Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-10 / 235. szám

Befejeződött a­z általános politik­ai vita az EMSZE 24. ülésszakán JVfi’W YORK: Befejeződött az általános politikai vita az ENSZ-köz­­gyűlés 24. ülésszakán. A vi­tában a 126 tagállamból 117 ország küldötte fejtette ki nézeteit a legfontosabb nem­zetközi kérdésekről. A ma­gyar küldöttség nevében Pu­ja Frigyes, a külügyminisz­ter első helyettese, az ülés­szakon részt vevő küldöttség vezetője mondott beszédet. Az általános politikai vita ez évben sem hozott jelentős fejleményeket. A legfonto­sabb kezdeményezésnek azo­kat a tervezeteket tartják, amelyeket Gromiko szovjet külügyminiszter terjesztett elő a nemzetközd biztonság megszilárdításáról, illetve a szocialista országok nevében a vegyi és bakteriológiai fegyverek eltiltásáról. Ez­ek et a javaslatokat a közgyűlés napirendjére tűzték. A vita során a legtöbb fel­szólaló igen részletesen fog­lalkozott a közel-keleti vad­sággal. A vita időszakával párhuzamosan New York­bam tárgyalások folytak a négy nagyhatalom, illetve az érdekelt országok külügy­miniszteréi, valamint­­ Tarring ENSZ-főmegbízott között, s bár történt bizonyos előre­haladás,­ megoldás a hos­­­szan elnyúló válságban még mindig nem született. Jar­ring nagykövet nem folytat­ja tovább tárgyalásait, ha­nem visszatér állomáshelyé­re, a moszkvai svéd nagykö­vetség élére, azonban to­vábbra is készen áll­ a köz­vetítő feladatokra. Az ENSZ- tagállamok jórésze az ered­ménytelenséget Izrael válto­zatlanul merev magatartásá­nak tulaj­donít­ja. Nagy súllyal került szóba az­­ általános politikai vitá­ban a vietnami háború kér­dése is. A Szovjetunión és­ a szocialista országokon kívül számos afrikai és ázsiai or­szág delegátusa mutatott rá a közgyűlésen, hogy a meg­oldás elmaradásáért egyedül az Egyesült Államokat terhe­li a felelősség. Szinte kivétel nélkül min­den felszólalás sürgette a ha­ladéktalan leszerelési intéz­kedéseket. Sok szó­ esett arról, hogy az ENSZ bizonyos értelem­ben válságban van. Az ENSZ-diplomaták jórésze nem ért egyet ezzel a felfo­gással, s bár — a vita ta­nulságai alapján is — elis­merik, hogy a világszervezet még korántsem tudja betöl­teni feladatát, rámutatnak, hogy­­ változatlanul fontos szerepet tölt be nemcsak a nemzetközi válságok kiszéle­sedésének megakadályozásá­ban, hanem a fejlett és a fejlődő országok közötti kapcsolatok kiépítésében,­­ és elmélyítésében is. A közgyűlés 24. ülésszaka most a napirendi pontok megvitatásával folytatja munkáját. A teljes ülésekkel párhuzamosan tárgyalnak a közgyűlés bizottságai is. PENJAN: Azzal kapcsolatban, hogy a szocialista országok és több ázsiai és afrikai ország java­solta: az ENSZ-közgyűlés 24. ülésszakán vitassák meg a Dél-Koreát az ENSZ-zászlaja alatt megszállva tartó ameri­kai csapatok kivonásának kérdését, valamint a­­­ Korea egyesítése és újjáépítése ügyében kiküldött ENSZ-bi­­zottság” feloszlatásának kér­dését. a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság­ kormá­nya szerdán emlékiratot ho­zott nyilvánosságra. Harcok a Jordán folyó völgyében Az Asszifa, az El Fatah ka­tonai szervezete Kairóban bejelentette, hogy az eltelt két nap alatt kommandóegy­ségei­­ kétszer is megütköztek az izraeli katonasággal a Jor­dán folyó völgyében. Az egyik ütközet Um Szidna tér­ségében zajlott le. Nem egész másfél órás harc után az arab ellenállók rakétákkal és más tűzfegyverekkel meg­semmisítettek egy izraeli megfigyelőállást. A másik összeütközés szerdán este