Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-21 / 145. szám
4. A KÉPERNYŐ ELŐTT egvellét *5/ 1 [UNK] Vili»*« Hiteles múltidézés Az utóbbi esztendőkben — különösképp hazánkban — örvendetesen gyarapodott a történelem iránt érdeklődők tábora. Mind többen „fedezik fel” azt a régóta elfogadott, s már a rómaiak által is hangoztatott igazságot, hogy a múlt tanulságok sorát kínálja jelenünknek. Így aztán érthető, hogy népszerűek a korábbi évszázadok jelentős eseményeit feldolgozó kiadványok, a hajdanvolt neves személyiségek sorsát felvillantó művek, illetve azok rádiós illetve televíziós adaptációi. A tévé a múlt héten kezdte meg a Wallenstein című négyrészes NSZK-filmsorozat vetítését. Érdemes volt megvenni ezt az értékes, ezt a mindenképp figyelemre méltó produkciót, csak az a furcsa, hogy a kettes csatornára szorították, holott az egyes adó kínálata — sajnos ez már egyáltalán nem meglepetés — semmiféle csemegét nem tartogatott számunkra. A sikerben oroszlánrésze van Golo Mannak, aki lélektani hangoltságú munkát írt erről a rendkívüli képességű emberről, akinek sajátos alakja már Schillert is megihlette. A mai német szerző nem törekedett semmiféle belemagyarázásra, mindössze arra vállakozott — ez is érdem, méghozzá a legjavából —, hogy a beszédes tényeket sorakoztassa fel. Tehetségének köszönhető az, hogy nemcsak megkapó korrajzot adott, nemcsak a história mozgatórugóit villantotta fel érzékletesen — jelezve többek között a háborúk valódi öszetevőit —, nemcsak a látványos, a felszíni jelenségek mögötti lényeget ábrázolta, hanem a személyiség sokrétű szerepét is bemutatta, méghozzá remekül ötvözve e két meghatározó motívumot. A tévések jó szemmel látták meg a nagyszerű lehetőséget, s a nem mindennapi értékek tudatában nem kíséreltek meg semmiféle — nálunk divathóborttá vált az effajta elképzelés is — átértelmezést. Hű tolmácsolást ígértek, s tartották is szavukat. Franz Peter Wirth rendező legfőbb erénye ez a tiszteletre méltó megközelítés. Hitt abban, hogy a lelkiismeretes, a hozzáértő tolmácsolás is megnyeri a nézők tetszését. A harmincéves háború időszakába kalauzolt bennünket, képi nyelven fogalmazva meg az alkotó legfontosabb gondolatait. Munkatársai e szándék szellemében tevékenykedtek, kerülve a teljesen felesleges, a mindenképpen zavaró önmutogatást. Rolf Baysen Wallensteinje szintén ilyen fogantatása alakítás. Olyannyira, hogy eszünkbe sem jut a színészi bravúr, csak a markáns karakterű zsoldosvezért látjuk. Igaz, két folytatás még hátra van, de ilyen előzmények után kizárt a csalódás. Ezért ajánljuk azoknak a históriabarátoknak, akik nem figyeltek fel a műsorösszeállítók által mostohagyerekként kezelt ajánlatra. Higgyék el, megéri, érdemes. .. Pécsi István * És a nézők? Nemegyszer szóltunk már az Elmebajnokságról, erről a még mindig újnak számító szellemi vetélkedőről. Említettük nemcsak kétségtelen erényeit, hanem apróbb hibáit is. Az elmúlt héten ismét gyarapodott az utóbbiak listája. Egri János, az egyébként ötletes műsorvezető, néhányszor megfeledkezett arról, hogy ezt a programot, ha nem is milliók, de százezrek figyelik, azok, akik így is szeretnék gyarapítani tájékozottságukat. Ők bosszankodtak, amikor a versenyzők által meg nem válaszolt kérdésekre — például a macskaszem titkára — ő sem adott feleletet. Ezek csak alkalmi bakik, mindössze azért utalunk rájuk, mert ez a játék közművelő jellegű, azaz elkerülhető tévedések nélkül széles rétegek tudásszerzését szolgálhatja. (pán) Országos tanulmányi verseny Gyöngyösön A gyöngyösi Mátra Művelődési Központ az elmúlt esztendőkben igen sokat tett a fiatalok természettudományos tájékozottságának bővítéséért. Két évvel ezelőtt a Berze Nagy János Gimnáziummal és