Hévíz, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - Sarusi Mihály: Vagabundkorzó: VII. könyv: Részletek

Sarusi Mihály Vagabundkorsó (VII. könyv: Részletek) Bún, drága, bún Kürtösön, virágvasárnap A­z évezred utolsó virágvasárnapjának reggelén, tán az ezredfordulót köszöntve, a Nagyvendéglő egy szem nyakkendős úriembere kávét és csomag cigit rendel. Kiül a kirakatba - szinte párizsiasan (nyilván hallott valamit a napnyugati rokonságról) - s máris köpi a tenyerébe az uszumagot. Úriember, nem a földre. A kastélyon 1769, a kápolnán 1772. Virágvasárnapi virágba borult csörösznyefák Szálbek-, avagy Kisiratosan, nemkülönben Kürtegyháza-Kürtösön.­­ Ma kismise lesz pap nélkül. A pap ma Mácsán, Szentmártonban (tart magyar és német misét). Szivárog a nép Kurtics-mélyről (Kurtics-mélyből). Oda, hol Kloska gidres-gödrös­­sztrádája fut reá Kászonyira, a kolhozirodából vendéglővé varázsolt Kászonyi-kastélyra, az uradalom urainak s magyar­­ s cseh, német, miegyéb keresztény katolikus cselédeinek szolgáló kistemplomra. A kastély és a kápolna közt­ Drum bun! Pici Magyar-kürtös. Hol - magyar Kurtafejéregyház s Kurtegyházból rác Kurticsra váltó, majd (sváb Gartits) vlah Curtics után lett Kürtösön­­, való, kürtöl a gyorsteher. Jön Cloșca! Jött, ment, látott. Tett, vett. Lett belőle. Általa. Nem mise, csak istentisztelet! így sem hallottam még. Hiába, a keresztény katolikus magyar száj Kelet-Csanádban, Nyugat-Aradban. Jön a harangozó (nő), fél tízkor megszólaltatja. Bún, drága, bún! - szól vissza egy románnak. 2002/4 Hévízé. 29

Next