Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-01 / 283. szám

MEDDIG? AZ EREDETI HATÁRIDŐ november 30. volt. Ek­korra kellett volna elkészülnie a kápolnai gabonatárolónak, hogy egyik legnagyobb nemzeti értékünknek, a bú­zának biztos fedelet nyújt­son. A tároló nem készült el november 30-ára. Százötven vagon búza áll kinn a sza­bad ég alatt fóliával leta­karva, s ilyen körülmények között a leggondosabb ke­zelés mellett is napról nap­ra veszít értékéből. Az olvasó most azt vár­ja, hogy az újságíró lépés­ről lépésre feltárja, nyilvá­nosságra hozza azokat a mulasztásokat, amelyeknek végeredményeként veszély­be került ekkora érték. Az újságíró azonban — elnézést kérve az olva­sótól — nem sorolja végig az építtető, a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat, és a kivite­lező, a Heves megyei Taná­csi Építőipari Vállalat egy­más elleni kifogásait. Az építők ugyanis jogosan hi­vatkoznak arra, hogy nem kapták meg időre az ígért elemeket, amelyre éppen a gabonaforgalmi vállalat tett ígéretet, az építtetők pedig jogosan hivatkoznak arra, hogy az ötezer tonnás csar­noktároló megépülése nép­­gazdasági érdek. Csakhogy a népgazdasági érdekre nem hivatkozni kellene, hanem kiszolgálni azt. Egyszóval, nem idézzük a leveleket, az átiratokat, mi­vel az olvasónak sajnos ezek már megszokott élmé­nyek. És az olvasónak elege van a határidő-módosítá­sokból, meg nem valósult beruházásokból, az áthúzó­dó beruházásokból, a csú­szó beruházásokból, abból, hogy az alvállalkozó a meg­ígért határidőre nem szállí­totta, hogy objektív akadá­lyok jöttek közbe, hogy nem szállított a külföldi partner, hogy nem gyártot­ták le időben, hogy pótló­lag majd elvégzik, hogy munkaerő-átcsoportosí­tást kellett végrehajtani, hogy más fontosabb nép­­gazdasági érdek miatt el kellett vezényelni, hogy le kellett vezényelni, hogy le kellett vonulni, hogy késett a tervdokumentáció. Meddig? MEDDIG JÁTSSZUNK A TŰZZEL? Mikor válik fel­nőtté minden egyes meg­rendelő, szállító, alvállal­kozó, építésvezető, tervező, beruházó, fővállalkozó, ki­vitelező? Mikor vesszük végre tudomásul, hogy ez az ország a miénk? És csak a mi gabonánk, kenyérnekva­­lónk, mindennapi kenye­rünk, a szó legszorosabb és jelképi értelmében is mállik szét, foszlik semmi­vé a szabad ég alatt, mert nem tudjuk megóvni azt, amit az idén nyáron is olyan keservesen és olyan fenségesen gyönyörű szor­galommal mentettük, víz­ben álló táblákról éjszakát, hajnalt, erőt, fáradságot nem kímélve. Meddig tékozoljuk, paza­roljuk, herdáljuk saját va­gyonunkat? Igen, csakis a többes szám első személy — a mi — itt a helyénvaló szóhasználat. Mert a mi gyerekeink nem tudnak beköltözni abba az óvodába, amit nem tudnak átadni, s a mi gyerekeink nem tudnak tanulni abban az iskolában, amibe sajnos nem tudták beszerelni a fűtést, mert a kazánok ... a mi lakásunkba nem tu­dunk beköltözni, mert... a mi kosarunkba nem kerül az az áru, amelyet nem tu­dunk megvásárolni, mert az üzemet, ahol gyártották volna, nem tudták határ­időre átadni, mivel... Meddig bírjuk el hanyag, szinte dzsentriesen, bűnös eleganciával magunktól el­taszított, milliárdos értéke­ink vesződéseit? Meddig tűri a szocialista gazdaság, s annak fedélzetén a szocia­lista erkölcs a lassan társa­dalmi gyakorlattá váló fe­lelőtlenséget? Mikor mond­juk ki, hogy elég volt? Örvendetes, hogy egyre többen tanúsítanak komoly s valóban mély érdeklődést a népgazdaság egyensúlyi helyzete iránt, hogy figye­lemmel kíséri a lakosság, az ország gazdasági arculatá­nak