Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

Zrínyi Miklós emlékezete A feh­ér dámszarvas NTS­VE MELLÉ az utókor­okkal illesztette ezeket a jelzőket: költő, hadvezér és politikus. Irodalmi alkotásai, elsősorban a Szigeti vesze­delem a magyar múlt szá­mottevő értékei. A törökel­lenes harcokban bátor és le­leményes katonaként vett részt. Államférfiként az or­szág gondjait vette vállára. Egy nehéz, bonyolult kor­szak összetett, sokarcú egyé­nisége volt. A magyar késő­reneszánsz talán utolsó nagy alakja. Gondoljuk el, amikor háromszázhatvan évvel ez­előtt megszületik — 1620. május 1-én, már csaknem egy százada a török az úr az ország nagy részén. A Felvidék és Nyugat-Dunántúl Habsburg fennhatóság alatt áll. A töröknek adózó Er­dély pénzért váltja meg vi­szonylagos önállóságát. A Zrínyi családban nagy ha­gyománya él a műveltség­nek, a közéleti gondolkodás­nak, a törökellenes harcnak. A fiatal Zrínyi­­ Miklós Szi­getvár 1566-os hősi vámvé­delméről talán olyan öre­gektől hallott mesélni, akik tizennyolc-húsz éves fejjel az ostrom szemtanúi voltak. Ha várat épített, falakat erősített, ha lesvetésre in­dult vagy rajtaütött a mar­­talóc törökön, birtokait és az országot egyszerre védte. Ha kereskedőkkel tárgyalt, ha pénz gyűjtött, ez a pénz saját Csáktornyai várának és a hazának, az erejét egyszer­re növelte. Családi és ma­gánemberi érdekeit mindig összekapcsolta a nemzeti, közösségi célokkal. A Mura­közt soha nem tudta a tö­rök elfoglalni. Zrínyi viszont fölégette az eszéki ha­di h­i­dat, s elvágta a török fő utánpótlási vonalát. Fölépí­tette a Dráva és a Mura réz­­s lefolyása közelében Új-Zrí­­nyi várát. S megkísérelte Ka­nizsa visszavételét is a tö­röktől. Gondolkodása, problémaér­zékenysége messze túlterjedt birtokai határán. A I­­abs­­burg-uralkodóval és­ az er­délyi fejedelemmel levele­zett. A nemzeti hadsereg megszervezésén töprengett. Képességei alkalmassá tették volna, hogy nemcsak egy megyényi terület, de az or­szág gazdája, is legyen. KEVÉS VOLNA AZON­­­­BAN Zrínyiben csak a kiváló katonát és a­ messzire tekintő politikust látni. Valójában a körülmények rótták rá ezt a szerepet. Ha rajta áll, nem kardot, hanem egész életé­ben talán­ könyveket forgat. Tizenhat éves korában I­táliá­­ba utazik, ma úgy monda­nék: féléves olaszországi ta­nulmányutat tesz. Itáliai kapcsolatait később is meg­őrzi, s amit Rómában és Velencében látott, az épü­letek, a festmények szépsé­ge később is mértéket je­lentett számára. Kedveli a zenét, a virágokat, szeret va­dászni, képeket, érmeket gyűjt. A kard nemcsak az emberi élet kioltására alkal­mas fegyver, a számára, ha­nem szépmívű ötvösmunka is, dísz, művészi érték. Könyvtára még a nyugati utazóban is ámulatot ébreszt: kora tudományossága min­den fontosabb művét meg­szerezte. Számos idegen nyel­ven olvas és levelez. Érzéke volt a nyelv, a stílus finom­ságaira,­­ a gondolat árnyalt és művészi kifejezésére. Va­lami jelképest kell látni ab­ban, hogy mikor a körülmé­nyek szorongató hatására végérvényesen búcsút mond a költészetnek, ezt a búcsú­­zást is versben teszi: „Nem iram pennával, / Fekete lén­iával, / De szablyám ét­vel, / Ellenség vérivel, / Az én örök híremet.” ■ Fölösleges azon tűnődni s találgatni, hogy megsebesí­tett vadkan vagy bécsi or­gyilkos oltotta ki életét. Zrí­nyi élete úgy ért véget, mint a görög sorstragédiák.