Hévíz, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Szántó Endre: A "boldog békeévek" Szentandráson és Egregyen (1857-1905) (tanulmány)
zel negyede (59 fő) a Szent Andráshoz tartozó tőle alig egy kilométerre északra elterülő Négyszögmajor pusztán lakott. „A fürdőhöz közel fekszik Szent András falu, - jegyzik fel az 1870-es éveiben - épületei csupán szegényes parasztviskók a legnagyobb rendetlenségben.” 1876-ban még csak alig 30 ház szerénykedett a kis falucskában. A rendre való törekvést azonban más jelzi a község képviselő-testülete, amely elrendelte 1980. szeptember 7-én, hogy egy hónapon belül a községben minden házat meg kell számozni, minden házbirtokos gondoskodjon házszáma elkészítéséről. Ekkor még utcanevek nem voltak a faluban. A helységnévtár adatai szerint 1880-ban 37, 1890-ben 42, 1900-ban 40 ház volt Szentandráson (a fürdőtelepet, Mexikó-telepet és a Négyszögmajort is beleértve). Egregyen a 18. század elején betelepülő németség ugyan gyorsan elmagyarosodott, de a teljes asszimiláció mégis csak a 19. század végére fejeződött be. 1880-ban 306 lakosból 11 főt még német anyanyelvűként tartottak számon, ez a lakosság 3,7 %-a, közülük csupán egy fő nem tudott magyarul. 1890-ben, vagyis tíz év múlva a falu 351 lakosából már csak egy fő volt német anyanyelvűként megjelölve, de az illető magyarul is tudott. 1900-ban a falu összes lakosát (375 fő) magyar anyanyelvűként jelölték meg, tehát az asszimiláció teljessé vált. Egregy lélekszáma ekkor (1902) még magasabb volt, mint a szomszédos Szent Andrásé. Egregyen 384 ember lakott, míg Szentandráson csak 250. Szent András község térképe (Szulós Mihály uradalmi mérnök rajza 1858-ból) 2008/2-3 Hévízi 49