alakulását, és azoknak a tábora is növekszik, akik tisztában vannak előttünk tornyosuló gondjainkkal, s hogy ezeket leküzdve kívá­nunk jobban élni. MIKOR ÉRIK EZ AZ ÉR­DEKLŐDÉS olyan gyü­mölccsé, mikor teremt olyan belső tartást, amely nem tűri el tovább, hogy kérdőjel kerüljön önnön célkitűzéseink után? Szigethy András Új termékek a MEZŐGÉP-től 1979-től kezdődően közösen kifejlesztett új termékek gyártását kezdik meg a Szol­noki Mezőgép Vállalatnál, annak Heves megyében levő gyáregységénél, az NDK leg­nagyobb mezőgépgyártó kombinátjával, a 65 ezer munkást foglalkoztató Fortschritt céggel folytatott kooperáció keretében. Az idei export értéke meg­haladja a 200 millió forintot. Az új megállapodás értel­mében a jövő évben Szol­nokról a már hagyományos kukoricabetakarító adapte­reken kívül silózó és nagy­teljesítményű rendfelszedő gépek részegységeit is szál­lítják az NDK-beli cég ál­tal megrendelt mennyiség­ben. (MTI) ' Éjjel, nappal ügyelet Kicsi ember, erős hang. És hozzá indulat, ami nem en­gedi pihenni, nem hagyja tétlenkedni, ha tenni kell a közért. Elsősorban emiatt kedvelik a hatvani tanács 58-as válaszókerületében, a Teleki utca környékén, s ennek tudható, hogy a taná­csok megalakulása óta mind­annyiszor újra őt küldték a lakók a város kis parlament­jébe. Egyébként Kangó Já­nosnak hívják, valamikor masinisztaként kezdte, ké­sőbb Diesel-mozdonnyal járt Pest és Kanizsa közt, s csak orvosi tanácsra mondott le a mindennapok terhes mun­kájáról. Persze, ha mozgalmi ügyekről van szó, ma sincs háttérben. Legfeljebb a vas­útnál viselt alapszervezeti titkárságot engedte át a fiá­nak. Ellátja tanácstagi tisz­tét. Üléseken érvel, válasz­tóinak ügyében kopogtat aj­tóról ajtóra. Illetve amíg érdemben nincs intézkedés. o­o­o­o — Legutóbb gömbakáco­kért instanciáztam a kerté­szetnél, mert a szomszédos utcákban néhányan fásítani akarnak, s itt az ideje. Saj­nos, üres kézzel jöttem meg. Ilyen is akad az ember éle­tében. De ez csak addig baj, amíg belenyugszik ! Rövide­sen újra próbálkozom hát, mert az jár folyton az eszembe, hogy egymás után kétszer volt Hatvan a me­gye legszebb, legtisztább, legvirágosabb városa, s ha most ülünk csak a babéro­kon, lemondhatunk a millió forintról, ami a harmadik győzelemmel jár. Márpedig ezt a pénzt ugyancsak hasz­nosítani tudnánk valamelyik kerületben. A járdák példá­ul nem mindenütt olyan di­cséretesek, mint a belváros­ban. Itt a verandán, a nyil­vános telefon is úgy fészkelt meg négy esztendeje, hogy hónapokig koptattam a cipő­talpat utána. Kell és kell. Új-Hatvan messzire esik kórháztól, tűzoltóságtól, rendőrségtől, mi van, ha ránk tör a hirtelen szükség? Aztán megkaptuk, s most tartjuk a családdal a szolgá­latot. Miért, mennyiért? Kö­telességtudatból, a közért. Gyakorta meg sem köszönik a telefonálgatók, csak le­szúrják a forintot. Kész. El van intézve. Pedig ... o­o­o­o Igen. Az a pedig, aminek a folytatását lenyelte Langó János Az mond nagyon so­kat. Citromos tea, bundás­­kenyér mellett idézzük az egykori masiniszta élménye­it, miközben felesége a tisz­­taszobában tesz-vesz.­­ Tegnap éjjel tizenegy­kor például fölcsönget ben­nünket egy férfi a szomszéd­ból, jaj, hívjuk gyorsan az orvost, felesége vajúdik. Mondom, nem doktor kell oda, hanem mentő. S már csöngettem, és hívtam saját szakállamra, saját felelőssé­gemre az autót. De mennyire igazam lett! Alig értek be vele, indult a szülés. Haj­nalban csöngetés. Újra az éjszakai látogató. Hadd tele­fonáljon már! Gyötri a kí­váncsiság, hogy fia vagy lá­nya van. Először pipa lettem, majdnem orrára csuktam az ajtót, hiszen ha annyira ki­váncsi, igazán besétálhat a kórházig, de aztán föltámadt, bennem a jólélek, gyere, ko­ma, telefonálj csak. Ilyenkor lőttek az éjszakának. 