tör­tént Al Szueimánál. Mint a közlemény mondja, az izrae­liek megpróbálták bekeríte­ni a kommandót, de az ellen­állók négyórás harcban, mi­közben nagy veszteségeket okoztak­ az ellenségnek, ki­vágták magukat a gyűrűből és visszatértek támaszpont­jukra. **69. október 1«., péntek Ssifótájékoztató a csehszlovák állampolgárok kiutazásáról Frantisek Kouril, a szövet­ségi kormány sajtótitkára és Jan Ma­jer ezredes, a bel­ügyminisztérium államtitká­ra, csütörtökön sajtóértekez­leten tájékoztatta az újság­írókat a csehszlovák állam­polgárok kiutazásával és ka­pitalista országokban való tartózkodásával, valamint a külföldiek Csehszlovákiába történő beutazásával kapcso­latos rendkívüli intézkedé­sekről. ____ Ezeket az intézkedéseket — mint hangsúlyozták — az állam jelenlegi szükségletei, főképpen devizalehetőségei, valamint a turistaforgalom­­ban tapasztalható negatív je­lenségek megszüntetésének érdekei diktálták.­­ A jövőben kiutazási enge­délyek kiadásánál —­ mind magánjellegű, mind pedig hivatalos utak alkalmával — elsősorban gazdasági szem­pontokat vesznek figyelem­be. Leszerelési értekezlet A genfi leszerelési érte­kezleten csütörtökön folyta­tódott az amerikai és a szov­jet társelnök által beterjesz­tett határozati indítvány vi­tája a tengerfenék atomfegy­ver-mentesítéséről. A munkaokmány egyik cikkelye előírja, hogy a szerződéshez javasolt módo­sításokat, azoknak érvénybe­­ lépése előtt, a nukleáris fegy­verekkel rendelkező hatal­maknak jóvá kell hagyniuk. A kanadai küldöttség veze­tője, George Ignatieff, bírál­ta ezt az előírást. Ugyancsak ezt a szövegrészt kifogásolta Olaszország képviselője, Ro­berto Caraccioli nagykövet. Mindkét felszólaló kifogáso­kat emelt az ellen is, hogy a szerződéstervezet — szerin­tük — nem alkalmazkodik a fegyver­rendszerek fejlődé­sével előállható új körülmé­nyekhez, és azt hangoztat­ták, hogy a szerződéstervezet nem ír elő „elég szigorú” el­lenőrzési módszereket. " §-10 év múlva Is Laird sajtóértekezlete WASHINGTON: Laird amerikai hadügymi­niszter csütörtöki sajtóérte­kezletén kijelentette, hogy az Egyesült Államok „bizta­­tónak" találja a vietnami hadszíntéren bekövetkezett , viszonylagos­­ fegyvernyug­vást, de az ellenféltől „to­vábbi jelzéseket” vár, min­denekelőtt a­ párizsi megbe­széléseken. Azt is hangoztatta, hogy az Egyesült Államok Dél- Vietnamban igyekszik a har­ci cselekmények mind na­gyobb részét átruházni a sai­­goni kormánycsapatokra. Laird mindehhez hozzá­fűzte: „Az amerikai csapa­tok továbbra is inkább a harci cselekményeket fokoz­zák, mintsem, hogy védelmi állásokba vonuljanak vissza. "Még akkor is támadásokat intéznek az ellenfél állásai ellen, ha az amerikai egysé­geket előzőleg nem érte semmiféle támadás”. Kérdésekre­­ válaszolva a hadügyminiszter nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy az Egyesült Államok inter­venciós csapatai még 8, vagy 10 év múlva is Dél-Vietnam­ban tartózkodjatnak. Összetűzések Chicagóban Súlyos összetűzésre került sor Chicagóban a rendőrség és egy ifjúsági tüntető cso­port között. A tüntetők, a Chicagóban folyó "összees­küvés­" per ellen tiltakoz­tak, amelyet a hatóságok a tavalyi chicagói tüntetések nyolc szervezője ellen indí­tottak. A rendőrök és a tüntetők egyaránt gumi­botokat,­­sőt lőfegyvereket használtak. A rendőrség egy új vegyszert is felhasznált az eddigi könny­gázgránátok helyett. Tübn sérült került kórházba lő­fegyvertől származó sebbel, bár a hivatalos jelentések se­hol sem említették, hogy akár a