az Eötvös Loránd Fizikai Társulattal karöltve meghirdették — a gimnazisták számára — az országos tehetségkutató tanulmányi versenyt. Tavaly találkoztak először azok az elsősök, akik legjobban értettek a fizikához. Második alkalommal június 18-án jöttek össze, mintegy negyvenen, vasárnap írásbeli feladataikkal birkóztak meg, hétfőn kísérleteket mutattak be. Az ünnepélyes eredményhirdetésre és a rendezvény értékelésére ma délelőtt kerül sor. A legügyesebbek oklevelet kapnak és tárgyjutalomban részesülnek. NÉPÚJSÁG, 1983. június 21., kedd AGRIA *83 „...ősszel érik meg a szőlő...” A gyöngyösi Vidróczki együttes egri műsorából Az Agria ’83 nyitányát jelentette szombaton este, a Líceum udvarán a kiváló együttes címmel kitüntetett gyöngyösi Vidróczki Néptáncegyüttes fellépése. A szabadtéri színpad közönségét nem csalogatta valami nagy hőség erre a színes, gazdag bemutatóra, s az előadás végén annak is örülnünk kellett, hogy a néhány szemesőn kívül más nem zavarta meg a táncosok, a közönség szórakozását. Az a néptánccsokor, amit a Vidróczki Egerben bemutatott a műfaj szerelmeseinek, nemcsak a közönségnek, szemmel láthatólag a táncosoknak is jókedvet, vidámságot szerzett. Érezni lehetett a műsor minden egyes számából, a kétórás zenés-táncos forgatagból, hogy itt nem egy tétovázó amatőr gárda bizonyítja művészi erejét, hanem egy százötven főnyi lelkes csapat, amely nemcsak a hagyományok ápolásában jeleskedik, hanem igyekszik magának új utakat is keresni. Először a szélesebben vett magyar tájak táncait járták el kisebb-nagyobb csoportok. A műsort a szlavóniai leánytánccal nyitották, majd két markáns fogalmazású legénytánc következett, amelyben a virtuskodás, mint dramaturgiai tényező is rangos helyet kapott. A madocsai táncokban a régi típusú ugrós figurák ötvöződtek a csárdással, hogy a végén egy bukós friss csárdás zárja a kompozíciót, Tímár Sándor feldolgozását. A jól sikerült nagykunsági verbunk és az eleki párostánc után a ritka és sűrű tempókat váltogató mezőségi tánc, majd a jobbágytelki kaláka, eztán a szatmári táncok címszó alatt bemutatott, a végén csárdásba torkolló verbunksorozat ragadta tapsra a közönséget. Ennek a remekül egybeszerkesztett koreográfiának is Tímár Sándor a szerzője, míg a zenét Sebő Ferenc jegyezte. A műsor második felében a népi hagyományokra támaszkodó olyan koreográfiák sorjáztak, amelyekben a mai szerzők mintegy a mai hangulatokat keresik-vallják. Mintha egy-egy modern verspárba köthető lenne a tegnapi táncformával és azzal a zenével, amelyet vagy egy költemény indít el, vagy valahonnan hallja a szerző azt a dallamot a múltból, amely átörökíthető a tánc által is. Innen ered a szatmári magyar- és cigánytáncok ritmusát-hangulatát idéző mű — Németh Ildikó munkája — is. A Skandálás p pedig József Attila-versre írott, Sebőzenére Varga Zoltán alkotta tánc, ahol három lány és három fiú szinte a vers zenei-táncbeli megszólaltatását hozta. A Zene címet viselő kompozíció — Janek József alkotása — éppen abban üt el a többitől, hogy az öt férfi minden zenei kíséret nélkül csupán a mozgás sokféle lejtéséből építi fel a különlegesen szép ritmikát, amely a műfaj távlatait is megnyitja a néző számára. ... "ősszel érik a szőlő...” éneklik a lányok az estet befejező lakodalmasban, ahol a méltóságteljes felvonulás, a vőfély bokrétás-szavalós főszereplése mellett az a forgatag a leghatásosabb, amellyel az életképet zárja a teljes tánckar. A Vidróczki zenekara két dalcsokrot is eljátszott. Vendégként lépett fel a citerás testvérpár, Szőke Sándor és Szőke Ferenc egy balatoni népdalcsokorral. S ha most az élménybeszámoló végére felsorolom az együttes vezetőit, nem a protokoll kedvéért teszem: a művészeti vezető Heksch