Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-10 / 58. szám

4. HB KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1987. március 10., kedd KEDVEZŐ MÉRLEG MEGYÉNKBEN IS Eredményes évet zárt a Művelt Nép A kiadványok hazai forgalmazásában oroszlánrészt vállal a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat. A három évtizedes múlttal rendelkező cég jelenlegi szerkezetében 15 éve működik, s mintegy öt esz­tendeje nagykereskedelemmel is foglalkoznak. Egyik kiemelt feladatuk a hazai tankönyvellátás lebonyolítása. Heves megyében az 1986- ban eladott könyvek közel nyolcvan százaléka a Művelt Nép kilenc városi üzletében talált gazdára. Tavalyi for­galmuk — az egyre nehe­zebbé vált piac ellenére is — meghaladta a nyolcvanegy­­millió forintot. Ez tíz szá­zalékkal volt több mint az előző évi. Mi áll az eredmé­nyek hátterében? Erről nyi­latkozott Borkúti László, a miskolci területi központ boltcsoport-igazgatója. Bővülő hálózat A forgalom ilyen mérté­kű növelését — a vásárló­­közönség érdeklődésén túl — a kiadáspolitika kedvező változása, és a vállalat fo­kozott fejlesztési törekvései eredményezték. Bár új be­ruházásra 1986-ban megyénk területén nem került sor, de az előző évi változtatások hatása most hozta meg a kívánt eredményt. Az egri és gyöngyösi Tallózó már teljes évet zárt, így bevéte­lük is megduplázódott. A megyeszékhely Széchenyi ut­cai árudája például 321 000 forint értékben adott el fél­­árú könyveket, míg a gyön­gyösi Török Ignác utcai üz­let 312 000 forint bevételt könyvelhetett el. Ez utóbbi egységben egyébként antik­vár lemezek értékesítésével is foglalkoztak, s mint a ta­pasztalatok bizonyítják — si­kerrel. A bolthálózat korszerűsí­tésére 1987-ben konkrét ter­vek vannak. A gyöngyösi Főtér könyvesbolt eladóte­rét az idén az eddigi rak­tárral megnagyobbítják, s mintegy 80 négyzetméternyi új tárolóhelyet építenek mel­lé. ősszel ,a hatvani Vörös Hadsereg utcai üzlet bővíté­sére is sor kerül. Koronglexikon és más újdonságok Az említetteken túl az egyes boltcsoport-igazgatósá­­gok hatáskörét, önállóságát is fokozták. A belső érde­keltségi rendszer korszerű­sítése mellett, új népszerű kiadványok forgalmazásával is növelték a piacképességet. A könyvbarátok számára bizonyára nem meglepő, hogy például a népszerű Pla­nétás sorozat szépségápolá­si sorozatát 2370-en veszik rendszerese­n a Heves me­gyeiek közül. Az egyébként nem olcsó Lehet egy kér­déssel több? műveltségi tár­sasjátékból tavaly több mint hatszázat adtak el. Egyéb­ként ehhez tartozó, kiegé­szítő kártyák épp a napok­ban érkeztek az üzletekbe. A diákok felkészülését se­gítő ötletes Korong lexiko­nokból témakörönként 1100 fogyott el. Említhetnénk per­sze a gyermekeknek szánt újdonságok közül a BoBo és Góliát sorozat közkedvelt­ségét vagy a „kapósnak” számító Aranykéz-szériát. Az állandó vevőkör biz­tosításában nagy szerepe van a könyvcsekknek. Ez a szolgáltatás egyre népsze­rűbbé válik. Tavaly példá­ul országosan 9 százalékkal emelkedett a csekket vásár­lók száma. A megyeszék­hely Széchenyi utcai 301. számú boltjában 347-en él­tek ezzel a lehetőséggel a múlt évben, a gyöngyösi két boltnál 110-en, a hatvaniak­nál 274-en vették igénybe ezt a lehetőséget, összessé­gében ebben a formában a megyében négy és fél mil­lió forintnyi cikket értéke­sítettek. Küzdelem a vevőkért Nem elhanyagolható a kü­lönböző akciók jelentősége sem. A mezőgazdasági, az ünnepi könyvhét, a műszaki és közgazdasági könyvnapok rendezvényei, a hanglemez hete időről időre ráirányít­ják a figyelmet az újdonsá­gokra. A tankönyvakció