Híd, 2016 (80. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - PÉNZ AZ IRODALOMBAN I. - Harkai Vass Éva: Pénz, egzisztenciális státus, életmód kérdésköre a korai modernség művészregényeiben (Ambrus Zoltán, Bródy Sándor és a művészregény)
azon magyar művészregényeire, amelyek egyben a karrier- vagy a korrajzregény műfaji vonásait is magukon viselik. * Bár Asbóth János Álmok álmodója (1878) című, Pozsvai Györgyi (POZSVAI 1998: 110) szerint „a magyar művészregény közvetlen előzményének tekinthető” regényének művészet iránt fogékony, műélvező Darvady Zoltánja ahelyett, hogy tényleges művészfőhősként küzdene meg művészet és élet szemben álló erőivel, a művészetben csupán feloldódást keres, a regény főhősének esztétista szemlélete, a századvégre jellemző művészetkultusza révén egészen közel, ám csak közel kerül a művészregény műfajtípusához. Ahhoz a regénytípushoz, amelynek tíz év múltán, 1888-ban Justh Zsigmond Művészszerelem című regénye lesz az első képviselője. Míg Asbóth regényének főhősét műélvező habitusa és művészi („festői”) látásmódja és szenzibilitása közelíti a művészregény műfaji mintázatához. Justh regényének „ideológiai és szerelmi háromszögén” (BORI 1989: 167) belül egyszerre három (tényleges) művészhős (egy író, egy festőnő és egy festő) folytat szenvedélyes vitát a „régi” és az „új” művészetről. Ám mindkét regény a művészet (és a szerelem) berkein belül marad, mintegy kirekesztve a külvilágot - Justh regényébe innen legfeljebb a kirándulás közben szemlélt ipari táj szivárog be, ám az is vizuális látványként. * A „társadalmi valóság”, a szociokulturális szegmentumok, az értékek relativizálódásának és devalválódásának kérdése - s ezen belül a tőkés világot uraló pénz motívuma - majd Ambrus Zoltán Midás királyiban (1891-1892, 1906) kap nyomatékot. Mégpedig hangsúlyozottan, hiszen a regény címe már önmagában is a pénz fogalmával kapcsolatos mítoszra vezethető vissza: a mű főhőse, Biró Jenő festő a regény második részében olyan Midasz királlyá változik át, akinek keze nyomán minden aranynyá (pénzzé) válik. A fiktív festőhőst a mű első részében szépségideáiba menekülő művészként látjuk, akinek „Bibliája”, mákonya a „Szép”, s ebbéli esztétista hitvallása szerelemfelfogását is áthatja. A madonna szépségű és tisztaságú Völgyessy Bella Biró számára „tiziani arc”, eleven Laura de’ Dianti, akit látott már képkeretben. Bella ugyanakkor s itt lép be a regényben majd több jelentéssíkot nyitó pénz-motívum arisztokrata származású, de elszegényedett lány, aki „nem adja el magát”, nem megy feleségül érdekből Strachiwitzhez, a katonához, aki szegénységéből és nyomorából ki-