Katalin, a zenei vezető Halmos Béla és az együttes vezetője-gazdája Zeltner Imre, akik példát adnak a megye amatőr együtteseinek, hogyan kell a fiatalokban meglevő készséget, a szellemi-fizikai adottságot komoly és nemes cél szolgálatába állítani. A siker kétségtelenül őket igazolja. Farkas András (Fotó: Kőhidi Imre) ELŐDEINK OTTHONAI (VII/1.) Lakások Mátyás király korában Ünnepi kiállítás mutatja be Mátyás király reneszánsz kultúráját a Magyar Nemzeti Galériában. A visegrádi palota feltárt romjaiból, a Corvinákból, a serlegekből, a kályhacsempékből sejtelmünk lehet róla, milyen tárgyi környezetben élt Európának ez a korszerű, hatalmas uralkodója. De érdekes lenne közelebbről is körülnézni a reneszánsz otthonokban. Bármennyire sok forradalmi újdonságot hozott a reneszánsz, különösen az ésszerű gondolkodásban, nem szorítható a XV—XVI. század közé, hiszen elemei már feltűnnek a vallásos gótika, a korai polgári otthonok környezetében is. A belső tér kiképzésében sem jelent merőben újat a reneszánsz. Különbséget kell tennünk a középületek és a magánházak, az északi és a déli kultúrák között. A nyugat-európai középületek gyorsan igazodtak az itáliai reneszánszhoz, míg a szegényebb polgárság részben megőrizte a középkori nyugat-európai, főleg német eredetű hagyományait. A templomok, várak után most a paloták sorakoznak fel, gondoljunk a firenzei Strozzi s Mátyás király visegrádi palotájára, s a Loire menti francia kastélyokra. A lakótér kitágul, a paloták frontja az utcára néz, hatalmas ablakokon fény árad be, a szó szoros értelmében levegősebbé válik a tágas lakás. Az emeleteket lépcsőházak kötik össze s a földszintre a gazdasági jellegű helyiségek kerülnek (kocsiszín, raktár, konyha), az emeletre a lakás, a padlástérbe a cselédség. Elterjedt a fürdőszoba, a középkori fakádak után gyakran díszes fémkádakkal. A reneszánsz nemcsak az embert, az egyéniséget fedezi fel, hanem a magamutogatást is. Ha az építészet a homlokzat kiképzésére helyezte a hangsúlyt, az asztalos a bútorok frontális részének gazdag díszítéseire. A reneszánsz az architektúra teljes összhangját kívánta, s ezért az épület elemeit tovább vezette a belső tér tektonikus kiképzésében. A boltíves mennyezet helyébe a sík került, kazettás borítással, a reprezentatív helyiségeket oszlopok díszítették, a bútorokat nem kevésbé, mint a képkereteket, minden feladat, tartó szerep nélkül. A reneszánsz embere, mivel a túlvilágról is a látható felé fordul, gyönyörködik az anyagban, az anyag felületi alakításában, formák bőségében, ugyanakkor racionálisan kimért, s a belső tér, a lakás otthonossága áldozatul esik a reprezentatív pompának, hivalkodásnak. A középkori bútorokból hűséges kísérőül megmarad a láda, új szerepében már nemcsak a nép körében, de úri mennyasszonyi kelengyeláda formájában cassone néven is. Faragják, festik, s intarziákkal teszik ékessé. Az intarzia nemcsak délen, az északi famunkákban is elterjed. Mátyás királynak olasz festő tervez ládát. Egyik legszebb reneszánsz emlékünket, a nyírbátori gótikus templom faberakásos főpapi székét a Nemzeti Múzeum őrzi. A pad helyébe a szék kerül. A gótikus szobának ennél a merev, falnak támaszkodó bútoránál a reneszánsz korában a szoba átrendezéséhez alkalmasabb mobil bútorra van szükség. A régi sarokpad a cselédszobákba jut, s hovatovább a népi lakberendezés eleme lesz napjainkig. Az asztal sem támasztja már a falat, bekerül a szoba közepére. Az asztal közelében áll a fontos szerephez jutott kredenc, tálalóval, alul s felül zárható ajtókkal. A ruhás szekrény belmérete bővül, de faragásai túlsúlyban vannak használhatóságával szemben. A könyvszekrény növekszik, s a könyvtárszoba új birodalma a polgárságnak. A díszes