Hévíz, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Kardos Gy. József: Kossuth Lajos alakja Illyés Gyula Fáklyaláng című drámájában (tanulmány)
KARDOS GY. JÓZSEF Kossuth Lajos alakja Illyés Gyula fáklyalány című drámájában Valószínűleg a magyar irodalom legszebb Kossuth-ábrázolását találhatjuk meg Illyés Gyula Fáklyaláng című drámájában. A mű főhőse az a Kossuth Lajos, aki talán a legismertebb és legnépszerűbb alakja a magyar történelemnek. Akit a magyar nép szívébe és lelkébe foglalt, mert nevével egy ország sorsa kötődött össze. Ezért formált népköltészetünk is mitikus hőst belőle - maradandó emlékké nemesítve a szabadság eszméjét képviselő politikust és államférfit. Nem véletlen tehát, hogy a népből jött” Illyés - akinek írói munkássága a népköltészetben is mélyen gyökerezett - Kossuthot választotta műbe főhőséül, s tette a dráma nagy formátumú alakjává. A Fáklyaláng első változata a Tűz-víz címet viselte (utalva Kossuth és Görgey ellentétére). Ezt rádiójátékká átdolgozva - 1952-ben sugározta is a rádió. Az esztendő végén az Új hang című folyóirat közölte a mű bővített változatát Kossuth próbája címmel (két felvonás - utójátékkal). Ezt mutatta be, még az év lejárta előtt, december 12-én a Katona József Színház, már Fáklyaláng címmel. (1867-ben ugyanott játszották az átdolgozott drámát is. Mindkét bemutatón zseniálisan alakította Kossuthot Bessenyei Ferenc, Görgey Artúrt pedig - szintén nagy átéléssel - Fingvári László.) Kossuth mellékszereplőként már feltűnt Illyés Petőfi és Bem című filmnovellájában (1949), amely a Két férfi című filmregénnyé bővült (1950), hogy az 1953-ban bemutatott film, a Feltámadott a tenger forgatókönyvének alapjául szolgáljon. (Rendezte: Nádasdy Kálmán, Ranódy László és Szemes Mihály. Kossuthot Básti Lajos alakította szuggesztív erővel.) Mind a Föltámadott a tenger című film, mind a Fáklyaláng című dráma „az új fogalmi hazafiság nagy magyar példáit” (Illyés) ábrázolja. Az író ellentmondásoktól zaklatott jelenének keres érvényesíthető tanulságokat történelmünk sorsfordító pillanataiból, tehát 1848-49-ből is. „Nemzetnevelés” ez is: a múlt tisztázásával a nemzeti tudat tisztítása és formálása; a történelemismeret elmélyítésével, a múlt példáival a jelenkori cselekvések felelősségére rádöbbentés; a közösségi-nemzeti és hazafias érzés erejével a példamutató hősiesség, a forradalmár-elhivatottság ébren tartása. Az író Kossuth személyében a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás egységét hirdeti. Ennek érdekében állítja főhősét konfliktushelyzetekbe, választási lehetőségek, nehéz, kemény, próbára tevő döntések elé. Azt a Kossuthot, aki az igazságot vívódva, nagy felelősséggel keresi és védelmezi, hogy oldódást, megtisztulást hozzon a mű végére főhőse számára: a teljes magára találást-azonosulást, eggyé válást, nemzetével, népével annak gondolataival mind érzelmileg, mind politikailag. Az 1950-es évek elejének feszültségei az író számára is nagy vívódásokat okoznak. Kétségek és remények között vergődve keresi a kiutat nemzete és a saját maga számára is az ekkor írt műveiben. A kultúrpolitikai kívánalmak (a „realizált forradalmi romantika” követése) azonban nemegyszer felemás eredményekhez vezetik 20