múlt évi sikeres lebonyolítása nem­csak a bevételek miatt je­lentős, de a tanévkezdés za­vartalanságához is hozzájá­rult. Egyre ritkábban for­dulnak elő tartós hiánycik­kek, ami a tudatos terjesz­téspolitikát, s az ágazatban dolgozók erőfeszítéseit dicsé­ri. El kell mondani azon­ban, hogy e területen van még mit tenni. A félárú akciók nagy nép­szerűsége a Heves megyei hálózatnak tavaly több mint hárommillió bevételt hozott. Mint megtudtuk, tovább­fejlesztésére konkrét elkép­zelések vannak. A főként vá­rosi boltokban meghirdetett tavaszi és őszi engedmé­nyes vásárok mellett, a köz­ségekben, a viszonteladók­nál (főként ABC-áruházak­­ban) egész évben kínálnak majd leárazott kiadványo­kat. Sok a háztartásokban fe­leslegessé vált érdekes könyv. Az egri antikvárium áru­alapjának bővítésére új módszert dolgoztak ki. Rö­videsen plakátokon is meg­hirdetik a felvásárlás új formáját, amelynek lényege, hogy ki-ki akár levelezőla­pon is felajánlhatja felesle­gessé vált könyvtárát anél­kül, hogy azt az üzletbe be­szállítaná. A Művelt Nép idei ter­veiben e mellett még jó né­hány fontos feladat szere­pel. Egyebek mellett terve­zik a vidéki kiadókkal szo­rosabb együttműködés ki­építését, az adatfeldolgozás korszerűbbé tételét, s ami talán a legfontosabb, a ki­szolgálás színvonalának to­vábbi javítását. (jámbor) Közkedveltek a Planétás­­sorozatok Félárú vásár az egri Széche­nyi utcai 301. sz. boltban (Fotó: Szántó György) RUMEN BELCSEV: Paradicsomszedés Az autók befordultak a domb mögé, és megálltak. — Mozgás! — kiáltotta a főnökség. — Hadd ússzon megint verejtékben az anya­föld . . . Fogjatok egy-egy vödröt, aztán előre, elvtár­sak! Itt készül a nép ke­nyere! Fogtunk egy-egy vödröt, és öles léptekkel nekivágtunk az ültetvénynek, és azon morfondíroztunk, hogy eb­ből legfeljebb saláta lesz a nép számára, és semmi szük­ség fölöslegesen rikácsolni, bennünk ettől függetlenül is duzzad az öntudat, és ígér­jük, egy árva paradicsomot sem hagyunk magunk mö­gött. Belegázolunk az ültetvény­be, és szedjük a paradicso­mot. Körülöttünk teljes né­maság. Madár se jár erre, s még egy apró legyet sem látni. Csak a paradicsom puffanása hallatszik, amint a vödörbe dobáljuk. Magától értetődően első­ként a lógósoknak fogyott el az erejük. Hárman is be­levetették magukat az al­másba, de a végén mind­hárman gyomorgörcsöt kap­tak a permetlétől. Elkékült az arcuk, úgyhogy a városi kórházba kellett szállítani őket. Folytattuk a munkát. Kö­rös-körül semmi mozgás, még egy sánta nyúl sem mutat­kozott. Egy idő után a b­írói osz­tály két munkatársa eltűnt a virágzó rozsban. Lehet, hogy nem is rozs volt, de hát a fene ismeri ki magát az ilyen dolgokban, lényeg az, hogy mindkettőjük alak­ját elnyelték a kalászok. Ta­lán csak azért, hogy meg­beszéljenek egy-két modern költeményt. Fiatalok még­ zöldfülűek. Elhatároztuk, hogy nem törődünk velük, de a főnökség pánikba esett, és kiküldött egy mentőosz­tagot. A mentőosztag jó tizenöt perc múlva visszatért a ro­zsosból, és hordágyon ci­pelte a két tévelygőt. A rozsot (vagy az ördög tudja mit) szintén beperme­tezték. Repülőgép tűnt fel a fe­jünk felett. Jámbor, sárga jószág. Úgy zúgott, mint egy traktor. — Feküdj! — ordította a főnökség. Hasra vágódtunk*. Éppen jókor, mert a gép lejjebb ereszkedett, és ismeretlen eredetű granulált trágyával temetett be minket. Még jobban széthúzódott a csatárláncunk, mivel a nők leültek egy diófa alá, hogy megtisztogassák a ha­jukat a förtelmes labdacsok­tól. Délutánra már elviselhe­tetlenül tűzött a nap. Kör­benéztünk, és a szúrós bok­rok között