Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-22 / 247. szám

HÍRLAP, 1993- október 22—24, péntek—vasárnap „Élő Buddhák” Pekingben A közelmúltban több tucat „élő Buddha” lépett ki a pekingi Huang Si-templom kapuján, s Kína legnagyobb acélműve felé vette az irányt. A forró kazánok, olvadó fém és számítógép vezényelte formázógépek távol állnak azoktól az ősrégi rítusoktól, amelyek a tibeti buddhizmus megszentelt papjainak életét betöltik, de nem állnak távol a jövőnek ezektől az előfutáraitól. — Azt akarjuk, hogy tanítványaink megértsék a modern világot — mondotta Csö Hszi, Kína buddhista főiskolájának helyettes elnöke a Reuter brit hírügynökség tudósítójának. — Amikor majd visszatérnek monostoraikba, valamit magukkal visznek megszerzett tudásukból. Üzemlátogatások, a nemzetközi eseményekről szóló előadások és politikai eligazítások — mindezek részét képezik a Kína modern lámáit képző intézetnek, amelyet, bármilyen furcsán hangzik is, az ateista kínai kormány tart fenn. A pekingi buddhista főiskolán tanulnak a tibeti vallás vezető papjai, akiket „élő Buddháknak” neveznek, mert a hívők azt tartják, hogy az isteni lélek megtestesítői. Számukat egész Kínában mintegy ezerre becsülik. Már gyermekkoruk óta a tibeti elithez tartoznak. Azelőtt a Himalája eldugott völgyeiben és Közép-Ázsia síkságain épült monostorokban tanultak. Most azonban a legkiválóbbak a kommunista Pekingben végzik tanulmányaikat. — Azt hisszük, ez a legjobb hely, ahol kulturális és oktatásügyi tudásuk színvonalát növelhetik — jegyezte meg Csö Hszi. A pekingi főiskolát 1987-ben alapították a pancsen láma utasítására. A pancsen láma, mint ismeretes, rangsorban rögtön a számkivetésben élő dalai láma után következett. A pancsen láma 1989-ben bekövetkezett haláláig a kínai-tibeti együttműködés szószólója volt. Kínában más területeken is tért hódítanak a modern élet ismérvei. Mint a Yangcheng Evening News című lap írja, a konzervatív Santung tartomány lakói nemrégen valóságos szellemi teszten mentek keresztül. Santung Kína északkeleti részén fekvő tartomány, ahol 2500 évvel ezelőtt Konfucius élt. Lakói rendkívül konzervatív gondolkodásúak. Ebben a tartományban tavaly női szépségversenyt akartak tartani, de hivatalos körök kemény ellenállást tanúsítottak ezzel a „hívságos” eseménnyel szemben. Az ellenállás azonban csak addig tartott, amíg a kommunista párt tartományi propagandaosztálya úgy nem döntött, hogy a szépségversenyt meg kell rendezni. És íme: 8000 néző jelent meg a verseny döntőjén, amelyen a résztvevők fürdőruhában mutatkoztak. Li Fang-lin, egy 22 éves leány, aki megnyerte a versenyt, 1700 dollárnak megfelelő, 10.000 jüannyi díjban részesült. A modernizálódó Kínából más jellegű hírek is érkeznek. Hengsuj városában a rendőrség ártalmatlanná tett egy 30 tagú gengsztertársaságot, amely embereket rabolt el, és arra kényszerítette őket, hogy eladják vérüket. Erről a Legal Daily című pekingi hivatalos lap számolt be. A lap szerint legkevesebb 16 személyt raboltak el a gengszterek, s mindegyiküket kényszerítették, hogy 4 liter vért adjanak, rövid időközönként. A bűncselekmény a tavalyi év végén kezdődött. Az áldozatokat bezárták egy épületbe. Megverték azokat, akik ellenálltak a véradásnak. A gengszterek természetesen jó pénzért eladták a vért. Végül is az egyik elrabolt parasztnak sikerült megszöknie, és jelentette az ügyet a rendőrségnek. A rendőrök megostromolták az épületet, foglyul ejtették a vámpír gengsztereket, és kiszabadították a foglyokat — jelentette a Legal