Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-10 / 58. szám
4. HB KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1987. március 10., kedd KEDVEZŐ MÉRLEG MEGYÉNKBEN IS Eredményes évet zárt a Művelt Nép A kiadványok hazai forgalmazásában oroszlánrészt vállal a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat. A három évtizedes múlttal rendelkező cég jelenlegi szerkezetében 15 éve működik, s mintegy öt esztendeje nagykereskedelemmel is foglalkoznak. Egyik kiemelt feladatuk a hazai tankönyvellátás lebonyolítása. Heves megyében az 1986- ban eladott könyvek közel nyolcvan százaléka a Művelt Nép kilenc városi üzletében talált gazdára. Tavalyi forgalmuk — az egyre nehezebbé vált piac ellenére is — meghaladta a nyolcvanegymillió forintot. Ez tíz százalékkal volt több mint az előző évi. Mi áll az eredmények hátterében? Erről nyilatkozott Borkúti László, a miskolci területi központ boltcsoport-igazgatója. Bővülő hálózat A forgalom ilyen mértékű növelését — a vásárlóközönség érdeklődésén túl — a kiadáspolitika kedvező változása, és a vállalat fokozott fejlesztési törekvései eredményezték. Bár új beruházásra 1986-ban megyénk területén nem került sor, de az előző évi változtatások hatása most hozta meg a kívánt eredményt. Az egri és gyöngyösi Tallózó már teljes évet zárt, így bevételük is megduplázódott. A megyeszékhely Széchenyi utcai árudája például 321 000 forint értékben adott el félárú könyveket, míg a gyöngyösi Török Ignác utcai üzlet 312 000 forint bevételt könyvelhetett el. Ez utóbbi egységben egyébként antikvár lemezek értékesítésével is foglalkoztak, s mint a tapasztalatok bizonyítják — sikerrel. A bolthálózat korszerűsítésére 1987-ben konkrét tervek vannak. A gyöngyösi Főtér könyvesbolt eladóterét az idén az eddigi raktárral megnagyobbítják, s mintegy 80 négyzetméternyi új tárolóhelyet építenek mellé. ősszel ,a hatvani Vörös Hadsereg utcai üzlet bővítésére is sor kerül. Koronglexikon és más újdonságok Az említetteken túl az egyes boltcsoport-igazgatóságok hatáskörét, önállóságát is fokozták. A belső érdekeltségi rendszer korszerűsítése mellett, új népszerű kiadványok forgalmazásával is növelték a piacképességet. A könyvbarátok számára bizonyára nem meglepő, hogy például a népszerű Planétás sorozat szépségápolási sorozatát 2370-en veszik rendszeresen a Heves megyeiek közül. Az egyébként nem olcsó Lehet egy kérdéssel több? műveltségi társasjátékból tavaly több mint hatszázat adtak el. Egyébként ehhez tartozó, kiegészítő kártyák épp a napokban érkeztek az üzletekbe. A diákok felkészülését segítő ötletes Korong lexikonokból témakörönként 1100 fogyott el. Említhetnénk persze a gyermekeknek szánt újdonságok közül a BoBo és Góliát sorozat közkedveltségét vagy a „kapósnak” számító Aranykéz-szériát. Az állandó vevőkör biztosításában nagy szerepe van a könyvcsekknek. Ez a szolgáltatás egyre népszerűbbé válik. Tavaly például országosan 9 százalékkal emelkedett a csekket vásárlók száma. A megyeszékhely Széchenyi utcai 301. számú boltjában 347-en éltek ezzel a lehetőséggel a múlt évben, a gyöngyösi két boltnál 110-en, a hatvaniaknál 274-en vették igénybe ezt a lehetőséget, összességében ebben a formában a megyében négy és fél millió forintnyi cikket értékesítettek. Küzdelem a vevőkért Nem elhanyagolható a különböző akciók jelentősége sem. A mezőgazdasági, az ünnepi könyvhét, a műszaki és közgazdasági könyvnapok rendezvényei, a hanglemez hete időről időre ráirányítják a figyelmet az újdonságokra. A