Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
1. szám - Anda Angéla–Boldizsár Anett: A balatoni nád mikroklímájának a termőhely vízellátás-változásából fakadó eltérései
ANDA A. - BOLDIZSÁR A.: A balatoni nád mikroklímája A szárazon lévő nád különösen augusztusi magasabb zöldfelülete nem felelt meg a várakozásainknak. Az ok a nagyobb tősűrűség és a hullámverés miatti állandó levélvesztés mellett a levelek méreteiben is keresendő, mely augusztusra, a generatív fázisra vált szembetűnővé. A szárazon lévő állományban a növénymagasság különböző szintjeiben hosszabb (3. ábra), és átlagosan 1-2 cmrel szélesebb leveleket képzett, mint a vízben élő társai. A vegetatív szakaszban a vízi állomány több levélszintje ezt még jobban képes volt ellensúlyozni, a későbbiek során a levélszintek darabszámának kiegyenlítődésével a száraz növények nagyobb méretű levelei is hozzájárulhattak a nagyobb tősűrűség mellett a „száraz" nád magasabb LAI képzéséhez. 3.2 A makroklíma alakulása 2003-ban a keszthelyi Agrometeorológiai Kutatóállomás adatai alapján A 2003. év a 2000-rel kezdődő, száraz és meleg évek közvetlen folytatásának bizonyult, mely évek mindegyike a sokéves átlagot meghaladó évi középhőmérséklettel és a szokásosnál kevesebb éves csapadék összeggel rendelkezett. A négy egymást követő meleg és száraz év a keszthelyi 130 éves teljes megfigyelési idősor legszárazabb évével, a 2000. évvel többekben méltán erősítette meg a globális felmelegedés helybeli realizálódásának a gondolatát is. Az bizonyos, hogy a 2003. év egy hosszabb aszályos és meleg periódus részeként tekinthető. 4. ábra: A léghőmérséklet napi átlagai (folytonos vonal) a napi csapadék-összegekkel 2003. nyarán Mikroklíma méréseink idején 2003 júliusában az átlaghőmérséklet 1,6°C-kal, augusztusában 3,7°C-kal haladta meg a fenti két hónap 30 éves átlagát (4. ábra). Ezek a hónapok a korábbi évek átlagánál nemcsak melegebbek, hanem lényegesen szárazabbak is voltak, mivel 25,5 %-kal kevesebb csapadék bevétellel rendelkeztek, s az eloszlás is meglehetősen szeszélyesen alakult. Az aszályos nyár alkalmasnak bizonyult a szárazra került, s a vízben álló növények környezeti eltéréseinek tanulmányozására. A csapadék minden növény számára fontos, még a vízben gyökerező nádnál is pozitív hatást fejt ki a friss vízutánpótlás, mégpedig a levegő relatív légnedvesség tartalmának emelése révén. A növények nagy része általában a talajban levő vizet veszi fel gyökereik segítségével. A nád esetében ez csak a szárazon álló egyedekre jellemző, a vízborított nád közvetlenül a borítóvízből fedezi szükségletét. 3.3 Az állományklíma fogalma A közel azonos fizikai paraméterekkel bíró, nagyobb térségre vonatkozó összefüggő homogén légtömeg tulajdonságainak összessége a makroklíma, vagy éghajlat. A makro jelző nemcsak a nagy térség jelenlétére utal, hanem az itt lejátszódó légköri folyamatokban részt vevő roppant méretű anyag- és energiamennyiségekre is. A makroklíma esetében a vizsgálat időtartama is lényeges, mivel éghajlatról a légkör fizikai tulajdonságainak a talaj felszínétől számított 2 m magasan mért legalább 30 év folyamatos adatgyűjtése és megfigyelése után beszélhetünk. A definícióból fakadó meglehetősen hosszú megfigyelés igénye és az alkalmazott átlagok okozhatták néhány megfigyelőnél a hangsúly éghajlat állandóságra történő átmeneti áttevődését. A makroklímán belül számos egymástól eltérő értékű meteorológiai elemekkel rendelkező, mozaikszerű elhelyezkedésű mikroklíma alakulhat ki. Ezek a kisebb térségek a felszín eltérő tulajdonságai miatt keletkezhetnek. Fennállásuk tartóssága a felszín sajátosságain kívül a makroklíma jellemzőinek alakulásától is függ. A mikroklíma esetében nem annyira a megfigyelési idő hosszúságán van a hangsúly, hanem inkább az egyes kisebb térségeken belül hosszabb-rövidebb ideig fellelhető térbeli időjárási eltérések meglétén. A mikroklímák egyik sajátos változata a növényállományok által kialakított sokrétű állományklíma. Az állomány mikroklímája a többi természetes felszíntől más közelítést igényel, mert minden esetben vastagsággal rendelkezik. Az állományklíma elemzései alapján könnyen belátható, hogy a meteorológiai elemek változásaiért egyértelműen a növények jelenléte, felépítése és az állományon belül lejátszódó anyag- és energiacsere folyamatok a felelősek (Jones 1983). Vizsgálata több évtizedes múltra tekint vissza, de a részletesebb elemzések megjelenéséhez szükség volt a szenzorok mérési pontosságának jelentős javulására, s az adatgyűjtés technikájának átalakailására (Anda 2001). 3.4 Az állományklíma alakulása a két eltérő vízellátású állományban 2003 nyara rendkívül alkalmas volt állományklíma mérésekre, mivel számos derült, sugárzásban gazdag és csapadékmentes nap követte egymást. A szél zavaró hatása a záródott állományokban csak esetenként és mérsékelten jelentkezett. A Balaton vízszintje jelentősen csökkent, s augusztusban már az 50 cm-t sem érte el, ami a száraz ősz folyamán tovább apadt, s azt jelentette, hogy a normál körülmények között vízben álló nád egy része kikerült a vízborítás alól. 3.4.1 Derült napokon tapasztalható változások A két általunk vizsgált meteorológiai elem közül a légnedvesség tartalom változásának iránya az egész mérési periódus minden szakaszában állandó volt, csupán annak mértéke térhetett el a mindenkori megfigyelés időpontjától függően. A vízben álló növények belsejének levegője mindig nedvesebb, melynek oka csak részben lehetett az állomány transzspirációja. Az eltérést a tó állandó evaporációja okozhatta. A légnedvesség alakulását egy júliusi, a nád vegetatív fejlődésére jellemző, valamint egy augusztusi, a generatív fázisban lévő állomány levegőjének nedvesség tartalom alakulását bemutató napi menettel szemléltetjük (5. ábra). A vegetatív fázisban az eltérés mértéke a két eltérő vízellátású növény levegőjének nedvesség tartalmában mintegy kétszeresen felülmúlta a későbbi fejlődési szakaszban mérteket. Addig, amíg júliusban napi átlagban a nedvesség növekedés a tóban álló növényeknél 16-20 % volt, augusztusra ez az Hónap.nap 33