Heves Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-08 / 6. szám

HÍRLAP, 1991. január 8., szerda Az egri polgármester gyógy-idegenforgalmat akar (Folytatás az 1. oldalról) — Egy évvel ezelőtt népszerű­nek tetsző döntés volt, hogy új különadókkal nem terhelte meg az önkormányzat a lakosokat. Hogyan értékeli ezt most? — A volt tanácsi adók most szűntek meg január 1-jétől. S ehelyett már tavaly is be lehetett volna vezetni bizonyos adófajtá­kat, amelyek korábban nem vol­tak. Akkor úgy gondoltuk, hogy az energiaár-emelés, a víz- és csatornadíjak emelése és a többi éppen eléggé sújtja a lakosságot. Úgy döntöttünk, még plusz­adókkal nem terheljük meg a pol­gárokat. A most bevezetett ön­­kormányzati adók: a magánsze­mélyek kommunális adója, az iparűzési és az idegenforgalmi adók. Most az egész bevételt úgy terveztük, hogy a „kiesett” taná­csi adókat pótolja. Tehát ez ös­­­szegszerűen nem több, mint a korábbiak. A lakosság zömének teherbíró képessége nem enged­né meg ezt. — Kemény telünk van, s az eg­riek életét is megnehezítette a vá­ratlanul jött nagy havazás. Mos­tanában gondolom tudja, hogy gyakran emlegetik Önt és a hiva­talát — az eltakarítatlan hóaka­dályok miatt... — Igen, nem éppen dicsérő jelzőkkel... — Összefüggésben van-e ez az előzőekkel? Tudniillik, hogy ke­vés az erre fordítható pénze a vá­rosnak? — Ez nem elsősorban pénz­kérdés. Gyakorlatilag a városré­szek tisztán tartását vállalkozá­sokba adtuk ki (van, amit a vá­rosgondozás végez, van, amit magánvállalkozó). Inkább azt volt gond, hogy ilyen nagy töme­gű hó esett le váratlanul, kará­csonykor, amikor nem lehetett mit tenni, még pluszembereket fölvenni. Ez a nagy hó készület­­lenül érte a vállalkozókat, pedig folyamatosan dolgoztak ők. Amit én inkább nehezménye­zek, hogy a lakosság nem vett részt ebben. Amikor én gyerek voltam — jól emlékszem —, ha a járda takarítatlanul maradt vala­hol, akkor beszólt a rendőr: ha nem takarítjuk el, akkor meg fog büntetni. A havazás előtt a Hír­lapban is közzétettük, hogy ki­nek a kötelessége a járda tisztán tartása. Ez a lakosságé, beleértve a bérlőket is. (Hiszen nincs most már annyi házfelügyelő.) Két­ségtelen, hogy a kritika jogos. A közterületen lévő hóeltakarítás nem olyan ütemben zajlott, mint ahogy szerettük volna. S ez rész­ben magyarázható azzal, hogy pont az ünnepek táján történt. — A napi gondok után néz­zünk a jövőbe: milyen tervekkel néz az új esztendő elé? Már több fórumon nyilatkozott a város ide­genforgalmát érintő elképzelése­iről... — Gyakorlatilag Eger Buda­pest és a Balaton után a harma­dik legfrekventáltabb hely. 1,6 millió turista jön évente Egerbe. Nagy részük átutazó, a kisebb maradék pedig egy-másfél napot tölt itt. Ahhoz, hogy a város pro­fitálni tudjon az idegenforga­lomból, egyrészt az eltöltött ven­dégnapok számát kell növelni, másrészt pedig a szezonalitást kell kiterjeszteni. Szavakban már létrehoztuk az idegenforgalmi információs irodánkat a legutol­só közgyűlésünkön. Az a ter­vünk, hogy itt működjön „házon belül”, vagy nagyon közel. Ez koordinálná Eger idegenforgal­mát, s az idelátogatókat minden­fajta olyan információval ellátná, ami szükséges, és segíti a turistá­kat, szálláshelyeket, programo­kat ajánlana. A