Hévíz, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Tar Ferenc: Fürdőélet és kultúra Keszthelyen a XIX-XX. század fordulóján (tanulmány)
fel- és levonható fedél által védetik. Ugyanitt van egy csinos váró és társalgóterem, vannak teljesen elzárt fürdőszobák is, melyek bármily időjárásban is használhatók. Szintén ez évben épült a tó partján egy tévés, díszes ebédlő is, szóval újabban nevezetes javítások s czélszerű intézkedések tétettek a fürdő emelésére.” Már ebbenn az időben felmerült egy „lóerejű vasút” megépítésének gondolata Keszthely és Hévíz között. Később az idegenforgalom növekedésével villamost terveztek a két település közé. Elkészültek a tervek, a költségvetés is, de a megvalósulás - elsősorban anyagi okok miatt - elmaradt. A Festetics-család az 1880- as évektől bérbeadta a fürdőtelepet. Először a Glaser testvérek, majd Gavorcsin György, 1893-tól pedig Bozzay Pál a keszthelyi Amazon szálló tulajdonosa vette bérbe a fürdőt. Ebben az időben jelentősen emelte a tó hírnevét, hogy Lovassy Sándor keszthelyi gazdasági tanintézeti tanár munkálkodásának köszönhetően 1898-ban sikerült meghonosítani a hévízi tóban az egzotikus lótuszvirágokat. Az újabb fellendülés Hévízen 1905 után következett, amikor Reischl Venczel keszthelyi sörgyáros vette bérbe a fürdőtelepet. A Reischl-család európai rangú fürdőhelyet épített ki Hévízen. Ez természetesen megmutatkozott az idegenforgalom jelentős növekedésében is. Nem véletlen, hogy Hévíz fejlődésénél kicsit hosszabban időztünk, hiszen Keszthellyel való szoros kapcsolata a XIX. század közepétől egyre erősebb. A korábban már idézett Vasárnapi Újság a következőt írja erről: „Keszthely maga is élénk csinos városka a Balaton partján. Itt ama kiszámíthatatlan előnyben részesül a fürdőközönség, hogy a Hévíz használata után, erősítő utógyógymodul a balatoni fürdőket élvezheti, melyek kitűnő gyógyhatás tekintetében távoli tengeri fürdőkkel vetélkedik. Hely fürdő az, hol a hideg és meleg víz ily csekély távolság mellett ily kitűnő minőségben élvezhető lenne!” A XIX. század közepén Keszthely mint fürdőhely nem volt jelentős, idegenforgalomról nem lehet még beszélni. A környező településeken kívül a Keszthelyre érkezők elsősorban a Georgikon, a gimnázium diákjaiból és a grófi család vendégeikből tevődtek össze. Nem véletlen, hogy 1846-ban a kor egyik legelterjedtebb kézikönyve, a „Hármas Kis- Tükör” a balatonparti települést így jellemzi: „Keszthely, szép mezőváros a Balaton mellett 7500 lakossal, Gróf Festetics László Georgikonával vagy gazdaságot tanító intézkedéseivel, nemesített juhaival, ménesével, jó borával jeles. 1839. új híd épült Keszthelynél a Balatonon keresztül, mely Szala vármegyét Somogy megyével Fenéknél összeköti.” Sági János 1902-ben megjelent Keszthely ismertető könyvecskéjében már másként fogalmaz: „Keszthelyt nevezetessé a Balaton, a 56 Hévíz * 2006/2-3