átfurakodva le­­somfordáltunk a folyóhoz . . . Szerencsére senki sem ful­ladt vízbe, de azok, akik megmártóztak, úgy mász­tak ki a vízből, mintha csa­lánban hemperegtek volna. A délután folyamán egy terepjáró érkezett. Ellenzős sapkát viselő férfi szállt le róla, és megütközve bámult ránk. A fűzfák alatt ott he­vert a szerelmespár, a fel­­ismerhetetlenségig eltorzult arccal. Távolabb, a diófa ár­nyékában a nők fésülték kétségbeesetten a hajukat, és a mezőgazdasági repülőszol­gálatot átkozták. Mi pedig, az utolsó túl­élők, a tüskés bokrok közt botladoztunk, és már híre­­hamva sem volt a csatár­­láncunknak, szüntelenül va­karóztunk, és szidtuk a ve­gyi gyárat, amely tízegyné­hány kilométerre innen­ ere­gette a füstöt a folyó part­ján. — Elvtársak — szólt a jövevény —, azok, akik még tudnak járni, sürgősen men­jenek a domb tetejére fer­tőtlenítés céljából! A töb­bieket kocsival visszük oda! Fölmentünk a dombra. — Elnézésüket kell kér­nem — mondta röstellkedve az ismeretlen. — Nem ide kellett volna jönniük. Ezt a területet ugyanis egy ki­csit bepermeteztük kora reg­gel. Rengeteg a kártevő meg a gyom, és még ki tudja mi minden akadályozza a jó termést... A méhészeket ugyan figyelmeztettük, hogy vigyék el a kaptárakat, de magukról valahogy megfe­ledkeztünk . . Némán álltunk a domb­tetőn, hallgattuk a szél zú­gását, madár se járt arra, még egy árva legyet sem lát­tunk, nemhogy egy sánta nyulat . . . Kihalt volt a táj... Viszont jó termés ígérke­zik . . . (Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán) Kulturális hetilap Az elmúlt héten a Film Színház Muzsika 9-es szá­mában olvastam egy inter­jút, Rusz Józsefnek, a zala­egerszegi színház igazgató­jának nyilatkozatát, amely­ben bejelentette, hogy le­mond funkciójáról. Belefá­radt, lejárt öt esztendőre szóló megbízatása, a továb­biakban inkább csak szak­mai kérdésekkel szeretne foglalkozni. Az olvasó egy ilyen hírre felkapja a fejét valami botrányt szimatolva. Az eddigi gyakorlatot ele­mezve nem is alaptalanul. Mindannyian ismerjük a — saját kérésére —, érdemei el­ismerése mellett, közös meg­egyezéssel — indoklásokat, amelyeket az esetek egy ré­szében ádáz harc, külön­böző manőver előzött meg. Egy mindenképpen tisztelet­re méltó, becsülendő elha­tározást ezért is követhetnek pletykaszintű, rosszindulatú, tendenciózus kommentárok. A Gondolat-jel vasárnapi adásában Bölcs István fele­lős szerkesztő, Vajda György művelődési miniszterhelyet­test kérdezte arról, hogy a vezetőkiválasztási sziszté­mát miként változtatják meg a művelődési intézmények­nél. A miniszterhelyettes szerint a kulturális kormány­zat arra törekszik, hogy va­lamennyi művészeti intéz­ményben a vezetői funkció­kat pályázat útján és meg­határozott időre lehessen be­tölteni. Közel háromszáz embert érint majd az intéz­kedés az országban, szin­Szombat délelőtt hallgat­tam Széll Júlia műsorát a Megismételhetetlen sorso­kat. Még a cím jelzőjének nehézkes hangzása sem za­vart, annyira elbűvölt a poétikus adottságú, ritka te­hetségű riporternő szellemi ajándéka. Felkereste az öt­venes évek asszonyait, a haj­dan világformáló kisembe­rek — jelenkorunk törté­nelmét névtelenül is ők ala­pozták — szép, szerelmetes, áldozatkész feleségeit, anyá­inkat. Őket, akiknek egy ré­sze már nincs, nem lehet közöttünk. Az enyém se, akinek hiánya a múló évek­kel egyre jobban fáj, aki­nek alakját, tündökletes lé­nyét egyre többször idézem majd írásaimban, aki lelki mivoltában ma és holnap folyvást motiválja cseleke­deteimet, ítéleteimet, aki­nek sorsa egyszer volt, s már soha meg nem ismételhető. A