Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
WNAOA/vss.v. ■ Szerda esti külpolitikai kommentárunk Kár a benzinért? MIÓTA ALGÉRIA elnyerte függetlenségét, soha nem voltak ennyire válságosak a francia—algériai kapcsolatok — írja A szakítás kísérlete című vezércikkében a Le Monde. Elég egy pillantást vetni a francia sajtóra és az ember megérti, hogy a rendkívül drámai cím nem valamiféle zsurnalisztikai túlzás, hanem a legteljesebb mértékben indokolt. A Magyar Televízió nemrég mutatta be az Algíri csata című világhírű filmet, amely hazánkban is milliókat emlékeztetett arra, milyen árat fizetett függetlenségéért az algériai nép. Ez az ár és az elhunyt De Gaulle tábornok politikai bölcsessége, amely felismerte, hogy Párizs nem bírna el még egy Vietnamot — ez volt az a két alapvető tényező, amely elvezetett az eviani egyezményig és amely meghatározta a Francia Köztársaság és a független algériai állam kapcsolatait. Ebben a viszonyban elkerülhetetlenül akadtak kisebbnagyobb megrázkódtatások, de lényegében korrekt, konstruktív érintkezés alakult ki a két ország között, különösen a múlt keserű előzményeihez képest. Az algériai vezetők nagy realitásérzékről tettek tanúságot, amikor megértették, hogy egyszerűen nem szakíthatnak el minden Franciaországhoz fűződő gazdasági köldökzsinórt, ehhez túlságosan sok a múltbéli összefonódás. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy az algériaiak ezt a kapcsolatot gazdaságilag egyenrangúnak tartották volna. SEm PÁRIZSBAN, sem Algírban nem volt kétség az iránt, hogy a múlt — bizonyos neokolonialista pozíciók és az egyenlőtlenül elosztott haszon formájában — tovább él ezekben a kapcsolatokban. Akkor azonban, amikor egy súlyos örökséggel szembenéző nép kialakítja, megformálja független államát, saját létérdekei követelnek meg bizonyos kompromisszumokat. Pontosan ez történt a francia—algériai gazdasági kapcsolatok első esztendeiben, többek között az olajfronton is. Algériának — en-él a gyarmatosítók mindig gondoskodnak — nem voltak szakemberei, nem volt kereskedelmi hálózata, hiányoztak a kitermeléshez szükséges eszközei. Csakhogy változnak az idők és ma már mindez legalábbis kialakulóban van. Sem az ország belső helyzete, sem a nemzetközi progresszió általános pozíciói nem teszik indokolttá, hogy Algír belenyugodjon az eddigi helyzetbe. Milyen helyzetbe? Gazdasági kérdésről lévén szó, a válasz a számok nyelvén a legérthetőbb: minden frankból — írja az Humanité —, amelyet a francia fogyasztó az algériai benzinért fizet, 7,9 centime jut Algériának, a francia államnak pedig csak adó címén csaknem ötven centime. BIZTOS, hogy ez az arány előbb-utóbb megváltozik, Algéria számára ez nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is. Torrez nyilatkozata „Fi cél h linzit ins forradmom” Juan José Torrez tábornok bolíviai elnök nyilatkozatot adott a PAP lengyel hírügynökség tudósítójának. Torres kijelentette, hogy kormánya hazafias, forradalmi jellegű és Bolívia a harmadik világ részének tekinti magát. A kormány a külpolitika önállósítására, a gazdasági függés megszüntetésére törekszik. Ez együttjár a belső gazdasági kérdések megoldásával. Gazdasági programját a kormány „fejlesztési stratégia’” elnevezésű dokumentuma tartalmazza. Torrez utalt arra, hogy kormánya máris reformokat hajtott végre a mezőgazdaságban, a közoktatásban és rövidesen hozzákezd az államapparátus átszervezéséséhez is. Egyidejűleg végre kell hajtanunk — jelentette ki — a politikai élet és az alkotmány mélyreható reformját is. Torrez megállapította, hogy kormánya munkások, a katonák, a parasztok és az értelmiség spontán támogatásával jutott hatalomra Kifejezte reményét, hogy a hadsereg megérti szerepét és most, a fasiszta csoport felszámolása után, megbízhatóan betölti a szociális átalakulások védőjének feladatát. A politikai pártokról szólva az elnök kijelentette, hogy azok a jövőben is kifejthetik tevékenységüket Chilei reakció Santiago de Chilében és az ország más városaiban aktív kormányellenes tevékenységet folytat egy jobboldali illegális szervezet, amely a legreakciósabb elemeket és a nagy monopóliumok képviselőit tömöríti. Mint a La Mación című lap közli, e szervezet tagjainak célja: feszült helyzetet teremteni, kormányellenes megmozdulásokat provokálni A lap szerint az összeesküvők rendszeresen összegyűlnek az egy volt miniszternek a lakásán és megvitatják terveiket Egyes jobboldali sajtóorgánumok anyagiakkal a provokátorok és összesküvők ügyét szolgálják. . IBBL Jsooá? 