rendőrök, akár a cso­port tagjai fegyvert használ­tak volna. A rendőrség több mint hatvan tüntetőt vett őrizetbe. Jobboldali támadás Gandhi ellen ÚJ-DELHI: ■ Gandhi asszony és öt­ más baloldali pártvezető csütörtö­köm követelte az indiai kor­mánypárt fő irányító testüle­tének, az úgynevezett munka­bizottságnak az összehívását, hogy az ülésen megvitassák Nidzsalingappa pártelnök ön­kényes eljárását, amellyel felfüggesztette tisztségéből a párt balszárnyánaik több te­kintélyes képviselőjét . Gandhi asszony híveit A miniszterelnök-asszonyt támogató balszárny és az In­diai Nemzeti Kongresszus Pártot hivatalosan vezető re­­akciós csoportosulás, az úgy­nevezett „szindikátus” ellen­tétei a nyár folyamán váltak nyílttá, amikor az Indira Gandhi kormánya bejelentet­te a bankok államosítását. Jóllehet a párt vezetősé­gének augusztus 25-i határo­zata az egység fenntartása mellett, tört lándzsát, a jobb­oldal ezután is mindent meg­tett, hogy kiszorítsa a párt vezető tisztségeiből Gandhi asszony híveit. A miniszterel­nök most követeli, hogy ok­tóber 15-re hívják össze a munkabizottságot, majd no­vember közepén a párt indiai országos bizottsága is tanács­kozzék a politikai helyzetről és Nidzsalingappa pártelnök magatartásáról. A levelet egyébként Csáván belügymi­niszter is aláírta, aki ezzel­­ el­ső ízben foglalt állást a mi­niszterelnök mellett. A FRANCIA ÉS A SZOVJET KÜLÜGYMINISZTER tárgyalásai VÉGET ÉRT AZ­ ENSZ-KÖZGYŰLÉS POLITIKAI VITÁ­JA JOBBOLDALI TÁMADÁS INDIRA GANDHI ELLEN AZ A HÍR, amely szerint Andrej Gromiko szovjet és Maurice Schumann francia külügyminiszter Moszkvában megkezdte tárgyalásait, világszerte nagy figyelmet keltett — persze, nem mindenütt azonos előjellel. Már az első visszhangokból kitűnik, hogy Washington­ban, Londonban és Bonnban keserű csalódást keltett a francia külpolitikának ez a látványos lépése. De Gaulle tá­bornok visszavonulását, mint emlékezetes, felfokozott re­ményekkel kommentálták atlanti körökben. Nem csináltak titkot abból, hogy a tábornokelnök távozásától minden szempontból új kurzust vártak a francia külpolitikában, mindenekelőtt a NATO-hoz és a Szovjetunióhoz való vi­­­­szonyt illetően. Maurice Schumann moszkvai látogatása elhervasztotta a hidegháború bajnokainak a francia—szovjet kapcsolatok megromlására irányuló reményeit. Párizs meglehetősen félreérthetetlen jelét adta annak, hogy a De Gaulle utáni Franciaország vezetése meg akarja tartani, sőt tovább akarja fejleszteni az utóbbi esztendőkben biztatóan fej­lődő szovjet—francia kapcsolatokat.­­ A KÜLÜGYMINISZTER személyes moszkvai bemu­tatkozása természetesen önmagában is fontos esemény. De nemcsak erről van szó. Schumann Washingtonban járt a közelmúltban és ott előkészítette Georges Pompidou ál­lamfő kora tavaszi útját. Az időpontok még bizonytalanok, de aligha lehet, vitás, hogy a francia diplomácia­ vezetője h­asonló megbízatással érkezett a szovjet fővárosba is. És még ez sem minden. Schumann látogatása csak a nyitánya egy immár ha­gyományossá vált szovjet—francia eseménynek, a két or­szág magas rangú képviselőiből álló munkacsoport, az úgynevezett nagybizottság ülésének, amelyre ugyancsak a szovjet fővárosban kerül sor. NEW YORKBAN VÉGET ÉRT az ENSZ-közgyűlés ál­talános politikai vitája, amely ezúttal is érdekes szeizmog­ráfnak bizonyult. Kitűnt, hogy — mint erre a TASZEX tudósítója összegező kommentárjában rámutat — a­ nem­zetközi közvéleményt mindenekelőtt a közel- és a távol­keleti agresszió megszüntetése foglalkoztatja. Mindkét vé­res kalandért az amerikai vezetés felelős.