Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.
bi 10 %-ot csökkent, így végül a levél kiindulási tömegének 30 %-a maradt meg. A kihelyezett avas nád szárának és levelének széntartalma egyaránt 42% volt (2. ábra). A bomlás kezdetén a széntartalom mindkét szervben 48 %-ra nőtt, majd a kísérlet végéig gyakorlatilag nem változott. Az összes P koncentráció a kihelyezett avas nád szárában 200 pg g"1 száraztömeg (3.a ábra) míg levelében 500 pg g"1 száraztömeg (3.b ábra) volt. Ezek az értékek megegyeznek Istvánovics (1996) nád hajtásra a Kis-Balatonban októberben kapott adataival. A bomlás kezdetén, 21 nap után a P koncentráció mindkét szervben közelítően felére csökkent, majd 57 nap elteltével az éves ciklus végéig mind a levélben, mind a százban lineárisan (P 1 0,001) nőtt. A 150 és 300 nap közötti "megtorpanás" a téli hidegebb időszakkal esik egybe. A vizsgálat végén a levél P koncentrációja 1700 pg g'1 száraztömeg, míg a száré 346 pg g'1 száraztömeg volt, vagyis a minimális értékekhez képest 6 ill. 4-szeresére nőtt. Különösen a levél nagyobb P koncentrációja és gyorsabb bomlása (a téli csökkent aktivitás) szemléletesen illusztrálja, hogy a bomlást jelentős mikrobiális tevékenység kíséri. Azt, hogy baktérium kolóniák a vízalatti elpusztult nád maradványokon gyorsan megtelepszenek, már korábban igazolták (Oláh, 1972). A foszforhoz hasonló trend szerint változott a bomló nád összes koncentrációja is (4. ábra), a kezdeti csökkenést 57 nap után lineáris növekedés követte, mely azonban a levélben (4 a ábra, P ρ 0,001) szorosabb összefüggést mutatott az idővel, mint a szárban (4.b ábra, P ρ 0,02). Az éves ciklus alatt a N koncentráció a levélben 8 mg g'1 száraztömegről 24 mg g'1 száraztömegre nőtt, míg a szárban 2,5 mg g" száraztömegről 4 mg g"' száraztömegre változott. A levélen folyó intenzívebb mikrobiális tevékenységre utal az is, hogy az éves ciklus végén nemcsak a P, hanem a N koncentráció is 5-6-szor nagyobb volt a levél maradványban a szárhoz képest. A C, P és N koncentráció ismeretében nyomon követhettük a C/N és N/P arányok változását is a bomlás során. Mivel a C koncentráció nem változott, a N koncentráció pedig nőtt, a C/N arány mindkét szervben csökkenő tendenciát mutatott (a 37. naptól a szárban 195-ről 116-ra, a levélben pedig 58-ról 20-ra). A N/P arány a 21. napról a szárban 37-ről 17-re, a levélben 26-ról 15-re csökkent, amely értékek közel megegyeztek a kihelyezéskor észlelt arányokkal. A jelen munkával megegyező 400 napos időintervallum alatt vizsgálta a náci levél bomlási folyamatát Tanaka (1991) azzal az eltéréssel, hogy a munka októberben kezdődött, és a helyszín sekély sós tó volt. Meglepő, hogy az eltérő körülmények ellenére eredményei milyen nagy egyezést mutatnak az itt bemutatott eredményekkel. A C tartalmat hasonlónak és állandó szintűnek (50%) találta, eredményei szerint a levél N-tartalma megegyezett és azonos mértékben, 1 %-ról 2,5 %-ra nőtt, következésképpen a C/N arány is azonosan változott, azaz 60-ról 20-ra csökkent. Az avas nád levelének (5 a ábra) és szárának (5.b ábra) e 130 értéke a kihelyezéskor -26,78 valamint-26,12 volt. A bomlás során ez az érték is lineárisan nőtt mind a levélben (Pα 0,01), mind a szárban (P · 0,001), a levélben 1, a szárban 2 egész értékkel, azaz a növényi anyagok 130-ben 60 ( 30 •a) « 20 100 •Levél —O—Szár 100 400 500 200 300 Napok 2. ábra. A széntartalom változása a nád szerveiben egyéves in situ bomlás során a Kis-Balatonban 2000 • 'o)1500 Dl s QTIOOO V) • N X! 500 O 100 200 300 Napok 400 500 O) oi n « o N Irt (/! o 400 300 200 100 100 200 300 Napok 400 500 3. ábra. A foszforkoncentráció változása a nád levelében (a), szárában (b) egyéves 'in situ' bomlás során a Kis-Balatonban 30000 T' 200 300 Napok 500 obin a Nao 5000 4000 3000 2000 1000 100 400 500 200 300 Napok 4. ábra. A nitrogénkoncentráció változása a nád levelében (a) és szárában (b) egyéves 'in situ' bomlás során a Kis-Balatonban 501