0­000 Négy esztendő alatt na­gyon sokszor lőttek s a leg­különbözőbb okok miatt,­­egalább négyezer telefoná­lást tart nyilván Langó Já­nos, s ahogyan mondja, ezek közül legalább ötszáz éjsza­kai hívás. Egy nagyteleki kertészgyerek biciklivel be­tonoszlopnak szaladt. Két ut­­cával odébb férj és feleség esett egymásnak bottal, kés­sel. Tolvaj járt Miska sógo­rék tyúkóljában, a kutya ug­rasztotta meg. Aztán a nap­pali vendégek! Milyen jó például, hogy nem kell po­tyára elbiciklizni gázpalac­kért, a cseretelepre. Milyen jó amikor munkahelyére teleg­­rafálhat innen az apci Qua­­litás esztergályosa, hogy be­teglistára került, ne számít­sanak rá. Milyen jó, ha adó­ügyben vagy bármi felvilá­gosításért nem kell az új­ hat­vani polgárnak bebattyonnia a tanácsházára, mert tár­csázhat Langóéktól, a 19-37- ről amit tábla is hirdet az eresz alatt, a ház utcai frontján. Hirdeti! Reggel nyolctól délután ötig bármi­nő ügyben, utána azonban csak sürgős, veszélyes ese­tekben. Ami rossz: ez utób­bit gyakorta nem veszik fi­gyelembe a környékbeliek. Holott aki szolgál nekik, szí­vességből, emberbaráti buz­­gásból teszi. o­o­o­o Fölöttünk vaddisznóagy,ar, szépen adjusztálva.­­A jószág csaknem két mázsát nyo­mott. A boldogabb évekből való, amikor Langó János jobban bírta a strapát. Mel­lette érem, színes szalaggal. — Dobogós voltam nem­rég. Harmadik a lőrinci ta­von. Merthogy most már in­kább csak horgászom szabad időmben — tolja hátra fején az öreg svájcisapkát Langó János. Majd könyökével le­törli a port egy díszes ok­levél üvegjéről. — Országos második hely, fűtőként, Beb­­rits miniszter írta alá, kuk­­sizzák csak. Mennyin múlott az elsőség? Harminc kilón. Ennyi szénnel használtam fel többet az elsőnél Hatvan é­s Salgótarján közt, azonos terhelés mellett. Szóval az öreg Lángot nehéz volt le­gyűrni. S most is nehéz. Nem árt, ha mindazok tud­ják, akikhez ezután megyek. Az­­ itteniek jobb közérzete, zavartalanabb élete végett. Mint eddig. Mint lassan harminc esztendeje ! Tanácsüléseken majdnem szomszédok vagyunk. Tv­­ [UNK] sírom, Langó János a­­szél a levegőbe. Moldva­ Győző (Fotó: Szabó Sándor) Fejlődik a lakásgyártás Nagy jövője van az alagútzsalunak Lesz-e házgyár Hatvanban ? Beszélgetés dr. Szabó János építésügyi államtitkárral Egy­m­i­l­li­ó-kétszázezer la­kás, a második 15 éves la­kásfejlesztési program ke­retében — 1976 és 1990 kö­zött — ennyi új hajlék épül. Óriási mennyiség, a meglévő lakásállománynak hozzáve­tőleg egyharmada. Nem túl­zás feltételezni-kijelenteni — hiszen ez történt 1960 és 1975 között is —, gyökeresen megújul, korszerűbbé válik településeink, kisebb és na­gyobb városaink arculata. Ám e változás mégis kü­lönbözik a korábbi másfél évtizedben végbementtől. Részint, mert tovább gyorsul az urbanizálódás folyamata — nagyközségek válnak vá­rossá, kisközségek városiassá —, és meghatározóbbá lesz­nek a modern építési eljá­rások. Mind kevesebb ház falait emelik téglából, foly­tatja térhódítását a beton, tervidőszakról tervidőszakra több új otthon elemei ké­szülnek házgyárban. Mind­erről az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium­ban dr. Szabó János állam­titkárral beszélgetünk. Nyi­latkozatának­­ időszerűségét az MSZMP Központi Bizott­ságának az építő- és építő­anyag-ipar helyzetével, to­vábbfejlesztésével foglalkozó októberi határozata adja, amely egyebek mellett rög­zíti: „az új lakások kéthar­madát korszerű technológiá­val, több szintes kivitelben, nagyobbrészt lakótelepeken kell megvalósítani”.