­­ Veszélyes jobboldali támadás érte Indira Gandhi as­­­szonyt és híveit. Nidzsalingappa, a kongresszus párt elnö­ke önkényesen felfüggesztette tisztségéből a párt balszár­nyinak számos személyiségét. Amikor a miniszterelnök­­asszony a nyáron bejelentette a bankok államosítását, vár­ható volt, hogy a jobbszárny minden módon igyekszik vis­­­szavágni majd. A reakció dühét csak fokozta, hogy jelöltje az­ államfővála­sztásaikon is alulmaradt Indira Gandhi hí­vével szemben. . Nem vitás, hogy a progresszív erők felsorakoznak ez­zel a támadással szemben is: Indira Gandhi máris kérte a­ párt legfőbb testülete, az úgynevezett munkabizottság összehívását. ’ ĺ Törökország választások előtt Vasárnap választások lesznek Törökor­szágban, amelyeknek kimenetele jelentős be­folyással lehet a NATO súlyos nehézségekkel küzdő szárnyának további helyzetére. Ahhoz, hogy a török választás tétjeit és a választási harc sajátos ellentmondásait akár vázlatosan is megismerhessük, vissza kell nyúlni a második világháború utáni évek történetéhez. Törökországban Kemal Atatürk reál­politikájának utódja a köztársa­sági néppárt és személyében ennek vezető­je, Inönü volt. 1946-ban egy, a mégoly fele­más belső reformkísérleteket is elutasító, s mindenekelőtt a földbirtokosok érdekeit kép­viselő párt lépett porondra Bayar és Mende­resz vezetésével. Ez volt az úgynevezett de­mokrata párt, amely 1950-ben került hata­lomra.­­ A Menderesz-korszak tíz esztendeje alatt Törökország „abszolút atlanti” politikát foly­tatott: Washington minden akcióra hajlandó, szövetségesének bizonyult. A koreai háború­ban például az összes külföldi csapategysé­gek közül a törökök játszották az amerikai intervenciósak mellett talán a legnagyobb szerepet. A NATO délkeleti szárnya ebben az időszakban egyértelműen és szilárdan tá­maszkodhatott Törökországra.­­ A jelenlegi helyzet megértése szempont­jából is fontos, hogy e szolgai külpolitikai magatartás ellenére Menderesz pártja rend­kívül erős tömegbázissal rendelkezett. Ennek a magyarázata az, hogy az elmaradott, java­részt analfabéta parasztok széles tömegeinek támogatását élvezte, akiket a mohamedán papok és a földesurak szigorú pórázon tar­tottak. A Menderesz-Bayar rezsimnek egy ka­tonai felkelés vetett véget, s ez nem volt vé­letlen. Törökországban a parasztok és az al­­­­só középosztály fiai számára az osztálykor­­látokból való kitörés és a hatalom centru­mához való közeledés egyetlen lehetséges útja a hadseregen át vezetett. Ezért az, a török viszonyok között a reformista, sőt a radikális politikai gondolkodás egyik meleg­ágya lett. Ezek az eszmék természetesen a tisztikarban, terjedtek, amelyben így külön­böző árnyalatú frakciók alakultak. 1960-ban rövid időre ezek a frakciók egységesen lép­tek fel, s így vált lehetségessé, hogy elseper­jék a Menderesz-rezsimet. Kétéves katonai interregnum után 1962 júniusában választá­sokat rendeztek, s ezen Inönü köztársasági néppártja — mint­ az várható volt — győzel­met l­­átott. E párt útkeresése azonban to­vábbra is túlságosan is bizonytalan és szür­ke volt ahhoz, hogy magával ragadja a­­ tö­megeket — a falura, a belső mozdulatlansá­got őrző nagy támaszpontra pedig nem dott igazán betörni, így Inőnü kabinetje 1965 tavaszán meg­bukott és rövid átmeneti korszak után az úgynevezett igazság párt kezébe került a ha­talom. Az igazság pártról mindenki tudta, hogy Menderesz öt esztendővel koraibban betiltott pártjának