konferenciatu­rizmus iránt nagy az érdeklődés. Én magam is felvállaltam egy ilyenben a közvetítést. Űrfény­képezési világkongresszus lesz ez év szeptemberében Egerben. Sok ilyen felajánlás van. Amiben óriási lehetőséget látok, az a gyógyturizmus. Olyan betegség­­csoportok terápiáját tervezzük, amelyekhez nem kell feltétlenül kórházi háttér, így az ide érkező betegek és hozzátartozóik a mi szállodáinkban laknának, étter­meinkben étkeznének. Három betegségcsoportot céloztam meg: az egyik a központi ideg­­rendszeri károsodott gyerekek, a kevésbé vagy súlyosan mozgás­­korlátozottak. A másik csoport a szívinfarktuson átesettek, akik­nek az utókezelését itt végeznék, a harmadik pedig a reumatikus betegek csoportja. A szívinfark­tusos betegek és az idegrendszeri károsodott gyermekek terápiájá­ban az úszásnak van jelentősége. S ez utóbbinál gyakorlatilag a Pető Intézetben kialakított kon­duktív terápia itteni alkalmazása hozhatna eredményt, s vonzaná a nemzetközi érdeklődést. A Pe­tő Intézetben kifejlesztett terápia világhírű, s maga az intézet mes­­­sze nem tudja fogadni az érdek­lődők tömegét. — Ehhez jó szakemberek kel­lenek. S az előbbi elképzeléshez pedig hozzátartozik a fedett uszoda! — Már ki is dolgoztak a szak­emberek számunkra egy mo­dellt. Minimális ráfordítással ezt meg lehetne valósítani, s meghir­detni mondjuk a testvérvárosok­ban. Úgy gondolom, hogy fedett uszoda mindenképpen kellene. Most van is rá egy ígéretünk: ha kaszinó létesül Egerben, akkor uszoda is lehet. Úgy van kiírva a pályázat a Pénzügyminisztérium által, hogy a koncesszió megadá­sánál előnyben részesítik azt, aki sportlétesítményt épít, vagy mű­emléket állít helyre. Eger jelent­kezett erre. A közeljövőben dől el, hogy mi lesz. A pályázat gon­dosan van kiírva, mert a vállalko­zó anyagi kondícióit a PM Sze­rencsejáték Felügyelete ellenőr­zi, ráadásul a vállalkozó költsé­gére. Tehát minimális a kockáza­tunk. — Anélkül, hogy az évekig tartó uszodavita részleteit felele­venítenénk, hogyan illeszkedik ez a városfejlesztés egészébe? — Az a tervünk, hogy olyan uszodát kellene építenünk, amely komplex szolgáltatásokra alkalmas. Tehát helyet adna a rekreációnak, az iskolai úszások­tatásnak, a versenysportnak és a gyógyításnak. Azért gondolko­zunk ebben a komplexitásban, mert ez az üzemeltetési költsége­ket csökkentheti. Nyugaton sincs annyi pénz, hogy csak a verseny­­sport céljára tartsanak fenn egy uszodát. Meg lehet azt úgy csi­nálni, hogy több feladatra is al­kalmas legyen. — Polgármester Úr! Egyéves tapasztalattal a háta mögött s ilyen nagy tervek előtt: mene­dzsernek, vagy inkább a város szolgálójának tartja-e magát? — Tulajdonképpen szeret­ném, ha menedzser lennék, egyelőre csak a város szolgálója vagyok... — Köszönöm a beszélgetést. Jámbor Ildikó Úgy érzi, gyermekor­vosként több lehetősége volt beszélget­ni az embe­rekkel (Fotó: Perl Márton) Varga Detre: A Mackó A mackó télen barlangban, Nyáron pedig szabadban. Elment áfához mézet lopni, És közben elkezdett tanakodni. Miközben tanakodott, Éhesen hazaballagott. EGER ÉS KÖRZETE Központi támogatást kérnek Mi lesz a város kollégiumaival ? Eger iskolaváros. Sokszor és szívesen beszélünk erről a rang­járól, bár ez nemcsak előnyökkel jár, de súlyos