Hévíz, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 3. szám - Szántó Imre: Hévíz és a Reischliek (1905-1940) (tanulmány)

gyelmet. Lovassy Sándor keszthelyi gazdasági tanintézeti tanár kezdeményezésére 1898-ban kísér­letek indultak meg az Indiából és Afrika tropikus vidékeiről behozott színes lótusznak honosítására. A Hévízi-tó vize kiválónak bizonyult a különböző fajú és virági tavirózsák nevelésére. Pár év múl­va ezek a virágok már a tó valódi - s tegyük hozzá: Közép-Európában eddig a szabadban még sehol sem látható - díszéül szolgáltak. Még mielőtt Bozzay Pál fürdőbérleti szerződése lejárt volna, a Festetics uradalom 1903. au­gusztus 20-án közzétette hirdetését a lapokban új fürdőhaszonbérlet tárgyában. „Bárki vegye is bér­be Hévizet - írja a Keszthelyi Hírlap 1903. szeptember 20-i száma -, csak azt óhajtom, hogy az ille­tő ne csak bérlő, hanem modern eszméktől áthatott ember legyen, kinek ne csak tisztességes jöve­delme, de szíve és akarata is legyen Hévizet megérdemlett nagyságára emelni”. Hévíz bérletét több ajánlattevő közül Reischl Vencel keszthelyi sörgyáros nyerte el. A bérlő köteles volt az első években 300 ezer koronát befektetni, új fogadóházat, gyógy­termet építtetni, fá­sítani. A befektetések 35 év után minden kártalanítás nélkül az uradalomra szállnak. A végleges mgállapodás csak két év múlva, 1905-ben jött létre a Festetics-uradalom és a lege­lőnyösebb ajánlattevő, Reischl Vencel között, aki a fürdővel együtt 35 évre haszonbérbe vette a szen­­tandrási majort, és az ahhoz tartozó gazdaságot is. A feltételek elég súlyosak voltak, hiszen a szer­ződő Reischl Vencelt legalább 300 ezer aranykorona beruházásra kötelezték, mely szerint a befekte­tések és a szerződésben részletesen körülírt létesítmények, a szerződés lejártával - minden térítés nél­kül - a hitbizomány tulajdonába mennek át. Reischl Vencel a vállalkozásba minden mozdítható va­gyontárgyát belevitte. Jelentős összegű kölcsönöket vett fel, hogy az előírt kötelezettségeknek a szer­ződésben lefektetett igényeket messze meghatározó mértékben eleget tudjon tenni. A 33 §-ból álló haszonbérleti szerződés egészében követi a Bozzay Pállal kötöttet azzal a kü­lönbséggel, hogy a bérlemény területe mégegyszer akkora, mint az előző, vagyis körülbelül 1000 kát. hold, amihez még a gyógytó kb. tíz kát. holdnyi medre járult a szegényház hídig terjedő lefo­lyó gátjával együtt. Ezen kívül a bérleményhez tartoztak a gyógytavon épült fürdőházak az ezekhez vezető hidakkal, s a gyógyfürdő területén álló összes többi épület (a felső- és alsóvendéglő, továbbá a II., III., IV, V., VI., VII. és VIII. számmal megjelölt szállóházak. A „különleges” kikötések között szerepelt, hogy továbbra is kizárólag a haszonbérbeadó ren­delkezése alatt maradt a gyógyfürdő területén álló kápolna, az un. „szegényház” és a vadászati jog. Az uradalom az un. „szegényfürdőben” továbbra is engedélyezhet „alsóbb rendű” vagy vagyontalan egyéneknek ingyenes gyógyfürdőzést. A szerződés a haszonbérlőt kötelezi arra, hogy a gyógyfürdő területén az egész évad alatt állandóan ott lakó egy, s ha a szükség úgy kívánja, esetleg több fürdő­orvost is tartson saját költségén. Kötelezi végül, hogy a fürdő területére kirendelt fürdőbiztosnak és szolgájának, valamint a királyi posta- és távirda-hivatalnak és a két csendőrnek eddigi lakószobáikat ingyen engedje át. Hévíz igazában 1905 után épült ki, amikor az ügyes vállalkozó szellemű ifj. Reischl Vencel bérbe vette azt Festetics II. Tasziló gróftól. Ki volt ez a jó üzleti érzékkel rendelkező tőkés bérlő? Unokaöccse hasonló nevű nagybátyjá­nak, a cseh-német szülőktől származó id. Reischl Vencelnek /1818-1893/, aki 1838-ban a csehorszá­gi Hinterstiftből jött Szombathelyre, majd Keszthelyre. Tudomást szerzett arról, hogy Keszthelyen, a grófi hitbizomány tulajdonát képező Sörházat 1844 nyarán árverésen haszonbérbe adják. Felesé­gével, egy köztiszteletben álló és tekintélyes szombathelyi polgár leányával, Hampel Katalinnal Keszthelyre jött. A tíz évre aláírt szerződés nyomán az ifjú pár lankadatlan szorgalommal építette fel újra az addig elhanyagolt üzletet. A grófi hitbizomány lejárt bérleti szerződésüket minden további nélkül meghosszabbította. Keszthely polgársága egyöntetű elhatározással 1861. február 10-én tartott tisztújítás alkalmá­ból id. Reischl Vencelt városbíróvá választotta. 32 éven át viselte a városbírói tisztet. E negyedszá­

Next