1L, Újabb Bahr—Kohl találkozó BONN: A bonni kormány tájékoztatási hivatala szerdán bejelentette, hogy pénteken, január 15-én folytatódik az NDK és az NSZK hivatalos eszmecseréje, az erről szóló kommüniké így hangzik: „Pénteken, január 15-én a harmadik megbeszélésre kerül sor Bonnban, Egon Bahr kancellári hivatali államtitkár és dr. Michael Kohl, NDK minisztertanácsi államtitkár között az 1970. október 29-én az NSZK és az NDK kormánya között létrejött megállapodás keretében”. A két megelőző találkozó színhelye Berlin volt. Bonni politikai megfigyelőket meglepte, hogy az új találkozóra már ezen a héten a négy nagyhatalom nagyköveteinek január 19-ére kitűzött értekezlete előtt kerül sor. NEW YORK: Kedden a rendőrség támadást intézett a Fekete Párducok elnevezésű haladó amerikai néger szervezet Winston Salem (Észak-Carolina) városában levő székháza ellen. A rendőrség tüzet nyitott a székházra, gránátokat és könnyfakasztó gázt használt A rendőrök behatoltak az épületbe és a házban tartózkodó két embert letartóztatták. PÁRIZS: Az AFP madridi tudósítója jelenti, hogy Madridban letartóztattak körülbelül 30 diákot, közöttük a diákmozgalom néhány vezetőjét. A letartóztatott diákok közül egyeseket a Carabamchel nevű hírhedt madridi börtönbe szállították. LONDON: Bahi Ladgham, a jordániai arab kézi békéltető bizottság elnöke szerdán ismét találkozott Husszein királlyal. A megbeszélést követően a volt tunéziai miniszterelnök nem volt hajlandó nyilatkozni a keddi és szerdai két megbeszélés eredményéről. Jordániai diplomáciai források egyébként közölték, hogy a király valószínűleg még egy-két napig a klinikán marad és csak a jövő hét elején utazik vissza Ammanba. BUKAREST: Ion Gheorghe Maurer, román miniszterelnök szerdán délben Bukarestben, a minisztertanács épületében fogadta Aldo Moro olasz külügyminisztert, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Bukarestben. Maurer és Moro szívélyes beszélgetést folytatott és mindketten elégedetten nyugtázták a román—olasz kapcsolatok kedvező fejlődését. BON: A bennni külügyminisztérium szerdán közölte, hogy az NSZK kormánya megadta az agrémentet Valentin Falinnak, mint a Szovjetunió új bonni nagykövetének. Falin Carapkin nagykövet utódja lesz. Az új nagykövet valószínűleg kora tavasszal foglalja el állomáshelyét. PHNOM PENH: Thomas Moorer tengernagy, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke kedden villámlátogatást tett Phnom Penhben, majd visszatért Saigonba. A kambodzsai fővárosban lengol miniszterelnökkel, Emory Swank amerikai nagykövettel, valamint a Khmer főhadiszállás vezetőivel tanácskozott a Phnom Penh-i rendszer katonai helyzetéről és az amerikai segélyről, végül pedig megtekintett egy kiképzőtábort. VARSÓ: Rudolf Kirchschlage? osztrák külügyminiszter szerdán délelőtt hivatalos lengyelországi látogatásra Varsóba érkezett. Stefan Jedrychowski meghívására megbeszéléseket folytat majd lengyel kollégájával és a lengyel politikai élet más vezető személyiségeivel a kétoldalú együttműködés fejlesztéséről és a nemzetközi helyzet, különösen az európai biztonság, valamint az összeurópai értekezlet problémáiról. SANTIAGO: Szerdán a chilei fővárosba érkezett a hat brazíliai politikai fogoly, akik két hónap óta a Rio de Janeiro-i chilei nagykövetségen éltek. A jelentés hozzáteszi, hogy a hat menekültnek semmi köze a Bucher svájci nagykövet kiszabadításáért cserébe követett 70 politikai fogolyhoz. GUATEMALA: A guatemalai hadsereg szerdai közleménye szerint január 7-én fegyveres tűzharcban elesett Marco Antonio Leoni, a guatemalai gerillamozgalom egyik vezéralakja. A részletekről nem adtak felvilágosítást Külföldi kaleidoszkóp Sc’irset Mo<s?l(Vl>a unfits Gerhard Schröder, a nyugatnémet parlament, a Bundestag külügyi bizottságának elnöke, az ellenzéki