Daily. Irodalmi deficit Oroszországban Oroszország, a korábbi irodalmi szuperhatalom most kulturális deficittel küzd. Nemcsak modern, klasszikus vagy népi írók hiányoznak, hanem még az irodalmi díjakat is importálnia kell. A Booker-díj oroszországi bevezetése az idők jele. A moszkvai kritikusok keserűen állapították meg, hogy a 15 ezer dolláros díj nem más, mint humanitárius segély az elszegényedett orosz íróknak. Booker, ez az élelmiszeripari óriásvállalat alapította Nagy- Britannia legnagyobb irodalmi díját, amelynek elnyerése azelőtt ismeretlen írókat 24 óra alatt kulturális sztárokká emel. A Booker vállalat most azt reméli, hogy a díj oroszországi bevezetése esetleg egy új Szolzsenyicint hoz napvilágra. Az első évben ez nem sikerült. A bírálóbizottság magánbeszélgetésekben beismerte, hogy a nyerőnek, Mark Karitonovnak a kiválasztása kompromisszumos megoldás volt. Az orosz Bookerdíj azonban felkeltette a kiadók érdeklődését, s talán életet lehel a halódó irodalmi piacba. Az irodalom kemény időket él át Tolsztoj és Dosztojevszkij hazájában. Az orosz írók bizalmi válság közepette élnek. Aki korábban a társadalom vezetői közé tartozott, most küzdelmesen keresi helyét egy olyan korszakban, amelyben az embereket kevéssé érdeklik a könyvek. — Mi, írók, a felszínen maradásért harcolunk — mondta az UPI amerikai hírügynökség moszkvai tudósítójának Alekszander Ivancsenko, aki a Booker-díj egyik jelöltje volt. — Olyan bosszúságok, mint a cenzúra, eltűntek. Helyette azonban olyan prroblémáink vannak, mint az, hogy hol lakjunk és mit együnk. A kommunista rendszer bukása előtt a 10 ezer hivatásos írót, az írószövetség tagjait elárasztották kiváltságokkal. A párt és a kormány iránti hűséget külföldi utakkal, luxuslakásokkal és nagy pénzekkel honorálták. — Legtöbbjük ösztövér gebe volt, de arról énekeltek, amit a hatóságok hallani akartak, s ezért megjutalmazták őket — hangoztatta Anatolij Ananyev, az Október című irodalmi folyóirat szerkesztője. — A Kreml éneklő madarai megszégyenültek, ugyanúgy, mint a szovjet irodalmi díjak, amelyek nem a tehetséget, hanem a politikai elkötelezettséget honorálták. Ezért oly nagy az érdeklődés a Bookerdíj iránt, amelyet egy ideológiamentes, független irodalmi díj modelljének tekintenek. 7. Égi titkok Planetáriumtörténet A legrégibb csillagglóbuszok egyike valószínűleg az, amelyet a kninoszi Eudoxosz hozott magával Egyiptomból. Aratosz szicíliai költő leírása alapján Eudoxosz „az ég álló csillagaival és mindenféle ékítménnyel” díszítette éggömbjét. Az Arkhimédész által jóval később készített „planetárium” valószínűleg armilláris (gyűrűkből összeállított) gömb volt. Gallus ezt olyan mechanikai modellként írja le, amelyben a Nap, a Hold és az akkor ismert öt, szabad szemmel látható bolygó modellje végezte „egyenlőtlen és változó mozgását” a „gép egy teljes fordulata alatt.” III. Frigyes holstein-gottorpi herceg udvari matematikusa és könyvtárosa volt az, aki elsőként eltért az olyan csillaggömbnek az eszméjétől, amelynek külső felületén vannak megjelölve a csillagok. 