könyvkötés pedig a könyvnyomtatás feltalálása körül virágkorát éli (Corvinák, nagyszombati könyvkötő műhelyek). Ám ahogy a társadalmi rétegződés erősödik, úgy lesznek másmilyenek a bútorok is. Hihetetlen méretű, baldachinos, mennyezetes, oszlopos fekhelyekről olvasunk a korabeli feljegyzésekben. Szélességük eléri a hat, hosszúságuk a három métert. Baráti bizalom jele volt, ha megosztották ágyukat vendégeikkel. Kevesebb bizalomé, hogy az ágy alatti fiókokban őrizték a családi kincseket. A reneszánsz jellegű stílbútor napjainkig is a jómód reprezentatív letéteményese. Nem kevésbé divatos reneszánsz kályhacsempét tenni a mai lakás falára, a másolatban. A magyar eredetiek feltehetően Budán készültek, például az esztergomi és a budai érseki palota kályháinak csempéi is. A mesterek Faenzából jöttek, s terjesztették el a fajanszot. Feljegyzések alapján jól ismerjük Mátyás király budai palotájának belső berendezéseit. Falait freskók borították, a padlót mázas csempék. A kandallókat, az ajtók, ablakok kereteit vörös márványból faragták. A kályhák alakos, reliefszerűen mintázott, mázas csempékből készültek, a kazettás mennyezetek fából. S mert Mátyás nem csupán mecénás volt, de az ország első műgyűjtője is, ott sorakoznak körülötte a velencei tükrök; termeiben a csillárok, asztalain olasz ötvösmunkák, fedeles kupák, serlegek, firenzei pinxedények, olasz fajansz tálak. De olasz selyemben, brokátban, bársonyban sem szűkölködött az udvari nép. Mátyásnak annyi trónkárpitja volt, ahány palotája. Mint a Corvinák, ezek is a kor legszebb emlékei közé tartoznak. A királyi esküvőn ezt jegyzi fel a német követ: „Falait selyemszövet borította. A asztalfő felett aranynyal átszőtt kárpitból mennyezet emelkedett, amelynek hátterén a király és királyné gyöngyökkel díszített címere volt látható.” S ahogy megmaradt a reneszánsz kazettás mennyezet a gógánváraljai templomban a XVI. század elejéről, úgy őrizzük ismeretlen és ismert asztalosok remekeit a szennai, rákosi, kórosi, csíksomlyói, bánffyhunyadi, magyargyerőmonostori templomokban, s így él tovább a budai majolikaműhely gyakorlata a népi fazekasok tudásában, a reneszánsz motívumok pedig a habán edényekben. A reneszánsz udvari kultúra áttört a paloták falain, s termékenyítően hatott a népművészetre. Koczogh Ákos (Folytatása következik) Északolasz XVI. századi cassone (láda) Reneszánsz hálószoba (Bázel, 1601) (balra) (Fotó: Decsy Pál felvételei — KS) Heti ajánlat Ezen a héten a televízió műsorából először a Nürnberg 1946 című dokumentumcímét ajánljuk, amely kedden a második csatornán 21.15-től kezdődik. A 2. csatornán lesz szintén a szerdai „menü”: Munkások kérdeznek — a főtitkár válaszol címmel. Különösen a vasasszakszervezet tagjainak érdekes ez a beszélgetés. Csütörtökön 21 óra 05-től látható a Hírháttér. Szombaton 21.35-től a Visconti-sorozat újabb darabja tekinthető meg, a Közöny. Előtte a 2-es csatornán Shakespeare Amit akartok, avagy vízkereszt című vígjátéka kerül képernyőre. Vasárnap délután folytatódik a Csehszlovák filmvígjátékok című sorozat, Kedélyes társbérlet címmel. E héten a könyvek közül Hrabal Táncórák kezdőknek és haladóknak című művét ajánljuk figyelmükbe. A cseh író kedélyes, ízes novellái bizonyára jó szórakozásul szolgálnak. E héten még játsszák a Vörös Csillag Filmszínházban az Elveszett illúziók című magyar filmet, csütörtöktől pedig a gyöngyösi Puskin moziban kerül bemutatásra. Péntek este a gyöngyösi strandon Szent Iván éji bált tartanak. A Népújság szombati számában kétoldalas összeállítást közöl az Agria Játékszín ez évi bemutatóiról, amely értékes adatokat szolgáltat a Színészek, szerzők, szerepek idei vetélkedősorozatához, amelyben a Világkép résztvevői is versengenek.