­ Ha­­­­lála szükségszerű és tragikus halál volt. Mindössze negy­vennégy évet élt. Útját tra­gédiák kísérték végig. Még kisgyerek korában elvesztet­te szüleit. Meghalt első fe­lesége, eltemette két gyere­két. Kanizsa alól elparan­csolta a császár. Új-Zrínyi­­várát lerombolta a török. A magyarországi hadak fővezé­révé nem őt, hanem Monte­­cuccolit nevezték ki. A szent­gotthárdi csatát — ilyen még nem volt a történelem­ben — olyan békekötés kö­veti, amely a vesztes török­nek kedvező. Barátaiban, iro­dalmi terveiben, politikai ál­maiban csalódnia kellett... Szövetségesei cserbenhagy­ták. A nádorságra hiába pá­lyázott. A bécsi haditanács­ban megrágalmazták... 1664 után élete folytathatatlanná vált. El se tudjuk képzelni, mit tehetett volna a szé­gyenletes vasvári békekötés után. Talán ugyanarra az út­ra sodródik, mint öccse, Pé­ter? A kursaneci erdő avar­ján a korszak legkiválóbb magyarjának élete tragikus szükségszerűséggel ért véget. ZRÍNYI MIKLÓS TUDTA, hogy nem lehet eszmények nélkül élni. Ezért állította a maga kora elé a csaknem száz esztendővel korábban történt eseményt, Szigetvár hősi védelmét. Zrínyi Mik­lós maga is példaember volt. Neve a magyarság ön­becsülésének, szabadságvá­gyának, az egyéni és a kö­zösségi helytállásnak, a tör­ténelem előtti felelősségének ma is vonzó példája. Tüskés Tibor , Törőesik Miklós > nnmuHitinimHiuiiiiiiHiiiiiuiinuKiiitimmimuniiHn bsbbbb*! UMumumittuiiitHiiiBfiiHnniitimmmniiHmtniiiiiiMi #nMftBIiSSS8ÍS*ÍIÍSSfSÍMÍ*fíStS»í«*S«St Sulyok CiabweSa fajta ««miAiwtammgnutMMMiiMigtftwwiwMMtgMiitimnmManmmHiw Mai türkmén elbeszélők Türkmének... Egy nép, amelynek fele él csak hazájában, másik fele, mintegy milliónyian szétszórva a forrongó Dél­­nyugat-Ázsia országaiban. Erről a népről kaptunk most tu­dósítást. A Modern könyvtár négyszázadik köteteként tizen­egy mai türkmén elbeszélő tizennégy elbeszélését jelentette meg az Európa Könyvkiadó, A fehér dámszarvas címmel. Rosszul indul a könyv. Az alfabetikus szerkesztési elv nem szerencsés. Nem segít, inkább riaszt az első néhány novella. Hiába érezzük az elbeszélésekben a gazdag élményanyagot, túl direktnek látszanak a megoldások, és nehézkesnek tűnik a fordítás. A hihetetlenségig fokozódik, a szenvedés halmo­zása, és csináltnak hat az emlékezés-technika alkalmazása (Az öregember, Darvak.) Aztán fokozatosan javul a kép. Igazi arcok, igazi sor­sok jelennek meg,­­sokszínű emberi élet képe rajzolódik ki a lapokon. Elhallgatott hőstettek, eltitkolt szenvedések, a test és a lélek megpróbáltatásai, a hagyomány konok őrzése, lázadás a hagyomány ellen.. ., s közben a mindennapokban