1654 és 1664 között készíttetett egy kb. 11 láb átmérőjű és mintegy 3,5 tonna súlyú üres rézgömböt, amelyen mindkét végén megtámasztott tömör fémtengely hatolt át. (A tengely 54,5 fokkal dőlt a horizonthoz, ui. ez a szög volt Gottorp földrajzi szélessége.) A gömb külső felülete az ismert világ térképét mutatta. A szemlélő körbejárhatta, és déli részén egy kis ajtón át bejuthatott annak belsejébe. A gömb belsejét két kis olajlámpa világította meg. Belül egy felfüggesztett, kör alakú padlózaton tíz néző fért el, és a kezelő — egy archimédeszi csavar fogantyúját tekerve — lassan forgatta a gömböt, miközben belsejében aranyozott csillagok és csillagképek látszottak felkelni és lenyugodni egy mesterséges horizonthoz viszonyítva. Láthatóvá vált az éjszakai égbolt havonkénti változása, a Nap naponkénti mozgása és látszólagos mozgása az ekliptika mentén. A Napot egy üveggömb képviselte. Ezt a glóbuszt 1715-ben elküldte ajándékba I. Péter cárnak. A legnagyobb üres éggömböt Roger Long cambridge-i professzor készítette 1758- ban, amely 18 láb átmérőjű és Cambridge földrajzi szélességének megfelelő dőlésszögű volt. A gömböt hajtókar és fogasléhajtás segítségével lehetett forgatni. A csillagokat különböző méretű fémbe fúrt lyukak képviselték. Nagyjából harminc látogató állhatott a belsejében, és figyelhette a csillagoknak a mesterséges horizonthoz viszonyított felkelését és lenyugvását. Long a felállított csodaszerkezetétől azt remélte, hogy gömbje nagyban hozzájárul majd a csillagászat népszerűsítéséhez, de ebben keservesen csalódnia kellett. Hiába költött évi 6 fontot karbantartására, a gömb lassan tönkrement. Száz év múlva így írtak róla: „Sok derék ember lakott és tanult Cambridge-ben anélkül, hogy bármit is tudott volna a gömb létezéséről.” Nagyobb sikere volt annak a csillagglóbusznak, amelyet W. Atwood tervezett 1911-ben, mégpedig azzal a céllal, hogy előmozdítsa a csillagászat alapjainak tanítását a chicagói természettudományi főiskolán. A 15 láb átmérőjű glóbusz galvanizált bádoglemezből készült. Egyenlítőjénél három kerék tartotta, és egy kis elektromos motor forgatta. Számos lyuk alkotta a pontos nagyságrendbe elhelyezett csillagokat. Az ekliptika mentén mozgó kis villanykörte képviselte a Napot. A Hold bemutatásához több kis korongot is használt, amelyeket úgy vágott ki, hogy azok jól érzékeltessék a holdfázisokat. Világító festékkel vonta be őket a nagyobb hatás elérése érdekében. Atwood még a bolygók bemutatására is gondolt, és láthatóvá tette azok csillagok közötti mozgását. Eise Eisinga, egy Leeuwarden közelében élő gyapjúkártoló építette századunk legnagyobb kopernikuszi planetáriumát. 1774 körül kezdte el a nagy munkát, és csak hét év múltán lett vele kész. A hajtósúllyal működő és inga szabályozta szerkezet — tölgyfakorongok és fémfogazattal ellátott abroncsok alakjában — főleg fogaskerekekből állt. A szerkezetet egy lakószoba mennyezetébe rejtette. A planetárium így a megfigyelő feje felett volt, aki — felnézve — láthatta a bolygó gömbjeit mozogni. Minden bolygót egy tengelycsap visz körbe, amely az alsó mennyezetbe vágott, kör alakú hasítékban mozog. A bolygókat megtestesítő gömbök a bolygók természetes periódusában keringenek, úgy, hogy a Szaturnusz csaknem 29,5 földi év alatt kerüli meg a Napot. A Föld gömbjét a Hold gömbje kíséri, havonta egyszer megkerülve a Földet, és közben megfordulva a tengelye körül. A Jupitert 4, a Szaturnuszt — a gyűrűjén kívül — ugyancsak 4 hold kíséri, de egyiknek sincs független mozgása. A helyiségben lévő ágy fölött számlapok vannak, amelyek a Hold fázisát jelzik, más számlapok az évet, napot, órát, valamint a Napkeltének és a Nap nyugtának idejét mutatják. Eisinga mindezt összekapcsolta egy ötletes mozgó csillagtérképpel, amelyen azt láthatjuk, mely csillagok vannak Franekerben a megfigyelés ideje alatt a horizont fölött. Az állam 1825-ben megvásárolta a planetáriumot, és Eisingát gondnoknak nevezték ki. Halála után III. Vilmos király a városnak adományozta a