CDU egyik vezető politikusa szerdán reggel egyhetes látogatásra Moszkvába utazott. A szovjet—nyugatnémet szerződés aláírása óta ő az első ellenzéki politikus, aki a Szovjetunióba látogat. Bonnban arra számítanak, hogy Schrödert fogadni fogja Gromiko szovjet külügyminiszter is. Képünk az utazás előtt készült Scheer és Schröder megbeszélésekor. (Telefoto — AP — MTI — KS) Ina: K. $zmannov, az asszuáni gát szovjet leépítésvezetője A NÍLUSI ÓRIÁS A Nílus-parti erőmű, az asszuáni nagygát építkezési munkálatai befejeződtek és 15-én, pénteken kerül sor az egész komplexum ünnepélyes felavatására. Az ünnepségre Egyiptomba érkezett a Nyikolaj Podgorni) vezette szovjet pártés állami küldöttség. A munkálatok során 57 millió köbméter földet mozgattak meg és 1,3 millió köbméter vasbetont építettek be a gátba és tartozékaiba. A vízgyűjtő, a Győzelem nevet viselő hatalmas mesterséges tó befogadóképessége 164 köbkilométer. Ez a hatalmas létesítmény szabályozza a Nílust és 74 köbkilométer víz hasznosítását teszi lehetővé, (ebből 18 köbkilométer Szudánnak jut). A gátépítés eredményeként az Egyesült Arab Köztársaságban már 1964 óta ismeretlen fogalom az árvíz és aszály. Sok millió feddan földet tettek azóta öntözhetővé és körülbelül egymillió feddan földet az év minden szakában öntöznek. Ez azt jelenti, hogy ezekről a földekről évente több termést takarítanak be. A több mint kétmillió kilowattos asszuáni erőmű, bekapcsolódva az egységes energetikai rendszerbe, jelentősen emelte az ország energiaellátását. Nagyon érdekes a gátépítés története, 1898—1962-ben Asszuán környékén egy kisebb gát épült, amelyet a későbbiekben kétszer is bővítettek. Ezt követően megszületett Egyiptom és Szudán vízellátásának brit terve. Eszerint a Níluson és mellékfolyóin több vízgyűjtőt létesítettek volna az áradás szabályozására, a költséges telx. CSE, részben, került kivitelezésre, mégpedig úgy, hogy négy kisebb víztárolót létesítettek Szudánban, és egy tartalék tárolót a Viktória tavon. A teljes vízellátás problémáját azonban csak az 1952-es forradalom után oldották meg: október 8-án dekrétum jelent meg az asszuáni gát és egy 150 köbkilométeres víztároló építéséről. Befutották a nyugatnémet, francia és (másodszor) az angol tervpályázatait. A nemzetközi fejlesztési és újjáépítési bank 418 millió egyiptomi fontban állapította meg az összköltséget. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kezdetben 200 millió dolláros hitelt szavazott meg, természetesen számtalan kikötés mellett. 1955 szeptemberében megtörtént az első kapavágás. Ezután, előbb az amerikai, majd az angol kormány állt el a segélynyújtástól. Ezzel akartak nyomást gyakorolni az egyiptomi népre, hogy letérítsék a kiválasztott útról, ezzel akarták megakadályozni az ország gazdasági fejlődését. Egyiptom kormánya ekkor a Szovjetunióhoz fordult segítségért. 1958 októberében megállapodás született arról, hogy a Szovjetunió részt vesz az asszuáni gát építésében, műszaki segítséget nyújt rá. 1960 augusztusában aláírták a második megállapodásit a második részteg építéséről. A kivitelezéssel a GIDROPROJEKT szovjet vállalatot bízták meg, amely 1959-ben elkezdte a nagyszabású terv kidolgozását. A szovjet kivitelező — a költségek csökkentésére —• az erőmű és a gát szerkezetei tervezetében bizonyos módosításokat javasolt Az építtető fél és egy nemzetközi szakértő bizottság helyben hagyta a módosításokat, és a GIDROPROJEKT megkezdhette a munkát. A reakciós körök kételkedtek abban, hogy az EAK a Szovjetunió segítségével megbirkózik e nehéz feladattal. Az amerikai Times például azt bizonygatta, hogy az arabok és az oroszok lehetetlen dologra vállalkoztak. 1964 május 15-én elkészült a Nílus zárógátja. 1968 decemberében a gát elérte a tervezett magasságot. 1966 október 27-én indult az első turbina. Az utolsót, a 12. aggregátot 1970 júliusában helyezték üzembe. Minden berendezést és minden anyagot a szovjet ipar szállított. Szovjet mérnökök, technikusok és szakmunkások dolgoztak az építkezésen. Ugyanakkor az egykori fellahok is kitanulták az építői és szerelői szakmát, 18 000 egyiptomi munkás tanult meg 75 féle szakmát. 