Hévíz, 2015 (23. évfolyam, 1-6. szám)
2015 / 6. szám - Hullámverés - Gyimesi Emese: Az excentrikus nő és a múzsa (Szendrey Júlia alakja a magyar kulturális emlékezetben)
esete rég nem felháborító probléma számunkra. Olyan egyszerű és olyan mindennapi, olyan megszokott, oly világos, sőt oly közönséges eset, különösen e háborús világban."34 A Szendrey Júlia naplóit kiadó Mikes Lajos a második férjjel, Horvát Árpáddal való szakításban és az ezt övező mendemondákban látja a népszerűtlenség okát. Ezzel az állásponttal vitatkozva írja Dienes András: „.. .Júlia és Petőfi régi társaságában - a barátok és ellenségek körében - kiirthatatlanul éltek az özvegysége néhány hónapjáról terjesztett pletykák, és hogy férjhezmenetelével nem várta meg a gyászidő leteltét. A nemzet gyászidejét értem ez alatt. »Ünnepelt nő« Szendrey Júlia a nemzet hősi halottjáért, Petőfiért rajongó és a Penelopé-sorsot nem vállaló feleséget gyűlölő kortársak között semmiképpen nem lehetett.. A kulcsszó ebben a mondatban a nemzet gyászideje. Ami nem egy év. A bűnbakképzés folyamatán és kitüntetett korszakán túlmenően is igaz az, hogy a nemzet özvegyének megtagadott szerepe örök sel maradt a magyar nemzetépítésen. Nacionalista diskurzusban Szendrey Júlia pozitív szereplő nem lehet. Az 1860-as évektől kezdődően egyre inkább burjánzó Petőfi-kultusz, amely Petőfit a nemzet megváltójának, szinte vallásos tiszteletet érdemlő Messiásának tekintette, Szendrey Júlia alakját eltorzította vagy háttérbe szorította. Ahhoz, hogy megítélése változzon, a nép-nemzeti diskurzus helyett egy másik, a nyugat-európai kultúrához és nőideálhoz vonzódó diskurzus előtérbe jutására volt szükség. Nem véletlen, hogy a Szendrey Júlia alakját már nem elítélni, hanem megérteni kívánó cikkek jelentős része a Nyugatban jelent meg. A megértés vágya azonban nem az ellentmondások tisztázásához vezetett, hanem egy új mítosz - az emancipált, modern nő mítoszának megteremtéséhez. A Nyugatban publikált írások Szendrey Júliát különböző női szerepmodellek keresztmetszetében helyezték el, alakját az aktuális nőideálhoz igazították. Ez az új imázs azonban nem új forrásokon alapult, hanem ugyanazon az információhalmazon, amely Szendrey Júlia kortársainak visszaemlékezéseiből kinyerhető. Ezeket a leírásokat továbbra is tényekként kezelték, nem megkérdőjelezték, hanem újraértelmezték őket, kiemelve néhány olyan elemet (rövid haj, nadrág, szivar, férfibarátok, frígiai sapka stb.), amelyre az új imázs épülhetett. 3 Uo. 18. 4 Dienes András, Perújítás Szendrey Júlia ügyében. ItK, 1962/3,313. 5 Kerényi Ferenc, „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás" Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában. Gyula, 2005, 123-124., Margócsy István, Petőfi Sándor: Kísérlet. Budapest, 1999,22-23. 6 A dohányzás, az excentrikus öltözködés, a frígiai sapka és a kötetlen stílus leírása elsősorban Vachottné Csapó Mária és Kánya Emília memoárjaiban jelennek meg.