kivirágzó egyszerű élet. A legszebb, mert a legteljesebb — a kötet legidősebb szerzőjének, az 55 éves Nariman Dzsumajev: A csöndes meny című elbeszélés. Ellentétes világok között folyik itt a harc. Az ősök árnyaira ügyelő öregek, a hagyo­mányok tisztelete, konokság, büszkeség és patriarchális gőg az egyik oldalon. Csendes, tisztelettudó, de kitartó és ered­ményes lázadás a másikon. A kettő között — a szülők és a repülőgépről álmodozó feleség között — őrlődik a férfi, aki végül maga dobja a tűzbe a régi élet szimbólumává növesz­tett jasmakot és borukat, a nőket megalázó, arcukat eltakaró leletet. Egyetlen elbeszélésben egy nép hétköznapi, minden­napi élete, ez az író, akár a kötet többi szerzője nem enged a nagy csábításnak. Nem viszi el a nyersanyaga a folklór és a legendák világába. Mégis mintha a mi világunkba is betörő és­ mérgezően ható modern problémák nem érintenék ezt a világot. A fel­szín látszata azonban csalóka. A háború megpróbáltatásai például szívszorító tragédiákban csapódnak le a fronttól tá­voli vidékekre. Aradzsan Tagan: Ha vége lesz a háborúnak című novellájában az egyetlen, fiát elveszítő Mamut- anya hite és hitének elveszítése fájdalmasabb, mint az igazi vesz­teség. Mai probléma tűnik elénk Hodzsanepesz Meljajev elbe­szélésében is: a hivalkodással, felületességgel szemben, a lát­szat helyett az igazi emberi kapcsolat,­ az emberhez méltó, érzések és tettek kellenek. Egy nép szellemisége, múltja, jelene és jövője szövi át a novellát és ragyog egyetlen mon­datában egyaránt: „Az apák nem halnak meg, ha a fiúk emlékeznek rájuk”. Ismeretlen világ, ismeretlen nyelv. Nem lehetett kön­­­­nyű dolguk a fordítóknak: az orosz nyelv közvetítésével, sokszor nyersfordítás alapján dolgozva sok eredeti szépség elveszhetett a művekből. Ez azonban nem mentheti és nem magyarázhatja azt a néhány stílustalanságot, naiv megol­­­dást, amely egy-egy jól formált novellát is elcsúfít, s főleg nem lehet mentség a művészileg éretlen nyelvezetre, am­ely­­ a kötet elején két-három elbeszélést gyengévé, a kötet má­sodik felében középszerűvé tesz. A legérettebbnek Váradi László és Katona Erzsébet munkája tűnik, ezért nem vétet­­­­len, hogy az­ általuk fordított egy-egy novellát azok között kellett emlegetnünk, amelyek a legmaradandóbb élményt jelentik. (­Európa Könyvkiadó, 1981­.) Egy nőismerősöm, G. M. esz­­t­­endőkön át albérleti szobá­­k­ban lakott. De egyiket a másikkal­­ cserélte fel, úgyszólván hónapról 1 hónapra. Mert akármilyen tűrhető­­­­nek mutatkozott valamely szoba,­­ amikor kivette, beköltözés után ha­jl­marosan kiderült, hogy nem lehet­­ benne megmaradni. A bérbeadók­­ nem kímélték albérlőjüket, zajong­­­tak, veszekedtek, ajtókat csapkod­­­­­tak éjjel-nappal, harsogtatták a­­ förtelmes rádiót, fullasztó zeneára­­s dalával, és szörnyű ideológiájával. S cselédjük lopta a szenet, nem ta­­­­­karított rendesen, szóval végelát­­­­hatatlan volt a bajok sora.