­­ Az 1,2 millió évi átlag­ban 80 ezer új lakást jelent — mondja dr. Szabó János. — Ennek kétharmada 53 ezer. Ha tekintetbe vesszük azt is, hogy a lakások átla­gos alapterülete a mostani 53-ról 56 négyzetméterre nö­vekszi­k a hatodik ötéves terv időszakában, akkor ki­tűnik: évente a jelenleginél mintegy 160 ezer négyzet­­méterrel több, korszerű technológiával épülő lakást kell átadni. Mindehhez to­vábbi műszaki fejlesztésekre van szükség, a tíz házgyár­ból álló országos hálózat ugyanis évi mintegy 30 ezer otthon elemeit adja Igaz, ma sem a házgyárak a kor­szerű lakásépítés kizáróla­gos bázisai. Hat panelüzem is működik Dunaújvárosban, Szolnokon és másutt; bevál­tak az alagútzsaluk — Zala­egerszegen,­­valamint Heves megyében még sokáig e módszerrel építkeznek —, s megjelent immár az angol Wimpey-cégtől vásárolt No- Fines „egyszemcsés öntött­betonos” technológia is. Ez utóbbinak a társasházak te­tő alá hozásánál lehet nagy szerepe; egyelőre szövetke­zetek alkalmazzák, Keszthe­lyen és Bonyhádon épült jó néhány ilyen lakás.­­ Valamennyi­ eljárás kö­zül a házgyári a leginkább iparosított, mind a gyár­ban, mind az építkezések helyszínén ez igényli a legkevesebb élőmunkát. Tekintettel a népgazdaság teherbíró képességére, mi­ként fejlődik tovább e há­lózat? A meglevő gyárak panelgyártó kapacitását növelik-e, vagy új gyárak létesülnek-e a következő ötéves tervidőszakokban? — A Központi Bizottság határozata azt is előírja: „a lakásépítés iparosítása össz­pontosuljon a házgyárak fo­lyamatos korszerűsítésére”. Bár nem öreg üzemek — a legkorosabb is tizenkét esz­tendős csupán —, kétségkí­vül érettek a korszerűsítés­re. A korszerűsítés pedig együtt jár az intenzifikálás­­sal: a panelgyártás még ke­vesebb élőmunkát fog igé­nyelni. Az arányokat érzé­kelteti a fővárosi helyzet. Budapest négy házgyára összesen 13,5 ezer lakás ele­meinek kiadására képes évente, ám a következő tervidőszakokban ez már ke­vés lesz. A gyárak kapacitá­sát oly módon kell növelni, hogy a hatodik ötéves terv­ben esztendőnként mintegy 16 ezer, a hetedikben — 1986 és 1990 között — vi­szont már 17,5 ezer otthon összeszerelését tegyék lehe­tővé. A legidősebb házgyár, a budapesti I-es már telje­sen megújult, s a technikai fejlesztésen túl a kibocsátó­képessége megkétszereződött. Az igényeknek és a lehető­ségeknek megfelelően kerül sor a többi üzem rekonst­rukciójára is. Országossá terebélyesítve a helyzetképet: a négy bu­dapesti és a többi hat vá­rosban levő gyár­i üzem­be helyezésük sorrendjében: a győri, a miskolci, a debre­ceni, a szegedi, a veszprémi és a kecskeméti — most évente együttesen 31 ezer lakás paneljait készíti el. A tervek szerint 1981 és 1985 között már 36 ezer, a hete­dik ötéves terv időszakában pedig 44 ezer lesz az eszten­­dőnk­énti átlag. Mindehhez elsődlegesen a belső tartalé­kokat kell feltárni­-hasznosí­­tani, s a gyártás egész folya­matát hatékonyabbá, a ma­gasabb igényeknek megfele­lőbbé — rendszerelvűvé — tenni. Ám az intenzifikálás csupán a járható utak egyi­ke; emellett foglalkozunk egy dél-dunántúli — pécsi — házgyár létesítésével, er­re a hatodik ötéves tervben kerülhet sor. Távolabbi, de még a 15 éves fejlesztési program részét képező el­képzelés: vizsgáljuk, men­­nyire szükséges Hatvan tér­ségébe is házgyárat telepí­teni. — /y 7 ■' 'n- olrén­f r> ■_> y ""••* 1"1r»e alf ítócérn 1*1 'löm­unka? — Feltétlenül csökkennie kell... noha mindezt múlt időben is mondhatnánk. Már hat éve célul tűztük, hogy egy 53 négyzetméteres ház­gyári lakás 800 óra alatt ké­szüljön el, ezzel szemben 960—1200 óránál tartunk. A műszaki fejlesztések, az új eljárások sokat lendíthetnek ugyan, de meghatározó a gyárak ösztönzőbb gazdasági érdekeltsége is. Törekedni kell a több műszakos kihasz­nálásukra, a magasabb szer­vezettségre, a fegyelmezet­tebb munkára. Műszaki előrelépést jelent az is, hogy a házgyárak job­ban támaszkodnak majd az ipari háttérre, s más válla­latok termékeit is felhasz­nálják. Például a győri ház­gyár — amelynek éves ka­pacitása 5120-ra növekszik — felhasználja a Nyugat­magyarországi Fagazdasági Kombinát szombathelyi üze­mének könnyű térelemeit. E Betonyp nevű fürdőszoba­elemek a svájci DURISOL- cég licence alapján készül­nek, s könnyebbek a vasbe­tonból gyártottaknál. Ter­mészetesen nemcsak a ház­gyárak használhatják; ilyen térelemeket kapnak a ka­posváriak is. A méretre sza­bott elemekbe — figyelmet érdemlő kooperáció! — ők helyezik bele a Csőszerelő­­ipari Vállalat nagy sorozat­ban gyártott épületgépészeti elemeit. — A Somogy megyei Ál­lami Építőipari Vállalat­nak panelüzeme van. Mi lesz ennek, és a többi po­­ligonüzemnek a sorsa? — A kaposvári üzem la­­­káspanelgyártásának jövője a dél-dunámtúIi házgyár függvénye. Ma hat panel­üzem működik, s együttesen mintegy ötezer lakás ele­meit készítik. A lakásépítés­­nél fölössé váló üzemek mást fognak gyártani, ame­lyekre viszont hosszabb tá­von is szükség van, azok fejlesztésében meg ke­ll kö­zelíteni a házgyári színvona­lat. Változatlanul nagy a jö­vőjük az alagútzsaluknak, amelyek megfelelő technikai fejlesztés és optimális soro­zatnagyság esetén a jelenle­­ginél is gazdaságosabban vállalhatnak részt a lakás­építésből. Egy készlettel évente 250—300 otthon épül­het, de mert ehhez háttérre — darura, betongyárra be­tons­zivattyúra, s egyéb esz­közökre — is szükség van, működésük csak akkor ren­tábilis, ha egy-egy vállalat­­nak-szövetkezetnek négy-öt készlete van. Ez természete­sen feltételezi azt is, hogy egyidejűleg több helyen építkezzenek. Hatásfokuk előre gyártott térelemekkel és egyéb módon ugyancsak fokozható. Távozóban van — noha korántsem gyors e tá­vozás — a blokkos építési mód, de amíg építünk blok­kal, addig folyamatosan kor­szerűsítjük ezt az eljárást is. Soros feladat a külső szige­telés javítása és a belső va­kolat elhagyása. A főváros­ban a Centenárium-lakóte­lepen már ki is próbálták azt a gipszkartonos belső burkoló- és válaszfalrend­­szert, amely amellett, hogy jobban szigetel, mintegy 200 óra él­őm­u­n­ka - m­egtakarítás­t is lehetővé tesz. — Kiemelt kormányprog­ram a könnyűszerkezetes építés. A székesfehérvári­ak által honosított GLASP- rendszer immár csatát nyert: a könnyűszerkeze­tes iskolák Fejér megye határán túl is megjelen­tek. A könnyűszerkezetek a hatodik ötéves tervben miként segítik a lakásépí­tést? — A már említett módon: iskolákat, óvodákat, bölcső­déket­ szerelünk össze. Ám a Tervezésfejlesztési és Típus­­tervező Intézet szakemberei már megkezdték a rendszer továbbfejlesztését , kereske­delmi és vendéglátóipari lé­tesítményekhez is alkalmas­sá teszik. A könnyűszerke­zetek még a lakóházakon is megjelennek, például Zala­egerszegen, homlokzati elem­ként, az alagútzsalus építés­sel kombinálva — fejezte be a kérdésekre adott válaszát dr. Szabó János államtitkárj Földes Tam­ás

Next