Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-10 / 58. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. március 10., kedd A színek száma hatszázezer A színek világa minden regénynél izgalmasabb, minden tájnál változatosabb, a számunkra sok egyébnél fontosabb, hiszen információnk, értesüléseink nyolcvan százalékát a látásunk útján kapjuk. Látásunkkal is előbb a színeket, aztán a formát, majd a vonalrendszereket fogjuk fel. Szín ott van, ahol fény. A mi színeinket a napfény adja, életünket a nap, a színek az életünk. A megkülönböztethető színek száma: hatszázezer. Az átlagember szeme ebből százhatvanat különböztet meg. S hogy milyen a szókincsünk: ki-ki megszámolhatja, hányat tud néven nevezni. Ezek neve is folyton változik, sokszor a divat ízlése szerint: a csau, a barack és fáradt rózsaszín, vagy pezsgőszín nevét a textilgyárosok költötték. A vegyészet tudománya a könnyebbség és biztonság kedvéért számokkal látja el a színeket. A színek szimbolikus értelmezését jól ismerjük. A vörös a szenvedély és szeretet színe, kék a megnyugtató végtelené, zöld a termékenységé, újjászületésé, ibolya az öregségé, barna a kegyetlenségé. Nem minden kor, nem minden nép tulajdonít azonos értelmet színeinknek. A baranyai Ormánságban fehérrel gyászoltak, Egyiptomban ez az öröm színe. A színek hullámrezgések formájában érkeznek hozzánk, legsűrűbbel a vörös, majd a narancs, a sárga, a zöld, legritkább hullámmal a kék, végül az ibolya. A gyermek általában a vörösre, pirosra, narancsszínre érzékeny, hiszen ezek ostromolják gyenge szervezetét erősebben, de ismertem két testvért: egyik a pirosért, a másik a kékért ujjongott. A szívvlélektan levonja következtetéseit. A kék iránti vonzódás a befelé forduló ember tulajdona, a szürke a hangulati semlegesség mértéke. Amilyen rendkívüli hatással van a szín az emberre, hogy a világban eligazodhasson, olyan mélységben következtethetünk kedvelt színéből személyiségére, jellemére, indulataira, érzelmeire, gondolkodására. A színlélektant ma már nem csupán az ideggyógyászat alkalmazza elemzéseinél, de a kriminológia is. Az ember fizikai és szellemi léte együtt rendkívül bonyolultan összetett, ezért óvatosan kell bánnunk következtetéseinkkel, nehogy úgy járjunk, mint az a klinika, amelyik túlságosan leegyszerűsítve a színnek emberre tett hatását: vörös csempével borította műtőjét, hogy a kifröccsenő vér ne okozzon az operákban feszültséget. Annál többet okozott a vérvörös műtő egésze, s végül be kellett érni azzal, hogy általában mindenkire a világos, halvány „almazöld" hat megnyugtató. A grafológia természetünk sok vonását kihámozhatja írásunkból, a színlélektan mélyebbre képes hatolni, s ma már nem csupán depressziós betegeknél alkalmazza az elmegyógyászat, de a munkalélektanban és a neveléslélektanban is nagy feladathoz jutott. Nem csupán kultúránk történetében van a színek értékének jelentősége, nem csupán az egyes ember tulajdonságaira következtethetünk a színek iránti vonzalmából. (A mozgást igénylő, az életnek a könnyebb, vidámabb oldalát kereső, nem lényeglátó, kiegyensúlyozott és nem kitartó serdülő gyermek kedvelt színe az élénkítő narancssárga, érett korban a nyugalomra vágyó ember az olajzöldet, a lilát kedveli.) Egyre jobban felismerjük a színek jó vagy rossz közérzetünket befolyásoló szerepét. Ezért az építészet mindinkább igényli a színek helyes alkalmazását. Milyen más hatással van ránk egy sivár, szürke, szűk utca, mint a derűs eleven színekkel ékeskedő. Kimeríthetetlen érdekességeket nyújthat számunkra a színek világa abban az összefüggésben , hogyan válnak anyagi, vagyis fizikai ingerek bennünk hangulattá, hogyan befolyásolják a közérzetünket környezetünk színei (a természet kékje-zöldje megnyugtatóan, a sötét, szmogos, füstös pára leverőén), s hogyan következtethetünk egyéniségünkre, érzelmi, értelmi, akarati világunkra a színek iránti érzékenységünkből. A tudomány gazdag irodalma él a megfigyelésekkel, de saját megfigyeléseinkkel magunk is színesebbé tehetjük ismereteinket. K. A. Heti umor ét elején Az útkereszteződésnél egy autó meglódul, és csaknem elüt egy arra haladó asszonyt. A vezető az utolsó pillanatban fékez, majd mentegetőzik: — Bocsásson meg, összetévesztettem a feleségemmel. ★ — Igaz, hogy maga azt mondta a főnöknek, hogy ostoba vagyok? — Dehogy mondtam? Tudja ő azt úgyis. ★ — Menjen el harmincik zeneszerzőhöz, és készítsen vele interjút! — De én nem értek a zenéhez, főszerkesztő úr! — Az nem tesz semmit, ő sem.