Hévíz, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Szántó Endre: Hévízfürdő első bérlői (1883-1905)
forinttal hajlandó lett volna a villamos vasút megépítését segélyezni. Mások szerint nem vasutat kellett volna építeni, hanem jó és rövidebb utat Keszthely és Hévízfürdő között, melyen más nem járna csak a fürdővendég. Mert „nem a nagy távolság a baj, hanem az összekötő út szerencsétlen helyzete” 1899-ben ismét felvetődött a Keszthely - Hévízfürdő közötti vasút, ezúttal keskenyvágányú gőzmozdony által vontatott helyiérdekű vasút létesítésének a terve. Egy szilágysomlyói illetékességű mérnök kapta meg a kereskedelmi minisztertől az előmunkálati engedélyt, de ismét elmaradta a folytatás. Ezek után érthető volt a lelkes polgár kifakadása a Keszthelyi Hírlap 1899. november 19.-i számában: „Szóval ne egy újabb vonattervvel, hanem valóságos vasúttal legyünk gazdagabbak!” A közlekedési gondok ellenére a fürdőtelepet nyáron - az „idényben” - egyre több vendég kereste fel. A fürdővendégek nagyobb részét a fürdőtelepen lakó közönség tette ki, de sokan Szent Andráson foglaltak szobát vagy Keszthelyen és onnan jártak át naponta a fürdőhöz. A keszthelyi lakosok is szívesen ruccantak át Hévízfürdőre különösen vasár- és ünnepnapokon. A növekvő érdeklődéshez a hazai sajtóban közzétett hirdetések is nagyban hozzájárultak. A Bozzay-bérlet idején egy-egy nyáron már 9000-nél is több jegyet adtak el a fürdőpénztárnál. A fürdővendégeket társaskocsival szállították Keszthelyről a hévízi fürdőbe. Az út 20-22 percig tartott (Fotó: 1903) 40 Hévíz é. 2010/1