Hidrológiai tájékoztató, 1967
2. szám, november - Dr. Schmidt Eligius Róbert: A Balaton-környéki hévízfeltárási lehetőségekről
pikkelyezettség, másrészt a harántirányú árkos-sasbérces szerkezet. A pikkelyezettség jól látható a harántszelvényeken (4—7. ábra), az északi és déli partok mentén haladó ún. hosszirányú szelvényeken (2. és 3. ábra) pedig az árkos-sasbérces szerkezet. Az előbbinek következménye, hogy a DNy—ÉK-i irányban haladó törések általában zártak, tehát nem, vagy rossz vízvezetők, az erre többé-kevésbé haránt haladó és a Balatont átszelő ÉNy—DK-i csapásirányú törések pedig széthúzottak és többnyire jó vízvezetők. De kiolvasható e szelvényekből a hegységszerkezeti mozgások ütemessége és mértéke, valamint a vízföldtani szempontból fontos képződmények térbeli helyzete és vastagsága is. Látni, hogy a Balaton északi partján, a Bakonyban, a triász képződmények többnyire fedetlenek, nyitottak, a karsztvíz leszálló ágát képviselik, tehát nem kedveznek a hévízfeltárásnak. Csak a harmadidőszaki üledékekkel elfedett árkok képviselnek ebből a szempontból valamivel kedvezőbb helyzetet. Így pl. az északi Balatonparton Hévíz környéke, továbbá a Tapolcai öböl, valamint az annak folytatásába eső tektonikai árok területén, a déli parton fekvő Fonyód és Buzsák környéke. Sajnos ezek közül is csak a Balatontól távolabb várhatók a hévíznyerés szempontjából fontos nagyobb elvetési mélységek. Azonban ott is az a helyzet, hogy a pannóniai üledékeknek nincsen elég vízgyűjtő területük, mivel a Balaton és Bakony felé hamar kiékelődnek, a triász jelenléte pedig bizonytalan. A Balaton ÉK-i részén levő Papkeszi és Bozsók vidéki eocén kori árok pedig szintén nem sokat ígér, mert keskeny, nem túl mély és vízszegény képződmények által határolt. Fentiek alapján a Balaton mentén legfeljebb a Tapolcai öbölben és Fonyód—Buzsák között lehetne meleg vagy langyos víz feltárására kísérletet tenni néhány száz méteres fúrással. A mélységek nagyságrendje a szelvényekből leolvasható. Fúrás adatok Tájékoztatásul az érdekelt területen fekvő néhány fúrás adatát közlöm. Nemesbük, Aranykalász Tsz. 1961-ben mélyített fúrása kb. 4 km-rel ÉNy-ra fekszik Hévíztől. Tengerszint feletti magassága 189 m. Mélysége 248 m. Felsőpannóniai rétegekből, 216—241 m mélységből feltárt víz nyugalmi szinte — 75,5 m. Vízhozama — 83,1 m-es üzemi szint mellett 230 l/p. A kiemelt víz hőmérséklete állítólag 41 C°, a talphőmérséklet 31 C°. Hévízen 8 kút van. A. f.-i magasságuk 109—145 m között van. Mélységük 52 és 181 m közötti. A vízszolgáltató réteg pannóniai és részben triász. A nyugalmi vízszint +1,3 és —26 m közötti. A vízhozam kutanként erősen változó, 200 és 1800 l/p közötti, +1 és —30 m-es üzemi szint mellett. A víz hőmérséklete 37 és 42 C° közötti átlag értéke 41 C°. Az 1965-ben létesített kórházi kút 65 m mély és — 47,8 m-től kezdve triász kori mészkőbe hatolt. A. f. magassága 112,36 m. Nyugalmi vízszíne — 0,6 m. A kút vízszolgáltató képessége — 0,9 méteren 1000 l/p, — 1,9 m-en 2100 l/p és — 2,3 m-es üzemi szint mellett 3000 l/p. A víz hőmérséklete 41 C°. Keszthely, Fenékpusztán 1965-ben létesített fúrás A. f. magassága 110,20 m, mélysége 550 m. A fúrás 405 m-ig pannóniai és onnan a talpig triász képződményekben haladt. A feltárt víz nyugalmi szintje +4,3 m. A megnyitott vízadó rétegek triász koriak és 451—501 m-ig, valamint a talpmélységből szolgáltatják a vizet. A vízhozam +1,0 m-en 260 l/p és kompresszorozva 1050 l/p. A vízhőmérséklet 22 C°, szemben az 500 mben levő 27 C°-os talphővel. Sümeg 1. sz. távlati fúrás 166,17 m-es A. f.-i magasságon indult, 0,00—196,70 m-ig felsőkréta, 511,60 m-ig alsókréta, 538,00 m-ig felsőtúra képződményekben és az 560,1 m-es talpmélységig felsőtriász kori mészkő és dolomitban haladt. A felsőtriász kori kösszeni rétegekből 3. ábra. A Balaton északi partvidékének hegységszerkezeti vázlata utA.I. +700 + 100 10--10 -200--100 -10 -soo (150) / Törések torlódással Cl. Húzás •fő Nyomás 4—7. ábra. A Balaton környék haránt irányú vázlatos hegységszerkezeti szelvényei