alapjaira épült. Az­­ viszont már meglepetésként hatott, hogy ezeken az ala­pokon az új párt­ olyan külpolitikát formált, amely eltávolodott Menderesz atlanti hagyo­mányaitól, és egyre határozottabban fordult a realitások felé! Demirel miniszterelnök, az igazság párt vezetőjének irányítása alatt lazítottak a tö­rök külpolitika egyoldalú kötelezettségein. Törökország NATO-tagsága azonban soha­sem vált kérdésessé. De ezen a kereten belül felvetették a NATO-támaszpontok jogi stá­tusának rendezését, a támaszpontok helyze­tét, bizonyos titkos katonai szerződések felül­vizsgálását. A realitás elemei még jobban megmutat­koztak abban, hogy ebben az időszakban minden szempontból rendezettebé vált a vi­szony a Szovjetunió és Törökország között. A Menderesz-idősza­k „konfrontációs hiszté­riája” helyet adott az együttműködésük. De­mirel és a Szovjetunió vezetői több ízben magas szintű megbeszéléseken találkoztak, sőt Törökország­ szovjet beruházási hitelt is kapott. Mindez természetesen azzal járt, hogy a szocialista országok és Törökország kapcsolatai is megjavultak. A mostani választásokra egy ilyen, kül­politikájában figyelemre méltó vonásokat mutató igazság párt a győzelem esélyével indul. Általában azt tartják, hogy a török választók 65—70 százaléka a párt mögött áll. A helyzet rendkívüli belső ellentmondása az, hogy ennek a 65—70 százaléknak csak egy töredéke értékeli az igazság­párti kormány realista külpolitikáját. Nagy többségüik azért áll a párt mögött, mert azt belpolitikai szem­pontból a vallási hagyományok őrzőjének tartja. Úgy­ véli, hogy ez a párt a negyven­ezer török falu hodzsák és agák kormányoz­ta életének konzervatív őrzője. A választások pontos arányai és minde­nekelőtt (a választások után) a hadsereg tisztikarának magatartása fogja majd meg­mutatni, hogy Demirel kormánya meddig képes még fenntartani ezt a kettősséget. A­­ török külpolitika utóbbi éveinek reális lé­pései remélni engedik, hogy az igazság párt és a kormány csúcsain a választások után bármilyen «óvatosan is, — de elindul a belső reformok útján. tu- RIO DE JANEIRO: Emilio Garrasparu Medici tábornok — aki, mint jelen­tettük, november 15-én fog­lalja el­ a brazíliai elnöki széket — szerdán este mon­dott televíziós beszédében úgy lépett fel, mint az or­­­szág tényleges vezetője, s egyszersmind hango­ztatta „független gondolkodását” azokkal szemben, akik őt megválasztották az elnöki tisztségre. BUDAPEST: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága nevében táviratban üdvözölte S. A. Dange-t, az Indiai Kommu­nista Párt elnökét 70. szüle­tésnapja alkalmából. TRIPOLI: Muammer El Kadhafi, a líbiai forradalmi tanács pa­rancsnokságának elnöke, a hatalomátvétel óta csütörtö­kön látogatott először a nyu­gati fővárosba, Tripoliba, hogy átvegye az új amerikai és angol nagykövet megbízó­­levelét. MOSZKVA: A Kremlben csütörtökön folytatódtak a szovjet—tan­zániai tárgyalások. Szovjet r­észről Nyikolaj Podgornij, a Legfelsőbb Ta­nács elnökségének elnöke, Kirill Mazurov, a Miniszter­­tanács első elnökhelyettese, Andrej Gromiko külügymi­niszter és mások, tanzániai részről pedig Nyerere köz­­­társasági enök és a vele ér­kezett miniszterek­­ vettek­­ részt a tárgyalásokon. BRIGHTON: Az angol konzervatív párt' 87. kongresszusán csütörtö­kön a gazdasági helyzet vi­tájában Iain Macleod, az „árnyékkormány” pénzügy­­minisztere vitába szállt Enoch Powell jobboldali konzervatív politikussal, aki a mozgó devizaárfolyam­ba* vezetését követelte,

Next