Hévíz, 2015 (23. évfolyam, 1-6. szám)

2015 / 6. szám - Hullámverés - Gyimesi Emese: Az excentrikus nő és a múzsa (Szendrey Júlia alakja a magyar kulturális emlékezetben)

esete rég nem felháborító probléma számunkra. Olyan egyszerű és olyan mindennapi, olyan megszokott, oly világos, sőt oly közönséges eset, különö­sen e háborús világban."3­4 A Szendrey Júlia naplóit kiadó Mikes Lajos a második férjjel, Horvát Árpáddal való szakításban és az ezt övező mendemondákban látja a népszerűtlenség okát. Ezzel az állásponttal vitatkozva írja Dienes And­rás: „.. .Júlia és Petőfi régi társaságában - a barátok és ellenségek körében - ki­­irthatatlanul éltek az özvegysége néhány hónapjáról terjesztett pletykák, és hogy férjhezmenetelével nem várta meg a gyászidő leteltét. A nemzet gyász­idejét értem ez alatt. »Ünnepelt nő« Szendrey Júlia a nemzet hősi halottjáért, Petőfiért rajongó és a Penelopé-sorsot nem vállaló feleséget gyűlölő kortár­sak között semmiképpen nem lehetett.. A kulcsszó ebben a mondatban a nemzet gyászideje. Ami nem egy év. A bűnbakképzés folyamatán­ és kitün­tetett korszakán túlmenően is igaz az, hogy a nemzet özvegyének megtaga­dott szerepe örök sel maradt a magyar nemzetépítésen. Nacionalista diskur­zusban Szendrey Júlia pozitív szereplő nem lehet. Az 1860-as évektől kezdő­dően egyre inkább burjánzó Petőfi-kultusz, amely Petőfit a nemzet megváltó­jának, szinte vallásos tiszteletet érdemlő Messiásának tekintette, Szendrey Jú­lia alakját eltorzította vagy háttérbe szorította. Ahhoz, hogy megítélése vál­tozzon, a nép-nemzeti diskurzus helyett egy másik, a nyugat-európai kultú­rához és nőideálhoz vonzódó diskurzus előtérbe jutására volt szükség. Nem véletlen, hogy a Szendrey Júlia alakját már nem elítélni, hanem megérteni kí­vánó cikkek jelentős része a Nyugatban jelent meg. A megértés vágya azon­ban nem az ellentmondások tisztázásához vezetett, hanem egy új mítosz - az emancipált, modern nő mítoszának­­ megteremtéséhez. A Nyugatban publikált írások Szendrey Júliát különböző női szerepmodellek keresztmetszetében helyezték el, alakját az aktuális nőideálhoz igazították. Ez az új imázs azonban nem új forrásokon alapult, hanem ugyanazon az információ­­halmazon, amely Szendrey Júlia kortársainak visszaemlékezéseiből kinyerhető.­ Ezeket a leírásokat továbbra is tényekként kezelték, nem megkérdőjelezték, ha­nem újraértelmezték őket, kiemelve néhány olyan elemet (rövid haj, nadrág, szi­var, férfibarátok, frígiai sapka stb.), amelyre az új imázs épülhetett. 3 Uo. 18. 4 Dienes András, Perújítás Szendrey Júlia ügyében. ItK, 1962/3,313. 5 Kerényi Ferenc, „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás" Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában. Gyula, 2005, 123-124., Margócsy István, Petőfi Sándor: Kísérlet. Budapest, 1999,22-23. 6 A dohányzás, az excentrikus öltözködés, a frígiai sapka és a kötetlen stílus leírása elsősorban Vachottné Csapó Mária és Kánya Emília memoárjaiban jelennek meg.

Next