★ — Mónikáról igazán nem lehet rosszat mondani! — Akkor beszéljünk valaki másról!★ — Főnök úr, egy hét múlva megnősülök. — Ennek igazán örülök. A nős férfiak szeretnek munkaidő után is bent maradni az irodában. ★ — Észrevette, hogy hull a haja? — kérdezi a fodrász a vendégtől. — Volt vele szakorvosnál? — Nem. Magától kezdett hullni.★ — Én mindig igazat mondok ! — És mi ebben a jó? — Nem kell gondolkodnom, mikor mit mondtam. KALEIDOSZKÓP 5. BENYOMÁSOK - EMLÉKEK Kairói kaleidoszkóp Lawrence Durell, a híres angol regényíró a modern érzelmi regényfolyam mestere, egyben a mediterrán kultúrkör hivatott szerelmese is. A második világháború alatt, mint sajtó- és kultúrattasé Egyiptomban szolgálta Őfelségét, a „Brit Oroszlánt". Most, hogy annyi tanulás után magam is e tájra igyekszem önkéntelenül, már Rómában a reptéren éreztem az „Olajbogyók Földjének" pikánsan sós ízét, annak a földrésznek semmihez sem hasonlító bűverejét, ahol még manapság is mesés dolgok történnek. Mesés, legalábbis nekünk, akik túl komolyan vesszük mégis amit nem kellene ... Nos Durell egyik írásában azt elemzi, miért azok az égtájak az emberiség kultúrájának meghatározói, ahol az olajfa honos. Így lett örök város Róma, Athén és Kairó, Észak-Afrika koronája... Ez az olvasmányemlék végigkísérte ottani napjaim, s igyekeztem szerényre szabott időmben megtalálni azt, ami még ma is él, ha fátyolosabban, fáradtabban is a néhai „aranykor" világából. A repülőút A szépen temperált mosolyú svájci légikisasszonyoknak fel sem tűnt az a görcsös, erőltetett fesztelenség, ahogy egy magyar pop szakmai delegáció „mutatja magát”. Egyébként máig sem tudom, mit kereshettek azon a tájon. Lehet, hogy valamelyik sztárunkat kívánták szerződtetni a piramisok árnyékába... ? Mindenesetre egyikük kifejtette, hogy elindulás előtt mérlegelte, a prágai gépre száll át, de ott lévén január vége, hideg van, így inkább idézem, „befizettem erre . ..” Közös hahota. Szellemes nemde . . . ? Aztán a kellő italmennyiség elfogyasztása után, a leszálláshoz készülődve, remegő kézzel előkerül az otthoni" dugipénz. Zokniba csomagolva. — Nesze, Gazsi, legyen nálad is némi apró, jegyzi meg egyikük. Nem bírtam megállni, hogy most én ne tegyem hozzá: — Szellemes nemde, mármint a töltött zokni! Befagyott mosoly. Hiába, magyarok még itt is vannak. Lehet, hogy ők nem ismerik az olajfák legendáját. . . A „virágzó" Szállodánk ablakából a Nílusra látni. A téli reggelen, mint egy hatalmas dagonyázó krokodil, olyan zöld és mozdulatlan. Az egész város pedig karmazsinvörös a sivatagi homokos széltől, a hubub-tól, amely a Szaharából szitál ilyenkor télidőben. Nem messze tőlünk az ezeréves Al Azhar, a muszlim világ egyeteme, ahol Nasszer óta már világi tudományokat is oktatnak, nemcsak a Korán-recitálást. Ez a kerület a Muzulmán Testvérek és egyéb iszlám szélsőségesek fellegvára. Valóban eltér a világvárosi metropolisztól. Sok errefelé az abájás, fátyolos asszony. Különféle turbánoktól, fezektől, a galabijáktól tarkállik a tömeg. Egy fiatal fehérbe öltözött ifjú, kollégámhoz lép, és angolul bizonygatja neki: aki Allahban hisz, az a jövőben is. Arabul szólítom meg, mire: — Ahlan va Szahlan ja Szidi — azaz légy otthonos nálunk uram. A következő mondatban azt állítja, miközben egy brosúrát nyom a kezembe, hogy Nasszer zsidó ügynök volt, s most ő tehet Egyiptom romlásáról. Hiába, ezen a vidéken csak az olajfák örökök, az ideológiák és politikusok alig . . Majd sietve hozzáteszi: — Az ezeregyéjszaka meséjét, ezt a parázna olvasmányt már betiltották . .. Ha ez parázna, mit szólna a magyar filmekhez, mondjuk a „Falfúróhoz’’. .. A választ megadja egy másik utca, ahol az Odeon moziban a hetvenes évek hírhedt szexfilmje, az „Emanuel” a sláger. A plakáton bikinibugyis hölgy... — de fején fátyol. A hastáncosnő A piramisok és a Szfinx „utcájában”, az elegáns Mena House hotel közvetlen szomszédságában, különböző pénztárcákra szabott mulatók. Üzleti partnerünk egyik Seherezádéhoz címzettbe invitál. Itt „mumtazan”, azaz csodás a hastánc . .. A hölgy, aki muszlinkendőbe burkolódzva lejt, az én méretem, majd száznyolcvan centi, szőke és erőteljes. Cserkesz — teszi hozzá sokat sejtetően Abdu, miközben a vad ritmusra a „csiftetekre" ropja a tenyérnyi porondon a hölgy. A jelen lévő arab és különböző nacionáléjú férfiak az asztalon verik a ritmust. A legnépszerűbb hölgyek bejáratosak az elnöki estélyekre, fogadásokra. Ott bizonyára több piasztert dugnak a bugyijába , mint mi most. De ezt a keveset is hangos „Thank you very much”-csal köszöni meg. Hogyan is gondolna arra, körünkben értik az arab szót is . . . Aztán tovább folytatja „hétfátyoltáncát”, — a kilátástalanság e kiszolgáltatott matrónája. A dragomán A piramisok alján még este is nagy a forgalom. Jellegzetes figurák az idegenvezetők, a dragománok, akik felcicomázott tevéiken „tevegeltetik" jó pénzért a turistákat. Este szárított tevetrágyából raknak tüzet, azt körülülik és tereferélnek, kit, hogy sikerült, mennyiért „megvenniük". A dragománok legtöbbje núbiai, igen kemény, durva arabot beszélnek. Nehezen értettem őket. Mikor azt firtattam, miért nem esznek olajbogyót kenyérrel, amely errefelé kedvelt estebéd. lakonikusan megjegyezték: — Szidi rég nem járhattál erre. Az olajbogyó, amelyik valóban népétel volt, most a világpiacon luxuscikk lett. Nekünk csak szószos „beledire”, azaz lepénykenyérre futja . . . Mi vonható le ebből: az egész olajfahistória már csak üzletté devalválódott volna . . . Nem, nem hiszem, legalábbis nem akarom elhinni. S ha Egyiptomról ejtettünk szót, nem maradhat ki a táj szerelmese Konsztantinosz Kavafisz. „Szeretném elmondani ezt az emlékemet. . . De megfakult már . . . alig maradt belőle valami, mert messziről kora ifjúságom éveiből dereng fel. A bőre mintha jázminból lett volna ... akkor egy augusztusi — augusztus volt? — délután . . . Alig emlékszem már a szemére — azt hiszem kék volt . . . Igen, igen, látom már zafírkék. Isten tudja, én még ezek után is érzem és szeretem az olajbogyó sós ízét.. . Soós Tamás Több ezer éve jönnek szerte a világból csodájára járni az ókor hét csodája egyikének: a gizehi piramisoknak A sokmilliós világvárosra ma is öszvérházról néz a lakosság nagyobb része (Fotó: Kőhidi Imre) ÁLLÁSAJÁNLATAI: ÁFÉSZ, Eger, Knézich K. u. 2. Felvételre keres üzemgazdasági osztályára elszámoltatási csoportvezetőt. FELTÉTEL: Pénzügyi vagy kereskedelmi főiskolai végzettség, vagy szakirányú középiskolai végzettség és mérlegképes könyvelői oklevél. Jelentkezés a szövetkezet személyzeti osztályán. Továbbá felvesz szakképzett vagy szakképzetlen bolti eladót. Jelentkezés a szövetkezet hálózatirányítási osztályán. Révai Nyomda Egri Gyáregység, Eger, Vincellériskola u. 4. Alkalmaz kötészeti szakmunkásokat, érettségizett fiatalokat linó-manószedő munkakörbe, tömöntő segédmunkást. Egri Ingatlankezelő Vállalat: Eger, Zalár u. 1—3. Gázszerelő és bádogos szakmunkásokat keres felvételre. Park Szálló: Eger, Klapka u. 8. Azonnali belépéssel felvesz kertész szakmunkást. Továbbá felvesz a Vörösmarty Turistaházba (Mátraháza) és a Vadvirág Turistaházba (Mátraszentimre) felszolgálókat és konyhalányokat. Jelentkezés a Park Szálló munkaügyi osztályán. VILATI Egri Gyára, Eger, Faiskola u. 9. Felvesz felsőfokú végzettséggel rendelkező gyártmánytechnológust, szerkesztőmérnököt, valamint felsőfokú végzettséggel vagy ipari árszakértői tanfolyammal rendelkező kalkulációs csoportvezetőt; géplakatos szakmunkásokat és rendész munkakörbe női munkaerőt. AGRIA Bútorgyár, Eger, Kistályai út 8. Felvételre keres gépkönyvelőt; számlaellenőrt; pénzügyi területre gépírni tudó adminisztrátort; asztalos szakmunkást; betanított munkást. Hm.-i Tanács V.B. Művelődési Osztály: Eger, Kossuth u. 9—11. Pályázatot hirdet TERV-BERUHÁZÁSI FŐELŐADÓI munkakör betöltésére. FELTÉTEL: — felsőfokú szakirányú szakmai képesítés. — 5 éves gyakorlati idő hasonló munkakörben. A pályázatokat fenti címre kell benyújtani a megjelenéstől számított IS napon belül.