Híd, 1988 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám - Kérdések és válaszok - Vajda Gábor: Az önmagunkhoz vezető út keresése

liséknak, hanem Jungéknak a kortársa, így hát hőse az egyetemes bé­két, a teljes megnyugvást nem a kék világban, hanem Évában, a mito­lógiai nő képében keresi. Emiatt érthető a nők rendkívül nagy szerepe a regényben. S az is világos, miért lesz a művészetben az ősanya a legfőbb ihlető, hiszen Goldmund édesanyjának halvány emléke és egyik­másik nagyobb szerelem kitörölhetetlen nyomai az „örök női” princí­piumának nélkülözhetetlenségét húzzák alá. Hesse hőse csak addig él­het, ameddig a nők számítanak rá, ameddig őket szolgálva nem hevíti át a tervezett, nagy alkotás kivitelezésének a reménye. A betegségek tar­tós gyötrelmeit, az öregkori fokozatos lankadást ő nem akarja megér­ni. Noha kétségek közt hal meg, életműve idősebb barátjának, egyko­ri fölényes oktatójának a csodálatát is kivívta. Mint láttuk, a Narciss és Goldmund című regény az irracionalizmus, a spontaneitás elsőbbségének példázata. Goldmund azért is jelentősebb Narcissnál, mert bizonyos mértékben a Narcissban kizárólagossá lett tulajdonságokkal is rendelkezik, így aztán a művészi életforma teljes­ségének a hessei modelljét reprezentálhatja. Az író főművében, az Üveggyöngy játékban (1943) e magatartástípusok szerkezeti helye fel­cserélődik. Az ember biológiai vonatkozásait teljesen visszaszorítva a szellem, az értelem jut előtérbe. Ezzel azonban nem változnak meg Hesse értékfogalmai, mert irónia vet árnyékot a címben említett játék örömeire. Ha e mű az író nosztalgiájának a kifejezése is, a szellemi végtelen, a tudás magabiztossága iránt, ennél nagyobb mértékben esik latba a kétely. Ezt már az a tény is előrejelzi, mely szerint nem iga­zi, hanem csupán üveggyöngyökkel való játékról van szó. A végkifej­let viszont egyértelműen tudtunkra adja: a szellem alázatos szolgálata csupán látszólagos önzetlenség, hiszen az eleven élettől való elszigete­lődés fokozatosan meddő önélvezetté válik, így aztán az Üveggyöngy­játék nem mond ellent az eleve nyitott világképű Hesse-hősöknek, ugyanis Siddhartha és Goldmund tapasztalata újfent beigazolódik. Igazságukhoz az Üveggyöngy játék hősei között Plinio áll legközelebb. Neki jelentős szerepe van abban, hogy Knecht, az élet közvetlen szol­gálata mellett döntve, elhagyja Kasztáliát. Nem véletlenül ír róla Knecht a következőképpen régi pártfogójának: „Ha Plinio a tanárain­kat és mestereinket »papi kasztként« s minket, tanulókat járószalagon tartott, heréit kordának minősít, ez persze durvaság, túlzás, de valami igazság mégis csak van benne, különben engem sem nyugtalanítana annyira. Plinio elképesztő és csüggesztő dolgokat tud mondani. Például: az Üveggyöngy játék visszaesés a tárcairodalom korszakába, csupán fe­lelőtlen játék a betűkkel, amelyekbe mi feloldottuk a különböző művé­szetek és tudományok nyelvét; az egész csupa képzettársításból áll, és

Next