tankönyvakció múlt évi sikeres lebonyolítása nemcsak a bevételek miatt jelentős, de a tanévkezdés zavartalanságához is hozzájárult. Egyre ritkábban fordulnak elő tartós hiánycikkek, ami a tudatos terjesztéspolitikát, s az ágazatban dolgozók erőfeszítéseit dicséri. El kell mondani azonban, hogy e területen van még mit tenni. A félárú akciók nagy népszerűsége a Heves megyei hálózatnak tavaly több mint hárommillió bevételt hozott. Mint megtudtuk, továbbfejlesztésére konkrét elképzelések vannak. A főként városi boltokban meghirdetett tavaszi és őszi engedményes vásárok mellett, a községekben, a viszonteladóknál (főként ABC-áruházakban) egész évben kínálnak majd leárazott kiadványokat. Sok a háztartásokban feleslegessé vált érdekes könyv. Az egri antikvárium árualapjának bővítésére új módszert dolgoztak ki. Rövidesen plakátokon is meghirdetik a felvásárlás új formáját, amelynek lényege, hogy ki-ki akár levelezőlapon is felajánlhatja feleslegessé vált könyvtárát anélkül, hogy azt az üzletbe beszállítaná. A Művelt Nép idei terveiben e mellett még jó néhány fontos feladat szerepel. Egyebek mellett tervezik a vidéki kiadókkal szorosabb együttműködés kiépítését, az adatfeldolgozás korszerűbbé tételét, s ami talán a legfontosabb, a kiszolgálás színvonalának további javítását. (jámbor) Közkedveltek a Planétássorozatok Félárú vásár az egri Széchenyi utcai 301. sz. boltban (Fotó: Szántó György) RUMEN BELCSEV: Paradicsomszedés Az autók befordultak a domb mögé, és megálltak. — Mozgás! — kiáltotta a főnökség. — Hadd ússzon megint verejtékben az anyaföld . . . Fogjatok egy-egy vödröt, aztán előre, elvtársak! Itt készül a nép kenyere! Fogtunk egy-egy vödröt, és öles léptekkel nekivágtunk az ültetvénynek, és azon morfondíroztunk, hogy ebből legfeljebb saláta lesz a nép számára, és semmi szükség fölöslegesen rikácsolni, bennünk ettől függetlenül is duzzad az öntudat, és ígérjük, egy árva paradicsomot sem hagyunk magunk mögött. Belegázolunk az ültetvénybe, és szedjük a paradicsomot. Körülöttünk teljes némaság. Madár se jár erre, s még egy apró legyet sem látni. Csak a paradicsom puffanása hallatszik, amint a vödörbe dobáljuk. Magától értetődően elsőként a lógósoknak fogyott el az erejük. Hárman is belevetették magukat az almásba, de a végén mindhárman gyomorgörcsöt kaptak a permetlétől. Elkékült az arcuk, úgyhogy a városi kórházba kellett szállítani őket. Folytattuk a munkát. Körös-körül semmi mozgás, még egy sánta nyúl sem mutatkozott. Egy idő után a bírói osztály két munkatársa eltűnt a virágzó rozsban. Lehet, hogy nem is rozs volt, de hát a fene ismeri ki magát az ilyen dolgokban, lényeg az, hogy mindkettőjük alakját elnyelték a kalászok. Talán csak azért, hogy megbeszéljenek egy-két modern költeményt. Fiatalok még zöldfülűek. Elhatároztuk, hogy nem törődünk velük, de a főnökség pánikba esett, és kiküldött egy mentőosztagot. A mentőosztag jó tizenöt perc múlva visszatért a rozsosból, és hordágyon cipelte a két tévelygőt. A rozsot (vagy az ördög tudja mit) szintén bepermetezték. Repülőgép tűnt fel a fejünk felett. Jámbor, sárga jószág. Úgy zúgott, mint egy traktor. — Feküdj! — ordította a főnökség. Hasra vágódtunk*. Éppen jókor, mert a gép lejjebb ereszkedett, és ismeretlen eredetű granulált trágyával temetett be minket. Még jobban széthúzódott a csatárláncunk, mivel a nők leültek egy diófa alá, hogy megtisztogassák a hajukat a förtelmes labdacsoktól. Délutánra már elviselhetetlenül tűzött a nap. Körbenéztünk, és a szúrós bokrok