program, ez a nőnapi virágcsokor helyetti szívből áttételesen fakadó, de ki nem mondott köszöntés má­sokkal együtt áttételesen az ő arcélét is megelevenítette, portréját is megrajzolta. Valaha éreztük sziszifuszi küzdelmeiket, önként vállalt, ám épp ezért nagyszerű és tiszteletet érdemlő lemondá­sukat minden fényről, csil­logásról. Nem gondoltak tá­voli utazásokra, zömük még a Balaton partjára sem ju­tott el, de felneveltek min­ket, belénk plántálták a jóba­ az igazba vetett hitet, didak­tikus pózok nélkül, példa­­mutatásukkal tanították meg az értékteremtő, az örömszer­házvezetők, filmstúdiók, ze­nei intézmények vezetőit. A pályázatot a kinevezők hirdetik meg és zsűri bírál­ja el. A színtársulat válasz­tási jogáról esett szó, hi­szen a vállalatoknál — az oktatásban a tantestület — az üzemi tanács választja meg a legalkalmasabb jelöl­tet. A színházakban azon­ban a színészek egy eszten­dőre szerződnek — sokszor formálisan — ezért a hos­­­szabb programra vállalkozó — három-öt év — vezető kinevezéséhez a kollektíva véleményét kérik majd. Közmegegyezésre töreksze­nek a kinevezők és a veze­tettek között, a közönség vé­leményét is tiszteletben tart­va. A pályázat nyitott, aki megfelelő előképzettséggel rendelkezik, indulhat. A ve­zetői váltások társadalmi gyakorlata még nem alakult ki, ezért nehéz eldönteni, hogy a pozíciójához ragasz­kodik-e az igazgató, vagy fél a bukott ember megszé­gyenítésétől. A jelenleg ki­nevezett vezetők megméret­­tettésére három éven belül sor kerül. Komoly szakem­ber nem félhet ettől a pró­bától. A kinevező felajánl­hatja az újabb periódust, vagy pályázatot hirdet és újból pályázhat a vezető A művelődésügy irányítói a mozdulás mellett döntöt­tek, némi kockázatot is vál­lalva. Lövei Gyula ző, a megnyugvást keltő munka szeretetére. Méghozzá életre szólóan! A még velünk szorgosko­­dók szóltak azokról az évti­zedekről, amelyeknek nem­csak árnyoldalaik voltak bármennyire is divatos mos­tanában csak ezeket hang­súlyozni. A bajokat elvisel­ték, a gondokkal lehetősége­ikhez mérten megbirkóztak, s arra okítottak —, no nem tanári pedantériával —, hogy felnőtté élve űzzük el ezeket a borúfelhőket. Olyan kitartással, mint valamennyi­en serénykedtek értünk. Sztorik sorjáztak, arcok villantak fel. A pár perces halhatatlanság jegyében. Mindössze fél óra alatt, hogy ezt követően következzenek a látványosabb műsorok. Az adás mégsem feles­legesen született, hiszen ér­zelmeinkre hatott, egyáltalán nem öncélú nosztalgiára sar­kallt minket, mert a nekünk legkedvesebbekkel találkoz­tunk, akik szinte megsze­­mélyesültek előttünk. A hangos zsurnalisztika avatott mívelőjének, kitűnő arány- és stílusérzékének kö­szönhetjük, hogy ez a meg­ható mementó töprengésre, tetteink mérlegelésére ösz­tönzött mindnyájunkat. Sze­lídítette indulatainkat, a humánum hullámhosszára hangolta mindünket. Mások nevében hadd nyújtsam át ezért azt az egy szál jelképes virágot. Apáink nevében is ... Pécsi István Egyszer volt sorsok Heti könyvajánlat akadémiai kiadó Györffy György: Az Ár­pád-kori Magyarország tör­téneti földrajza II. Doboka: Erdélyi Fehér, Esztergom, Fejér, Fogaras, Gömör és Győr megye. KOSSUTH KÖNYVKIADÓ Az átalakításról és a párt káderpolitikájáról. Az SZKP Központi Bizottsága 1987. ja­nuár 27—28-i ülésének do­kumentumai. Csikós-Nagy Béla: Szo­cializmus, piac, gazdaság Reflektor 87/1. Válogatás a sajtó politikai cikkeiből. MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ Költői jelenlét 1987. Hír­adás az év lírájáról. Palasovszky Ödön: Csil­lagsebek. Válogatott versek

Next