Híd, 2016 (80. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 6. szám - PÉNZ AZ IRODALOMBAN I. - Harkai Vass Éva: Pénz, egzisztenciális státus, életmód kérdésköre a korai modernség művészregényeiben (Ambrus Zoltán, Bródy Sándor és a művészregény)

azon magyar művészregényeire, amelyek egyben a karrier- vagy a korrajz­­regény műfaji vonásait is magukon viselik. * Bár Asbóth János Álmok álmodója (1878) című, Pozsvai Györgyi (POZSVAI 1998: 110) szerint „a magyar művészregény közvetlen előz­ményének tekinthető” regényének művészet iránt fogékony, műélve­ző Darvady Zoltánja ahelyett, hogy tényleges művészfőhősként küzdene meg művészet és élet szemben álló erőivel, a művészetben csupán feloldó­dást keres, a regény főhősének esztétista szemlélete, a századvégre jellem­ző művészetkultusza révén egészen közel, ám csak közel kerül a művész­regény műfajtípusához. Ahhoz a regénytípushoz, amelynek tíz év múltán, 1888-ban Justh Zsigmond Művészszerelem című regénye lesz az első kép­viselője. Míg Asbóth regényének főhősét műélvező habitusa és művészi („festői”) látásmódja és szenzibilitása közelíti a művészregény műfaji min­tázatához. Justh regényének „ideológiai és szerelmi háromszögén” (BORI 1989: 167) belül egyszerre három (tényleges) művészhős (egy író, egy fes­tőnő és egy festő) folytat szenvedélyes vitát a „régi” és az „új” művészetről. Ám mindkét regény a művészet (és a szerelem) berkein belül marad, mint­egy kirekesztve a külvilágot - Justh regényébe innen legfeljebb a kirán­dulás közben szemlélt ipari táj szivárog be, ám az is vizuális látványként. * A „társadalmi valóság”, a szociokulturális szegmentumok, az érté­kek relativizálódásának és devalválódásának kérdése - s ezen belül a tő­kés világot uraló pénz motívuma - majd Ambrus Zoltán Midás királyi­ban (1891-1892, 1906) kap nyomatékot. Mégpedig hangsúlyozottan, hiszen a regény címe már önmagában is a pénz fogalmával kapcsolatos mítosz­ra vezethető vissza: a mű főhőse, Biró Jenő festő a regény második részé­ben olyan Midasz királlyá változik át, akinek keze nyomán minden arany­­nyá (pénzzé) válik. A fiktív festőhőst a mű első részében szépségideáiba menekülő mű­vészként látjuk, akinek „Bibliája”, mákonya a „Szép”, s ebbéli esztétista hitvallása szerelemfelfogását is áthatja. A madonna szépségű és tisztasá­gú Völgyessy Bella Biró számára „tiziani arc”, eleven Laura de’ Dianti, akit látott már­­ képkeretben. Bella ugyanakkor­­ s itt lép be a regényben majd több jelentéssíkot nyitó pénz-motívum­­ arisztokrata származású, de elszegényedett lány, aki „nem adja el magát”, nem megy feleségül érdek­ből Strachiwitzhez, a katonához, aki szegénységéből és nyomorából ki-

Next