között átfurakodva lesomfordáltunk a folyóhoz . . . Szerencsére senki sem fulladt vízbe, de azok, akik megmártóztak, úgy másztak ki a vízből, mintha csalánban hemperegtek volna. A délután folyamán egy terepjáró érkezett. Ellenzős sapkát viselő férfi szállt le róla, és megütközve bámult ránk. A fűzfák alatt ott hevert a szerelmespár, a felismerhetetlenségig eltorzult arccal. Távolabb, a diófa árnyékában a nők fésülték kétségbeesetten a hajukat, és a mezőgazdasági repülőszolgálatot átkozták. Mi pedig, az utolsó túlélők, a tüskés bokrok közt botladoztunk, és már hírehamva sem volt a csatárláncunknak, szüntelenül vakaróztunk, és szidtuk a vegyi gyárat, amely tízegynéhány kilométerre innen eregette a füstöt a folyó partján. — Elvtársak — szólt a jövevény —, azok, akik még tudnak járni, sürgősen menjenek a domb tetejére fertőtlenítés céljából! A többieket kocsival visszük oda! Fölmentünk a dombra. — Elnézésüket kell kérnem — mondta röstellkedve az ismeretlen. — Nem ide kellett volna jönniük. Ezt a területet ugyanis egy kicsit bepermeteztük kora reggel. Rengeteg a kártevő meg a gyom, és még ki tudja mi minden akadályozza a jó termést... A méhészeket ugyan figyelmeztettük, hogy vigyék el a kaptárakat, de magukról valahogy megfeledkeztünk . . Némán álltunk a dombtetőn, hallgattuk a szél zúgását, madár se járt arra, még egy árva legyet sem láttunk, nemhogy egy sánta nyulat . . . Kihalt volt a táj... Viszont jó termés ígérkezik . . . (Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán) Kulturális hetilap Az elmúlt héten a Film Színház Muzsika 9-es számában olvastam egy interjút, Rusz Józsefnek, a zalaegerszegi színház igazgatójának nyilatkozatát, amelyben bejelentette, hogy lemond funkciójáról. Belefáradt, lejárt öt esztendőre szóló megbízatása, a továbbiakban inkább csak szakmai kérdésekkel szeretne foglalkozni. Az olvasó egy ilyen hírre felkapja a fejét valami botrányt szimatolva. Az eddigi gyakorlatot elemezve nem is alaptalanul. Mindannyian ismerjük a — saját kérésére —, érdemei elismerése mellett, közös megegyezéssel — indoklásokat, amelyeket az esetek egy részében ádáz harc, különböző manőver előzött meg. Egy mindenképpen tiszteletre méltó, becsülendő elhatározást ezért is követhetnek pletykaszintű, rosszindulatú, tendenciózus kommentárok. A Gondolat-jel vasárnapi adásában Bölcs István felelős szerkesztő, Vajda György művelődési miniszterhelyettest kérdezte arról, hogy a vezetőkiválasztási szisztémát miként változtatják meg a művelődési intézményeknél. A miniszterhelyettes szerint a kulturális kormányzat arra törekszik, hogy valamennyi művészeti intézményben a vezetői funkciókat pályázat útján és meghatározott időre lehessen betölteni. Közel háromszáz embert érint majd az intézkedés az országban, szinSzombat délelőtt hallgattam Széll Júlia műsorát a Megismételhetetlen sorsokat. Még a cím jelzőjének nehézkes hangzása sem zavart, annyira elbűvölt a poétikus adottságú, ritka tehetségű riporternő szellemi ajándéka. Felkereste az ötvenes évek asszonyait, a hajdan világformáló kisemberek — jelenkorunk történelmét névtelenül is ők alapozták — szép, szerelmetes, áldozatkész feleségeit, anyáinkat. Őket, akiknek egy része már nincs, nem lehet közöttünk. Az enyém se, akinek hiánya a múló évekkel egyre jobban fáj, akinek alakját, tündökletes lényét egyre többször idézem majd írásaimban, aki lelki mivoltában ma és holnap folyvást motiválja cselekedeteimet, ítéleteimet, akinek sorsa egyszer volt, s már soha meg nem