házat és a planetáriumot. A szerkezet ma is működőképes. Az 1920-as évek legnagyobb hatású planetáriumát a Zeiss Művek főmérnöke tervezte meg. A hat bolygó pályájának megfelelő, elliptikus futósínek egy kb. 36 láb átmérőjű — és több mint 9 láb magas —, henger alakú helyiség mennyezetére voltak szerelve. A bolygókat képviselő gömböket villamos motorok hajtották futósíneken. Amikor a helyiséget elsötétítették, a megfigyelő a központi Nap fényétől megvilágítva látta a bolygómodelleket, és nemcsak a bolygók mozgását tudta megfigyelni, hanem a holdjaikét is. Nem sokkal ezután azt a kérdést intézték a Zeissgyárhoz, hogy tudna-e még sokoldalúbb készüléket előállítani, olyat, amely földi nézőpontból mutatná be az eget. A javaslat megvalósítása érdekében Walter Bauersfeld, a Zeiss Művek mérnöke elvetette a bolygómodellek mozgatásához rudakat, vezetéksíneket és fogantyúkat igénylő elképzeléseket, mégpedig egy olyan elképzelés kedvéért, amely optikai vetítőlencsék mozgó sorozatain alapult. Ötévi megfeszített munka után a Zeiss Művekben elkészült egy olyan gép, amely az égbolt csillagait vetítette a kupolára. Teljesítménye minden várakozást fölülmúlt, és a közönség óriási érdeklődést tanúsított iránta. A műszer képes volt az égitestek napi mozgását felgyorsítva is bemutatni. Az első, Zeiss-készülék által képezett csillagokat 31 optikai rendszer vetíti, ezek az optikai rendszerek egy 20 hüvelykes gömbön oszlanak el, és a gömb középpontjában rögzített 200 wattos égőtől kapják a fényüket. Ezzel a csillaggömbhöz rögzítve — azzal együtt — forog egy rácsos henger, amely a Nap, a Hold és a szabad szemmel látható öt bolygó mozgatható vetítőkészülékeit tartalmazza. Ezeket a vetítőkészülékeket „éves” meghajtással egy arra alkalmas fogaskerék-áttétel működteti. 1924-ben W. Willinger egy fontos módosítást hajtott végre, amelynek révén a csillagos ég — bármely szélességre vonatkoztatva — bemutatható. Ebben a konstrukcióban a vetítőkészülékeket úgy csoportosították, hogy csaknem 13 láb hosszú sort alkossanak, és súlyzó alakot kapjanak. A súlyzó „golyóit” két csillaggömb alkotja, amelyek az északi és a déli félgömb számára kb. 8900 csillagot vetítenek a kupolára. A Nap, a Hold és a bolygók vetítőkészülékeit a súlyzó „nyelvét” képező, henger alakú vázába építették be. Megfelelően mozgatva, ezzel az elrendezéssel be tudják mutatni, hogy — a Föld bármely pontjáról nézve — a múltban, a jelenben vagy a jövőben milyen volt, milyen, vagy milyen lesz az égbolt. V. Tana Judit A legrégibb fennmaradt éggömb: a Famese-glóbusz. Az Atlasz vállán nyugvó csillaggömbön több csillagkép ókori ábrázolása felismerhető Eisinga a XVIII. században egy terem mennyezetébe építette be planetáriumát A Zeiss-planetárium projektora fAz OTP-Garancia Biztosító Rt. Heves Megyei Vezérképviselete agilis, jó kapcsolatteremtési és kommunikációs készségű munkatársat keres főállású üzletkötői munkakörbe a megye egész területére. — magas kereseti lehetőség — gk. költségtérítés — egyéb juttatások Jelentkezés: Eger, Telekessy u. 7. Tel.: 411-534, 412-401. Autófényezők, márkaszervizek, alkatrész-kereskedők figyelem! EGÉSZÍTSE KI TEVÉKENYSÉGÉT GLASURIT AUTÓFESTÉK ALKALMAZÁSÁVAL! Hogy miért? — mert teljes színskála áll rendelkezésre — mert nyugati technológiával dolgozunk — mert garantáljuk a minőséget Gépkihelyezést, folyamatos ellátást, szaktanácsadást biztosítunk. Gépkihelyezés esetén árkedvezményben részesül. Egy korrekt ajánlat, egy korrekt kapcsolat! Bíró Ferenc Eger, Servita u. 39. TEL: 36/320-562 8 16-ig