Hevesi Szemle, 1981 (9. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Kiss Gyula: Petőfi Andornakon
dabéli pihenésekre elcsorgott a 150 forint. Forrásközelben e korhoz, Kozma Andor bizonyára nem alaptalanul írta verses regényében, hogy Eger közelébe érve „zsebét már hiába turkálja, egy petákra sem lel” az ifjú. Személyes visszaemlékezések s vallomást őrző tárgyak révén Petőfi egri tartózkodásának szinte minden órája ismert. A költő itt írt versében, az Egri hangokban, s baráti levelekben, maga is tudósít erről. De kapott-e, őrzött-e benyomásokat Andornakról? A versen túl semmi írásos feljegyzése nem tanúskodik ilyenről. S a baráti és kortársi tanúskodás? Orlay Petres Soma a Budapesti Szemlében 1879-ben közzétett „Adatok Petőfi életéhez” című írásában kevés szóval megerősíti a költő andornaki tartózkodását, s itt támadt szándékát, hogy Tárkányit Egerben meglátogatja — az amúgy is ismert tényközlésnél nem több. Több azonban az egri szem- és fültanú, a kitűnő, Petőfinél két évvel ifjabb, gyöngyösi születésű Zalár József ide vágó följegyzése. Zalár kispaposkodás után épp ebben az esztendőben állt élete, s pályája fordulópontján, a szegénypárti, már-már forradalmi hangokat megütő, verselgető Zalár átiratkozik jogásznak, s jóval később Heves vármegye al-, majd főjegyzője, végül alispánja lesz. (Meglepően egyezik ennek az életpályának az íve a születésétől haláláig borsodinak megmaradó Lévay Józsefével.) Zalár szemtől szembe állhatott a didergő, elcsigázott Petőfivel, aki nyilván szólt az eddig maga mögé taposott útról. Nem egészen másfél évtized múltán Zalár, amit megtudhatott, meg is írta a Szépirodalmi Közlöny 1858. május 30-i számában. Nem lehet kitérni a bennünket itt érintő rész szó szerinti idézése elől: „Az 1844-ik februáriusban kemény hideg volt. Esik ... fehér a föld... a debreceni úton egy ifjú közeledik Eger felé ... Könnyű öltözetben, egy kis gallérköpenyben ... Be-betér egy-egy csárdába s valamit jegyezget — nem tárcájába, hanem apró papírdarabokra. Eléri végre Andornakot, meglátja az egri szőlőhegyeket... megdobban szíve... s ott a hóval borított országúton írni kezd...” * Mit láthatott akkor Petőfi Andornakon? A haszonnal forgatható, kitűnő „Heves megye műemlékei” című akadémiai kiadványnak a községre vonatkozó része eligazít. Mindenképpen láthatta a ma oly nemes szándékkal fönntartott emberbaráti intézménynek helyet adó Mocsáry-kastélyt, a hozzá tartozó kerti gloriettet, a kistályai r. k. templomot s főként a „kocsibeálló állást” és az ezzel párhuzamosan húzódó csárdát, „melyben a hagyomány szerint Petőfi Sándor Eger mellett című versét írta” — hogy a tudós könyvet szó szerint idézzük. A csárdát utóbb elbontották, a kocsibeálló azonban, közfalak beiktatásával, kellő átalakítás után, még sokáig szolgálta a falu népét. Ahogy visszaemlékeznek beszélgetőpartnereim, volt ebben vegyesbolt, „kármentős” kocsma, sőt bálterem! Olyannal is szót válthatok, akit kislányként ide szalasztottak el sóért-gyufáért, mással, aki e „bálteremben” ropta a táncot a kiszemelt vőlegénnyel. Pár éve aztán ezt is lebontották, s két, egymásnak támaszkodó, modern ház került a helyére. Tavaly csak a fundamentumot rakták le, most azonban már az elkészült lakóház benyomását keltik. (Az Eger felől érkező utas a Rákóczi utcán, a 225. házszámot követő telekhelyen találja a még be nem számozott, új házakat.) Hol íródott hát az Eger mellett? Ólmos bot, s tarisznya oltalmával vándorolva, menet közben, miként Zalár írja le, vagy a helyi hagyomány hitelét elfogadva, a csárdában? Csaknem bizonyos: egybeolvasztva mindkét változat elfogadandó. Az utolsó „petákok” a csárdában maradván, részben vagy gyors munkával, egészében itt készülhetett el az első fogalmazvány. Akinek volt már része benne, ismeri azt a további munkára sarkalló feszültséget, ami félig kész alkotómunka végzése közben lepi meg az embert. Ez az indulat vetette hát elő Petőfivel — már Eger felé tartva — a kéziratot, s dolgozott-csiszolt a sorokon. (Az sem kizárt, tökéletesen, a költőt is kielégítő módon csak Egerben, a Tárkányiék nyújtotta szálláson fejezte azt be, az ott töltött két és fél nap alatt.) * A kóborló diák, vándorlegényként gyalog, később gyorsszekéren a fél országot bejáró Petőfi útjai nyomát nem őrizhetik tárgyi emlékeztetők. De... Üde örömmel kaptam föl a fejem, s olvastam a falra illesztett emléktáblán Szerencsen, hogy Petőfi Panyó Panni című versét e falak között írta. Az andornaki Petőfi-vers keletkezésének — rögtönzött vizsgálódásom szerint — ma már alig-alig él az ismerete a községben. Tudaterősítőnek, sőt önérzetnövelőnek a földből kinőtt két „palota” valamelyikének a falára nem kerülhetne föl egy szerény emléktábla, hogy hirdesse: ezen a helyen állt az a csárda, melyben Petőfi Sándor Eger mellett című versét írta? ... A megyék között Heves amúgyis élvonalon van a helyi hagyományok ápolásában. Buzdításul írjuk ide a rövid vers szövegét: Hol jó bort érzek, betérek; Ne térnék hát Egerbe? Ha ezt a várost elkerülném, Az isten is megverne. Egyúttal azt is megtekintem, Hol vitt Dobó nagy lelke. És felköszöntöm, aki őt oly Dicsőn megénekelte. S ha majd, amint hiszem, a bortól Hatalmas kedvem lészen: Még verset is csinálok — Pesten Eladhatom jó pénzen. Áll a határzat, áll erősen, Be kell Egerbe mennem! Mert ennyi édes vonzerőnek Szívem nem állhat ellen. Kiss Gyula 35