Hévíz, 2001 (9. évfolyam, 2-4. szám)
2001 / 2. szám - Cseh Károly: Ünnep (vers) - Fecske Csaba: Ismét (vers)
kályha köré bújik mindkettő párállón: betlehemi barlang jászlához a barmok. Innep É-nek Kivilágított Ünnepi tornyok leszünk az éjben megint harangszó csendül hosszú ádventi csöndünk után Ismét mint tüske hatoltál belém sebhelyed vagyok ma is még mikor már azt hiszem vége elkezdek lüktetni ismét az elme összeférceli lazán a múltat és jelent az egy bordában szőtt élet kettőnknek más sorsot jelent gondolataimat szövöm egyre mint hálóját a pók gyorsan magamévá teszem azt a sok meghalnivalót semmi sem tisztán önmaga mindenen átüt egy másik hiányod agyamhoz koccan s mint a kovakő szikrázik