Híd, 2006 (70. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 8. szám - BARTÓK-ÉV/BARTÓK-ÉV/BARTÓK-ÉV - Jung Károly: Hogy is állunk azzal a turullal? (kommentár)
tájékoztatja a tájékozatlan olvasót (s nyilván a hegyesieket) arról, hogy mi is az a turul, s mi mindent cselekedett, illetőleg cselekszik a magyarok javára. Tekintettel arra, hogy élvezetes olvasmányról van szó, kiváltképp folklorista és művelődéstörténész számára, érdemes lesz a fejezetet mondatról mondatra, esetleg szegmentumról szegmentumra megvizsgálni, főképpen igazságtartalma vonatkozásában. 1. „A turul ősi magyar mondákban szereplő sólyommadár.” Hogy mit kell érteni ősi magyar mondákon, nem tudjuk meg. A turul szót 1237-ből ismerjük először, mégpedig helynévként, utána okleveles adat 1282-ből van (latin szövegbe ágyazva), melynek lényege, hogy Attila király olyan madár alakú jelvényt viselt, melynek magyarul turul a neve. A következő századokból előfordul pár helynév, melyben a turul szó sejthető, majd 1488-ban Thuróczy János (latin) krónikájában voltaképpen az előbb említett 1237-es adat ismétlődik meg: „Hadijelvényként [Attila] mind pajzsára, mind zászlajára egy turulféle madár képét festette, amely koronát viselt a fején.” Ennek alapján vert gyökeret az az elképzelés, hogy a turul Árpád törzsének totemisztikus szent madara volt. 1941-ben még úgy tudták, hogy a teljesen kihalt magyar szót, melyre egyetlen köznyelvi adat Kézai krónikája, a 19. században elevenítik fel. Kézai is voltaképpen ugyanazt mondja, mint Thuróczy: „Etele király címere, melyet pajzsán viselt, egy madárhoz hasonlított - magyarul turul a neve -, fején koronával.” Vagyis: néhány adattal képviselt, a középkor végére gyakorlatilag kihalt ótörök eredetű kifejezésről van szó, melynek totemisztikus konnotációja vonzó ugyan, de egyáltalán nem bizonyítható, a totemizmus ugyanis sokkal összetettebb rendszer, mint azt az elmondott (s később még mondandó) adatok alapján valószínűsíteni lehetne. A józanul gondolkodó kutatás ma már csak óvatosan említi meg „a magyar totemizmus” lehetőségét. Záradékul: „az ősi magyar mondákban” nem szerepel turul-sólyommadár. 2. „A monda szerint az egy olyan madár, amely segíti, bátorítja és kitartásra buzdítja a magyarokat, vigyáz rájuk, és őrködik álmuk felett.” Tehát nem kettő vagy több madárról van szó, hanem egyről. Ezt honnan tudja Szerző? Mivel mondákban a turul nem fordul elő, így a hozzá ragasztott attribútumok is: segítés, bátorítás, álmuk felett való őrködés, kitartásra való buzdítás is kitalált. (Nem később tapasztotta mindezt valaki a turulmadárhoz?) 3. „így a honfoglalás előtti időkben megjelenik Árpád fejedelem édesanyjának, Emesének az álmában, és megjósolja neki, hogy a magyarok hamarosan útra fognak kelni, és új hont alapítanak a Kárpát-medencében.” Hát látnok egy turul lehetett, de oly szórakozott, hogy Álmos anyját jóslás közben összekeverte Árpád fejedelem anyjával. A földrajzot is gyanúsan jól tudta. Lássuk azonban a tudható tényeket. Az idézett szöveg mögött minden bizonnyal az Anonymusnál olvasható, s unalomig ismert és idézett „Emese 29