kötelezettségekkel is. Gondoskodni kell az intézmé­nyekről, s emellett biztosítani kell az oktatás „hátországát” is, megfelelő kollégiumok által. Az idők során erősen elhasználód­tak ezek az épületek, így nem kis fejtörést okoznak a polgármeste­ri hivatalnak. — Fontos feladatunk most — mondja Habis László alpolgár­mester — a városban működő középiskolai kollégiumok hely­zetének feltárása. Felmérjük, hogy egy-egy kollégium milyen intézmények hallgatóit fogadja, és milyen esetleges későbbi át­­csoportosítási lehetőség kínál­kozik. Lehetőség nyílik arra, hogy igényt nyújtsunk be céltá­mogatásra. Az Országgyűlés költségvetési vitája után alakult ki az az esély, hogy felújításra, re­konstrukcióra, bővítésre kérhes­sünk pénzt. Ennek annál na­gyobb a jelentősége, mert mind­három belvárosi kollégiumunk egyházi ingatlanban működik. Ezért a felmérésnek a későbbi visszaadás miatt is megvan a je­lentősége. — Eger város fenntartásában hány kollégium működik jelen­leg? — A József Attila, az Ady, a Petőfi, a mezőgazdaságié, a GMSZ-é és a kereskedelmié, azaz hat kollégium. — Ezek megfelelőek, vagy túl szűkösek? — Éppen nincsenek pót­ágyakkal bezsúfolva. Az alapve­tő gond az, hogy a régebbi kollé­giumok túltelítettek. Különösen a József Attila — amire az angol­­kisasszonyok igényt tartanak —, mert körülbelül két­, két és fél­szer annyian laknak benne, mint ahányan a mai igényszint szerint elférnének. Sajnos, a viszonylag újabb kollégiumok is igen rossz állapotban vannak. Például a GMSZ kollégiumának nem megfelelő a tetőszigetelése, cse­rélni kellene az ablakokat — ren­geteg munkára volna ott szük­ség. A műszaki állapot felméré­sén túl vagyunk, most követke­zik a szakmai mérlegelés. Ez azért is olyan sürgős, mert a jövő évi költségvetés szempontjából igen lényeges ez a kérdés. — Számításaik szerint mennyi pénzre volna szükség ahhoz, hogy a legfontosabb teendőket elvégeztessék? — Ha mi mindent meg akar­nánk oldani, az több tízmillióba kerülne. A minimálisan szüksé­ges munkák is több milliót jelen­tenek. Ezt a jelenlegi költségve­tési számaink lehetővé teszik. Most azt szeretnénk eldönteni, hogy mi az, amire céltámogatási igényt jelenthetünk be. — Ha sikerül megkapni a „központi forintokat”, ez mit je­lentene a város számára? — Ebben az esetben a felújítá­si költség ötven százalékát céltá­mogatásból lehetne fedezni. Február 28-ig komplett pályáza­tot kell készíteni, ez most a legel­ső és legsürgősebb feladatunk. (g-1­) Mit akar a Varázsceruza? Képek záporában Varázsceruza címmel indított előadás-sorozatot 1991 októbe­rétől a Forrás Gyermek-Szabad­időközpont. Az előadások rajz­oktatásunkról és vizuális nevelé­sünk állapotáról, fejlődési irá­nyairól szólnak. De miért is indították el? Az évezred utolsó éveiben mindjob­ban érzékelhető, hogy egy még ismeretlen világ kapujába érkez­tünk. Az írott és nyomtatott szó korszaka is zárulni látszik. Fel­pörgött életünk nem hagy időt az olvasás lassan kivesző megszen­telt perceire. Közben azonban hevesebben záporoznak ránk a képek. Megjelennek otthona­inkban. Képernyő zárja álomba napjainkat. Gyermekeink is Dis­­ney-világot álmodhatnak ma­guknak. Mi pedig majdnem véd­telenek vagyunk az így érkező bóvli ellen. Élnek azonban olyanok is, akik