­­ G. M. már iszonyodott az albér­­­­leti szobáktól, kétségbeesve mon­­­dott­ fel ott, ahol éppen gyötrődnie­­ kellett, s már-már nem volt lelki­­­ ereje, hogy új szobát keressen. Al­­i bérleti szobáknak még a keresése­­ is kín a mai Budapesten. Remény­­i télen piszkot és bűzt kell végigjár­­­­nia a keresőnek napokon át, vas­­, villa tekintetek fogadják, kikérde­­­­zik, sőt keresztkérdések alá fogják. 5 Férfi-e, nő-e, akinek a szoba kell, 2 zsidó-e, nem-e, van-e vagyona, jö­­­vedelm­e, mikor fekszik, mikor kel, 2 sokat tartózkodik-e a szobában. ■ Különösen, ha nő, jár-e hozzá va­­­­laki, mert ők, a háziak, erkölcs­­­­telenséget nem tűrnek. Máshol­ : van-e barátja, mert ha nincs, ak­­­­kor nem kiadó a szoba, miből fi­­­­zetné egy nő a szobabért? S G. M. engem kért meg, hogy IS keressek neki szobát. Mindegy, bármilyen a szoba, csak tiszta le­gyen és békességes. Én talán ügye­sebb leszek, mint ő, velem talán másképpen tárgyalnak, mint egy nővel, talán több lesz a szerencsém is. H­áromnapi járkál­ás után ta­láltam G. M. számára az­­­ Eötvös utcában egy szobát. Egy­­­ megviselt arcú, öreg özvegy asszony­­ volt a kiadó. Az utca rendes, a­­ ház tiszta, a szoba is mutatott va­­­­aam­it,­­ az özvegyasszony sem mu­tatott semmi rosszat, kivettem a szobát. G. M. a következő hónap elsején beköltözött új lakásába, de még aznap kiderült, hogy a szoba használhatatlan. A kisebb baj az volt — ki gondol ilyesmire! —, hogy a házban, közvetlenül a G. M. földszinti szobája alatt, egy la­katosműhely volt. A műhelyben reggeltől estig vasat kalapáltak. Ez maga már majdnem rádió, legfel­jebb annyiban elviselhetőbb, hogy a kalapácsolásnak nincs világszem­léleti tartalma, a lakatossegédek nem kommentálják a világesemé­nyeket. A kalapácsolás azonban semmi sem volt ahhoz a sivalko­­dáshoz képest, mellyel a háziak reggel és este tépték, marták egy­mást. Volt ugyanis az özvegyas­­­szonynak két felnőtt lánya. Ezek a kisasszonyok ugyan munkába jártak, de amikor otthon tartózkod­tak, szüntelenül veszekedtek egy­más közt is, de főleg az anyjukkal. Az­ első este mindenesetre vesze­kedtek, és hogy szüntelenül vesze­kedtek, ez később vált bizonyossá. Visítoztak, rikácsoltak, sírtak, át­­kozódtak, gyilkossággal és öngyil­kossággal fenyegetőztek. A cselé­det is szidták az is jajveszékek­, a hangorgián nemigen lehetett el­igazodni. Hiszen ez érdekesnek elég érdekes volt, de elviselhetetlennek látszott. G. M.-et naponta meglátogattam. Panaszkodott. Én vigasztaltam. Már csak három hét — mondtam például. Meg, hogy nincs ez min­denütt így. Legfeljebb majd job­ban körülnézünk, óvatosabbak le­szünk, amikor új szobát keresünk. Látogatásaim alatt különben, dél­utáni időben, a kisasszonyok nem voltak otthon, s az öregasszonnyal magával ilyenkor nem akadt baj. A­z első héten egyszer-egyszer láttam a két kisasszonyt. Csöngetésem­­re egy alkalommal­ a nagyobbik nyitott ajtót. Bronzvö­­rös hajú, sovány nő volt, csontos orral, sápadt, szeplős arccal. Söté­ten nézett rám és a köszönésemet nem viszonozta. Máskor csaknem mindig