Hévíz, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 2-3. szám - Tar Ferenc: Fürdőélet és kultúra Keszthelyen a XIX-XX. század fordulóján (tanulmány)

fel- és levonható fedél által védetik. Ugyanitt van egy csinos váró és tár­salgó­terem, vannak teljesen elzárt fürdőszobák is, melyek bármily idő­járásban is használhatók. Szintén ez évben épült a tó partján egy tévés, díszes ebédlő is, szóval újabban nevezetes javítások s czélszerű intéz­kedések tétettek a fürdő emelésére.” Már ebbenn az időben felmerült egy „lóerejű vasút” megépítésének gondolata Keszthely és Hévíz között. Később az idegenforgalom növekedésével villamost terveztek a két te­lepülés közé. Elkészültek a tervek, a költségvetés is, de a megvalósulás - elsősorban anyagi okok miatt - elmaradt. A Festetics-család az 1880- as évektől bérbeadta a fürdőtelepet. Először a Glaser testvérek, majd Gavorcsin György, 1893-tól pedig Bozzay Pál a keszthelyi Amazon szál­ló tulajdonosa vette bérbe a fürdőt. Ebben az időben jelentősen emelte a tó hírnevét, hogy Lovassy Sándor keszthelyi gazdasági tanintézeti tanár munkálkodásának köszönhetően 1898-ban sikerült meghonosítani a hévízi tóban az egzotikus lótuszvirágokat. Az újabb fellendülés Héví­zen 1905 után következett, amikor Reischl Venczel keszthelyi sörgyáros vette bérbe a fürdőtelepet. A Reischl-család európai rangú fürdőhelyet épített ki Hévízen. Ez természetesen megmutatkozott az idegenforga­lom jelentős növekedésében is. Nem véletlen, hogy Hévíz fejlődésénél kicsit hosszabban időz­tünk, hiszen Keszthellyel való szoros kapcsolata a XIX. század közepétől egyre erősebb. A korábban már idézett Vasárnapi Újság a következőt írja erről: „Keszthely maga is élénk csinos városka a Balaton partján. Itt ama kiszámíthatatlan előnyben részesül a fürdőközönség, hogy a Hévíz használata után, erősítő utógyógymodul a balatoni fürdőket élvezheti, melyek kitűnő gyógyhatás tekintetében távoli tengeri fürdőkkel vetélke­dik. Hely fürdő az, hol a hideg és meleg víz ily csekély távolság mellett ily kitűnő minőségben élvezhető lenne!” A XIX. század közepén Keszthely mint fürdőhely nem volt je­lentős, idegenforgalomról nem lehet még beszélni. A környező települé­seken kívül a Keszthelyre érkezők elsősorban a Georgikon, a gimnázium diákjaiból és a grófi család vendégeikből tevődtek össze. Nem véletlen, hogy 1846-ban a kor egyik legelterjedtebb kézikönyve, a „Hármas Kis- Tükör” a balatonparti települést így jellemzi: „Keszthely, szép mezővá­ros a Balaton mellett 7500 lakossal, Gróf Festetics László Georgikonával vagy gazdaságot tanító intézkedéseivel, nemesített juhaival, ménesével, jó borával jeles. 1839. új híd épült Keszthelynél a Balatonon keresztül, mely Szala vármegyét Somogy megyével Fenéknél összeköti.” Sági János 1902-ben megjelent Keszthely ismertető könyvecs­kéjében már másként fogalmaz: „Keszthelyt nevezetessé a Balaton, a 56 Hévíz * 2006/2-3

Next