feltették, hogy hivatásuk­nak engedelmeskedve példát próbálnak adni arról, hogy léte­zik másfajta kép is. Lényegről szóló. Igazi. Ilyen emberek jön­nek el havonta egy-egy csütörtö­kön a gyermek-szabadidőköz­pont előadás-sorozatára, hogy beszámoljanak az ország külön­böző településein folytatott küz­delmükről. A közelítések eltérő­ek, de a szervezők hisznek ab­ban, hogy a csúcsra nem csak egy ösvényen lehet feljutni. A sorozat nyitó előadásán Molnár V­­­ezse­ néprajzkutató­­grafikus a gyermekrajzok és az emberiség képi ősnyelvének népművészetben is megnyilvá­nuló együtthangzására figyel­meztetett. Novemberben Len­gyel László művészettörténész Kepes György életművéről adott értékelést. Január 9-én 17 órától Buka László fiatal debreceni rajztanár számol be figyelemre méltó erőfeszítéseiről. Majd ja­nuár 23-án 17 órától a miskolci Kecskemétiné Törő Irén ismerte­ti Leonardo-program néven mű­ködő környezetesztétikai mód­szerét. Februárban Platthy István ér­kezik, aki a Pécsi Gyermekott­honban gondozott, lelki sérült gyerekek életébe hoz fényt rajzó­ráival. Márciusban Novák Ta­más, a miskolci Zrínyi-gimnázi­um fiatal rajztanára lesz vendég, majd áprilisban Földi Péter, a közismert festőművész zárja a sorozatot. K­edves és bűbájos gyermek­újság került a napokban az egri óvodások és kisiskolások ke­zébe. A készítők a terjesztés köz­vetlen módját választották: pos­tán küldték el egy címlista alap­ján az „érdekelteknek” a kiad­vány első számát. Nem hivalko­dó, inkább olvasásra, közös já­tékra hívogató kis újság ez, me­lyet — az első pillantás után ész­revehető — szakértő, a korosz­tályt alaposan és közelről ismerő gárda készített. Színes riportok, színezhető sok-sok rajz, vers, mese, rejtvény. Még naptárral és képregénnyel is kedveskednek a leendő olvasóknak. Minden to­vábbi kommentár helyett íme, néhány részlet a Facsigában köz­zétett írásokból: — Nagyon ügyesen rímekbe szeded a verseidet, olvastam a többit is, de azok jóval hosszab­bak. Talán egy következő Facsi­gában megjelentetjük. Jó? A ta­nító nénid hogy értékeli, hogy úgy mondjam, a hobbijaidat? — Az egyik tanító néni nem mindegyiknek örül, de már kap­tam 3 osztályfőnöki dicséretet. Sajnos, a magatartásom nem a legjobb, az az igazság, hogy elég eleven vagyok. — Szerintem inkább egy nagyszerű gyerek vagy, aki a sza­badidejét hasznosan tölti el. Mondd el kérlek, hogy még mi érdekel? — A búvárkodás. Apáékkal Olaszországban voltam, és meg­szerettem a tengert. Olyan, mint­ha egy idegen világba csöppen­tem volna. Sok új dolgot muta­tott meg nekem, az élőlények gyönyörű színekben pompáztak. Szeretem a dús tengeri élővilá­got, nem pedig a kopár, sivár ho­mokot. (Részlet a Nem vagyok én fa­csiga című cikkből) Guppi Tél van. Hó borítja a város aszfaltját, s a néhány fát és bok­rot, amelyek a hatalmas házak árnyékában húzódnak meg. A kisfiú hazafelé siet. Hátán iskolatáska, kezében egy befőt­­tesüveg, abban pedig egy dider­gő barna szőrgombóc üldögél maréknyi forgácson. Mit szól majd Anyu? — kérde­zi magában a kisfiú. Soha nem mondta, hogy nem lehet állatom. De azt sem, hogy lehet. Mindegy, a Hörit hazaviszem. Lesz, ami lesz, de Höri fontos nekem... Legyél többet szabad levegőn... Gyerekek! Zsebkendőt min­dig tartsatok