a kis cselédlány jött ajtót nyitni. Soha­sem vettem szemügyre a lányt, s csak úgy félszemmel észleltem, hogy egészen fiatal, csaknem gye­rek, elég csinos és szőke. Egyszer nem volt otthon G. M. ezt­ közölte velem a kis cseléd, s akkor hal­lottam, hogy alföldi kiejtéssel, ő­­vel beszél. Más alkalommal, amikor megint ajtót nyitott a kis cseléd, ráesett a tekintetem, s néhány pillanatra rajta tapadt. Csinos volt, szőke volt, megint egészen gyermekded, de az arca dúlt és a tekintete szin­te részegül riadt. Ekkor arra is ráeszméltem, mintegy retrospekti­ve, ahogy olyan szépen mondják, hogy a lány mindig ilyen. G. M. előtt szóba hoztam a lányt. Olyan furcsa, mi lehet ve­le? Ó, hogy mi? Hát igazán ször­nyű. Ennek a kislánynak olyan rossz dolga van, mint egy kutyá­nak. Nem alszik ez semmit. A két házilány késő este jár haza. Az egyik tizenegy tájban, a másik éj­fél után, néha egy órakor, sőt fél kettőkor. A kis cselédnek kell szá­mukra ajtót nyitni. Különben is fönn kell maradnia, mert apró szolgálatokra a hazaérkezésük után is igénybe veszik. Persze, ilyenkor ajtócsapkodás, parancsolgatás, szi­dalmazás lármája hal­szik, s nem lehet aludni. A kis cseléd pedig jó­­formán semmit sem alszik. Mert az öregasszony meg már reggel fél­­hétkor felveri. Csak egy kis szá­mítást kell csinálni: tét kettőtől fél hétig, ez ötórás alvás. Naponta egy gyereklánynak! D­e másnap vörösek voltak a kislány szemei, mintha sírt volna. G. M. kétségbeesve fogadott, s rögtön a kislányról kezdett be­szélni. Kiderült, hogy a házikisas­­­szonyok verik. — Verik? G. M. kiáltott a lányért. — Anna! Tehát Arena volt a neve. Bejött. Anna karja tele volt vörös és kék foltokkal. Megmutatta, a mel­lét, a nyakát is. Mindenütt ütések és csípések friss és régebbi nyo­mai. Mutatta a lábát is. A csípő­csontján feszülő bőrön is sérülés, ahol az egyik kisasszony belerú­gott. Faggattuk Annát. Nehezen, za­vartan beszélt. Néha mosolygott. Gyerekes hősiességgel akarta vi­selni sorsát, s valahogy úgy intéz­te el, hogy nem baj, majd elmúlik, s lesz még jobban is. G. M. nem akkor kérdezte ki Annát először. Már máskor is be­szélt vele, s máskor kettesben a lány bizalmasabb volt. G. M.-et már napok óta foglalkoztatta az Anna sorsa, már a házmesternével is beszélt róla. Hogy tulajdonkép­pen mi történik ott, ahol ő lakik, kik, mik azok az emberek? Nagy­jából ez volt eddig szerzett ismere­tei összessége: a háziak minden cseléddel rosszul bánnak, nem hagyják aludni a cselédet, annyi­ra igénybe veszik, kimenőt nem ad­nak neki soha, éheztetik, illetve alig adnak neki enni, verik, kínoz­zák, különösen a nagyobbik kis­asszony, akinek úgy látszik ez­ va­lami szenvedélye; bért soha egyet­len cselédnek nem fizetnek; ami­kor már a helyzet a lány számá­ra egészen elviselhetetlenné válik, akkor felmondás nélkül elbocsát­ják, s fölvesznek egy másikat; a cselédek valamennyien ellenállás nélkül viselik sorsukat, védeni ma­gukat nem tudják, mert megfenye­getik őket, a fenyegetés úgy