Híd, 2007 (71. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 8. szám - Toldi Éva: A múltreprezentáció lehetőségei (tanulmány)

dimenziója nélkül, melyek iránt épp a romantikusok tanúsítottak kitüntetett figyelmet. Ezért aztán a tapasztalatra és a fenségesre vár a posztmodern élet­érzés kiigazítása, és az arra hivatottak a tapasztalat és a fenséges nevében vetnek majd véget az elméletek zsarnokságának.”18 Eddig az irodalom megjelenését vizsgáltuk a történelemben, ám ha kö­zelítünk témánkhoz, mindenképpen meg kell vizsgálnunk azt a helyet is, amelyet a történelem tölt be az irodalomban elméleti síkon a huszadik szá­zad végén. Ennek során nem lehet említés nélkül hagyni azt a vitát, amely a Tiszatáj 1967-1968. évfolyamában alakult ki, s amely lényegileg Lukács György gondolatmenetének mentén jött létre, ráadásul dogmatikusan fogva fel­tételeit, amelyek a marxista eszmerendszeren és a tükrözéselvű realizmus­elméleten alapulnak. A történelmi regény újbóli megjelenése és vitathatatlan népszerűsége mind az olvasók, mind a legfiatalabb korosztály íróinak körében, 2004-ben úgyszintén a Tiszatáj hasábjain váltott ki vitát. Ha megfigyeljük a két vita hangvételét, kiderül, milyen jelentős szemléletbeli változáson ment át az irodalomtudomány ebben a témakörben. Az utóbbi arról tanúskodik, hogy a történetírás „nyelvi fordulata” igencsak meghatározza a regényszemléletet is, egészen más szemszögből tekintenek hozzászólók a történelmi regényre, mint korábban. A történelmi esemény ábrázolásának lehetőségei helyett a múlt, a történelem, a narráció fogalmával foglalkoznak. Kibédi Varga Áron, Hites Sándor, Kisantal Tamás tanulmányát külön is ki kell emelni, Gyáni Gábor kérdéseket felvető, problémacentrikus, polemikus elemeket tartalmazó munkássága pedig új szempontokkal gazdagítja a magyar irodalomelméleti gondolkodást, s minden bizonnyal hatása lesz egy újfajta történelemszemlélet meghonosodására és talán gyakorlati alkalmazására is. A kortárs magyar történelmi regény a bizonyíték rá, hogy „nem kifeje­zetten szépirodalminak minősíthető értekezések is döntő hatással lehetnek a szűkebb értelemben vett irodalom alakulására”.19 Az általunk elemzett re­gények egyikében, Márton Lászlóéban olvashatjuk: „...a történeteket (vala­mint a bennük található személyeket és dolgokat) nem annyira találni, mint inkább kitalálni sikerül”.20 De a „nyelvi fordulattal” jellemezhető történeti narratíva központi gondolata az is, hogy „egy a valóság, ám ezerféle ruhája van”21, ami azt bizonyítja, hogy Hayden White nézeteit a valóság relativi­tásáról és a történetírás irodalmi jellegéről szinte szó szerint reprodukálják regényének, a Testvériségnek a szöveghelyei. 18 Frank R. Ankersmit: A történelmi tapasztalat. I. m. 2004. 54.1. 19 Szegedy-Maszák Mihály: Előszó. I. m., 15.1. 20­06. 188.1. 21 Márton László: A mennyország három csepp vére. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2002. 94.1.

Next