérte a párt legfőbb testülete, az úgynevezett munkabizottság összehívását. ’ ĺ Törökország választások előtt Vasárnap választások lesznek Törökországban, amelyeknek kimenetele jelentős befolyással lehet a NATO súlyos nehézségekkel küzdő szárnyának további helyzetére. Ahhoz, hogy a török választás tétjeit és a választási harc sajátos ellentmondásait akár vázlatosan is megismerhessük, vissza kell nyúlni a második világháború utáni évek történetéhez. Törökországban Kemal Atatürk reálpolitikájának utódja a köztársasági néppárt és személyében ennek vezetője, Inönü volt. 1946-ban egy, a mégoly felemás belső reformkísérleteket is elutasító, s mindenekelőtt a földbirtokosok érdekeit képviselő párt lépett porondra Bayar és Menderesz vezetésével. Ez volt az úgynevezett demokrata párt, amely 1950-ben került hatalomra. A Menderesz-korszak tíz esztendeje alatt Törökország „abszolút atlanti” politikát folytatott: Washington minden akcióra hajlandó, szövetségesének bizonyult. A koreai háborúban például az összes külföldi csapategységek közül a törökök játszották az amerikai intervenciósak mellett talán a legnagyobb szerepet. A NATO délkeleti szárnya ebben az időszakban egyértelműen és szilárdan támaszkodhatott Törökországra. A jelenlegi helyzet megértése szempontjából is fontos, hogy e szolgai külpolitikai magatartás ellenére Menderesz pártja rendkívül erős tömegbázissal rendelkezett. Ennek a magyarázata az, hogy az elmaradott, javarészt analfabéta parasztok széles tömegeinek támogatását élvezte, akiket a mohamedán papok és a földesurak szigorú pórázon tartottak. A Menderesz-Bayar rezsimnek egy katonai felkelés vetett véget, s ez nem volt véletlen. Törökországban a parasztok és az alsó középosztály fiai számára az osztálykorlátokból való kitörés és a hatalom centrumához való közeledés egyetlen lehetséges útja a hadseregen át vezetett. Ezért az, a török viszonyok között a reformista, sőt a radikális politikai gondolkodás egyik melegágya lett. Ezek az eszmék természetesen a tisztikarban, terjedtek, amelyben így különböző árnyalatú frakciók alakultak. 1960-ban rövid időre ezek a frakciók egységesen léptek fel, s így vált lehetségessé, hogy elseperjék a Menderesz-rezsimet. Kétéves katonai interregnum után 1962 júniusában választásokat rendeztek, s ezen Inönü köztársasági néppártja — mint az várható volt — győzelmet látott. E párt útkeresése azonban továbbra is túlságosan is bizonytalan és szürke volt ahhoz, hogy magával ragadja a tömegeket — a falura, a belső mozdulatlanságot őrző nagy támaszpontra pedig nem dott igazán betörni, így Inőnü kabinetje 1965 tavaszán megbukott és rövid átmeneti korszak után az úgynevezett igazság párt kezébe került a hatalom. Az igazság pártról mindenki tudta, hogy Menderesz öt esztendővel koraibban betiltott pártjának alapjaira épült. Az viszont már meglepetésként hatott, hogy ezeken az alapokon az új párt olyan külpolitikát formált, amely eltávolodott Menderesz atlanti hagyományaitól, és egyre határozottabban fordult a realitások felé! Demirel miniszterelnök, az igazság párt vezetőjének irányítása alatt lazítottak a török külpolitika egyoldalú kötelezettségein. Törökország NATO-tagsága azonban sohasem vált kérdésessé. De ezen a kereten belül felvetették a NATO-támaszpontok jogi státusának rendezését, a támaszpontok helyzetét, bizonyos titkos katonai szerződések felülvizsgálását. A realitás elemei még jobban megmutatkoztak abban, hogy ebben az időszakban minden szempontból rendezettebé vált a viszony a Szovjetunió és Törökország között. A Menderesz-időszak „konfrontációs hisztériája” helyet adott az együttműködésük. Demirel és a Szovjetunió vezetői több ízben magas szintű megbeszéléseken találkoztak, sőt Törökország szovjet beruházási hitelt is kapott. Mindez természetesen azzal járt, hogy a szocialista országok és Törökország kapcsolatai is megjavultak. A mostani választásokra egy ilyen, külpolitikájában figyelemre méltó vonásokat mutató igazság párt a győzelem esélyével indul. Általában azt tartják, hogy a török választók 65—70 százaléka a párt mögött áll. A helyzet rendkívüli belső ellentmondása az, hogy ennek a 65—70 százaléknak csak egy töredéke értékeli az igazságpárti kormány realista külpolitikáját. Nagy többségüik azért áll a párt mögött, mert azt belpolitikai szempontból a vallási hagyományok őrzőjének tartja. Úgy véli, hogy ez a párt a negyvenezer török falu hodzsák és agák kormányozta életének konzervatív őrzője. A választások pontos arányai és mindenekelőtt (a választások után) a hadsereg tisztikarának magatartása fogja majd megmutatni, hogy Demirel kormánya meddig képes még fenntartani ezt a kettősséget. A török külpolitika utóbbi éveinek reális lépései remélni engedik, hogy az igazság párt és a kormány csúcsain a választások után bármilyen «óvatosan is, — de elindul a belső reformok útján. tu- RIO DE JANEIRO: Emilio Garrasparu Medici tábornok — aki, mint jelentettük, november 15-én foglalja el a brazíliai elnöki széket — szerdán este mondott televíziós beszédében úgy lépett fel, mint az ország tényleges vezetője, s egyszersmind hangoztatta „független gondolkodását” azokkal szemben, akik őt megválasztották az elnöki tisztségre. BUDAPEST: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében táviratban üdvözölte S. A. Dange-t, az Indiai Kommunista Párt elnökét 70. születésnapja alkalmából. TRIPOLI: Muammer El Kadhafi, a líbiai forradalmi tanács parancsnokságának elnöke, a hatalomátvétel óta csütörtökön látogatott először a nyugati fővárosba, Tripoliba, hogy átvegye az új amerikai és angol nagykövet megbízólevelét. MOSZKVA: A Kremlben csütörtökön folytatódtak a szovjet—tanzániai tárgyalások. Szovjet részről Nyikolaj Podgornij, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke, Kirill Mazurov, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Andrej Gromiko külügyminiszter és mások, tanzániai részről pedig Nyerere köztársasági enök és a vele érkezett miniszterek vettek részt a tárgyalásokon. BRIGHTON: Az angol konzervatív párt' 87. kongresszusán csütörtökön a gazdasági helyzet vitájában Iain Macleod, az „árnyékkormány” pénzügyminisztere vitába szállt Enoch Powell jobboldali konzervatív politikussal, aki a mozgó devizaárfolyamba* vezetését követelte,