ismételhető. A program, ez a nőnapi virágcsokor helyetti szívből áttételesen fakadó, de ki nem mondott köszöntés másokkal együtt áttételesen az ő arcélét is megelevenítette, portréját is megrajzolta. Valaha éreztük sziszifuszi küzdelmeiket, önként vállalt, ám épp ezért nagyszerű és tiszteletet érdemlő lemondásukat minden fényről, csillogásról. Nem gondoltak távoli utazásokra, zömük még a Balaton partjára sem jutott el, de felneveltek minket, belénk plántálták a jóba az igazba vetett hitet, didaktikus pózok nélkül, példamutatásukkal tanították meg az értékteremtő, az örömszerházvezetők, filmstúdiók, zenei intézmények vezetőit. A pályázatot a kinevezők hirdetik meg és zsűri bírálja el. A színtársulat választási jogáról esett szó, hiszen a vállalatoknál — az oktatásban a tantestület — az üzemi tanács választja meg a legalkalmasabb jelöltet. A színházakban azonban a színészek egy esztendőre szerződnek — sokszor formálisan — ezért a hosszabb programra vállalkozó — három-öt év — vezető kinevezéséhez a kollektíva véleményét kérik majd. Közmegegyezésre törekszenek a kinevezők és a vezetettek között, a közönség véleményét is tiszteletben tartva. A pályázat nyitott, aki megfelelő előképzettséggel rendelkezik, indulhat. A vezetői váltások társadalmi gyakorlata még nem alakult ki, ezért nehéz eldönteni, hogy a pozíciójához ragaszkodik-e az igazgató, vagy fél a bukott ember megszégyenítésétől. A jelenleg kinevezett vezetők megmérettettésére három éven belül sor kerül. Komoly szakember nem félhet ettől a próbától. A kinevező felajánlhatja az újabb periódust, vagy pályázatot hirdet és újból pályázhat a vezető A művelődésügy irányítói a mozdulás mellett döntöttek, némi kockázatot is vállalva. Lövei Gyula ző, a megnyugvást keltő munka szeretetére. Méghozzá életre szólóan! A még velünk szorgoskodók szóltak azokról az évtizedekről, amelyeknek nemcsak árnyoldalaik voltak bármennyire is divatos mostanában csak ezeket hangsúlyozni. A bajokat elviselték, a gondokkal lehetőségeikhez mérten megbirkóztak, s arra okítottak —, no nem tanári pedantériával —, hogy felnőtté élve űzzük el ezeket a borúfelhőket. Olyan kitartással, mint valamennyien serénykedtek értünk. Sztorik sorjáztak, arcok villantak fel. A pár perces halhatatlanság jegyében. Mindössze fél óra alatt, hogy ezt követően következzenek a látványosabb műsorok. Az adás mégsem feleslegesen született, hiszen érzelmeinkre hatott, egyáltalán nem öncélú nosztalgiára sarkallt minket, mert a nekünk legkedvesebbekkel találkoztunk, akik szinte megszemélyesültek előttünk. A hangos zsurnalisztika avatott mívelőjének, kitűnő arány- és stílusérzékének köszönhetjük, hogy ez a megható mementó töprengésre, tetteink mérlegelésére ösztönzött mindnyájunkat. Szelídítette indulatainkat, a humánum hullámhosszára hangolta mindünket. Mások nevében hadd nyújtsam át ezért azt az egy szál jelképes virágot. Apáink nevében is ... Pécsi István Egyszer volt sorsok Heti könyvajánlat akadémiai kiadó Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza II. Doboka: Erdélyi Fehér, Esztergom, Fejér, Fogaras, Gömör és Győr megye. KOSSUTH KÖNYVKIADÓ Az átalakításról és a párt káderpolitikájáról. Az SZKP Központi Bizottsága 1987. január 27—28-i ülésének dokumentumai. Csikós-Nagy Béla: Szocializmus, piac, gazdaság Reflektor 87/1. Válogatás a sajtó politikai cikkeiből. MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ Költői jelenlét 1987. Híradás az év lírájáról. Palasovszky Ödön: Csillagsebek. Válogatott versek