Híd, 1997 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1997-02-01 / 2-4. szám - Hoffmann Hedvig: Kálmán Péter festészete

KÁLMÁN PÉTER FESTÉSZETE hiszem, nem a másféle, szabadabb festészeti mód iránti érdeklődése, hanem inkább gyakorlati okok miatt. Ez az iskola ugyanis jó előkészületként szolgál­hatott az akadémiára való beiratkozáshoz. Kálmán megismerte Azbe pedagó­giai rendszerét, amelynek alapelve a művész személyiségének és a teljes fes­tészeti elméletnek a maradéktalan tiszteletben tartása volt. Azbe elmélete szerint minden test az eszményi festői mintára, a gömbre vezethető vissza. Ez az elv meghatározza a kompozíciót is, annak az állításnak köszönhetően, miszerint a tárgyak a különféle formák összességei, amelyek különféle viszony­ban állnak egymással.­ Hogy alkalmazhassa a gömb elvét, a festőnek ismernie kellett a színek sajátságait is. Azbe növendékei ezért azonnal tiszta színekkel festettek, amelyeket széles ecsettel, keverés nélkül vittek az alapra, egyiket a másik után. Ezt a módszert Azbe „a szín kristályosításának” nevezte. Annak ellenére, hogy új elméletet dolgozott ki, ezeket az elveket maga Azbe sem alkalmazta a gyakorlatban. Képein a realista forma kialakítására törekedett. Azbe elméletét Kálmán készségesen elfogadta. Ebből a korszakából, pon­tosan 1904-ből származik a Dachaui nő című képe, amely ma a budapesti Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van. A képen egy bajor népviseletű nő határozottan szembenéző arcképe látható, a hátteret pedig egy zöld és egy barna tónusú derékszögű felület képezi. Magát a személyt széles ecsetkeze­léssel, tiszta színekkel festette meg, amelyeket egymás mellé hordott fel, a palettán való előzetes keverés nélkül. Ezek egymás közötti viszonya határozza és adja meg mind az arcnak, mind a népviseletnek a kívánt formáját. A kép kifejezi Azbénak azt az elvét is, hogy az arcnak az előrébb levő részén (ez esetben az alsón) több fénynek, a hátrább levőn (a fátyollal takart felső részen) pedig kevesebb fénynek kell lennie. Habár a festményen már érezhető néhány új elv, a kép egészét mégis a határozott, realista forma jellemzi. Habár Azbe iskolája népszerűbb volt a Müncheni Akadémiánál, Kálmán mégis elhagyta. Az akadémia 1906. évi nyilvántartási könyve szerint Ludwig von Löftz festőosztályába (Mahlschule) került. Löftz mellett tanárai voltak még Wagner Sándor és Franz von Stuck, abban az időben megbecsült, híres festőművészek, akik főleg a realizmusnak, az impresszionizmus módosított változatának, de a tiszta szimbolizmusnak és a szecessziónak is a hívei voltak. 1907-ben Kálmán rövid időre elhagyta az akadémiát, mert tanulmányútra ment Firenzébe és Rómába. Münchenbe való visszatérése után újra az aka­démiára járt, egészen 1914-ig. Időnként Zomborba látogatott Singer Samuhoz, akinek az anyagi segítségéért hálából több művét ajándékozta, amelyeket Münchenben és Zsomborban festett.10 1914-ig tartó müncheni tanulmányai alatt Kálmán elismert, sikeres festővé érlelődött. 1911-ben megkapta az akadémia legnagyobb festészeti díját, 1912- ben pedig az akkor rangos müncheni Glaspalastban megrendezték első önálló kiállítását. Ezt hamarosan 1913-ban újabb kiállítások követték Drezdában és

Next