Híd, 1988 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám - Kérdések és válaszok - Vajda Gábor: Az önmagunkhoz vezető út keresése
liséknak, hanem Jungéknak a kortársa, így hát hőse az egyetemes békét, a teljes megnyugvást nem a kék világban, hanem Évában, a mitológiai nő képében keresi. Emiatt érthető a nők rendkívül nagy szerepe a regényben. S az is világos, miért lesz a művészetben az ősanya a legfőbb ihlető, hiszen Goldmund édesanyjának halvány emléke és egyikmásik nagyobb szerelem kitörölhetetlen nyomai az „örök női” princípiumának nélkülözhetetlenségét húzzák alá. Hesse hőse csak addig élhet, ameddig a nők számítanak rá, ameddig őket szolgálva nem hevíti át a tervezett, nagy alkotás kivitelezésének a reménye. A betegségek tartós gyötrelmeit, az öregkori fokozatos lankadást ő nem akarja megérni. Noha kétségek közt hal meg, életműve idősebb barátjának, egykori fölényes oktatójának a csodálatát is kivívta. Mint láttuk, a Narciss és Goldmund című regény az irracionalizmus, a spontaneitás elsőbbségének példázata. Goldmund azért is jelentősebb Narcissnál, mert bizonyos mértékben a Narcissban kizárólagossá lett tulajdonságokkal is rendelkezik, így aztán a művészi életforma teljességének a hessei modelljét reprezentálhatja. Az író főművében, az Üveggyöngy játékban (1943) e magatartástípusok szerkezeti helye felcserélődik. Az ember biológiai vonatkozásait teljesen visszaszorítva a szellem, az értelem jut előtérbe. Ezzel azonban nem változnak meg Hesse értékfogalmai, mert irónia vet árnyékot a címben említett játék örömeire. Ha e mű az író nosztalgiájának a kifejezése is, a szellemi végtelen, a tudás magabiztossága iránt, ennél nagyobb mértékben esik latba a kétely. Ezt már az a tény is előrejelzi, mely szerint nem igazi, hanem csupán üveggyöngyökkel való játékról van szó. A végkifejlet viszont egyértelműen tudtunkra adja: a szellem alázatos szolgálata csupán látszólagos önzetlenség, hiszen az eleven élettől való elszigetelődés fokozatosan meddő önélvezetté válik, így aztán az Üveggyöngyjáték nem mond ellent az eleve nyitott világképű Hesse-hősöknek, ugyanis Siddhartha és Goldmund tapasztalata újfent beigazolódik. Igazságukhoz az Üveggyöngy játék hősei között Plinio áll legközelebb. Neki jelentős szerepe van abban, hogy Knecht, az élet közvetlen szolgálata mellett döntve, elhagyja Kasztáliát. Nem véletlenül ír róla Knecht a következőképpen régi pártfogójának: „Ha Plinio a tanárainkat és mestereinket »papi kasztként« s minket, tanulókat járószalagon tartott, heréit kordának minősít, ez persze durvaság, túlzás, de valami igazság mégis csak van benne, különben engem sem nyugtalanítana annyira. Plinio elképesztő és csüggesztő dolgokat tud mondani. Például: az Üveggyöngy játék visszaesés a tárcairodalom korszakába, csupán felelőtlen játék a betűkkel, amelyekbe mi feloldottuk a különböző művészetek és tudományok nyelvét; az egész csupa képzettársításból áll, és