tör­ténik, hogy a szobában, az asz­talon fémkeretben ott áll egy most már nyugdíjas, magas rangú ren­dőrtiszt arcképe, ez a rendőrtiszt annál a nagy cégnél, ahol az idő­sebbik kisasszony alkalmazásban van, a személyzeti ügyek vezetője, a kisasszony ezt az arcképet kap­ta vagy kérte a volt rendőrtiszt­től, s az dedikálta is. így: Kláriká­nak, a cseléd előtt úgy beszélnek a rendőrtisztről, hogy keresztnevén emlegetik, egyszerűen csak Kari­nak, s azt mondják róla, hogy az a nagyobbik kisasszony vőlegénye; mármost, ha a cseléd a száját ki­nyitja, vagy ha el akarja a helyét hagyni, így hangzik fel a fenyege­tés­: „Ha nem fogod be a szád, te kutya, és ha moccanni mersz­­, majd szólok Karinak, s az elintézi a te Nagy Lajos. Egy cselédet vernek (Részlet) bajodat. Tudod, hogy amióta itt­­ vagy, eltűnt az arany karkötő- j órám! Majd bevisznek a rendőr­­­­ségre, onnan aztán nem kerülsz • többé elő.”­­ Ez a fenyegetés mindig hat. A­­ lélek halálos megdermedését idézi­k elő. A cseléd addig tűri sorsát, • amíg a teste bírja. A kisasszonyok­­­­nak jó szemük, van, tudják, hogy­­ mikor kell aztán a cselédet vég­ , kim­erült állapotban, kirúgni. Annának a szülei törpebirtokos­­ gazdák egy kis Duna menti falu­­­­ban. Néha ír haza Anna, néha kap ■ hazulról egy kártyát, de amit­ ő ír,­­ azt meg kell mutatnia. Különben • se?m merné panaszait megírni a­­ szüleinek. Néha postacsomag érke­­­­zik hazulról, a szülők egy kis en­­­­nivalót küldenek benne. Megkérdeztem Annától a teljes­­ nevét, G. M.-től a háziak nevét,­­ minden adatot felírtam és ezt • mondtam: : — Jól van Anna. Most kimehet. * Majd én elintézem ezt az ügyet.­­ Majd én elbánok ezekkel — és a­­ másik szoba felé intettem a fe­­­­jemmel. Az eset, a legegyszerűbb szóval: ■ szörnyű volt. Közkeletű kifejezés ■ szerint: vérlázító. Beleavatkozni és­­ végére járni — ez feltétlen erköl­­­­csi parancsnak látszott.­­ M­it lehet, mit kell csinálnom? : Főkapitány nem vagyok, de ■ elmehetek holnap délelőtt — a ke­­­­rületi kapitányságra, s ott, azon­­ az osztályon, ahová az ilyen ügy­­ tartozik, valakinek elmondhatom... : mit is mondhatok el? Észleletei­­­­met. Megvallom, nem volt teljes­­ bizalmam a sikerben. Mit lehet­­ tudni, ki elé kerülök, s az illető­­­­nek mi lesz a véleménye az­ egész­­ esetr­ől. Talán azt gondolja majd,­­ hogy beteges érzékenységgel, köl­­­­tői túlzással áll szemben, hogy van­­ itt­ valami kis rémlátás is, szere­­­­pel itt valami pletyka is, a cseléd : talán komisz és használhatatlan, s­­ nem árt neki egy kis szabály és le- 5* nes házi fenyítés, meg aztán a fe­­­­nyegetés azzal a fotográfiával, az- j az azzal, akit a fotográfia ábrázol, s valamint föltételezése­­ annak, hogy : amivel a­ lányt fenyegetik, az való­­s­ra is válhat,­ illetve miszerint le­­­­hetséges az,, hogy nem az igazság , és csakis altiszt» igazság derülhet • ki" ilyen följelentés után... hát , mindez együtt más­ gyanúsításnak­­ is beválik. •!*««***! i»««*eaBCTgga»iIBItfimECKI9!S9il« ■ ©

Next