Hevesi Szemle, 1981 (9. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Kiss Gyula: Petőfi Andornakon
csatorna kelet felé elhajolva” ...„mintegy 75—78 méter hosszúságban, ahol egyszerre beszakadás zárja el a tovább jutást”. Úgy gondolta, hogy ez a vízvezető folyosó a vár kútjaival volt összeköttetésben, s a Sánc jóízű nagy kútjaiból vitte a vizet a várnak. Megtalálta azt az utat a föld alatt, amely a Török-kert alól indul, s a vár sziklájában a Nagyliter vendéglőig halad. Szerinte ez itt nyugatra fordul, s meredeken a minoriták temploma felé hajlik. A Szép-bástya, a Kálvária-domb alatt is boltozatos, széles, magas üregeket ismert meg. Legtöbbjét észak—déli irányúnak vélte. Ezek folytatásából alakította ki Pyrker érsek a domb közepén 1830-ban Krisztus sírkápolnáját. Nagy lukat talált, amin keresztül szerinte a föld alól a felszínre húzták a bástyákra a lőszereket. (Ez a kút több emelet mély lehetett.) Sütőhelyeket vélt találni, balra Pyrker kápolnájától. Sok nyílást talált a föld alatt, amikről azt gondolta, hogy börtönök voltak („46 börtön egyike 1878 tavaszán a nagy esőzéskor beszakadt”). A gabonavermek és az azóta sem ismert föld alatti üregek lehetnek ezek. 1879 tavaszán a vár nyugati részén szakadt be a felszín. Egymás feletti termeket talált. (A nagy pincéket két éve állították helyre.) A Dobó-bástya északi oldalán „fölülről le egész a fal alapjáig egy repedés következtében a kövek egymástól 8—12 centiméterre elváltak és lassan folyamatosan távolodnak, míg egyszercsak ledől az egész. Ez annál biztosabban várható, mivel az alapsziklából e tájon a víz folyamatosan szivárog és az alapot kimossa. Vagy hat ház van eképpen fenyegetve. A szerencsétlenségnek csupán a fal leszedése által lehetne elejét venni. ... Vaskapcsokkal ... nem lehetne a leomló sarkot megerősíteni, mivel nincs olyan szilárd alap, ahol azok végeit kellőképpen meg lehetne erősíteni.” Balogh János főhadnagy sokat tudott az egri várról. Ezt a tudást önszorgalmából és saját maga anyagi áldozatával szerezte. Megállapításaiban, következtetéseiben bizonyára sokszor hibázott. Írásos forrásait nem tudta más irányú képzettsége folyományaként a történész kritikus ismeretével megszűrni. De tett, előrehaladt, kutatott, meglátott, felismert, következtetett. Amit talált, azt nem zárta hét lakattal őrzött raktárába. Amit felfedezett, nem tette el hozzáférhetetlen adattárak gondosan vigyázott, másoknak hozzáférhetetlen mélyére. Közreadta: Ha minden elméleti megállapítása nem is helytálló, de a tudományosság látszata nélküli megfogalmazása egyértelmű. S azt az új kutatások is egyértelműen el tudják fogadni, ha igaz, és megcáfolni, ha nem az. De amit ásója, csákánya, vésője kibontott, az igaz. Annak érdemes utánajárni, azt érdemes a felszínre hozni. „Bárki mit is mond, mi a múltban jövőnkre nézve a legerősb biztosítékot bírjuk. De azt meg kell becsülnünk és híven tanulmányoznunk” — írta könyve utolsó lapján. Egy kevéssel előbb pedig: „S lám, máris mennyire a feledés örvényébe hagyta sodorni számos szépségeit — a múltnak megörökítésére nem mindig eléggé gondos hazafiúi figyelem, — minélfogva az azóta letűnt idők folyama, annak egyes részleteit valósággal eliszapolta.” Ezeket a gondolatait értették meg több mint fél évszázaddal ezelőtt a várfeltárás újra elindítói, s használták fel egyedül szerzett ismereteit, térképvázlatát, tudását, s mindazt, amit könyvéből tanulságul levonhattak, s felhasználhattak. Megértették, hogy egyedül, csak egy ember energiájával, munkájával, áldozatával nem lehet a munkát befejezni, össze kell fognia a szakembernek a lelkes érdeklődőkkel. Magánosnak a közösséggel, hivatalnak, a városnak, megyének, országnak. Így a lehet ezt a várat a magyar történelem méltóan megbecsült emlékhelyévé tenni. Lénárt Andor Petőfi Andornakon Ki-ki ösztönlény jövője megálmodásában, alakítgatásában — kivált az a szellemóriás. Mert mi egyébbel magyarázható, hogy Petőfi Sándor Debrecenben, mintegy nyolcvan versére — jószerivel minden vagyonára! — 1844. február első napjaiban Pákh Albert, a nagyszerű barát kezességvállalása mellett, 150 forint kölcsönt vesz föl azzal a meglepő ígérettel, hogy a csinos kis summa 45 nap alatt való visszafizetésére kötelezi magát. (Az utolsó napon meg is adja majd.) S február második felében elindul Pestre. A Tisza áradása miatt azonban nem a Debrecenből Tiszafüreden át vezető rendes pesti úton, hanem a Hegyalján át. Egy hétig kószál, Tokajból Miskolcon, majd Mezőkövesden át ér Andornakra s dönt: bemegy Egerbe. Nyomaték kedvéért — költőre jellemző módon — hitelesíti elhatározását: verset ír azon hirtelenében, az Eger mellett címűt. A poéma szerint a bor, s „Dobó nagy lelke” vonzotta a városba, valójában ezen túl prózaibb, szükség diktálta okok is arra irányították lépteit. A fölszentelés előtt álló növendékpapot, s költőtársát, Tárkányi Bélát akarta fölkeresni, hogy személyesen is megismerkedjenek s — Petőfi huszadika táján írt levele rá a tanú — „útravalót” kérjen tőle, melyből eljuthat Pestig. Azaz, mint tudjuk, a költői pályára való végleges beérkezésig. Ez az eger—pesti út valóban a halhatatlanságba kísérte az ifjú embert. Úgy tűnik, Debrecen óta szállásra, kosztra, csár 34