magatoknál, köhö­géskor, tüsszentéskor tegyétek a szátok elé, így megelőzhető a tö­meges fertőzés. Probléma még a fulladásos köhögési és görcsös légzési roham, más néven aszt­ma. Előidézője lehet az atka. Az atka a pókok osztályába tartozik. Az atkákra érzékenyeknek a sze­zonja van. Ez a kis kórokozó ve­lünk él a lakásban. A rólunk le­hulló hámsejteket, szőrszálakat, körömdarabkákat egyszerűen megeszegeti, ebből él. Elszapo­rodik, és váladéka por alakban lerakódik, időnként a levegőbe kerül. Ez kiválthat asztmás roha­mokat. Ebben az időszakban, amikor fűtés, párásítás van, job­ban szaporodik. Ezért gyakran takarítsunk, szellőztessünk. Minden fulladásos rohamnál ta­nácsos orvost hívni. Esetenként kórházi ápolás is szükséges. (Részlet az orvosi tanácsok­ból) Egy egri gyermekújság született: A Facsiga 5 A Kolping-egylet gyűlése Ma este 6 órától ülést tart a Megyei Művelődési Központban az egri Kolping-egylet. A tagok, valamint a meghívott helyi ipa­rosok és kereskedők ezúttal egy alapítvány létesítésének lehető­ségeiről tanácskoznak. Ennek célja, hogy támogathassák a fia­talok, valamint az egri polgárok képzését és továbbképzését. Hét vár... A Művelődési és Közoktatási Minisztérium előterjesztést ké­szített a kormány részére az or­szág jelentős műemlékeinek vé­delmére. A „Hét vár, három kas­tély...” elnevezésű programban Eger vára is szerepel: ebben az esztendőben várhatóan 15-20 millió forinttal járulnak hozzá további feltárásához és megóvá­sához. Tehermentesítő utat terveznek Köztudott, a megyeszékhely útjai túlzsúfoltak, ezért vetődött fel az elképzelés, hogy szükség lenne egy városon belüli teher­mentesítő út megépítésére. En­nek kialakítása — az előzetes tá­jékozódás szerint — a terület biz­tosításától és az útalap pénzügyi kereteitől függ, várhatóan 1995 körül lehet szó róla. Az Eger megközelítését biztosító 25. szá­mú főút 2x2 sávra történő bőví­tése és az M3-as autópályához való csatlakoztatása is szerepel a tervekben, megvalósítására min­denképpen a sztráda üzembe he­lyezésével egy időben számítha­tunk. Ifjú környezetvédők A Heves Megyei Környezetvé­dők Szövetsége legutóbbi ülésén örömmel állapította meg, hogy az Egri Környezetvédők Köre után megalakult a megyeszékhe­lyen a Környezetvédő Ifjúsági Kör is, amelynek harminc tagja — első ténykedéseként — hala­déktalanul hozzálátott az egri és a városkörnyéki természeti érté­kek feltérképezéséhez. Középdöntő Egerben — döntő Kaposvárott Ma mérkőznek a megye vers­mondói az egri Megyei Művelő­dési Központban a Csokonai Vi­téz Mihály országos szavalóver­seny területi selejtezőjén. A negyven résztvevő fiatal és fel­nőtt két fordulóban méri össze előadóművészi tudását. Dr. Ke­lemen Zsigmondné szaktanácsa­dó, pedagógus, Balogh András színművész és Jámbor Ildikó új­ságíró alkotja a zsűrit. A verseny — amelyen csaknem valamennyi egri középiskola képviselteti ma­gát — délelőtt 10 órakor kezdő­dik, s nyilvános, ezért várják az érdeklődő közönséget. A me­gyei forduló dönti el, ki lesz az a két versenyző, aki régiónkat képviseli a kaposvári farsang idején megrendezendő országos versenyen. ! Két szakképzett eladót keresek élelmiszer­­üzletembe sürgősen. Érdeklődni: a SHELL-kút SNACK Báljában 9-21 óráig f 3 *

Next