Hévíz, 2005 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 4. szám - Kardos Gy. József: Egy elfelejtett költőnő (tanulmány)

alkata. Panteisztius (az Isten a természettel, a világgal) - antik ízekkel is teli - életigenlése a létezés álomszerűségének élményeivel is párosul. (Az álomról - mint szecessziós jegyről - lásd még a későbbiekben is!) Az ön­tudat bizonytalanságának érzésére jó példa Új Heloise című költeménye.­­ Czóbel Minka az elvonatkoztatás mestere lett: az érzéki benyomások színes, gazdag forgatagát párás-ködös fehérséggé, a látványt látomássá formálta. (Két kesztyű - ezek is szecessziós jegyek). A zárt, érzékeny, kifinomult, de erős személyiség önállóságra törekedett. (Megjegyzendő: a személyesség és vallomásosság következ­tében elbeszéléseiben még fogékonyabb a társadalmi kérdések iránt!) S így határozta meg élet- és művészetfelfogásának kiinduló- és végpontját Donna Juanna című drámájában: „Még magányban él minden szabad lény.” Czóbel Minka magánya azonban nem kényszerűségből és dacból keletkezett, illetve vált tartóssá, hanem a személyiség hajlama és felfo­gása alapján. Eszerint ez volt számára az egyedüli következetesen élhető életforma. Nem igazodott a főleg nőkre kötelező elvárásokhoz. Hiszen a másoknál gazdagabb műveltség, a művek szabadabb és változatosabb te­matikája, merészebb kifejezésmódjuk az „anyagtalan szépség” a „vágy­­talan boldogság” (Pór Péter), a „dallamos könnyedség” (Weöres Sándor) „felhatalmazta” őt arra, hogy a „maga ura legyen”. Ha például a Tört sugárban, a Fehér hyacint tükör, a Virasztó, a Gyémánt Kerub vagy­ akár az Eunoia, a Psyche, a Báthory Erzsébet, a Nor­ma éneke, a Madárrepte című költeményeket (vagy a Tükrökről, szobákról ciklust magát) olvassuk, rendkívül modern gondolatokat, érzéseket, képe­ket fedezhetünk fel bennük. Nem egy közülük tipikus tárháza a szecesszi­ós jegyeknek is: lélekelemzés, a tükör (lásd később is), mint jelkép (meta­fizikus kétértelműségek), az idő és a tér összefüggései, realitás és látomás, konkrét és elvont; drasztikusság, szadizmus, rémfantázia és karikatúra, a „megállított idő”, a múlandóság és örök változatlanság­­ és így tovább. Czóbel Minka érzékenysége, a kifinomult szépideál eszméjéhez való ragaszkodása, álmokba, hangulatokba, eszmékbe való menekülése sok húron szólalt meg: világfájdalom az élet esetlegessége, állandóság és válto­­zóság, végső céltalanság, harmónia, absztrakt világ, reális látványok stb. Weöres Sándor szerint Czóbel Minka képei „átlátszó levegőből és csillagfénytől szövöttek, fénylő fehérségen túli fehérből”. E már a szecesz­­szió! Stilizált természeti tárgyak, növényi motívumok és szándékosan bizarr, szeszélyes és játékos díszítőelemek alkalmazása. Utóbbiak közül megtaláljuk a szecesszió (s így Czóbel Minka) legkedveltebb színét, a fehéret, amely többször - és főképp több funkcióban - szerepel, s gyak­ran a szöveg egészét szervezi úgy, hogy számos jelentés tapad hozzá. A Hévízi 2005/4

Next