160 arab szakember tanult a Szovjetunióban. Ezek közül 50-et a villanytelepek üzemeltetésére képeztek «L Brandt nehéz éve Minden jel arra mutat, hogy Brandt kancellárnak és kormányának nehéz éve lesz. A kormány célkitűzései változatlanok. Wehner, a parlamenti csoport vezetője, a párt második embere derűlátóan nyilatkozott: azt mondotta, hogy „már az újév első három hónapjában” jelentős haladást lehet elérni a szovjet—NSZK és a lengyel—NSZK szerződések ratifikálásában. Wehner elismerte, hogy a kormány „nem kanyarodhat vissza az egyezmények aláírását megelőző időkhöz, mert ez katasztrofális lenne a nyugatnémet politika szempontjából”. Hogy Brandt környezetében valóban megvan a szándék az eddigi pozitívabb és egyben reálisabb külpolitikai irányvonal folytatására, jelzi az a döntés is, amelynek értelmében rövidesen megkezdik a Csehszlovákiával folytatandó tárgyalásokat. Ezeknek középpontjában a szégyenletes müncheni egyezmény „eleve érvénytelen voltának” elismerése áll. A Brandt-kormány — a jelek szerint — hajlandónak mutatkozik ennek elismerésére és így Prágában általában viszonylag könnyű tárgyalásokat várnak. A Brandt-kormány keleti politikájának fő problémája és egyben az ellenzék támadásának fő célpontja, Nyugat-Berlin kérdése. A kereszténydemokraták álláspontja ebben a kérdésben az, hogy mindenáron meg kell akadályozni a két német állam képviselőinek tárgyalását Nyugat-Berlin kérdésében, ebben az ügyben a négy nagyhatalomnak kell megegyeznie! A szovjet— NSZK és a lengyel—NSZK egyezmények ratifikálása csak a Nyugat-Berlin ügyében létrejött négyhatalmi megegyezés után következhet be. A kereszténydemokraták az enyhülés elleni hadjáratuk során még egy, önmagában is ellentmondásos követelést vetettek fel. Miközben hevesen harcolnak a két német állam képviselőinek közvetlen és alkotójellegű tanácskozásai ellen , Barzel, az ellenzék parlamenti frakciójának vezetője kijelentette: a ratifikálás „csak a két német állam közti kapcsolatok terén elért haladás” után következhet be. Ez más szóval azt jelenti hogy az ellenzék véleménye szerint zsaroló kampányt kellene indítani az NDK ellen izgyelésre politikai engedmények kierőszakolására és Nyugat-Berlin ügyével párhuzamosan ezt is a ratifikálás feltételéül kellene szabni! A Brandt-kormányt meglehetősen sebezhetővé teszi e támadásokkal szemben, hogy a belpolitikai nyomás alatt Scheer nyugatnémet külügyminiszter is arra az álláspontra helyezkedett: a szerződések ratifikálását a Nyugat-Berlini helyzet „kielégítő rendezésétől” kell függővé tenni. Azt mondotta: meg kell várni, míg a nagyhatalmak tárgyalásain kirajzolódik Nyugat-Berlin ügyében a megegyezés és ettől a ponttól kezdve „párhuzamosan megkezdődhetne” a tanácskozás az NDK és az NSZK között a Nyugat-Berlinbe vezető utak ellenőrzésének kérdéséről. Az ellenzék támadásaiból és a vezető kormánypolitikusok reagálásából azt a következtetést lehet levonni, hogy a kereszténydemokraták nyomása eredményesen lassítja a ratifikálás előrehaladását. Abban, hogy ez így történik, nyilvánvalóan szerepe van a CDU/CSU és az amerikai politika közötti együttműködésnek. Brandt hatalomra jutása után politikája fő vonalait nyilván magas szinten egyeztette Washingtonnal, hogy „hátát lefedezze”. Hivatalosan az Egyesült Államok mindmáig egyetértését is hangoztatta a szociáldemokrata kormány vonalával és nem támadta Brandt lépéseit. Ugyanakkor kerülő úton — olyan régi diplomaták, mint Ball volt külügyi államtitkár, vagy Acheson ex-külügyminiszter felhasználásával — már intéztek meglehetősen durva hangú rohamokat Brandt keleti politikája ellen. Egyre világosabb a szándék, hogy legalábbis lassítsák, fékezzék ennek a politikának a kibontakozását. Ez messzemenően megfelel a kereszténydemokrata ellenzék céljainak. Ezzel magyarázható, hogy Barrel oly hevesen sürgette Brandt és Scheer amerikai utazását. Nyilvánvalóan arra számít, hogy a közvetlen személyes nyomás politikai visszavonulásra vagy legalábbis fékezésre kényszeríti a kormányt , amit azután az ellenzék a maga céljaira kihasználhat A követelés eredményeként februárban Scheer, az év első felében pedig Brandt is Washingtonban készül.